Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-05 / 156. szám
Ravasz György: Mesél a Körös FeltWZSÖlt fűzfák, a széliben engedelmesen hajló jegenyék a töltésen, a játszót szívósan fogó bokrok, észrevétlenül jobbra és balra tolódó partok őrzik a Körös múltját, a visz- szanéző számára gyorsan tűnő idők emlékeit. Vízmerítő lány siet a füzesek között színes kannáival* nem messze tőle öregasz- szony, szürke vederrel: minden korba beilleszthető kép; talán a zománcos kanna nem engedi. Birkaeyáj legelész az oldalban; a zaj alig különbözik a selyemhernyók per- cegésetőL A töltésen belül, a bokrok között, a nagy csalán haragoszöld sűrűje körül, vékony szálú selymes rozs- nofc, odáibb pásztortáskák csörögnek, itt-ott szikfű, tyúkhúr és sok-sok kesesrű- lapú. Madár kevés röpköd, de hangjuk innen is, onnan is hallatszik; rigók fütyürész- nefc a jegenyék hegyén; a kiöntésekben gólya lépked, egyszer-egyszer szürkegém is, de csak látogatóban. Néha vércse emelkedik, áll a levegőben, aztán lecsap. Seregi galamb is próbálkozik, megáll fent, nem győz az áprilisi széllel és merész ívben visszasuhan a híd alá, a tartóvasak között eldugott fészkébe. Vadkacsák csapkodnak a magasban, lógó fejjel, mintha keresnének a földön valamit— A szél visszafelé fodrozza a hullámokat, tetejét párosán cikázó fecskék érintik. Két kis homokszedő hajó ring a parthoz kötve, a nagyobbik mellett ladik himbálózik. A túloldalon kanális vezet zsilipen át a folyóba* Az összefolyásnál pókász ül, ruhája belevész a parti földsárgába és a füzesek fakó zöldjébe... Pipára gyújt, nagy füstfelíhő kering körülötte. Élednek a szúnyogok a langyos szélcsendben. A lemenő nap, kinyújtott karral araszra a' föld szélétől, felhő mögé bújik; ha még nyílást talál, kilövell és végigrohan a folyón egy foltban, mint vert ezüst, a fény. Nyomában sötétebb lesz a szürke. A pók emelkedik, ereszkedik, nyöszörögnek az összetákolt farudak. Az öreg „szűri” a vizet. A folyó hozza, viszi a hálóról lecsurgó víz zaját... * Mikor a töltés vonala elválasztja az eget a földtől, mindkét oldalról kakasszó töri meg a csendet. A korai ébresztő bejárja a híd lemezeit, aztán jobbra-bal- ra végigsuhan a Körös gátján. Belecseng a játszó bokrai közé, aztán fel a fészkekbe és le az apró öblökbe. Amerre jár; a lombok körvonalai kirajzolódnak. Mire a vége minden zugot bekalandoz, az eleje a folyó színén suhan felfelé, kelet felé: üdvözölni a hajnalt. Mozgás még sehol, de az ébredés nesze mégis hallatszik. A galambok felborzolják a tollúkat a híd alatt, Forgatni kezdünk a láng a madarak a fészkekben; a fölött... Közelebb húzom az bogarak is moccannak egyet ülőkét. a fű között, kis halak az — Öreg már ez a két ha- öblökben, a nagyok a pad- jó, sokat tudna mesélni, majokban; a levelek léleg- Jó idő múlva, csak az elzése összeolvad a végigfutó halvány fénnyel és a sötétség selymének eltűnő, szinte hallható suhogásával. Az éjszaka fátylának csak foszlányai maradnak a bokrok tövében és a lapulevelek alján... összehúzott szemmel nézem a ringó kis hajókat..