Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-14 / 163. szám

tm. Július 14, 2 Kedd Meghalt Maurice Thorez SZÓFIA, július 12. — Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt elnöke, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom ki­emelkedő alakja vasárnapra vir­radó éjszaka a látva nevű szovjet hajó fedélzetén szívroham követ­keztében elhunyt. Maurice Thorez hétfőn indult el Párizsból, hogy a Szovjetunió­ban, Jaltában pihenjen és gyógy­kezeltesse magát. Az FKP elnökét a Fekete-tengeren, Várna közelé­ben érte a halálos szívroham. Hruscsov részvéttávirata Thorez özvegyéhez Jeanette Vermeersch elvtársnő­vezető személyisége osztatlan sze- j nult, majd a Központi Bizottság j nek: retetnek és megbecsülésnek ör- J határozata értelmében a Szovjet- vendett mindazok részéről, akikj unióba emigrált, és onnan folytat- küzdöttek a népek szabadságáért j ta a francia ellenállási mozgalom és függetlenségéért, a haladásért, j szellemi irányítását. 1944-ben tért az új, magasabb rendű világ, az j vissza Franciaországba és 1945-től igazságos társadalmi rend megte- j 1947-ig mint tárcanélküli minisz- remtéséért. A Francia Kommu- tér, illetve miniszterelnökhelyet- nista Párt elnökének halála sú- \ tes részt vett a kormányban, lyos veszteség a francia nép és a i Azután, hogy a francia reakció világ minden haladó, becsületes I erői a kommunistákat kiszorítot­Kedves Elvtársnő! Fájó szívvel értesültünk arról a súlyos veszteségről, amely önt, a testvéri Francia Kommunista Pártot érte — élettársának, a fe­ledhetetlen Maurice Thorez elv­társnak hirtelen elhunytéról. Ezekben a szomorú órákban ké­rem önt és családjának tagjait, kedves Jeanette Vermeersch elv­társnő, hogy elvtársaim, családom és a magam nevében fogadja mélységes részvétünket, szívből jövő testvéri együttérzésünk ki­fejezését. Maurice Thoreznek, a francia és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő ve­zetőjének, a Szovjetunió igaz ba­rátjának dicső emléke örökké él­ni fog szívünkben. (MTI) réz halálának pillanatában a bol­gár kikötőváros volt a legköze­lebb, a Látva kikötött Várnában és Thorez holttestét a helyi kór­házba szállították boncolás végett. Maurice Thorez holttestét a várnai tanács épületében ideigle­nesen felravatalozták. Különre- pülőgépen még vasárnap Párizsba szállítják. Mikor Várnában a hajóhidaf lebocsátották, felment a hajóra Zsivko Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a minisztertanács el­ső elnökhelyettese, s a bolgár kommunisták és az egész bolgár nép nevében részvétét nyilvání­totta Thorez özvegyének. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának Bulgáriá­ban üdülő két tagja — Léon Mauvais és Michel Wandel, to­vábbá Garbuzov szovjet pénzügy- miniszter, Kunajev és Mambe- tov, a kazalt, illetve a kirgiz mi­nisztertanács elnöke, VVaniolka lengyel miniszterelnökhelyettes, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, Giancario Pajctta, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének és központi bizottsága titkárságának tagja, va­lamint más kommunista és mun­káspártok Várna környékén üdülő funkcionáriusai szintén megjelen­tek a hajón, hogy búcsút vegye­nek a munkásmozgalom nagy ha­lottjától. Vasárnap különrepülőgépen Várnába érkezett Ivan Mibajlov hadseregtábornok. Sztanko Todo- rov és Dimo Dicsev, a bolgár minisztertanács két elnökhelyet­tese — valamennyien a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagjai. A párt, a kor­mány, a bolgár nép és Todor Zsivkov miniszterelnök embere számára. Maurice Thorez 1900-ban szüle­tett, bányászcsaládból származott, Minthogy a szovjet hajóhoz Tho- ifjú korában maga is bányász­ként dolgozott 1919-ben belépett a szocialista pártba, majd meg­alakulásakor, 1920-ban a kommu­nista párt tagja lett, 1924-től tag­ja a párt központi bizottságának, 1925-től politikai irodájának. 1930- ban választották a párt főtitkárá­vá. Maurice Thorez „A nép fia” című könyvében saját életét írta imeg. Az észak-franciaországi iproletárcsaládban felnevelkedő fi- jatal fiú már 13 éves korában ma- |?a kereste kenyerét, szénválogató polt a Pás de Calais bányáiban és már korán részt vett a francia munkásosztály nagy sztrájkhar­caiban. Mint a párt főtitkára, igen jelentős szerepet játszott a Fran­cia Kommunista Párt eszmei-po­litikai egységének megteremtésé­ben, a munkás-egységfront létre­hozásában. Az 1936-ban létrejött népfront egyik vezetője volt. Amikor 1939-ben betiltották a pártot, Thorez illegalitásba vo­ták a kormányból, a párt Thorez vezetésével igen nehéz körülmé­nyek között határozott és megal­kuvás nélküli harcot vívott a fran­cia dolgozó rétegek teljes felsza­badításáért, az ország független­ségének megvédéséért. Hervadha­tatlan érdeme Thoreznek, hogy a bonyolult és a párt számára igen hátrányos körülmények között nemcsak megőrizte a párt erejét és egységét, hanem — amint azt a legutóbbi választások is bizonyí­tották — újabb és újabb töme­gekre terjesztette ki a francia kommunisták befolyását. Thorez vezetésével a Francia Kommu­nista Párt éles elvi harcot vívott a nemzetközi munkásmozgalom marxi—lenini irányvonalát eltor­zító szektás, dogmatikus és revi­zionista nézetek ellen. Maurice Thorez halálával nagy veszteség érte a haladó emberi­séget. A magyar nép őszinte rész­véttel és együttérzéssel osztozik a francia nép fájdalmában és hűsé­gesen megőrzi a nagy proletárhar­cos emlékét. Hármas évforduló Megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka Hétfőn, a Kremlben megnyílt a J A Szovjetunió Legfelső Ta- Szovjetunió Legfelső Tanácsának nácsának képviselői egyperces ülésszaka. A Legfelső Tanács két csenddel adóztak Maurice Thorez háza, a Szövetségi Tanács és a emlékének. Jan Pejve, a Szovjet- Nemzetiségi Tanács . külön-külön unió Legfelső Tanácsa Nemzetisé­in egtartott ülésén az alábbi napi- gi Tanácsának elnöke a két ház rendet fogadták el: [j együttes ülésén emlékezett meg 1. Intézkedések az SZKP prog- J| Maurice Thorez fáradhatatlan te­ramjában a nép jólétének emelé­sére előirányzott tervek végre­hajtására. , 2. A Legfelső Tanács elnöksége által az előző ülésszak óta eltelt időszakban kiadott törvényerejű rendeletek megerősítése. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Szövetségi Tanácsa az el- nevében1 hunyt Kanis Szatpajev helyébe részvétüket nyilvánították Thorez özvegyének. Különrepülőgépen Várnába; érkezett Ivan Iljin, szófiai szovjet ideiglenes ügyvivő, hogy részt vegyen azon a gyászünnepségen, amelynek során Thorez holttestét útnak indítják Párizsba. Az ügyvivő Hruscsov megbízá­sából az SZKP Központi Bizott­sága, a szovjet kormány és Hrus­csov részvétét fejezte ki Jeannet­te V ermecrsch-nek, Thorez özve­gyének. * A világközvélemény mély meg­döbbenéssel és szomorúsággal fo­gadta Maurice Thorez halálának hírét. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kimagasló Safik Csokpin képviselőt, a ka- zah tudományos akadémia elnö­két választotta meg a Szövetségi Tanács elnökhelyettesévé. A Nemzetiségi Tanács ülésén Borisz Ponomarjovot, az SZKP Központi Bizottsága titkárát vá­lasztották meg- a külügyi bizott­ság elnökévé. A bizottság vezető­je az idén elhunyt Otto Kuuszi- nen volt. A két ház együttes ülésén Nyi- kita Hruscsov, az SZKP Közpon­ti Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszámolót tartott Intéz­kedések az SZKP programjában a nép jólétének emelésére elő­irányzott teendők végrehajtására címmel. Koszorúzási ünnepség a XIV. vasutasnapon a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél A XIV. vasutasnapon, vasárnap reggel a magyar vasutastársada­lom képviselői elhelyezték a gel­lérthegyi Felszabadulási Emlékmű talapzatán az emlékezés koszorúit. A zászlódíszbe öltözött emlékmű­nél vasutas díszszázad fogadta dr. Csanádi György közlekedés- és' postaügyi minisztert. A szovjet és a Magyar Himnusz elhangzása után dr. Csanádi György közleke­dés- és postaügyi miniszter, Rödö- nyi Károly közlekedés, és posta- ügyi miniszterhelyettes, a MÁV vékenységéről. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa negyedik ülésszakának első együt­tes ülésén megjelent a Román Munkáspárt Központi Bizottsága­inak küldöttsége, valamint a dr. Subandrio indonéz miniszterel- inökhelyettes és külügyminiszter ivezette indonéz kormányküldött­ség is. (MTI) Három nevezetes évfordulóra emlékezik e napon a haladó em­beriség. 175 évvel ezelőtt Pá­rizs népe elfoglalta és lerombol­ta a feudális zsarnokság egyik gyűlöletes kínzókamráját és szimbólumát, a Bastille-t. Ez­zel diadalra vitte a nagy fran­cia demokratikus forradalmat, amely hatásában kisugárzott az egész akkori világra s kétségte­lenül igen jelentős állomása az emberi haladásért folyó évez­redes küzdelemnek. E nap az­óta a francia nép nemzeti ün­nepe. A Bastille lerombolásának 100. évfordulóján, 1889. július 14-én, Párizsban megalakult a II. Internacionálé. A nemzet­közi munkásmozgalom Engels vezette vezérkara tudatosan tűzte ki a megalakulás időpont­ját erre a napra. Az I. Intcrna- cionálé már korábban betöltötte történelmi szerepét. Megadta a programot a nemzetközi mun­kásosztálynak és elvégezte az el­ső nagy szervező feladatot. (Marx halála után, az európai burzsoázia kegyetlen üldözései elől az I. Internacionálé Ameri­kába tette át a székhelyét; kü­lönféle okok következtében a nemzetközi munkásszervezet már nem felelt meg a követelmé­nyeknek, lényegében meg is szűnt.) A II. Internacionálé megszer­vezésében nagy szerepe volt En- gelsnek. Korát megcáfoló len­dülettel és akaraterővel, óriási munkásmozgalmi tapasztalatai­nak birtokában, leiké volt az új nemzetközi szervezetnek, amely Engels életében és halála után, az 1890-es évek végéig, fő voná­saiban pozitív szerepet töltött be. Hatalmas munkástömegeket mozgósított és nyert meg a szo­cializmus eszméjének. Erre az időre esik az európai nagy mun­kás tömegpártok létrejötte. Azonban — különösen Engels halála után — a II. Internacio- náléban egyre inkább felülke­rekedtek a német és angol mun­kásarisztokraták s a világszer­vezet fokozatosan az opportu­nizmus mocsarába süllyedt. Az első világháború idején a II. Internacionálé működése meg­szűnt. A harmadik nagy eseménye július 14-ének nem kevésbé em­lékezetes: a II. Internacionálé eiső, I889-es kongresszusa ezen a napon ült össze, hogy fontos ha­tározatokat hozzon a 8 órás munkanap, a gyermekvédelem, a nőmunkások egyenjogúságá­nak biztosítása, a nők éjjeli munkájának eltiltása és más szo­ciális kérdésekben. Ekkor hatá­rozták el, hogy május elseje a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepe legyen, s ezen a napon az egész világ szervezett mun­kássága tüntessen az Internacio- nálé célkitűzéseinek megvalósí­tásáért. örök hála illeti mindazokat az egyszerű férfiakat és nőket, munkásokat, parasztokat, szelle­mi foglalkozásúakat, akik a má­jus elsejei nagy demonstráció­kon, a lobogó vörös zászlók alatt előharcosai voltak á szocialista világrend megszületésének, meg­erősödésének és győzelmének. Korunkban a munkásszolidari­tás nagy ünnepe tartalmában hatalmasan gazdagodva, minden eddiginél átfogóbbá válva, a szo­cializmus végső nagy győzelmét hirdeti. Az örök béke és az osz­tályok nélkül elő emberiség nagy eszméi lobognak zászlóin — egyre diadalmasabban. (—a—s.) Az egyetemi és a főiskolai felvételekről Végzős diákok kérdezték, hogy van-e protekció az egyetemi fel­vételeknél, érdemes-e pártfogó után nézniük. Mit lehet erre vá­laszolni, amikor eddig minden esztendőben írtak az újságok egy­két esetről, s bizonyára akadtak olyan kivételezések is, amelyek nem tudódtak ki. Mondjuk ta­lán, hogy az idén egyáltalán nem lesz protekció? A közmondás sze­rint nyugtával kell dicsérni a na­pot, tehát a protekciózásról majd a felvételi vizsgák lezártával le­het véleményt mondani. Minden­esetre, akár lesz, akár nem lesz protekciós eset, azt mégis figye­lembe kell venni, hogy az a fel­vételi rendszer hibájából vagy a véletlen összejátszásából ered-e? Van-e protekció? Érdemes gondolatban végigjár­ni a felvételizők útját, a jelentke­zési lap beadásától a felvételig vagy az elutasításig, hogy választ adjunk a kérdésre. Kezdjük a je­lentkezéssel. A nappali tagozatra a pályázók az iskolájukon kérész­két éve érettségiztek. Ha pedig csupán sorszám kerül, s így az elbírálók azt sem tudják, hogy kinek a dolgozatát osztályozzák. Ezáltal a megszerezhető 20 pont háromnegyedénél teljesen kizárt a protekciónak még a lehetősége is, hiszen maximálisan 10 pontot „hozhat magával” a középiskolá­vezérigazgatója, Szabó Antal, a vasutasok szakszervezetének fő­titkára, Szűcs Zoltán, a MÁV-ve- zérigazgatóság pártbizottságának titkára koszorúzta meg az emlék­művet. Ezután a finn vasutasok szak- szervezetének hazánkban tartózko­dó’küldöttsége helyezett el koszo­rút, ezt követően pedig a MÁV egyes szakszolgálatainak képvise­lői. Az ünnepség az Intemacioná- lé elhangzásával ért véget. (MTI) tül jelentkezhetnek, ha egy vagy szóbelire. Az régebben vagy éppenséggel az ^ól CKy kitűnően érettségizett, s esti, illetve a levelező tagozatra kívánnak menni, akkor a munka­hely továbbítja — véleményével, javaslatával együtt — a jelentke­zést a felsőfokú oktatási intézmé­nyekhez. Sokan a munkahelynek ezt a javaslati jogát is protekciós lehetőségnek tekintik. Minden esztendőben elég sok vita keletke­zik az üzemek helytelennek, tévesnek vélt véleményei miatt. A félreértések elkerüléséért azon­ban el kell mondani: az üzemek negatív javaslata esetén is behív­ják a pályázókat felvételi vizs­gára, s a munkahely véleménye politikai, emberi magatartás te­kintetében esik latba, valamint akkor, ha két egyforma képessé­gű pályázó közül kell választani. Előfordul — nem is ritkán —, hogy a munkahely elutasító ja­vaslata ellenére is felveszik a pá­lyázót. A felvételi vizsgákon te­hát lehet bizonyítani! A pályázókat behívják felvételi vizsgára — mégpedig írásbelire és írásbeli dolgozatra 5-öt szerezhet az írásbelin. Ma­rad tehát a szóbelin elérhető 5 pont. A szóbelin már névvel — sőt a személyi igazolvány felmu­tatása mellett — vizsgáznak a je­lentkezők. Csakhogy egyetlen pá­lyázó sem tudja előre, hogy me­lyik bizottság elé kerül, s egyet­len bizottság sem ismeri a vizsga napja előtt, hogy melyik csopor­tot osztják be hozzá. A protekció­ra tehát itt sincs nagy lehetőség, valóban csupán a véletlen össze­játszása folytán kerülhet ismerős bizottsági taghoz a vizsgázó. De azt is számításba kell vennünk, hogy a bizottság tagjai felelős be­osztású, becsületes emberek, s az ilyen protekciózásra egyszerűen nem hajlandók. Mindezek után mit lehetett mondani az érettségi­ző fiataloknak? Azt, hogy kár a fáradságért, pártfogó-keresés he­lyett inkább tanuljanak! A gyengébbet felvették... Szeptember felé, az nyék kihirdetése után eredmé­gyakran

Next

/
Thumbnails
Contents