Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

t 1864. július 21. 4 Kedd Forintban ezreket Jelent először a kézi szedőteremben dől­Az elgondolásból újítás lesz Botyánszki Pál, a Kner Nyom­da igazgatója kimutatást tesz az asztalra és ismerteti a kézi szedés önköltségének alakulását. Már­cius..április..., május.... június,.., >— sorolja az adatokat, A szocia­lista címért küzdő négytagú Gu­tenberg btigád tagjai elgondol­kozva hallgatják. Az eredmény bizony nem válik a szedő termi osztály dicsőségére. Azért is jöttek össze az igaz­gató szobájában, hogy beszélje­nek arról, hogyan lehetne a ba­jon segíteni. Mert a szocialista cím elnyerésének az alapvető fel­tétele mégiscsak az eredményes termelés. Enélkül értelmetlenség lenne más célok megvalósítására törekedni. Tulajdonképpen már előbb tud­ták, hogy hányadán áll a szedő­termi osztály, amelyhez ők is tar­toznak. Kutatták is az okát, de ez nem ment máról holnapra. Ta­pasztalatokat szereztek és először csak maguk között vitatták meg a dolgokat. A vélemények alapján aztán kialakult a javaslat, amit pontokba foglaltak. Ezt kellene megvalósítani. A Gutenberg brigádnak azonban nem áll módjában, hogy szervezési vagy más kérdésekben intézkedjen, de a javaslatot to­vábbíthatja az igazgatónak. Kér­tek tehát, hogy szakítson időt és hallgassa meg őket. Botyánszki Pál örömmel tett eleget a kérésnek. Jól ismeri a brigád tagjait, tudja, hogy mind­nyájain nagy gyakorlattal rendel­kező, a nyomdász szakma minden titkát ismerő emberek. Közülük Erdei László, a brigád vezetője, továbbá Blahut Pál és Zvolenszki György kiváló dolgozók, Éliás Mihály sem áll messze ettől a ki­tüntető címtől. Azt is tudja, hogy éppenséggel nem az ő közvetlen feladatuk a szedőtermi osztály termelési eredményének a meg­javítása, hiszen azért vannak a vezetők és a műszakiak, hogy ez­zel törődjenek. De megoldható-e ez a gond a munkások segítsége nélkül? Elsősorban pedig a szo­cialista címért küzdő brigádra le­het támaszkodni. Melyik az igazi érdek? r Ä nyári hónapokkal megkezdö- Öött a íagylaitszezon. Sokan szere­tik, nagy hát a forgalmuk a cuk­rászdáknak, büféknek, utcai áru­soknak egyaránt. Az utóbbi miatt azonban több belyről reklamációk is érkeztek. Észrevételeiket néhá- nyan levélben közölték szerkesztő- bégünkkel. Sokan kifogásolják, hogy utcai 'árusoknál nem lehet csak gyü- tnölcsfagylaltot kapni, holott a va­nília, puncs, csokoládé és más — fej alapanyagú r- fagylalt is kelen- &ő. A rekMmálók hivatkoznak a dol­gozók érdekére, vagyis arra, hogy azokj akik például falun a mezőn dolgoznak, öltözetük és felszerelé­sük (kapa, gereblye stb.) miatt nem ülhetnek be a cukrászdába, hogy a kedvenc fagylaltot elfogyaszthas­sák. Az okot keresve levélben felkér­tük a Békés megyei Vendéglátó­ipari Vállalatot és választ kértünk a reklamációra. A választ el kellett fogadni, hi­szen éppen a lakosság érdekében szüntették meg e fagylaltok utcai árusítását, mivel gyorsabban romló, ezért gondosabb kezelést igényel. Az utóbbi elhanyagolása miatt több mérgezés történt már korábban. A két érdek közül tehát termé­szetesen a fontosabbat kell figye­lembe venni. Ügy hisszük, az igazi érdek mégiscsak az emberek egész­ségének védelme. K. J. A szépen berendezett igazgatói szoba tárgyalóasztalánál most Erdei Lászlóé a szó. A brigád nevében beszél: — Július 8-án határoztuk el közösen... — kezdi. Elmondja, hogy a gyomai nyomdával való kooperálása óta a szakmunkások­nak (magas órabérrel) sokszor segédmunkát kell végezniük. Egy segédmunkás beállításával jelen­tősen növelhető lenne a termelé­kenység és csökkenthető az ön­költség. Aztán a „térző”-anyagok házilag történő pótlását javasol­ja. V — Csak egy alkatrészt kellene beszerezni Monotype-szedőgép- hez — mondja és szakmailag is megmagyarázza az elgondolását A társadalmi munka kerül sorra. Aki munkaidőn túl kiszed valamit, tartsa kötelessé­gének, hogy azt szét is szedje, és helyre rakja. Ne várja, hogy más­ra maradjon ez a feladat. A brigád véleménye szerint az országos árkalkuláció felülvizsgá­latára is szükség lenne. Ez ter­mészetesen központi intézkedést kíván. Néhány más szakmai kér­dés is felvetődik, aztán így feje­id be a brigádvezető: — Bánt bennünket a lemaradás <fs mindent elkövetünk, hogy a második fél év eredményesebben járuljon. I I Az igazgató nem szól bele Er­dei László fejtegetéseibe. Hadd mondja bátran, minden feszélye- gettség nélkül. Így alakulhat ki a teljes kép előtte. De jóformán minden szót feljegyez, közben — látom — néhány hozzáfűzés is a papírra kerül. — Még Blahut Béla, a szedőtermi osztály veze­tője mondja el a véleményét a hallottakról. Helyesli a brigádve­zető beszámolóját. Ezután veszi át a szót Botyánsz­ki Pál, aki lényegében ugyan­csak egyetért a hallottakkal, de : — Ne haragudjon, bejöttem és még a nevemet sem mondtam [ meg. Koltai Vera vagyok. Kezet nyújtott. Én is felálltam és bemutatkoztam. Ha akkor ; nem nyílt meg alattam a föld, S akkor már soha nem is fog... : Ezután pár szót beszéltünk. Vera megkérdezte, hová való vagyok, én pedig megtudtam jj róla, hogy a VIII. általános is- • kólába jár. Feriék nemsokára visszajöttek és mi elbúcsúztunk a lányoktól. : A haragom elpárolgott, nem vi­■ tatkoztunk, de azt hiszem, nem is sokat beszéltünk hazáig. Attól kezdve vége lett a nyu­galomnak, szüntelen ez a lány járt az eszemben. Minduntalan magam elé akartam idézni az ■ arcát, az alakját, de nem sike­rült. Ez a hiábavaló erőlködés még jobban űzött, hogy ismét ■ lássam. Néha már arra gondol- : tam; az egész csak rossz mánia. Az arcát nem is tudtam magam élé képzelni, de arra emlékez- ! tem, hogy nem különösen szép. Mégis a hangja, a nézése, a : mozdulatai úgy maradtak meg bennem, mint egy jó álom, ! amelyből nagy szomorúság föl­■ ébredni. Mindennap elhatároztam és 5 minden órában újból megfo- ; gadtam, hogy elmegyek hozzá. gőzök hibáira mutat rá. Nyíltan, őszintén. Tájékozott az üzem éle­téről, tudja, hogy a munkafegye­lem szempontjából nincs minden rendben. Elsősorban ezen kell változtatni. A munkaidő jó ki­használása a legfontosabb. A jegyzetét nézi, gondolkozik. — A javaslatok még alaposabb vizsgálatot kívánnak, csak azután intézkedhetünk — mondja végül. Nem lehet elhamarkodott lépést tennie a vállalatnak, de a hasznos elgondolások jó támpon­tot nyújtanak a vezetőknek ah­hoz, hogy megtalálják a hibák kiküszöbölésének a módját. Megköszöni a brigád segítségét. A rövid félórás tanácskozás igen hasznosnak bizonyult. A javasla­tok — jegyzet formájában — most még az igazgató asztalán fekszenek, de tartalmilag már befészkelődték az agysejtekbe is. A Gutenberg brigád kollektí­vájának, négy kitűnő szakember­nek az elgondolása elindult út­jára, hogy elhárítsa a termelés eredményességét gátló akadályo­kat. Még kemény ütközetek vár­hatók, de ahol megvan a bizalom a munkások és a vezetők között, ott a győzelem bizonyosra vehető. Ez a győzelem pedig forintban ezreket jelent. Pásztor Béla Több újfajta társasjáték ké­szítését kezdték el a Szarvasi Papír- és Műanyagfeldolgozó Ktsz-ben. Az év folyamán 3300 úgyne­vezett Kína sakk-társasjátékot exportálnak Svédországba, s ezenkívül mintegy kétezer a Mégse tudtam rászánni magam. Mit szólna? Hol találnám? Nem lehet szépíteni, egyszerűen gyá­va voltam. Feri az egészből semmit sem vett észre. Pénteken már nem bírtam tovább és megkérdeztem, megy-e ismét a menyasszo­nyához? Láttam, nem érti a dol­got, de rögtön mondta, hogy menjek én is. Az úton odafelé úgy izgultam, mint még soha. A szobában ott állt Vera. A fal­nak dőlve, kezét hátul összekul­csolva ringatta magát a sarkán. Most néztem csak meg alapo­sabban. Magasabb volt, mint gondoltam. Copfba font szőkés­barna haja a mellén kacskarin­gózott, ahogy himbálta magát. Pipaszár lábaira mindent lehe­tett mondani, csak azt nem, hogy csinos. Az arca? Nem volt azon semmi különösen szép. Hosszú­kás, tiszta arc. De ahogy né­zett ... Egyszer úgy láttam, hogy valamiért szomorú — már éppen meg akartam kér­dezni, nincs-e valami baja. A másik pillanatban meg az volt az érzésem, hogy jókedvében mindjárt elneveti magát. Pontosan úgysem lehet azt r’mondani, mindenesetre én még olyan kedves, szép arcot sohasem láttam. Olyan túlságosan nyugodtan himbálgatta magát tovább, mi­Kicsi a formózótér, kevés az öntőszekrény és hamarosan meg­kezdik a húsdaráló tömegben való gyártását is a Szarvasi^Vas-, Fém­ipari Ktsz öntödéjében Valami­lyen megoldást kellene találni... Erről beszélgetett már hetekkel ezelőtt Horváth Ferenc részlegve­zető-helyettes Udvari József mintakészítővel. — Próbáljunk meg egy szek­rényben két csempekályha-ajtót önteni — vetette fel a gondola­tot Udvari József, aki azelőtt Pes-I tan, az egyik nagy öntödében dol-l gozott és sok tapasztalatra tett! szert. Mert a jó megoldásokat ott sem ezüst tálcán vitték a munká­sok elé. Lerajzolták az elképzelésüket, vitatkoztak rajta. Néhány napig alig esett másról szó közöttük, csak erről. Nemegyszer munkaidő után is bent maradtak az üzem­ben, hogy még csiszolják, javít­sák a tervbe vett eljárást. Kényes dolog az öntés, sok összetevőből ered a siker. Amikor aztán úgy látták, hogy már lehetne kezdeni a munkát, a többször módosított rajzot bemutatták Kepenyes Pál­nak, a termelési osztály vezetőjé­nek. belföldi kereskedelembe is ke­rül majd. Több igen szellemes társasjáték közt — amelyet a ktsz-ben készítenek — egyik legérdekesebb a Szerencsés utazást elnevezésű, amiből há­romezret készítenek a hazai gyermekek számára. —We— kor beléptünk, amiből biztosan tudtam, hogy várt. Van, alcik- nek tetszik az ilyen játék, de ón mindig olyan lányra vágytam, aki, ha megtetszem neki — és természetesen viszont is — ak­kor bújócskázás nélkül meg­mondja. Számomra az ilyen őszinteség izgalmasabb, mint a hosszú taktikázás. Lehet, hogy ez azért van így, mert az em­ber olyan gyakran hall hazug­ságot, hogy a legjobban az őszinteségnek tud örülni. Mintha kihallgatta volna a — Csinálják, pénz és idő van rá! — adott utasítást, amikor megbeszélte velük a tervet és lát­ta, hogy milyen lehetőség rejlik benne, ha megvalósul. Mindjár1 munkalapot is adott a kísérletre. Udvari József elkészítette a mintát. Horváth Ferenc pedig az első öntvényt. A próba elég jól sikerült. Még egy egészen kevés változtatás szükséges és kezdőd­het a gyártás. A szövetkezet rendelkezésére álló 60 szekrényben ezentúl kétszer annyi kályhaajtó készülhet, mint eddig. Egy beöntőnyilást képez­nek ki, ami meggyorsítja, köny- nyebbé, gazdaságosabbá teszi a munkát. A szövetkezet évenként 10 ezer kályhát készít, melyek mindegyikéhez egy hamu- és egy tüzelőajtó szükséges. Rónai Tibor mérnök az újítás eredményessé­gének bizonyítására papíron rövid számvetést végez: — Egy év alatt körülbelül 100 ezer forint a megtakarítás — mu­tatja a végösszeget. Ez csak előzetes kalkuláció. Ha ugyanezt az eljárást más önt­vénynél is sikerrel alkalmazhat­nák, akkor a gazdasági eredmény még növelhető lenne. — Most már nem hagyjuk abba — mondja a két újító. Még nagyobb kedvvel fognak hozzá az újabb feladatok végre­hajtásához. A szövetkezet vezetői és dolgozói érdeklődve figyelik a munkájukat, aminek végered­ményben az egész közösség hasz­nát látja majd. De a különjutalom sem marad el Udvari József és Horváth Ferenc részére, s ennek velejárója a nagyobb erkölcsi megbecsülés. — Maga csak úgy jött... ? — Nem — válaszoltam meg­lepetten. — Talán miattam? — kérdez­te éppen olyan nyugodtan, mint az előbb. — Igen, maga miatt jöttem. Emlékszem, úgy hallottam visszhangozni a saját hangomat, mintha utcai mikrofonból szól­na. Alikor azután leültünk egy­más mellé a sezlonra és beszél­getni kezdtünk. Lehet, hogy ér­telmetlenségnek tűnik, de én ak­kor minél hamarabb szerettem volna eljönni onnan. Egyedül akartam maradni. Hamarosan elbúcsúztam és Ferit meg sem várva, egyedül indultam haza. Azontúl minden szombaton vagy vasárnap találkoztunk, de többé már nem Marikáéknál, hanem egyenesen Verához men ­gondolataimat, nem törődve a tem. Szülei nem éltek. A többiekkel, nyugodtan a sze- nagyanyja nevelte, membe nézve, megkérdezte; (Folytatjukl Újfajta társasjátékokat készítenek a Szarvasi Papír- és Műanyag feldől gozó * Ktsz-ben

Next

/
Thumbnails
Contents