Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

Í9M. július 19. 2 Vasárnap, Fiatalodik a munkásőrség' Miről tárgyalt tegnap a KISZ megyei végrehajtó bizottsága Az éjszaka csillagport» és csen­des. Langy«5s szél motoszkál a csenevész bokrok között, simogat­ja a füveket, közeli kukoricásokat. A távolban apró fények pislog­nak. Alszik a falu, pihen a me­ző. A kitaposott ösvényein, a határ­sáv mellett ketten lépegetnek: a fiatal határőr és az idősebb, négy. ven év körüli társa. Eber tekin­tettel figyelnek, néha szót is vál­tanak. A fiatalabb a szolgálat ne­hézségeiről, követelményeiről be­szól, aztán áitvált a laktanyai életre, később apró törtémeiteket, határmenti eseteket mesél el. A társa élvezettel figyeli, halkan kérdezget, bólint, mosolyog, figyeli a határőr mozdulatait. Egy kicsit szokatlan számára a nagy csend, az állandó figyelés, olykor, ha neszt hall valamerről, menten kapja« fejét. Néha szívesen leül­ne, megpihenne egy kicsit, de azonnal eltereli a gondolatot: azt nem lehet, a szolgálat az szolgá­lat, utána ráér pihenni. Az idősebb férfi nem határőr­egyenruhát viseL Munkásőr. Néhány ősz hajszál villan tó. a holdfényben sapkája alól. Szép szál ember, még erős a tartása. Ez a második szolgálat a hatá­ron az idén... (Egy friss jelentésből: az év első felében a megye munkás- őrei több mint háromezer órán át teljesítettek határőrszolgála­tot. Eredményesen és fegyel­mezetten sajátítják el e szol­gálat alapjait, ugyanakkor se­gítséget adnak a fiatal határ­őrök politikai neveléséhez). * * * A város központjában szombat esti csúcsforgalom. Fel és alá sétál a tömeg, kirakatot néz, cseveg, célja felé igyekszik..: A kavalkád lassan csappan. A közrendvédelmi járőr kilenc óra után indul útjára. Az éjsza­kai program: éjjeliőrök ellenőrzé. se. A háromtagú csoportból ketten rendőr-egyenruhát viselnek. A harmadik munkásőr. Fiatal, még nincs harmincéves. A kései járókelők egy pillanat­ra meglepődnek, aztán utána néznek a járőrnek: nocsak, már a munkásőrök is? ... / Másnap késő délután1. A város határában járműellenőrzés. En­gedelmesen igazodnak egymás mö­gé a motorok, autók. Nem kell sokáig várakozni, ha minden rendben. Hárman vizsgálgaitják a me­netleveleket. Intő szavak hangzanak el, ud­varias köszönések, megkönnyeb­bülést jelző sóhajok: „de jó, hogy nem száguldottam”, „na, megúsz­tam” stb. Minden ,,pilótának” feltűnik, hogy a két rendőr mellett egy munkásőr működik. Egy kicsit látni, hogy egyelőre csak tanulja a szakmát. No, majd belejön... Az_ tán az indítás után csodálkozás­sal vegyes, tettetett bosszúsággal: „hát már a munkásőrök is?!” „Jó lesz jobban vigyázni...” (Idézet egy másik friss jelen­tésből: a békéscsabai munkás- őrök az első fél évben 1256 óra szolgálatot teljesítettek a rend­őrökkel közösen, önzetlenül és. fegyelmezetten, felelősségük tudatában teljesítették megbí­zatásukat.) * * * A minap azzal kopogtattam be Faragó Elekhez, a munkásőrség megyei parancsnokához, hogy egy kis számvetést készítsünk a mun­kásőrséggel kapcsolatos párthatá­rozat végrehajtásának állásáról. Nos, Faragó elvtárs mutatta a jelentéseket, nem csekély öröm­mel: lám, a határozat megjelenései óta a szolgálati skála színesebb, változatosabb, már határőrzésre is, járőrözésre is nyílik alkalom, s igen szépen helytállnak a mun­kásőrök, nincs panasz rájuk. Jó érzés nyugtázni a sikert, még ha részsiker is. Az, hogy mozgalmasabb, elevenebb már most is a munkásőrök élete, ugyanis csak egyik eredménye a határozatnak. A legfőbb követelménye az, hogy fiatalodik a munkásőrség és jobban előtérbe kerül politikai nevelő