Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-15 / 191. szám
19M. augusztus 15. 5 Szombat Unkátok, vitafórumok, tapasztalatcserék a népfrontbizottságok második félévi programjában A Hazafias Népfront Békés •megyei Elnöksége elkészítette második félévi munkatervét, amelyből kitűnik, hogy a megyei bizottság tevékenységét a III. kongresszus irányelved, a társadalom összefogásának további erősítése, és a népgazdasági tervek teljesítése szabják meg. A megyei népfrontbizottság a mezőgazdaságban a társadalmi tevékenység eszközeivel segíti a termelőszövetkezetek, s irányító szerveinek munkáját. Ankétokat, Nem túlzás ez? © 0 0 0 0 0 O O O A véletlen abban szerencséltetett, hogy röpke húszperces autóbuszutazás alatt köznapi életünk három olyan fonákságával találkoztam, amelynek visszatérő refrénje ugyanaz volt. Talán apró dolgok, lehet, hogy nem is jellemzőek, mint érdekességet, mégis közreadom e kis tükröt: pillantson bele bárki, megállapíthatja: vannak még hibák... Az udvarias buszvezető Egyperces „rátartás” után elindul a busz, de alig tesz néhány métert, máris lassít. Szembej ö- vet középkorú férfi — a helyi járat törzsutasa — integet. Bandi bácsi, a végtelenül udvarias és csupa- bzív sofőr megállítja a kocsit. Későn jövőnk felszáll s tovább indulunk. A következő megállónál szinte „szórul-szóra” megismétlődik a jelenet. Ezúttal azonban egy idős nénike — nem törzsutas! — iparkodik a megálló felé, ameny- nyire fáradt lábai bírják. Bandi bácsi int neki, hogy csak lassan, figyelmesen, nehogy baj érje. Az utasok részéről elismerő fejbólintósok nyugtázzák a buszvezető intézkedését ... Ismét tovább-lódulunk s már újabb két megálló között járunk, amikor: újabb integetés. A vaj szívű Bandi bácsi kényszer- helyzetében sem hazudtolja meg önmagát... Ám, a felszálló fiatal pár láttán az utasok most már nem bólogatnak, inkább haragvósan morognak. Valaki meg is jegyzi: .— Nem túlzás ez?! A rosszalló megjegyzés persze távolról sem a jóindulatú és előzékeny buszvezetőnek szól, sokkal inkább a két fiatalnak. A két újabb törzsutas — e minőségükben ismerem őket — utóbb kettőzötten is rászolgált az elmarasztalásra ... Az „idillikus” szerelmespár — Ugye mondtam, hogy leblokkol a vén bagoly — tör ki a fiúból diadalittasan s győztes gladiátorként, fenségesen pillant alá delnőjére. — Tudtam mindig, hogy nagy vagy, mint a Csendes-óceán — néz rá csábosán a csitri és hálája jeléül a fiú keblére hajtja a tu- pírozós csodálatos produktumát. — Egyébként tudhassa (így mondta: két s-sel) az öreg, hogy mindig az ő leprájával járunk ..: Mondanom sem kell, hogy nemtetsző fejcsóválás kísérte az épületes társalgást. Bandi bácsi meg, mit sem sejtve, tovább vezette „a leprát”... Ök pedig, nem törődve a rosz- szalló pillantásokkal, váratlan fordulattal véget vetettek az eszmecserének s a továbbiakban félre nem érthető módon *— hogy precízen fejezzem ki magamat: kézzelfoghatóan is — tudtunkra adták, miszerint egymás iránti vonzalmuk örök és megbonthatatlan ... Esküszöm, megérdemeltek volna egy kényszerleszállítást. A megdöbbent szemekben ott parázslóit az előbbi refrén: — Nem túlzás ez?! A konok albérlő Üjabb utasok, újabb megállók. Tovább sodródom s akarva, nem akarva, két asszony beszélgetésére leszek figyelmes. Egy családról van szó, amelyet magam is ismerek. Igazán jóravaló, derék, becsületes emberek. És megtudom a beszélgetésből, hogy sehogyan sem tudnak — immár évek óta — „megszabadulni” egyedülálló albérlőjüktől (aki a szót viszi, hátrabök, jelezvén, hogy az „albérlő” is ott ül). A lehalkított szóból is megértem, hogy az a család mindent megtett pedig, hogy az egyedül élőt jobb belátásra bírja. Két, a jelenleginél még jobb, lakályosabb albérletet is szereztek volna neki, de ő csak kanokul nemet int (miután már a „diplomáciai kapcsolatot” is megszakította velük.) Nem és nem! Pedig ilyen helyzetben nyilván a bíróság is megítélné a dolgot __De hát, ők nem a karnak pereskedni... A másik asszony csak hallgat, de utóbb kiszalad a száján: — Micsoda értelmetlen makacsság! Hát mondja, szomszédasz- szony, nem túlzás ez?! Csikorognak a fékek: végállomás. Régi ismerősként üdvözlöm a volán mellől lekászálódó Bandi bácsit. Kicsit elbeszélgetünk. Köznapi dolgokról, politikáról, erről- arról, no meg persze, az utasokról. Így „tudom meg”, hogy az ő utasai bizony mind nagyon rendes emberek, igazán soha semmi baj sincs velük ... Pillantásom akaratlanul a fényes visszapillantó tükörre téved, amely — úgy látszik — mégsem mindent tükröz. S inkább csak magamnak, gépiesen motyogom: — Mondja, Bandi bácsi, nem túlzás ez... ? Kazár Mátyás vitafórumokat és tapasztalatcseréket szerveznek a tsz-gazdálko- dás segítése, valamint a helytelen nézetek leküzdése érdekében. A programban szerepel a község- és várospolitika tervszerű fejlesztése, valamint a társadalmi szervek hathatós segítése a szocialista falu kialakításában. Fontos feladat a demokratizmus további szélesítése és a társadalmi önigazgatás kibontakoztatása. A művelődéspolitika területén fokozottabban bővítik az ismeret- terjesztés témakörét, s eszmei tartalmát. A megyei népfrontbizottság a második fél évben jelentős munkáit fejt ki, hogy megyénkben is erősödjék a szocialista internacionalizmus szelleme, ezentúl új vitafórumok teremtésével vonzóbbá teszik a bókemozgalmi agitációs munkát. A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának legfőbb tevékenysége arra irányul, hogy a III. kongresszus határozatai alapján a járási népfrontbizottsá- gokat képessé tegye a községi testületek tartalmi munkája színvonalának fellendítésére. Ugyanakkor minden szintű népfrontbizottságnak alapvető feladata, hogy szüntelenül fáradozzanak a munkás-paraszt szövetség további megszilárdításóért. A mezőgazdasági munkaverseny, s a szocialista brigádmozgalom tevékenységének segítése is elsőrendű föladat. A népfrontbizottságok munkáját járási, megyei bizottsági és elnökségi üléseken tárgyalják meg. I <d. s.) Gyermekek cukrászdája Szarvason, a szép község középpontjában iskoláktól körül- ölelten érdekes „cégér” kelti fel az idegenek kíváncsiságát: „Űttö- rőcukrászda” — olvashatja a kíváncsiskodó a bejárat fölötti táblán, amelyet egy ráfestett vonatozott iskolatábla és egy úttörő- zászló is díszít. A belépő a kicsiny helyiségben is olyan dekorációra talál, amelyek a külső felírás jelentését látszanak igazolni. A falakon az úttörőélet egy-egy mozzanata jelenik meg. Nem igényes, de gyermekek számára érthető alkotások. Tábori életkép bográcsgulyással, vagy egy másikon különböző nemzet fiai, lányai népviseletben körbe-karikába rop. ják a tábortűz mellett barátság- táncukat. Az egész kép — az apró asztalokkal, kicsiny székekkel, „valódi” boxokkal — kedves hangulatot ébreszt a szemlélődő felnőttben is. A puli mögött jóságos arcú, idősebb nénike áll. Illik ebbe a környezetbe, s valami anyás, de mégis szigorú magatartásával neveli is a jó, kevésbé jó, vagy éppen rossz magatartásé „kuncsaftokat”. — Csöndes most a cukrászdánk. Ilyenkor, a nyári szünetben hiányoznak törzsvendégeim, elvétve kukkant be egy-egy, nyaralásból már visszatért, feketére sült gyerek. Inkább felnőttek járnak be egy üveg Hüsire vagy egy darab tésztára. — Van-e sok baj a gyerekvendégekkel, Juliska néni? — Nincsen semmi baj velük, főleg azokkal nincs, akik nevelői kísérettel jönnek be. Szépen helyet foglalnak, s csöndben várják a kiszolgálást. Nemritkán előfordul az is, hogy hatvan gyermek Nemzetközi Mezőgazdasági Könyvkiállítás Az augusztus 28 és szeptember 20 között megrendezésre kerülő mezőgazdasági kiállítás alkalmával nagyszabású nemzetközi seregszemlét készítenek elő a mező- gazdasági szakirodalom legjobb termékeiből. A szakkönyvek nemzetközi bemutatására a mezőgazdasági kiállítás főpavilonjában kerül sor. Ezzel a reprezentatív elhelyezéssel is hangsúlyozni kívánják azt, hogy napjainkban és a jövőben még fokozottabban a termelésfejlesztés egyre fontosabb tényezőjévé válik a szakmai hozzáértés és ennek eszköze a szakkönyv. A szaktudás fejlesztésének üteme és aránya döntően befolyásolja a mezőgazdasági termelés helyzetét és eredményeit, amivel pedig szoros és pozitív korrelációban van a lakosság élelmiszerekkel történő bőséges ellátása és export- lehetőségeinek alakulása. Ebből a felismerésből fakadt a Nemzetközi Mezőgazdasági Könyvkiállítás megrendezésének gondolata. A kiállításon mintegy 1500 szakkönyvet mutatnak be, amelyek közül körülbelül 1000 a szocialista országokból és 500 a tőkés országok mezőgazdasági jellegű kiadóitól származik. fér el itt. Megmagyarázom nekik, „ha rendesen viselkedtek, hamarabb sorra kerültök”. — Ahogy látom, ez a gyermek- cukrászda egy kicsit olyan „be- csületbolt”-féle is... — Igen, kint hagyjuk az árukat, itt vannak a tálcák — mutat egy polcra, ahol színes műanyag tálcagúlák várnak a gyermekekre — s mindenki tetszés szerint kiválasztja azt a süteményt vagy csokit, amit itt akar elfogyasztani, vagy el akar vinni. — Előfordul olyan eset is, amikor a „fogyasztó” nem a tálcára, hanem a zsebébe dugja a megkívánt csokit? — Leggyakrabban az fordul elő, hogy többet rak egy-egy 6—8 éves vásárlóm a tálcára, mint amennyi pénze van. De... azért vagyok én itt, hogy megkérdezzem: „mennyi a pénzed, kisfiam vagy kislányom?” Aztán a tálcáról újabb válogatós történik, s nagy nehezen csak megkötjük az alkut... Az elmúlt három év alatt két haszontalan gyerekkel találkoztam, akik csenni akartak. Az egyik elszaladt, s azóta messziről elkerüli a boltot, a másikat itt, a többi előtt szégyenítettük meg. Nekem nem is igen kellett beavatkoznom. Az éppen szép számmal bent tartózkodó törzsvendégek kiutasították a cukrászdából... — Járnak ide felnőttek is. Mi történik akkor, ha egyszerre sok a felnőtt és sok a gyerek, hiszen kicsiny a helyiség!? Nem zavarják a gyerekek a felnőtteket? — Én megfordítom... — mosolyodik el a gyerekek népszerű Juliska nénije — a felnőttek nem zavarhatják a gyermekeket, hiszen tudják, hogy ők itt nemcsak a cukrászda, hanem a gyerekek vendégei is, és azt is tudják, hogy ez olyan helyiség, amely kizárólag a gyerekeknek készült! De azért — felnőttek is látogathatják... Ternyák Ferenc T évé-e írnél kedés Tíz szélesvásznú filmszínház épült 1904-ben a megyében Csaknem 4 millió forintot fordított a MOKÉP 1964-ben a filmszínházak fejlesztésére, korszerűsítésiéire, valamint falusi, községi filmszínházak létesítéséire. Számos községben, így Köröstarcsán, Körösladányban, Nagybánhegye- sen és Kötegyánban is korszerűsítik és szélesvásznúvá alakítják át. Battonyán mintegy 2 millió forintos beruházással a megye leg-, korszerűbb filmszínháza épül fel, amely szeptemberben nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Jelentős feladatot lát el a vándor vetítoautó, amely a megye legtávolabbi részeibe is elviszi a tartalmas szórakozást nyújtó filmeket. A falusi közönség így kiváló alkotásokat, mint az Optimista tragédia, a Szélvihar stb. is megismerhet, amelyeket főleg szabadtéren mutat be a MOKÉP vándorvetítője. 1965 nagyszabású tervei között szerepel a békéscsabai Terv filmszínház korszerűsítése és felújítása, valamint Két- egyházán, Csanádapácán, Csordáson, Mezőhegyesen és Kamu ton létesítendő új filmszínházak, amelyekre a megyei tanács és a MOKÉP 5 millió forintot fordít. — esik Felteszem, hogy kies hazánkban ez idő szerint még több az ultipartner, mint a v futball-rajongó. Hogy mire alapozom ezt? Hát az igaz, hogy megbízható adatok nem állnak rendelkezésre, mégis állítom, hogy takarékossági okokból így van. Mert kérem, egy pakli kártya mindössze 19 forint és 30 fillérbe kerül. Nagyjából ugyanennyibe kerül egy Közepes belépőjegy is a Népstadionba. Eddig tehát 1:1 volna az eredmény. Ámde! A Népstadionban végigrajongja a jámbor szurkoló a 90 percet s aztán fuccs, oda a húszas... Nem így vagyunk viszont a zsugával, amelyet esetenként akár több órás ultiparti után újra és újra előszedhetünk, mindaddig, míg a partner rá nem jön a csalásra... Nyilván e takarékossági meggondolásból — s helyt adván a többségben lévő ultisok akaratának — döntött úgy a tévé műsorszerkesztősége, hogy szombaton nem közvetíti az Újpest— MTK rangadót s helyette szombatesti ultipartit ad... Egyébként is, az 550 ezer tévé-előfizető már amúgy is befizette az e havi ötvenest... A magam részéről erkölcsi megfontolásból is csak helyeselni tudom az intézkedést, mert ha mégis a meccset sugározná, az kedvezőtlen színben tüntetne fel bennünket a külföld előtt. Ha ugyanis készülékenként csupán három figyelő szempárát veszek figyelembe, már ez is olyan félreértésre alkalmas helyzetet teremtene, hogy nálunk egy közönséges hétköznapon mindössze huszonkét ember dolgozik és másfél millió nézi... Más a helyzet természetesen vasárnap, amely tudvalévőén munkaszüneti nap s így az említett szituáció inkább megengedhető. Vagy talán mégsem?! A kultúra és szórakozás kedvelt honi terjesztője ugyanis a vasárnap délelőtt sorra kerülő Honvéd—Szeged mérkőzést sem közvetíti. Igaz ugyan, hogy ez idő tájt ugyancsak népszerű műsort sugároz „Ki mit tudott?” címmel, de azért a vasárnapi ebédnél a futballrajongók is szívesen tárgyalnák meg, hogy ki mit tudott. Mármint a Honvéd és a Szeged?... Node, sebaj! Majd vasárnap délután. Elvégre akkor is kerül még focicsemege: Pécs—FTC, Tatabánya—Győr. Diósgyőr —Csepel, Debrecen—Dorog, avagy az NB I/B két rangadója: Szombathely—Ózd és Székesfehérvár—Salgótarján... De jó is volna ezekről egy körkapcsolásos közvetítés! De nicsak, a Rádió és Televízió Újságban nyoma sincs a vasárnap délutáni futball-közvetítés- nek. Hát lehetséges ez?! Pedig háromnegyed öt és háromnegyed hat között — amikor javában folyik majd az első félidő — adásszünet van! Vagy a tévé műsorszerkesztősége már előre tudja, hogy ez idő tájt ezeken a mécseseken semmi említésre méltó esemény nem történik?! Hát így állunk szombaton (a népstadionbeli kettős mérkőzésen), vasárnap délelőtt és délután — a szünetekkel együtt — kereken f 400 perc játékidő. S mindebből semmit sem látunk a képernyőn! De miért?! Elgondolom, hogy elháríthatatlan okokból (műsortorlódás, vagy miegymás miatt) nem láthatjuk ezúttal a magyar foci csillagait. Mindeme nehészégeket áthidalandó, volna egy szerény, de annál figyelemre méltóbb javaslatom. Az MLSZ és más illetékes szervek figyelmébe: rendezzék a jövőben hétfőn a bajnoki fordulókat. Ekkor ugyanis adásszünet van a televízióban s így a meccsközvetítés hiánya miatt senki sem szidja majd a tévé-műsor szerkesztőket... =* K =*