* Ki tudja, mióta szedik a homokot, a körösi hordást? A parton, szinte ölben kihordott homokhegyek mellett, ugrásra kész, hatalmas békák guggolnak: felfordított, fekete talicskák. A töltés tövénél egy kis fakunyhó körül rőzse, elhamvadt tűzhely, a szalonnasütések maradványa. Itt mindent kéz tesz odébb és mindenért derék ropog. Talán óriások dolgoznak itt? A nap már birkózik a párás látóhatárral, mikor a kocsilejárón kerékpáros jön és leszáll a kunyhónál. Alacsony, rövid lába alapos csizmában. Arcán kiálló csontok, bőre piros a széltől, naptól; szeme körül szarkaláb és nemcsak a fénytől hunyorog; szája sarka odavetett válaszokra is kész. Keze, mint a gyökér, és fogásra áll. Kezet szorítunk. — Jól mondják a faluban, hogy Boruzs József még vasárnap is kinéz ide, jókor, ha egy percre is... — Megszoktam. — A bakóját a rőzsére teszi, aztán leereszkedünk egy-egy kőre. Tüzet rak. Ég a száraz fűz, mint a papír. Ügy igazít, babrál a pattogó ágak között, mint anya a lánya hajában. Arrébb ülök a lángoktól. — Nehéz lehet a fenékről szedni a homokot — török a csenden. — Hát... többet húz itt az ember, mint az ökör... Különösen, amikor árad... viszi a homokot, nem rakja le. Akkor a régi feneket kell megszedni... Abból a kapát kihúzni: mintha élő fát rántana gyökerestől! Szalonnát meg kenyeret vesz a bakóból, nekem is vág. ső falat után szólal meg a társam, — Sokat... — Mondjon el valameny- nyit helyettük. fl fejünk felett vércse emelkedik, megáll odafent, aztán lecsap a töltés túlsó Óldalán. — Hiszen... volt itt hajó, rengeteg, de még az első háború alatt megette őket az idő... Ahogy a gazdátlan jószágot szokta... — A családban... az apja kezdte? Boruzs összébb igazította a parázsló gallyakat. — Ö... Azon nem fogott ki a dolog... se más... Pedig, volt baja elég... A háború után mindjárt megkeresték a falu erősei, hogy társuljanak... Nem lett rá... Ösz- szetákolt egy kis hajót, aztán velünk, cseperedő fiaival, magának szedte... — Hát amazok? — Összeálltak. Csináltattak két nagyobbat, fogadtak rá embereket. Homok volt bőven. Jutott mindenkinek... Aztán a húszas évek végefelé, nekünk is két hajónk lett... Ezek itt... A homokot olcsón adtuk. Ök meg vagy nem tudtak eladni, vagy nem volt •hasznuk... Felszólították apánkat, hogy társuljon velük, de úgy, hogy csak bért kap... — Belement? — Akkor nem tehetett egyebet. Megfenyegették, hogy megvonatják tőle az engedélyt. Messzire ért a kezük. — Nem ment el az öreg kedve? — Két karjából élő embernek nem mehet el a kedve... Béke lett a Körösön... Olyan hamu alatt parázs... Mi bérért is csak a magunkén dolgoztunk. Ök a javításra nem áldoztak; a hajójukat hamarosan megette az idő... Hej! ugráltak is a parton, szidták az öreget, hogy hagyta tönkremenni a nagy hajókat, csak a magáéra volt gondja... Mondtak azok mindent. A szeszfőzdés ugrált a legjobban. Apánk csak állt, nézte a hadonászót, A bátyám iaBBaaaaaBBBaBaaaBlaiaaaaaaaaHaMaaagaaaaaaaaRaMiaaaBIMHaiiaSB«aBMaa ■ ■ ■ ■ Farkas András: A mérleg előtt ■ ■ Hozzászólása, érve, ellenérve ; Mázsának tűnik, grammnyi csak lemérve. ■ ■ ■ Hosszan beszél. Akárhány mondatára Ráillik: szószok kongó példatára. ; De bajnok ő. A döntés mérlegéhez Odalopődzik, félelmet nem érez. ; ■ ■ Gyakorlott kézzel, jártasán, dohogva Érvét a mérleg tálkájába dobja. ■■ ■ ■ Fél szemmel látja, hogy az a kilengő * Nyilacska-ámyék épp feléje nem nő, ! ■ ■ ■ S hogy őt ne lássák, lassan visszahőköl, Mert néki futja stílusból, időből, • ■ » ; Majd visszajön és már magasból % Leejti az iménti érvet. — Így se passzol, ■ ■ ■ Majd újra ejti. nem, nem ejti, dobja, S De bát hetvenkedőn reccsen, dohogva, • S mázsányi érvek ellenére — sajnos — * Magasból jött pár grammja csupa bajt hoz, : ■ S mielőtt a guta végképp megütné, » S a mérleg nyelve vemé szélütötté, '■ Szidja a mázsás érvet és a mérleg ■ Nyelvét: Hogyan lehet, hogy így, ma mérhet? ■ s Vajon ki dobta azt a másik érvet, ; Vagy csalta is tán és a szajha mérleg ■ ■ Nem vette észre, nem akarta látni? : Ki csalt itt? Mondják meg, ki csalt, ki, hát ki? ■ S mikor már ezren szólnak ellenére, " Agyában lángol és lobog a vére. j Majd ráncos homlokát hosszan simítja, Ve Ineenn cl inn 111 <■! --- 1/ ;t titka. I l apátot fogott, a szeszfőz- dés elszaladt, a bátyám utána. Ha eléri, agyonüti, de nem ment a gát tetején túl. Onnét kiáltotta a menekülő után, hogyha meglátja a környéken, vaslapáttal veri agyon... Azt hittük, baj lesz, de nem lett. Elmaradtak... 1 reggelit befejeztük és a homokprizmák mellett a parthoz kerültünk. A halak kis örvényt kavartak a széleken. — Az öreg...? — Még a második háború előtt meghalt. — Jól keresnek? — Télen nem lehet szedni... aztán a viharok, áradások sok kárt csinálnak... Felém fordult: — Tudja, mióta több a fehér a hajamban, mint a barna, azóta látom, hogy... jó, ha az ember magának dolgozik, de nem jó, ha addig van kenyere, amíg a kapa ki nem hull a kezéből... Nemrég még azt mondtam: minek a hídláb, majd tartom én... Most már tudom, hogy kell az... Követem a tekintetét. A víz közepén örvények forognak a mederbe vájt lyukak felett. A hajóra néz: — Az apám maga kezdte, aztán a család... idő kellett, míg az idegent magunk közé vettük,, pedig így jó... A testvér se testvér, ha nem húz, az idegen se idegen, ha egyformán húzza... Birkák merészkednek a közelünkbe; egyik-másik megáll, néz előre, mint a tehenek szoktak: fejük az antik világra emlékeztet. Egy csapatjuk körbetépde- sd az elhagyott tűzhelyet. Boruzs a kezét nyújtja: — Maga marad? — Szívok még egy kicsit az ázott fa és a kátrány szagából. összeszaladnak a szarkalábak a szeme sarkánál. Mosolyog. Menőben a hajónkra int. — Le kéne fényképezni ezeket... Ilyet nem építünk többet, mert felemészti az embert... Isten áldja. A kunyhóhoz ballagott, aztán elindult kerékpárjával, gyalogosan a töltésen, felfelé. Mikor az utolsó pillantást vetettem utána: egy fejjel magasabb volt a híd betonlábánál. * Már felülről süt a nap, mikor a hídon túl, a játszóban egy csapat liba billeg lefelé, utánuk, leveles vesz- szővel, kicsi öregember óvatoskodik a töltés lejtőjén, a víz széléig: nézi a homokszedőket. Bent áll *a két kis hajó, a középen. A járdadeszkán, a lábat megvetve, az idősebbek a kapa nyelét fél kézzel rázo- gatják, és ha jól megakad, vállra fektetve, kettővel bil- legtetik a fenékbe; a hullámzás lemegy a vasig. A fiatalok mindjárt vállra veszik és gyorsan mozgatják a nyél derekát. Aztán feszülnek a karok, megállnak az erő pattanásáig: felszakad a fenék és mint tele vedret, húzzák fel a dom- borúra rakott kapát; a nyelek az ég felé ágaskodnak, mint gazdátlan kútostorok, egy mozdulat a derékkal es a homok lecsúszik a hajófenékbe... Egyik húzás sem könnyebb a másiknál, inkább nehezül, ahogy fárad a test, különösen tavasz kezdetén. — Libapásztor lett, bátyám? — kötekednek á hajóról a part felé. — Mire jó már az öregember? — hangzik csendesen. A hangot nem az erő löki, hanem a víz hozza-viszi. Ha nem is ér el a másikhoz minden szó, a .beszélgetés nem akad meg. Egy tőről szakadt emberek, különösen az idősebb vízkörnyékiek, akkor is elbeszélgetnek jó darabig, ha egymás szavát nem hallják: a szél elfújja vagy mélyről jön a mondanivaló. De ha a gond közös, a gondolat is az. Idő telik, míg újból megszólal az öreg. — Most van hal. — Aki a homokot halász- sza a tűző papon, annak nincs kedve pókászni éjszaka — válaszolnak ingerülten a hajáról. A pásztor elballag a libák után. * Mikor az árnyé* a másik oldalra fordult, a híd mögül úszó szürkeség tűnik elő és ahogy közeledik, egyre jobban belejut a folyó csillogásába. A színig szedett hajó tetején úgy állnak és néznek , a kikötő felé a homokszedők, mint bármikor a győzelmes útról hazatérő hajósok. Az oldalból alig látszik több egy tenyérnél és még azt is ostromolják az apró hullámok. A hajó odasimul a parti lankához. Pallót raknak. A legelésző birkák szótugra- nak és mint diót csörgetik lecsüngő koloncaikat. Lapátok hányják, simítják a talicskákra a suhogó homokot. Ki a partra, üresen vissza, váltva, ki hogy győzi. A kirakodás felgyorsul, virtus nélkül; de egy se akarja, hogy a sarkába érjenek teherrel és akassza a másikat. A fiatalok nyakán kidagadnak az erek, ha földet ér a kerék. Sűrűbben fordulnak, mint az idősebbek, akik térdben ereszkedve cipekednek, lötyög a nadrág a csizmában, apró rezgésekkel mozog a fejük, míg a tehertől megszabadulnak. De van erejük egy rántással kiborítani a homokot... Emelkedik a hajó, süly- lyednek az emberek: a fenék körül járnak. Dobognak a lábak a deszkákon, ez már a takarítás zaja. Hosszú léccel elsimítják a prizmákat, hogy a szél ne kapjon bele, ne hordja any- nyira. Aztán... elfogynak a kunyhótól a kerékpárok. Boruzs József megint egyedül marad. Elbóklász a hajó körül, megfogja a kikötés karóit, keményen áll- nak-e, igazít a talicskákon, körülnéz, aztán kerékpárját tolva, elballag az emelkedőn, az országút felé. Az árnyéka már felnyúlik a tetőre, mikor még a derekán jár... Ring a két hajó, elől-há- tul lötyög, szellő himbálja és nyiszorog, integet a kormánylapát rúdja. A madarak csak néha csippentenek; a kiöntésekben egy-két béka beszélget, aztán több, később ki tudja, hány? És a földön? Ahány fűszál, annyi tücsök játszik érchúros hangszerén... A híd lemezei fénylenek még. A Körös sima, mint a tükör. De a csendesség alatt szünet nélkül hordja a homokot a víz...