szerepe. Feloldódik túlsá­gos zártsága. Korábban nem volt szabályozva a szolgálati idő, ily módon az egészséges áramlás, frissülés, fiatalodás nehezen ha­ladt. A munkás- és parasztfiata­lok közül kevesen kerülhettek be a testületbe, hiszen a létszámot nem növelték. Csak akkor vették fél fiatalabbakat, ha valaki el­költözött, felmentését kérte vagy méltatlanná vált a szolgálatra. A határozat megszabta a szol­gálat idejét. Letelte után tar­talékállomány vagy saját kérésre leszerelés következik. Üj emberek veszik át a fegyvert, friss erők. Közülük többen pártonkívüliként kerülnek be a testületbe, s ott érnek kommunistává a politikai nevelés eredményeként. Az év végéig megyénkben több mint százan búcsúznak él a mun­kásőrségtől. Évek óta állnak a vártán. Részt vettek az ellenforra­dalom leverését követő konszoli­dáció időszakában a rendterem­tésben, biztosították a rendet, nyugalmat, állhatatosan teljesítet­ték kötelességeiket később is napi munkájuk mellett, sokat fáradoz­tak és álmatlankodtak mások nyugalmáért, igazán megérdemlik a pihenést. Többségében őszülő hajú elvtársak, jó néhányon 19-es veteránok. Persze, ha leszerelnek vagy tartalékállományba kerül­nék, nem szákad meg kapcsolatuk a párttal, a munkásőrséggel. So­kan már nem is tudnának párt­munka nélkül élni, hiszen vérük­ben van a tenni vágyás. Nagyon szépen, ünnepélyesen búcsúztatják el őket az egység­gyűléseken a fiatalabbak. A leszerelek helyébe katonavi­selt fiatalok kerülnek, már meg­kezdték a hathónapos alaki ki­képzést az alegységeknél. Har­mincöt százalékuk még nem párt. tag. Januárban kerülnek szerve­zett egységekbe, s aztán minden év januárjában állnak a búcsú­zok helyébe. A fiatalítás mellett a nevelés, politikai tudásgyarapítás kap hangsúlyt. A fegyelem, a harc­készség, erkölcsi-politikai egység biztosítása elsősorban a pártszer­vezetek feladata. A nevelő munka főképpen arra irányul, hogy a munkásőrségben töretlenül érvé­nyesüljön a párt erkölcsi felfogá­sa, a munkásőrök járjanak élen a termelőmunkában, jól értsék és hirdessék a párt * politikáját, ugyanakkor erősítsék az olyan sze­mélyi tulajdonságaikat, mint a bátorság, szívósság, „ felelősség- tudat és elvtársi segítőkészség. Pallag Róbert (Folytatás az 1. oldalról) utaztak ez idő alatt. . Hasonló könnyítéseket léptetünk életbe jú­lius 20-tól a lengyel—magyar tu­ristaforgalomban is. — A formaságok teljes leegysze­rűsítésére, az utazási lehetőségek bővítésére törekszünk, s e cél ér­dekében számos, a vízumok tóadá. sát megkönnyítő intézkedést tet­tünk az elmúlt időszakban. De ezéken az intézkedéseken túl újab­bakat is tervezünk, amelyek majd nagyobb hatáskört biztosítanak külképviseleti szerveinknek, s így jelentősen megrövidíthetjük a tu­ristavízum megszerzési, kiadási idejét. Meg kell azonban monda­nom, hogy köztudott dolog: a nyu­gati országokból ideutazó turisták általában már eddig is rövidebb idő alatt jutottak vízumhoz, mint fordítva. Ausztria kivételével álta­lában nehézkesen, lassan intézik a magyar utasok vízumigényét. — Milyen intézkedése­ket terveznek idegenfor­A KISZ megyei végrehajtó bi­zottsága tegnapi ülésén tüzetesen elemezte a Kulich Gyula Kultu­rális Szemle és az Úttörő Kultu­rális Szemle lebonyolításának ta­pasztalatait. Járásonként mérte fel az ifjúsági kulturális rendez­vények színvonalát, látogatottsá­gát, s tett javaslatokat az új szem­lék nívósa bb megrendezésére. A végrehajtó bizottság javasolta, hogy a jövőben a figyelmet a he­lyi bemutatókra, előadásokra kell fordítani. Járási bemutatón csakis a községi versenyek legjobbjai, aranyérmesei vegyenek részt. A jövő évi bemutatók, főleg a kör­zeti, járási, területi, városi bemu­galmunk további fejlesz­tése, a lehetőségek jobb kihasználása érdekében? — Legfőbb feladatunk a szál­lodai férőhelyek számának növe­lése. Az Idegenforgalmi Tanács programja szerint több mint 1 milliárd forintot biztosítunk ide­genforgalmi beruházásra, így több mint 7500 ággyal bővítjük szállodai kapacitásunkat, elsősor­ban Budapesten és a Balaton part­ján. A fizetővendégszoigálat továb­bi bővítése is fontos feladat. Jelen­leg 13 ezer turistát helyezhetünk el fizetővendég-szobákban, ezzel minden beruházás nélkül 70 szál­lodát tudunk pótolni. Kézenfekvő tehát, hogy minden tartalékot fel kell kutatnunk, igénybe kell ven­nünk. Számunkra egyáltalán nem mellékes a „kispénzű” turista, s az ő elhelyezésükben segít a fi­zetővendég-szolgálat. — Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a camping világvi­szonylatban egyre nagyobb „di­tatók április 4-e köré csoportosul­janak. A középiskolai, iparitaruuló- csoportok, szólisták bemutatóit 1965 március 15-ig kell lebonyolíta­ni. Egy-egy műfaj megyei bemuta­tóját egy-egy iskola KlSZ-szerve- zete szervezi, bonyolítja le. A végrehajtó bizottság külön emlí­tést tett arról, hogy minden be­mutatót alapos értékelés kövessen a zsűri részéről. Második napirendi pontként az év első félében hozott határoza­tok végrehajtásáról tájékoztatta a bizottságot Nagy Jenő, a termelé­si és szervezési osztály vezetője. Ezt követően második félévi mun­katervét állította össze a bizottság. vat”. Az emberek egy-egy utazás során minél többet akarnak lát­ni. Ma már a gépkocsiutazások a jellemzőek. A turisták természe­tesen keresik az olcsó szállást és üdülési lehetőségeket is. A cam- pingek, amelyekből jelenleg 44 van, kiválóan alkalmasak erre a célra. A távlati tervek szerint 1970-ig 110 jól felszerelt camping lesz az országban. Ezen a terüle­ten is van tennivalójuk a taná­csoknak. A fővárosi tanács veze­tői már felismerték, hogy a cam- pingek milyen jelentős hézagpót­ló szerepet töltenek be. Elisme­résre méltó gyorsasággal intéz* kedtek: befejezték a Római parti camping építését és újabb tábo­rozásra alkalmas területeket je­löltek ki. Az érdeklődés rendkí­vül nagy, valamennyi balatoni campingben hetekre, hónapokra előre lefoglalták a helyeket.- A camp ingek iránti példátlan ér­deklődés természetesen több fel­adatot ró a tanácsi szervekre. Nemcsak azt, hogy a campingek rendje, tisztasága felett fokozot­tabb mértékben őrködjenek, ha nem azt is, hogy különböző intéz­kedésekkel igyekezzenek mege­lőzni és elkerülni a túlzsúfoltság esetleg nem kívánatos következ­ményeit. A várhatóan nagy for­galomra való tekintettel indo­kolt, hogy a nemzetközi gyakor­latnak megfelelően csupán sátor- verésre alkalmas területeket is jelöljenek ki, ahol a szálláshe­lyen kívül más szolgáltatásokat nem nyújtanak. Ezek a táborhe­lyek az átmenő forgalom céljait szolgálják. — A kormány múlt hetekben hozott határozata alapján az ide­genforgalmat, mint sajátos nép- gazdasági ágazatot kell tervezni és kezelni. Megkezdtük az ide- denforgalmi tervek összeállítását is. Mint önálló népgazdasági ága­zat, most először készíthetjük el az idegenforgalom fejlesztési programját. A siker, a tervek va­lóra váltása azonban az idegenfar. galomban érdekelt valamennyi szerv jó együttműködésén, az ed­diginél eredményesebb koordiná­ló munkán, az idegenforgalom ügyének megértésén és támoga­tásán múlik. Az idegenforgalom máris jelentős devizaszerző esz­közünk. A népgazdaság fejlődé­sét elősegítő „iparrá” válhat, hoz­zájárulhat nemzetközi kapcsola­taink bővítéséhez — fejezte be nyilatkozatát őr. Vitéz András. (MTI) AA/WWWWWWWWWV^ WWV\Ä*^WWW^.*S/VWVWVWWWWWWWWWWrtA/ A pótkocsis vontató türelmetlenül zúg a ta­nyaudvaron. A nagy, nyitott kocsiszín telve ládákkal, ketrecbe zárt aprójószággal. A lakás­ból égnek meredő lá­bakkal kopott asztal, szúette székek, nyögő si- fonok vándorolnak a vontatóra. A 86 ^ éves mamóka kezét tördelve járkál fel s alá, felkap egy-egy tárgyat, a kosárba dug­ja, rendelkezik és si­ránkozik. Olyan hirtelen jött a rég várt költözkö­dés napja! Ma kell men­ni, ma tud a gazdaság járművet adni, és nincs senki, aki segítsen neki. Csak néhány szájtáti gyerek és egy teddide- teddoda újdonsült szom- szédasszony. Apóka, a nyugdíjas bognár, sze- \ mét lehunyva fekszik az ágyon. Nem lehet tudni alszik, vagy csak némán tiltakozik az ellen, hogy elhagyja ezt a helyet, ahonnan csak holtan akart távozni. De hát őt már nem kérdi senki, mit akar? Két év óta fekszik szél- \ ütötten, etetni kell, és uisztába tenni, s egy 40 \kilós öregasszony birkó­Költözködés zik egyedül az óriási csecsemővel. A felnőtt gyerekek és unokák el- széledtek, s akik legkö­zelebb laknak, azok vannak a szívükben leg­távolabb a szüleiktől. A hosszú tárgyalások, kilincselések után végre jutott hely az egyik öz­veggyé lett lány kicsiny házában a városban, ahol villany van, és kö­zel a bolt, ahol nem kell a nehéz kannákkal sár­ban, hóban a másik ta­nyára vízért járni, és ahol van orvos és van patika is. Ügy várta mamóka ezt a napot és most mégis könnyes szemmel néz körül a vén tanyán, ami sose volt az övéké, de otthonuk lett a bom­bázás után a jaminai romok helyett. A szuroktól fekete szabadkéménye s kony­ha, a madzagkilincse s ajtók helyett világos, tiszta kis szoba várja őket. De minden holmi ott nem fér el. Hol len­ne helye a tarkára fes­tett rokkának, amelyen még a múlt télen is zsákvarró cérnát sodort nem reszkető ügyes ke­ze? Kinek kell a kulcsos tulipános láda, a tarka tányér és köcsögtartó, a csücskös korsó, az ara- tások emlékével, hideg vizet rejtő öblös testé­vel. A tűzre szánta a kendertépő favázát, a három ágú szénagyűjtő favillákat, mert ezekkel ugyan ki dolgozna ma már? De egy szóra oda­adja .a csabai múzeum­nak, nnég büszkén moso­lyog is, amikor elmagya­rázzák, hogy tanulni fognak erről a gyerekek, így tudják meg, hogyan éltek a nagyapáik... A szoba csendes, csak a legyek vergődnek a forró ablaküvegen, ijedt pókok kutatnak biztos sarkokat a megbólyga- tottak helyett. A nagy falióra fekete kendőbe csavarva, mint a meg­halt idő, némán fekszik az ágy tetején. A másikon hallgat az öregember. Az imént köpte ki a szájába aprí­tott csabai kolbászt, ke­serű tiltakozásul az el­költözés ellen. Pálinka se kell, viz se, csak han­gos szóval hívja az Is­tent „jaj, bozse moj, jaj, bozse moj...” Aztán elaludt. Meg se rezzen. Befut újra a vontató. Most már csak a két ágy van hátra és az öregember. Négyen vi­szik ki a szalmazsákon. Mamóka sir, aztán be­zárja a lakást. Egy nagy fekete esernyőt nyitnak ki a beteg ember feje fölé, aztán kizakatolnak a diófasoron az ország­úira, Csaba, a kényelme­sebb élet felé .., Az öreg tanyára fia­talok költöznek, lyukat fúrnak a falba a modem tűzhely csövének. Tele­pes rádió zenél és a gyerekek pilótának, meg traktorosnak ké­szülnek. Az öreg kony­hát felméri, lefényké­pezi a muzeológus, hogy ha majd nem is sokára csákányok verik szét a patkányfúrta vályogfa­lakat, legyen emlék a szurókfekete, füst szagú téli estékről, a régi ta­nyaiak életéről a jöven­dő öregeinek is. Huszár Istvánná Dr. Vitéz András az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents