Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-03 / 154. szám
1964. július 3. Péntek, Ki miért dolgozik a nyáron? Diákok nyomában Magasra lendülnek a csákányok, egyszerre három-négy lapátos mozdul a szerteguruló földrögök elsimítására. Valaki mélyre vágja a földbe a szerszámot, kétszer is megrántja, míg ismét feje fölé kaphatja. Derülnek rajta a fiúk. Diákok. A vakáció kezdete óta dolgoznak a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Trefort utcai telepén. Magabiztos, férfias mozdulattal nyújtanak kezet, amikor közéjük toppanok. Többjük a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumból jelentkezett dolgozni, de van köztük néhány az út-, hides vízműépítési technikumból is. — Csak pár nap, s én már itt sem vagyak .:. — mondja csákányára támaszkodva, üdvözlés helyett egyikük és nagyot nevet hozzá. Meglep a kijelentés. Gyors pillantás a telepen körbe, nézem a gödrös, dimbes-dombos utat, amelyen a fiúk dolgoznak, s a kérdés — amellyel hozzájuk léptem, hogy ki miért dolgozik a nyári vakációiban? — most akaratlanul buggyan ki ismét belőlem. — Nem lehet valami könnyű az útegyengetés, amit csináltok. Ha innen elmész, hol akarsz dolgozni? Vagy... Nem kell több kérdés. Zsitnyán Honnan kapta nevét 'Békés megye? Megyénk neve Békés, amiből felületes következtetéssel azt állapíthatná meg bárki, hogy mifelénk csupa békés természetű ember él. Ugyanilyen gondolatmenettel Heves megye esetében az ott lakók hevessége igazolódna. Nyilvánvaló azonban, hogy egyik esetben sem játszott szerepet a lakosság véi- mérséklete. A történészek és nyelvkutatók szerint ennél egyszerűbb az igazság. Békés, Heves, Szabolcs, Szolnok, Báes és Borsod neveket magas rangú személyek, e megyék első ispánjai viselték, akikre maga István király ruházta a magas tisztséget. A legtekintélyesebb közülük az előbb nem is említett Veszprém, aki olyan nagybácsival kérkedhetett, mint István király. Mai fogalmazásban: ■„kitűnő protekciója volt”. A kisebb tekintélyű megye főnökök nevét nem őrizte meg a történelem. Így járt Ottó ispán, aki helyett a nemzetség nagy becsben álló személyiségéről, Győrről nevezték el északnyugati megyénket. Baranya név nem a kaput jelentő bra-gna szóból származik, mint azt egy ideig hitték, hanem élt egy Baranya nevű ember, aki valószínűleg a megye ielső ispánja volt. Komárom esetében megoszlanak a vélemények. Nem biztos még, hogy a fnév a szláv komar (szúnyog) szóból vette eredetét vagy hasonló nevű ispán emlékét őrzi. Csongrád Csemigrád, Nógrád pedig Novigrád helységnevekből „magyarosodott” át megyenévvé. Az előbbi feketevárost, az utóbbi újvárost jelent. Hajdú a hajdúktól, Somogy a buján termő somtelepeiről kapta nevét. Pest kemencét jelent. Az ország nyugati részének vaselosztó központja Vas megye volt. Területén nemrég kohómaradványokat lettek. Tolna a latin teloniumból származik, jelentése: vámkezelő hely. Zala nevét a Zala folyótól kapta. Merő véletlen, hogy megyéink nevei kivétel nélkül mássalhangzóval kezdődnek. Laci, aki az imént távozásról beszélt, általános derültség közepette igyekszik megmagyarázni, hogy nem a munkától ijedt meg, csupán egy hétre külföldre utazik szüleivel, s aztán ismét visszatér a fiúkhoz, az iskolai, szünet végéig dolgozik. — Mielőtt elmegyek, az első fizetésem is átveszem ... —< mondja némi kis dicsekvéssel. Az ám, a fizetés! — kap a szavakon egy napbarnított arcú, kicsit csapzott hajú lapátforgató társa. Egyszerre öten- hatan is körülfogják az ott tartózkodó Pallag Istvánt, a vállalat technikusát. Villámgyors eszmecsere, a fiúk újra megvitatják, ki tudja már hányadszor, mióta a telepen dolgoznak, a kereseti lehetőséget és Glasz Laci, aki — mint mondja — a gimiből egyenest idejött dolgozni, felnőttes komolysággal állapítja meg: — Négy-négyötvenes órabér? ... Hát nem rossz, de meg is csinálunk mindent, amit mondanak. — Szavait többen megtoldják. Egymás után még a kezüket is felnyújtják, amikor kijelentik, hogy mindnyájan elmúltak 16 évesek, mert ennek itt komoly jelentősége van. Kilenc órát dolgoznak, mint a felnőtt munkások mindennap, viszont — ahogy mondják — a „hajtás” nem veszélyes, s a hétvégeken szabad szombat jár mindenkinek. Nem kell egyenként kérdezgetni őket. Nyaralás, vásárlási tervek, no és a külföldi út a „sláger” az idei nyáron. — Ha a kis Lipták Jutka dolgozni jön, mi miért ne? — jegyzi meg valaki. Célzását a többiek egészítik ki, elmondják, hogy „egy szem” lányt is felvettek velük együtt dolgozni, aki hatórás munkaidőben az irodában segítget, mivel az útegyengetés vagy éppen a kőművesmunkák melletti tevékenykedés nem neki való. Locsolócső és robogó Az építőiparban elhelyezkedettek utón a megyeszékhely hatalmas üzemmé fejlődött téglagyári telepén dolgozó diákok közt folytatom a kíváncsiskodást. — Hogy bírják-e a mi fiaink a munkát? — kérdez vissza Kiss Gábor, a gyár vezetője. — Ok a mi embereink —mondja. — Igaz, csak tizenhatan vannak iskolás gyerekek a gyárban és az év közben px>litechnikai oktatásra hozzánk járt gimnazista jön még néhány hétre dolgozni, de velük, akiknek a szülei többnyire a gyár régi dolgozói, meg vagyunk elégedve. Az igazgató elismerését sietek elmondani a téglaszárítók és téglahegyek közt serénykedő fiúknak is. Néhányan csak hatórás műszakban dolgoznak, locsolják a száradó téglát, mások a váltókat kezelik a csil lej áratoknál, — valamennyien tizenöt-tizenhat évesek. — Ha minden jól megy, hamarosan robogót veszek..; azért dolgozom — jelenti ki mindjárt a kézfogás közben Miskási Feri, az egyik locsolófiú. Kis barátja, Rácz István hosszú locsoló-gumicsővel bíbelődik beszélgetés közben is, ő még sommásabban fogalmazza meg a visszatérő kérdésre a választ: — Minden szünidőben dolgoztam eddig is, most miért ne jöttem volna p>énzt keresni? A téglagúlák sűrűjében eligazítanak, hogy merre találom a társaikat. Még utolér csipkelődő hangjuk: „Látod, hogy nézett, amikor a robogót hallotta?...” Wegroszta Sándor Súlyos jégkár a gyulai halárban Péter-Pál napján a Fekete- és a Fehér-Körös közötti szakaszon, Gyula határában tetemes kárt okozott a jeges eső. Egy óra 15 percig tartó esőzéssel 78 milliméter csapadék hullott, s a jég 10 centiméter vastagságban takarta el a földet. A sávba eső részeken kukoricát, burgonyát, kalászost és gyümölcsöst vert el alaposan a jég. A Gyulai Állami Gazdaság kertészetében is jelentős kár keletkezett. A, szilva- és az almatermés csaknem egyhar- mada kárba veszett A békési kosárfonók gondja Mi okossá a fűshiányt f Békés hagyományos iparága, a kosárfonás jelenleg alap- anyaghiánnyal küzd. Az 1956-os ellenforradalom után ugyanis stagnálás következett be a magyar kosárexp>ortban, az illetékes szervek pedig megszüntették a fűztelepítéseket. A kosórszakma azonban a minőség javításával és a választék bővítésével