Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

i nSi. jűfías SL 7 Vasárnap ülgéria köszöntése Népszavazás Kongóban Leopoldville: Megkezdődött a két hétig tartó országos nép­szavazás az új alkotmányról. Az új alkotmány a belgáktól örökölt „alaptörvények” helyébe lép. A képen: egy szavazó átveszi az „igen” és „nem” cédulát. Brit-Guayana sorsa Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság ma ünnepli második születésnapját. Két esz­tendeje, hogy Algéria lakossága népszavazáson erősítette meg a több mint hétesztendős háború­ban kivívott függetlenségét, és ezt Franciaország is ünnepélye­sen elismerte. Július 5-ét nyil­vánították az algériai független­ség napjává — annak a napnak évfordulóját, amelyen a francia gyarmatosító hatalom partra- szállt fekete csizmás katonái 134 évvel ezelőtt elfoglalták Al­gír városát. Ez az emlékeztetés nem vélet­len. A függetlenségi évforduló ünnepén emlékezni kell arra a napra is, amikor Husszein Dey algériai uralkodó kapitulált a francia túlerő előtt: a több mint 130 esztendős gyarmatosítás öröksége ugyanis rányomta bé­lyegét a független Algéria első két esztendejére is. Amikor a két év alatt megtett út eredmé­nyeit mérlegre tesszük, nem le­het másból kiindulni, mint ab­ból a drámai helyzetből, amely­ben Algéria az államépítés mun­káját, a szuverenitás első lépése­it megkezdte. A függetlenség ki­vívásáról tudósító jelentések an­nak idején nemcsak a nép öröm­ujjongásáról számoltak be, ha­nem arról is, hogy például Orán- ban a „fekete lábúak”, a hódító katonák utódai és örökösei, az i,elkésett’’ ultrák még tűzharc­ban álltak a városba behatoló algériai csapatokkal; még füstöl­tek az OAS terroristái által fel­gyújtott üzemanyagraktárak... A városok utcáit még eltorla­szolták a plasztikbombákkal felrobbantott iskolák, kórházak, középületek romjai. A közigaz­gatás megbénult. A gyárak be­zártak, a függetlenség kivívása után az országból eltávozó euró­paiak zűrzavart hagytak inaguk után. A követendő út meghatá­rozása kiélezte a belpolitikai vi­szályokat, ami természetesen csak növelte az új állam gyer- meklépteinek bizonytalanságát. És nem szabad feledni: a há­ború másfél millió áldozatát si­ratta Algéria, több mint félmil­lió hadiözvegy maradt magára, a kóborló hadiárvák számát 300 ezerre becsülték. Kétmillió mun­kanélkülit tartottak nyilván, s további kétmillió keresett mun­kát, akiket a háború utolsó sza­kaszában a gyarmatosítók úgy­nevezett „átcsoportosítási tábo­rokba” gyűjtöttek össze. Az új Algéria népe két esz­tendő leforgása alatt teljesen megváltoztatta ezt a képet. Nincs többé föld idegen kézben: a legtermékenyebb földek, ame­lyeket a „colonok”, a telepesek kaparintottak meg, jogos tulaj­donosuk, a fellahok kezébe ke­rültek. Több mint hárommillió hektárnyi birtokon az algériai parasztok megalakították ügyin­téző bizottságaikat, és a fellahok önkormányzatainak irányításá­val a kolanialisták hajdani bir­tokain dús termést arattak. Az algériai földbirtokosok azt gon­dolták, hogy a függetlenség ré­vén meggazdagodhatnak, beül­hetnek a kolonialisták elhagyott gazdaságaiba. A fellah azonban nemcsak a függetlenségért, ha­nem a földért is harcolt. Ben ség szombaton a hajnali órákban rohamot intézett a kontumi ka­tonai tábor ellen, amely a fővá­rostól 250 mérföldre északkeletre fekszik. A táborban különleges egységet képeztek ki partizán­elhárításra. A Reuter jelentésé­ből kitűnik, hogy a hazafiak a Bella, Algéria elnöke kijelentet­te, hogy a függetlenség az ag­rárforradalom eszköze: a föld azé lett, aki megműveli, s meg­indult a parasztok szövetkezésé­nek mozgalma is. Hasonló moz­galom bontakozott ki az iparban is: a lerombolt, kifosztott gyá­rakat a munkások indították el újra, a munkásbizottságok több száz üzemben váltak a ter­melés irányítóivá. Ezzel a fejlődéssel az algériai burzsoázia képviselői termé­szetesen szembeszálltak, de sor­ra kiszorultak a hatalomból. Az algériai nép többsége sürgette a tripoli program végrehajtását, amely megnyitotta Algéria előtt is a szocialista perspektívát. A szocializmus, mint cél, az egész népet lelkesítő és mozgósító fel­adat lett. Algériában komolyan veszik — tettekkel építik a szocializ­must. Ben Bella kormányát tá­mogatják a néptömegek, ame­lyek a szocializmustól várják gyors felemelkedésüket, a föld­reformot, az iparosítást, a ki­zsákmányolás megszüntetését. A függetlenségi harcot vezető hazafias egységszervezet, a Nem­zeti Felszabadítási Front párttá alakult. Most áprilisban megtar­tott első kongresszusán az FLN elkötelezte magát a szocializmus mellett „Ezt az utat választot­tuk és ettől semmi sem téríthet el bennünket” — hangsúlyozta a kongresszus határozata. Az új FLN létrehozásában az algériai kommunistáknak fontos szere­pük van: gazdag szervezési ta­pasztalatuk, a tudományos szo­cializmus ismerete, áldozatkész forradalmi munkájuk számotte­vő hozzájárulást jelent ahhoz, hogy az FLN meg is valósíthas­sa a kongresszuson meghatáro­zott politikát. Az algériai nép meghiúsítja és visszaveri az ellenforradalmi kísérleteket. Nemrég merényle­tet követtek el Ben Bella elnök rezidenciája ellen. A kabil he­gyekben terrorista csoportok ga­rázdálkodnak. A népi hadsereg­nek pár napja kellett elfoglal­nia egy lázadó ezredes katonai körzetét a Szaharában. Külső nyomás is ránehezedik Algériá­ra: a külföldi tőkés vállalatok gazdasági szabotázsba fogtak, amikor bezárták algériai fiók­vállalataikat. Céljuk a munka­nélküliség növelése, az ország ellátási nehézségeinek fokozása. Az ellenforradalmi kísérletekre válaszul megalakultak a fegyve­res népi milíciák, meggyorsul az FLN szervezése. Az algériai nép felsorakozik forradalmi kormá­nya mögött. A haladó közvélemény szoli­dáris Algéria népével, s a füg­getlenség ünnepén megújítja jó­kívánságait: érjen el minél több eredményt az Algériai Demok-- ratikus és Népi Köztársaság! A magyar nép, amely kifejezte együttérzését és cselekvő szoli­daritását a függetlenségéért har­coló algériai néppel, most ugyan­ettől a baráti érzéstől fűtve, őszinte szívvel kíván, neki sok sikert hazája felvirágozásáért, a szocialista Algéria megteremté­séért vívott harcban. Rudnyánszky István kormánycsapatok 44 katonáját megsemmisítették, 22 másikat pedig — közöttük három amerikai „tanácsadót” — megsebesítettek. A partizánok betörtek egy fegyver­raktárba is és négy gépfegyvert, valamint száz kézi lőfegyvert zsákmányoltak. Mindenfelől — mindenről RANGUN Mikojam, szovjet első miniszter­elnök-helyettes kétnapos hivatalos burmad látogatás után, szombaton repülőgéppel Afganisztánba uta­zott Elutazása előtt a ranguni repü­lőtéren mondott búcsúzó beszédé, ben Mikojan egyebek között kije­lentette: Teljesen elégedett vagyok megbeszéléseinkkel és remélem, hogy Ne Win tábornok is ha­sonlóan vélekedik. A Mikojan vezette szovjet par­lamenti küldöttség szombaton a déli órákban megérkezett Kabul­ba. MOSZKVA Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev táviratban üdvözölte Johnson amerikai elnököt az Egye­sült Államok nemzeti ünnepe — a függetlenség napja — alkalmából. BELGRAD Szombaton egész Jugoszláviában megemlékeztek július 4-ről, a ju­goszláv népfedszabodító iháború harcosainak napjáról. Huszonhá­rom évvel ezelőtt ezen a napon határozta el a Jugoszláv Kommu­nista Párt kibővített Politikai Bi­zottsága, hogy kiáltványban hívja fel az ország népét, a fasiszta meg. szállók elleni fegyveres harcra., Hárem nappal a kiáltvány közzé­tétele után a kicsiny Bel-Crkva községben eldördültek az első par. tizán-fegyverek. Az évforduló alkalmából Alek- szandr Rankovics köztársasági al. elnök, a Jugoszláv Harcosok Szö­vetségének elnöke üzenetet inté­zett az egykori partizánokhoz, a népfelszabadító háború katonái­hoz. MOSZKVA A Japán Szocialista Párt kül­döttsége Tomomd Narita főtitkár vezetésével pénteken a szovjet fő­városba érkezett. A japán küldöttség, amely az SZKP Központi Bizottságának meghívására érkezett a Szovjet­unióba, előzőleg már Iricutszkban és több más szibériai városban is járt. A vendégeket a vnukovói re­pülőtéren az SZKP, valamint a Szovjet—Japán Baráti Társaság több vezetője fogadta. BÉCS Szombaton és vasárnap rende­zik meg a bécsi Práterben a Volksstimménék, az Osztrák Kom. mun ista Párt lapjának hagyomá­nyos ünnepét. KOPPENHÁGA A dán atomenergia bizottság köz­lése szerint Dánia, Svédország és Norvégia szorosabb együttműkö­dést létesít az atomenergia békés 1964. június 24-én a gyarmato­sítás felszámolásának kérdéseivel foglalkozó ENSZ-bizottság — az USA, Nagy-Britannia és Ausztrá­lia* szavazatainak ellenére — ha­tározati javaslatot hozott, mely­ben felszólította Nagy-rBritanniát, hogy haladéktalanul tűzze ki Brit- Guayana függetlenné válásának időpontját. Nagy-Britannia egyetlen dél­amerikai gyarmatának, Brit-Gu- ayanának területe 215 000 km3. Lakosainak száma a legutóbbi adatok szerint 0,6 millió fő, mely­nek kilenctizedé a Pomeroon fo­lyó és Suriname holland gyarmat határa között húzódó mintegy 20 km mélységű tengerparti sávra összpontosul, mert az ország terü­letének- 85 százalékát trópusi ős­erdők borítják. Legnagyobb lélek­számú települése, az elővárosai­val összesen 162 000 lakosú Geor­getown egyúttal a gyarmat fővá­rosa és a brit kormányzó székhe­lye is. Guayana — az indián őslakos­ság nyelvén a „Vizek Földje” — utolsó tíz évének politikai törté­nete a függetlenségért vívott vál­tozatos eredményű szívós küzdel­mek sorozata. A függetlenségi harc motorja a Oh. Jagan indiai orvos (a belső önkormányzattal rendelkező gyarmat jelenlegi mi­niszterelnöke) által vezetett prog­resszív Népi Haladó Párt, mely a teljes politikai függetlenség kivívását, a földreformot és az önálló nemzeti ipar megteremté­sét tűzte zászlajára. A belső önkormányzat kivívá­sának éve, 1953 óta e párt haladó programja következményeként a fajilag tarka összetételű lakosság széles körű támogatásával az 1953- as, ésaz l961-es általános választá­sokon győzelmet aratott annak el­lenére, hogy valamennyi esetben a brit hatóságok előzőleg az al­kotmányt felfüggesztették és kü­lönböző módosításokat hajtottak végre, hogy megnehezítsék a ha­ladó erők győzelmét. Az utóbbi öt hónapban felszín­re tört mesterségesen szított faji villongás a gyarmat indiai és né­ger lakossága között (százalékos számarányukat lásd a térképünk bal oldalán elhelyezett kördiagram mon) nagyban megnehezíti a füg­getlenség kivívásáért folytatott küzdelmet. A politikai független­ség elodázása viszont megakadá­lyozza az ország gazdasági függet­lenségének megteremtését, ez a nemzetközi monopóliumok érde­keibe ütközik. A ma még brit gyarmat terüle­tén ugyanis világgazdasági jelen­tőségű bauxitkészletek fekszenek. Az évi termelés állandóan növek­vő irányzatú, 1963-ban kereken 2,4 millió tonna volt. A Macken­zie város körzetében folyó bányá­szat és a bauxitnak timfölddé va­ló feldolgozása az amerikai, vala­mint a kanadai vállalatok kezében van. Nem hanyagolható el a cu­kornádtermelés sem. -1963-ban 320 ezer tonna, mely zömmel a brit társaságok kezén lévő ültet­vényekről származik. A politikai harc mögött alapjá­ban véve gazdasági okok húzód­nak. Ugyanezzel magyarázható az Amerikai Egyesült Államok nega­tív állásfoglalása is Brit-Guayana függetlenségének megadása ügyé­ben. felhasználásában. gltoooofä -W, •V-V' t;W B R A 1 IL ”1 A — ............................................................................... D él-vietnami partizánok sikere Egy dél-vietnami partizánegy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents