Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
1964. Július 31. 4 Pénfek Tizennégy éj hidat adtak át az első fél évben megyénkben és még tizennyoicat építenek az idén Nyilatkozik a Budapesti Hídépítő Vállalat megyei kirendeltségének helyettes vezetője Az év folyamán megyénk községeiben több új hidat avattak fel, illetve kezdték meg újabbak építését a csatornákon. A hídépítési munkák jelenlegi állásáról, valamint a múlt évi műszaki átadások elhúzódásának okairól a KPM Közlekedésépítési Trösztje Budapesti Hídépítő Vállalatának Békés megyei Kirendeltségénél érdeklődtünk. Kérdéseinkre Szaftén Pál technikus, a Békéscsabán székelő kirendeltség helyettes műszaki vezetője válaszolt. — Mielőtt a jelenleg folyó munkáinkról szólnánk, hadd mondjam el, hogy az idén eddig már 14 új híd építését fejeztük be megyénkben. Második negyedévi terve a kirendeltségnek négymillió 181 ezer forint értékű munka volt — majdnem ugyanannyi, mint az első negyedévben —, amelyet mintegy 319 ezer forinttal teljesített túl. Az átereszek és garázsépítések mellett legjelentősebb munkáinkat a kisebb-na- gyobb hidak építése jelentik. — Hol, milyen hidak épültek a megyében a közelmúltban? — Úgyszólván a megye minden részében elkészült egy-egy csatornahíd, vagy van készülőben. De különösen a Viharsarok déli községeiben és külterületein kezdődtek hídépítések — folytatta Szaftén Pál. — Ami a már befejezett munkákat illeti, új hidat adtunk át az idén Szeghalomban, ahol az öv-csatornán kettőt építettünk 388 ezer és 438 ezer forintos költséggel. A megye jelentősebb új községi hidjai közé sorolhatjuk asar. kadkeresztúri Kölcsér-csatornán és a Határér-csatomán épített hidakat, amelyek 595 ezer, valamint 670 ezer forintba kerültek. Kivitelezését és költségeit tekintve melléjük sorolható a békéscsabai KISZ-tábomál, az Élővíz-csatornán épített híd is. Erre 557 ezer forintöt költöttek. ' » w Ügy tudjuk, voltak elmaradt munkáik a múlt évről. Mik okozták az átadások késését? — Jelentős lemaradások az építkezéseknél nem fordultak elő. Az anyagszállítások körüli hibák mivolna a munkákat végezni, azonban ezek csak a műszaki átadások határidejének eltolódását eredményezték. Ettől a tervünket még teljesíteni tudtuk. — Hány új híd átadását várhatjuk a második fél évben? — A következő hónapokban vagy az 1965-ös érv elején 18 kisebb hidat építünk még és hozzáfogunk Békésen a kettős-körösi híd felújításához is. Az átalakítási munkákra csaknem egymillió 300 ezer forintot fordítunk az utóbb említett munkáknál. Az újabb hidak közül többnek az építését már megkezdtük. Az eddig átadottakhoz hasonlóan ezek is vasszerkezetűnk lesznek. Fontos közlekedési problémát old meg a már készülő gyulai Híd utcában a Várfürdőhöz az Élővíz-csatornán átkelést biztosító vasihíd, amelyre 750 ezer forintot fordítanak. Ennél kisebbek lesznek a békéssámsoni, battonyai, tótkomlósi, mezőmegyeri és mezőkovácsházi új hidak, amelyek többnyire a tsz-ek vagy az állami gazdaságok közlekedési útjai közelében készülnek. — Vaimak-e most nehézségek, amelyek munkájukat akadályozzák? — Kicsit furcsa, de egyáltalán nem műszaki problémák nehezítik helyenként a hídépítéseket, hanem a helyi községek vagy tsz-ek vezetői... Néha éles vitákat kell folytatni éppen azokkal, akik az új hidakat használni fogják, azért, hogy a régi, elavult fahidakat a vashidak építésének megkezdésekor elbonthassák a hídverők. Pillanatnyi forgalmi akadályok miatt sokszor hosszú ideig nem építhetők fel az új, korszerű hídszerkezetek. Ilyen eset fordult elő legutóbb például Mezőhegyesen, a szárazéri csatornahíd építésének megkezdése előtt és Tótkomlóson is hasonló vitáink voltak. Pedig az önmaguk ellen hadakozók csak a munkánkat késleltetik, és a közérdeket áldozzák fel pillanatnyi egyéni érdekeikért. Wegroszta Sándor A szomszéd megyéből jelantik Talált kincs A talált kincs mindig megörvendezteti az embert. De vannak „talált kincsek”, amelyek az egész nemzet boldogulását szolgálják: ilyen a hajdúsági földgáz. Nos, ennek a nemzeti kincsnek mennél teljesebb és célszerűbb hasznosítására, Hajdúszoboszló határában. gazolin és propán-bután leválasztó üzemet építenek. A létesítmény 500 millió forintba kerül, de a haszna szinte felbecsülhetetlen jelentőségű. Ez az új létesítményünk 1965 Száztizenkilenc elsőéves ipari tanuló Augusztus 15-vel 11» elsőéves Ipari tanuló kapcsolódik be az állami kép* zésbe a Munkaügyi Minisztérium Orosházi 612-es számú Iparitanuló- ísk ólában. Ezek a fiatalok valamennyien a vasas szakma különböző ágazatait választották életcélul, s közülük 87 az üveggyár szakmunkása lesz, mig 32-en az Orosházi Gépjavító Állomáson nyernek majd alkalmazást. A 11» elsőéves ipari tanuló a városból és a járásból verbuválódott. végére készül el. Teljesen automatikusan fog működni és naponta 500 tonna háztartási és ipari célokra használható propán-butón- gázt és a benzin oktánszám emeléséhez használt gazolint választ majd ki. Erre a célra naponta Szervezett ifjúsági nyári foglalkoztatásra a megye járásaiban az általános Iskolákból 2912-en, a gimnáziumokból 034-en jelentkeztek. Az előbbiekből 2424-en dolgoztak, az utóbbiak teljes számban részt vették a különböző munkákban. (Békéscsabán ilyen szervezés nem történt.) A járási tanácsok munkaügyi főelőadói a művelődésügyi osztállyal karöltve a tsz-ek, az állami gazdaságok, a Gyulai Állami Erdőgazdaság, az kétmillió köbméter gáz szükséges; további kétmillió köbmétert pedig tisztítás után továbbítanak ipari és háztartási célokra. Gyors ütemben készítik elő és állítják fel a gazolinleválasatö tornyokat ipari üzemek és ktsz-ek igénylése alapján jelölték ki az egyes csoportokat úgy, hogy egyhónapi pihenés minden fiatal számára biztosított legyen. A járási tanácsok által szervezett nyári foglalkoztatáson kívül természetesen sokan vállaltak egyénileg munkát és a KISZ- m unka táborokat is szép számmal kereste fel megyénk ifjúsága. Jövőre ismét szerveznek nyári foglalkoztatást a járásokban. Kétezer-négyszázhuszonnégy általános iskolás és 654 gimnazista dolgozott szervezetten a nyári szünidőben a járásokban SALAMON PÁL . hit ugyan lassabban haladtak az építkezések, mint elvileg lehetett Hatvanbárom békéscsabai asz- Szony utazik a városi nőtanács szervezésében az IBUSZ-on keresztül Aradra...’! — olvasom a Népújságban. Jaj neked, IBUSZ: Ml lesz veled, ha ennyi asszony keresztülutazik rajtad?! • Lapjaink egyre nagyobb teret szentelnek az új fürdőruha-divathóbortnak. ÜJabban megtudom, hogy a bikini, a topless és a monokini után s,feltalálták” a trikinit is, amely már a köldököt is diszkrét területnek minősíti. A fejlődés nem állhat meg! .Javasolom, kreáljanak a diszkrét övezetek fedésére tíz darabkából álló fürdőruhát s máris kész az új ki- ni-költemény: a dekakini. Az újításomért járó díjat az új hóbort következtében halódó textilipar megsegítésére ajánlom fel! * Az osztályvezető nyilvánosan dicséri egyik munkatársát: — Gyors munkaerő, ég a keze alatt a munka... — mire valaki epésen megjegyzi: — Olyannyira, hogy utána csak a hamu marad... —kazár— Akkor láttam, hogy Miklós öcsém mindkét kézzel az ágyam végét markolja és riadt, vádoló tekintettel fürkész engem. Magam sem tudom, hogyan érthettem meg olyan gyorsain az öc6ém pillantását. Azt hiszem, csakis úgy, hogy bennem is ott volt az az érzés. — Köszönöm az elvtársaknak... nagyon... de én szeretnék visszamenni... — Az ágy szélébe kapaszkodva feljebb húztam magamat. — A bányába,.. Anyám és Vera egyszerre kapták fel a fejüket. — Megbolondultál, fiam? — sírt anyám. — Soha... tudd meg, soha... Nem volt elég?... Miklóst se engedem már... hát akkor téged... Fekete János kicsit elmosolyodott az anyám kétségbeesésén. Látszott, hogy feleslegesnek véli a nagy kiabálást. Nyugodt, megértő hangon mondta: — Tessék csak hagyni... Péter igazi bányászgyerek... nehéz neki... de ő is belátja, hogy ilyen lábbal nem mehet vissza. És különben is szép nagy feladatot kap. Ha nem történt volna semmi, akkor is örülni kellene. — Péter — mondta szemrehányóan, de kedvesen Vera. — Igen... hát nagyon köszönöm — mondtam megzavarodva, holott már egyszer megköszöntem azt, amit később nem fogadtam el. — Na jól van — tette rá nyugtatóan a kezét Fekete János a vállaltira. Bizonyára úgy vélte, hogy a hirtelen jött öröm zavarta ösz- sze a fejemet. — Na jól van, nem kell semmit köszönni. Amint kiengednek, azonnal elfoglalhatod a helyedet. Ameddig nem erősödsz meg, kocsit küldünk érted minden reggel, ezt is megbeszéltük. Azután eltelt a látogatás két órája. Vera maradt utoljára. Megcsókolt és azt mondta: — Nem értelek, kedves... miért nem örülsz úgy... én már tudtam mindent... Csak meglepetésnek tartottam... ö is elment. Életemben akkor éreztem először, milyen csúnyán egyedül marad az ember. És ezen nemigen lehet segíteni. Kire haragudtam volna? Kire? Verára? ö kitart mellettem. Csak éppen azt nem érti, miért nem örülök úgy, mint ő. De ahhoz, hogy megértse, ami bennem van, ahhoz ugyanazt kellene átélnie, amit én átéltem. És akkor olyan gondolatom támadt, amelytől szinte megrettentem vagy szégyelltem? Magam sem tudom pontosan. Erzsi jutott eszembe, egykori ózdi táncpartnerem. Nem tüdőm megmagyarázni, hogy jött elő, de rá kellett gondolnom. Eszembe jutott, mennyire megtetszettem annak a lánynak. Én pedig szabályosain megszöktem előde. Most pedig úgy éreztem, hogy ő talán megértene engem... Ö értene meg igazán. Aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot Ezt azért nem szabad, Vera ellen... Helyette elgondoltam, hogy osztályvezető vagyok. 6ok beosztottam van és rengeteg munka. Munkásedlátás, ha jól tudom, odatartozik a védőétel, ruha, még talán a bölcsőde, óvoda is. Kétésék, panaszok, viták. A nehéz esetekben dönteni fogok. Kínomban — és mert a magam ügyében szükségem i* * volt rá — végigolvastam a Munka Törvénykönyvét. Fekete elvtár» elmenőben azt is pedzette, hogy ezután jobban számítanak majd rám a párt- munkában is. Alapszervezeti titkárnak vagy párt- vb tagnak is megválaszthatnak. Nagyon je. len tőség teljesen nézett rám. (Folytatjuk)