igen rövid idő alatt visszaszerezte régi piacait, sőt 1963-ig mintegy tízmillió forinttal növelte is az exporttermelést. Közben azonban a 10—12 éves élettartamú fűztelepek kiöregedtek és olyan nagy fűzhiány következett be, hogy 1964 januártól központi gazdálkodás alá vonták a fűzvesszőt, de az intézkedés csak a meglevő készletek igazságosabb elosztására korlátozódhatott. Az alapanyagellátás ezzel nem javult. A fűzhiány felszámolása csak jelentős telepítéssel oldható meg, amibe minden gazdasági egységnek erejéhez és szükségletéhez mérten kellene bekapcsolódnia. A Békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezet az alapanyagellátási nehézségeket már régen felismerte, és kellő időben kezdett hozzá a fűztelepítéshez. Elképzeléseink megvalósítása eleinte zökkenő- mentesen történt. A járási pártbizottság és a tanács segítségével folyamatosan haladtunk előre. Csárdaszállás határában 33, Kö- röstarcsán pedig 37 holdat kaptunk — tízéves szerződés megkötése mellett — erre a célra. A földrendezés során ezekre a területekre művelési ágváltozást kértünk. Először a járási tanács foglalt állást. Megállapította, hogy a fűztermelés mező- gazdasági termelésnek számít és így művelési ágváltozást kérni nem kell. Később a megyei tanács vb 111/2/1962. számú határozata rögzítette, hogy a fűztelepítésre igénybe vett terület „... mezőgazdasági művelésre alkalmatlan. Békésen jelentkezik a legnagyobb munkaerő-felesleg és a 700 dolgozót foglalkoztató háziipari szövetkezet exportra termel, ezért az alapanyag ellátását biztosító intézkedés fontos népgazdasági érdek is. A terület bérbeadása a szövetkezet részére nincs ellentétben az 1961. évi VI. tr. rendelettel sem.” A határozat birtokában szövetkezetünk meglepetéssel fogadta az ezután történteket. A földrendezés során először a 33 hold csárdaszállási betelepített füzeseinket adták oda a két csér- daszállási tsz-nek. A köröstarcsai 37 holdas területünket felülvizsgálva megállapították, hogy az vöröshere-termesztésre alkalmas mezőgazdasági terület. Azóta nem tudunk fűztelepítés céljára területet biztosítani, mert a Békés megyei Földrendezési Hivatal vezetője a telepítést nem engedélyezi. 1963-ban például a Vizesfási Állami Gazdasággal kötöttünk 242 hold mély fekvésű, vizenyős területre szerződést, amit a járási tanács mezőgazdasági osztálya is jóváhagyott, mivel évek óta' nem volt hasznosítva. A telepítésből mégsem lett semmi, mert a földrendezési hivatal nem járult hozzá. A járási pártbizottság 1962-ben összeállított programjában kiemelt helyen szerepelt a kosárfonó szövetkezet fejlesztése, mivel ennek a feladata a háziasszonyok foglalkoztatottsági szintjének emelése Békésen. Gondunkat megértéssel kezelik a megyei tanács vezetői, mégsem jutottunk előbbre, sőt lényegében ma kevesebb földterületünk van, mint egy-két évvel ezelőtt volt. Az idei alapanyagel- látottsógunk nincs biztosítva. Nyolcvan vagon fűzvessző helyett mindössze 40 vagon kiutalást kaptunk, amit a saját telepeinkről még mintegy 17 vagonnal egészítünk ki. Ez a mennyiség (57 vagon) nem biztosítja tervünk teljesítését, pedig már előbb csaknem 250 kosárfonó volt kénytelen elpártolni a szakmától. A kosár- exportnak kedvező a gazdasági mutatója, így a szövetkezet ügye Békésé is, de egyben összhangban áll a népgazdasági érdekekkel. A sok huzavona után helyes lenne megtalálni a módját annak, hogy a mintegy 5—600 szövetkezeti dolgozó és a község gondja is megoldódjon. Nem választ, hanem gyors intézkedést várunk. A szövetkezet dolgozói nevében: Nagy Mihály elnök — Felfedezésem lényege .— kezdte a második tanórát Hókai Felícián, a tacskó elé téve a kis lábost —, hogy nemcsak a foxi rezeg. És nemcsak a róka; Minden élőlény szüntelenül bocsát ki magából bioelektromos hullámokat. A biorezgések hipotézise akkor született meg az agyamban, amikor négy esztendővel ezelőtt — épp oly borús őszi nap volt, mint a mai —, megszöktél hazulról. Milyen könnyűszerrel a nyomodra akadnék, töprengtem, ha mint egy eleven kis rádióadó loholnál az utcákon, kószálnál a budai hegyekben, én pedig vevőkészülékemen felfoghatnám öntudatlan jelzéseidet. Három aggodalmas nap után, piszkosan, soványan végre hazasomfordáltál. Ma sem tudom, merre jártál, mit műveltél ez alatt az idő alatt, te imposztor!? Muki zavárt-szemérmesen oldalt fordította a fejét és egy galvanométer asszdmetrikus skálabeosztását kezdte tanulmányozni, nála szokatlan érdeklődéssel. Tán icipicit el is pirult, de fekete daxlinál ezt meglehetősen nehéz észrevenni. — Jól van — legyintett a gazdája —, borítsunk fátyolt a múltra. Engem az ötlet azonban továbbra is foglalkoztatott. Tanulmányok, kísérletezések hosz- szú sora után végre gyakorlatilag is megbizonyosodhattam afelől, hogy a . biorezgés nem fantáziám szülötte, hanem természeti törvény. Rendkívül szapora rezgések ezek, frekvencia- nagyságrendjüket tekintve a gammasugárzás és a kozmikus sugárzás hullámtartományai között helyezkednek el. Három- százezer kilométeres másodper Folytatódik a Multi-egyetem. Kibontakoznak egy hatalmas bosszúién körvonalai eenkénti sebességgel terjednek. Csakúgy, mint a hő, a fény és a többi elektromágneses hullám. És kiderült, hogy a biorezgések hullámsávján bélül minden élőlény más-más periódusszámmal rezeg. Ez valameny- nyiüknél egyszer s mindenkorra adott, változatlan, konstans tényező. Például te is kutya vagy, az a foxilány is kutya. Borzebék vagytok mind a ketten. Így van? A daxld bólintott. Most valóban figyelt. Minden téma azonnal izgalmassá vált számára, mihelyt szíve hölgyével került összefüggésbe. — A rezgésszámotok mégis különböző. De még a tacskók között sem találsz kettőt, amelyik egyformán rezegne. Ez persze az emberekre is vonatkozik. A bio- rezgés másik tulajdonsága, hogy feltűnően szelíd, engedelmes. Könnyen rá lehet csalni a katódsugárcső képernyőjére, és akkor ott megjelenik a szóban forgó élőlény képe. Látod — nyitotta ki a munkapad egyik fiókját, amelynek rekeszeiben félbe tört gyufaszál nagyságú, opálosan csillogó, rövid szigetelő- fogantyúval ellátott rudacskák hevertek. — Ezek a lamellák különleges ötvözetből készültek és alkalmasak arra, hogy bármely eleven organizmus biorezgésszámát örökre magukba rögzítsék, hacsak egy másodpercre is felületi érintkezésbe kerülnek vele. Ezután bármikor behelyezhetem a megfelelő rudacskát a Mukátorba — intett a sarokban terpeszkedő készülék felé — és vége a bú jócskának! Feltéve, ha a szóban forgó ember, állat, rovar vagy növény azon a tízkilométeres sugarú köröm belül tartózkodik, amelynek középpontjában a Mukátor áll. A Mukátor szó hallatára hegyezni kezdte füleit a tacskó. Bár lógó fülű kutyánál ez csak képletesen értendő, Hókai Feli- ciánnak mégis feltűnt. — Jól sejted — bólintott. — Rólad neveztem el, minthogy az. I
