Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
Farkas András: Verőíényes táj Nézem a tájat és tudom, Hogy aki ott, a völgy ölén Lovával baktat az úton, Céljában eljuthat fölém, Pedig én itt, a hegygerinc Széles karjában élvezem A messzeséget, ami nincs, Ha csak behunyom a szemem, De jó azt tudni és tudom, Hogy minden ember mindenütt Célért van. Futnak az úton, Akiknek megvan mindenük, S akik még úgy hiszik, a cél Nem is mindig elérhető: A völgy a csúcsokról beszél, Patakról suttog a tető, A perc megy számolatlanul, És én pihenten figyelem, Hogy a jelen, jövő, a múlt Felhők formáján húz .velem, S minden bizonnyal mások is Szemük meresztve figyelik. Hogy omlik porrá a kavics, S hogyan repül az egekig. És mennyien fogalmazunk A sok-sok történés szerint? Vándorló munkások vagyunk, És bennünk jó törvény kering, És a szabály most gazdagabb, Mint hinnénk és húzásait Nem őrzi már szentelt lakat Inkább sodrása van, s segít. — Mindezt a lassú, köznapi Okoskodást a fellegek Pazar játéka kergeti, Amint elnézem az eget, A vízcseppek formáiban Csodás képekké alakul A széltől üldözött roham Tornászva nyughatatlanul, S a felhő új kérdést üzen, Ahogy a fény játszik velem, S ha most a választ kérdezem, Lehet, hogy én meg sem lelem, De jön helyettem az az agy, Aki megérti a jelet, Mert minden hajnal meghasad, S estévé nő a táj felett. Újabb okmányok Petőfi politikai tevékenységéről Nemrég tért haza Becsből dr. Mezőssy Károly, a Pest megyei múzeumok igazgatója, az ismert Petőfi-kuta- tó, aki a költő politikai tevékenységével kapcsolatos levéltári kutatásokat végzett az osztrák fővárosban. Dr. Mezőssy Károly több, eddig ismeretlen okmányra bukkant, amelyek Petőfi politikai tevékenységének áttekintésére nyújtanak, lehetőséget. Az okmányok szerint már 1846-ban, a Pestről küldött információk alapján, a Habsburg-biro- dalom politikai tájékozódási központja megállapította Petőfiről, hogy... ^egyéniségét tekintve rendkívül veszélyesnek mutatkozik... Mint költő, Petőfi először a Felhők című verseskötetével vonta magára Metter- nichék figyelmét. Igaz, erről még csak azt jelentették, hogy „excentrikus” és tehetséget árul el. Elkerülte figyelmüket, hogy Petőfi már itt azt írta: ... álmomban én rab nemzetek bilincsét tördelem... 1846. május 22-én írta Petőfi Vára- dy Antalhoz című versét, s hat nap múlva ennek tartalmából a következő sort idézi a Bécsbe küldött jelentés: a mostani „zsarnok” uralmát hamarosan megdönti egy „vérözön”... A szabadságharc leverése után Bach belügyminiszter irányításával nyomoztak Petőfi után. Feltételezték, hogy a költő nem esett el, s vagy itthon, vagy emigrációban tevékenykedik. Bach felhívására az erdélyi katonai parancsnokság 1851 januárjában azt közölte, hogy Petőfi Párizsban tartózkodik s ott francia nyelven ír verseket. Konstantinápolyból olyan értesítést kaptak, hogy a költő a Muraközben, pásztornak álcázva tartózkodik, s ezért Jellasicsot mozgósították felkutatására. A párizsi jelentés arról szólt, hogy Petőfi Kassán tartózkodik, a londoni ügynök szerint Pest megyében bújkál, s azért, hogy a nyomokat maga mögött eltüntesse, Szendrey Júlia az 5 beleegyezésével ment férjhez Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. Több okmány bizonyítja: hosszas nyomozást folytattak annak felderítésére, hogy így Szendrey Júlia házassága érvényesnek tekinthető-e. Végül, 1854-ben Heydte ismert tudósítása arról, hogy a fehéregyházi csatasíkon egy olyan halottat látott, aki feltehetőleg Petőfi volt, vetett véget a nyomozásnak. Bíró József: Ismerkedés a szobában Az ott az ajtó, zöldre festve, az pedig szőnyeg, földre esve, ablakok rácsán ordít a por: mert egy nagy függöny reá hajol.., a csillámló, szép pöttöm lámpák felsorakoztak; jöttöin várták — csak az Est hallgat; sötét, konok, de rámordulnak a bútorok. A kályha vinnyog: csúf vadállat, szétmorzsolja a kemény fákat.« s a tükör csak sír; felakasztva vágyik vissza a kirakatba. Arcok pislognak keretekben, virágok nyílnak cserepekben, székek szunnyadnak: fáradtak már, « az óra csak nyög; álmatlan jár«. S egy mozdulattal most fényt adok: i megnézem magam... hát én vagyok?! BEREK E Hatvány Lajos regényes korrajzai két kötetben „Regényes korrajzok, naplók, cikkek” — ez az alcíme a kétkötetes gyűjteménynek, mely a magyar irodalom nemrég elhunyt „nagy öreg”-jének széles skálájú életművéből tartalmaz írásokat. , Az első kötet nagyobb lélegzetű korrajzai közül kiemelkedik a „Dratheim- nemzetség” krónikás története. Ebben egy Magyarországra szakadt sötét múltú kalandor-lovag homályos eredetének és a Habsburg- uralom idején történt érvényesülésének kulisszatitkait bogozza ki az író. Megtudjuk, hogy a család ősanyját boszorkányságért megégetitek a német birodalom- ' ban. Leszármazottai a Habsburgoktól nemességet, domíniumot és vagyont szereztek, pusztán azért, mert híven kiszolgálták a Habsburg-uralom feneketlen étvágyú vezetőit. ' A Gyalu grófnő című regényes história a polgárosodó Pest múlt század eleji felfelé kapaszkodásának egy epizódjával foglalkozik. A történelmi és emberi emlékek gazdag ismeretéről tanúskodnak a Széchenyi-nem- zetség felemelkedéséről, Kossuth és Görgey viszonyáról, a száműzött Szalay Lászlóról írt fejezetek. A második kötetben ezernyi újságcikk, annak idején a „Jövendő”-ben napvilágot látott 1918-as terjedelmes forradalmi napló, a kortár- sakról írt méltató cikkekés a polgárság csődjét illusztráló feljegyzések kaptak helyet. Ezek közül közvetlenségével és szuggesztivitásá- val kiemelkedik az 1918-as októberi polgári forradalom színes krónikája. Szinte tapintható közelségben láthatjuk az Astoriában székelő Nemzeti Tanács sodródását a forradalom felé, kis és nagy szereplőinek bátor vagy fogvacogó szereplését, s főként Károlyi Mihály roppant emberien- meglátott és megformált alakját. Felbukkannak a naplószerű írások között Hatvány emigrációs életének, majd a Horthy-bör- tönben való raboskodásá- nak érdekes epizódjai, kortársadról írt személyes megemlékezései. Irodalomtudósokon, történészeken kívül minden érdeklődőnek sok tanulságos olvasnivalóval szolgál az „Emberek és korok” két gazdag kötete. (P. T.) Beültem a vendéglőbe vacsorázni, természetesen egyedül. Meg kell'jegyezni, csak néha-néha mentem vendéglőbe, és mindig félreeső helyre ültem — c* sarokba. Nem szeretek szem előtt lenni. Még észrevesz valaki ismerős, és elindulnak a pletykák: „Hát igen, azt mondják, A. elvtárs a vendéglőkben ténfereg... Annyi fizetés mellett?... Nem is tudom, honnan van rá pénze...” Sokkal jobb tehát, ha nem vagyok szem előtt. Ahogy várom a bifszteket, látom, jön B., a felettesem, munkatársnőnkkel, C.-vel. Na — gondoltam — végem. Meglát, aztán a pletykák... összehúztam magam, ahogy csak tudtam, elbújtam az újság mögé... Talán nem lát meg?... Meglátott. Bocsánatot kért C.-töl és odajött hozzám. — No, mi az, vendéglőbe járunk? — Hát — felelem —, csak vacsorázni ugrottam be. — Tudom — mondja —, ezek a vacsorák... Na, rendben van... Mindenkinek van valami bűne..: Szóval, te engem itt nem láttál! Rendben van? És én sem láttalak téged. — Rendben van, de — kérdezem — önt C.-vel vagy C. nélkül nem láttam? — Természetesen C. nélkül! A feleségemnek azt mondtam, hogy én veled együtt voltam egy esti gyűlésen... — Jó — mondom —, de ha C. férje kérdezi, nem láttam-e a feleségét? — Mondd, hogy nem! — Ez gyanús ügy lesz. — Akkor mondd, hogy moziban voltál vele. Te a férjével jó barátságban vagy. — Jó, jó, de ha én Önnel esti gyűlésen voltam?... — Elengedtelek és elmentél vele moziba. — Helyes — szóltam —, csak tudja meg C.-től, milyen filmet láttunk. B., a felettesem ezután elment és én hozzáfogtam a bifsztekhez. Valaki a vállamra ütött. Nagy nehezen elfordultam a bifsztektől és megláttam D.-t, aki egy szomszéd hivatalban dolgozik. — Üdv! — mondta kedvesen. — Te engem nem iát- tál itt! Érted? — Itt van B. és C. — feleltem —, ők észrevesznek téged«. A. Arkanov: DCcirbt' - U ö rl)e — Ok még nem láttak itt engem és én sem láttam őket. Mindenesetre: a könyvtárban voltam veled. — Nem lehet, mert én moziban voltam C.-vel. — Na nem — így D. —, C. nem volt veled moziban, a barátnőjénél volt... Még szerencse, hogy eszembe jutott: két órával ezelőtt itt volt E. Öt szintén nem láttad! — Ez valóban így van. Két órával ezelőtt még én sem voltam itt. — És még valamit — szólt D. — F. tegnap éjjel 2 órakor ment haza. A feleségének azt mondta, azért maradt ki, mert találkozott veled, te pedig teljesen részeg voltál. Alig tudott hazatámogatni. Vigyázz tehát, hogy el ne áruld!! — Énvelem találkozott? Es én részeg voltam? — még a lélegzetem is elakadt. — Mit tehetett? Ki kellett valamit találnia! Nem tehet róla, hogy te voltál az első, aki eszébe jutott... Majd elfelejtettem: ha szóba kerül, a múlt kedden te hívtál meg a vendéglőbe, de én nem oda mentem, hanem előadásra. El ne felejtsd! — és ezzel D. eltávozott. Alig jutottam levegőhöz az elképedéstől, alig kezdtem újra a bifsztekhez, a következőket hallom: — Bocsánat, van szabad hely az asztalánál? — Tessék — feleltem és felnéztem. A kérdező ismerősnek tűnt. — Bocsásson meg — fordultam hozzá —, év •n'-~ valahol láttam önt. — Hol? — rándult meg ijedten. — Valahol — felettem. — Én nem voltam ott! — Hol? — érdeklődtem. — Ott, ahol engem látott! — Én nem ott láttam Önt, ahol Ön gondolja. — Ott szintén nem voltam! Pszt! Itt a feleségem! Mi nem ismerjük egymást! A nő, aki leült az asztalhoz, az unokabátyám felesége volt. — Én nem láttalak téged! — súgom neki —, mert én nem pagyok itt. A könyvtárban vagyok. Ekkor odajött a pincér és félrehívott: — ön bifszteket fogyasztott — kezdte hadarni —, viszont, ha kérdik, akkor Ön nem bifszteket evett. Ezt a számla miatt kell így csinálni. Majd azt írom fel, hogy Ön négy bécsit rendelt, de majd úgy fizeti, mintha... Az volt az érzésem, hogy lassan elmegy az eszem. Valóban, az utóbbi napokban egyre furcsább helyzetek. be kerültem. Egy héttel ezelőtt meghívtam az ismerősömet a vendéglőbe, nehogy előadásra menjen. Tegnap F. — aki miatt tulajdonképpen én maradtam ki — fél- holtan vitt haza. Ma egy és ugyanazon időben a barátom feleségével moziban, a főnökömmel gyűlésen, az ismerősömmel könyvtárban voltam. Sőt, közben még négy bécsit is elfogyasztottam. Összezavart gondolatokkal vánszorogtam haza. Alighogy kinyitottam az ajtót, csengett a telefon. Annak a C.-nek a férje telefonált, aki főnökömmel, B.-vel a vendéglőben volt. — Figyelj csak — mondja C. férje —, a feleségem ma a barátnőjénél volt. Azt mondtam neki, hogy veled éo a főnököddel, B.-vel együtt vacsoráztunk. Tehát, ha a feleségem kérdezi, össze ne zavard! A fizetésemről meg azt mondtam neki, hogy te összevesztél a pincérrel, összetörtél egy csomó poharat és nekßm kellett helyetted kifizetnem mindent. Levágtam a kagylót és rájöttem — elvesztem. Egy módon lehet csak megmenekülni — ha mindent letagadok. Senkit nem ismerek! Senkit nem láttam! Sehol sem voltam! ' A cél érdekében kérem még Önöket: ne olvassák el ezt az írást, én ezt nem írtam, és egyáltalán: Önök.soha, semmit rólam nem hallottak!, Oroszból fordította: Sass Attila \
