Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

WM. június 13. 3 Szombat Csehszlovákiai újdonságok Üj típusú szórófej, amely 36 méteres sugárban öntöz. Súlya mindössze három kilogramm. Múesőztető berendezés, amelyet a Pozsonyi Öntözési Kutató Intézet kísérleti tábláin használnak, azonban alkalmas ker­tészeti növények öntözésére is. •••••••• Állatorvosok, építészek, állattenyésztők a férőhelyek Június 12-én, pénteken Orosházán állatorvosok, építészek és állattenyész­tők cserélték ki véleményeiket a ter­melőszövetkezetekben lévő állatférő­helyek higiéniájáról. Dr. Kovács Fe­renc tanszékvezető egyetemi docens, Staler Róbert okleveles építészmér­nök, a Földművelésügyi Minisztérium Építési és Beruházási Igazgatóságának helyettes vezetője tartott előadást az említett témakörből. Megyénk szak­emberei közül Szűcs István, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának h " ■ r • r • r r I igiemajarol állattenyésztési főelőadója, Arató György, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának építési előadója és dr. Czihe László, a gyomai járás fő­állatorvosa mondta el véleményét, ta­pasztalatát. A nagy érdeklődéssel kísért előadá­sokat az Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társaságának Békés me­gyei csoportja, továbbá a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya és a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének Ál­lategészségügyi Bizottsága szervezte. a kézi aratás gondolatától, mint­ha húszfokos hideget várnának. Az indok leginkább az, hogy a gazdák zöme idős már. Azonban akadnak még minden szövetkezetben kaszát markolni bíró emberek, legalábbis ezt bi­zonyították ez év tavaszán is a részibe vágott lucernával, vörös­herével és réttel. Pedig azok kaszálása sem könnyebb, s nem is igen tart sokkal rövidebb ide­ig, mint amennyi kézi aratás vár rájuk. Az aratnivaló sok, a gabonák szépen fejlettek, jó ré­szük már megdőlt, a kombájn és az aratógép pedig kevés még akkor is, ha előveszik, kijavít­ják és munkába állítják — s ez nagyon is indokolt — a lóvon- tatású aratógépeket is. A gépállomásokon .— leg­alábbis az eddigi tapasztalatok szerint — még soha sem láttak olyan lelkiismeretesen hozzá a betakarító gépek javításához, mánt az idén. Szinte mindenütt megerősítették azokat az alkat­részeket, amelyek tavaly leg­gyakrabban eltörtek, amelyek miatt drága órákat, félnapokat kellett elvesztegetniük tétlenül a kombájnoknak és aratógépek­nek. De a leglelkiismeretesebb gépjavítás, a kombájnosok és anrtógépesek nyújtott műszak­ban való munkája dacára sem lehetséges minden gabonát idő­re géppel learatni, legfeljebb csak akkor, ha elhúzódik az aratás. Márpedig az rettentő nagy szemveszteséggel járna. Minden józan megfontolás amellett szól, hogy az idén su­hogjanak a gabonában a kézi kaszák is, és lehetőleg minél több. Nagy vétek volna kényel- meskedni, a gépekre várni, hi­szen a termés jobbnak ígérke­zik, mint az utóbbi tíz esztendő bármelyikében. S nemcsak azért, mert kedvezett az időjárás, ha­nem azért is, mert tavaly ősszel igyekezettől fűtve, határidőre készültek el a magágyak, szak­szerű és korai volt a vetés, na­gyobbak a műtrágyaadagok. S azért is jobb a terméskilátás, mert még soha sem irtották ki vegyszerrel a gyomot annyi ga­bonából, mint az idén, A jól szervezett, késedelem nélküli, s a legkisebb szemveszteséggel történő aratás nemcsak az ele­gendő kenyérnekvalót jelenti dolgozó népünk számára. Az idén — ha nem hagyják a tar­lón tönkremenni — eltűnik az évek óta tartó alomszalma-gond is. Természetesen nem szabad megfeledkezni egy pillanatra sem a jövő évi termés nélkülöz­Az ottlakai emberek rendet? lei jeimet akarnak /%. z ellenőrző bizottság egyik tagja papírlapot lobogtatva sietett az udvarra. A fehér lap, amelyet a kezében tartott, jegyző­könyv volt, áprilisi keltezésű. Ak­kor állapították meg, hogy az egyik tsz-gazda tanyája környé­kén az aprójószág lelegelte a cu­korrépát és kárt tett a búzában is. Az ellenőrző bizottság kártérí­tésre tett javaslatot a jegyző­könyv záradékában. Akkortájt nemcsak egy ilyen témájú jegyző­könyvet vettek fel, hanem többet is. Hogy mi lett ezek sorsa, senki sem tudja. Annyi bizonyos, hogy a pusztaottlakai Egyetértés Tsz- ben a szövetkezeti rend és fegye­lem helyreállításában az ellenőrző bizottság jól ügyködik. Az élet olyan villanásaiból azon­ban, mint amilyet Rója Vince, az ellenőrző bizottság egyik tagja is feltárt, az idegen csak valamit sejdíthet. Vajon ebben az aprócs­ka faluban a szövetkezet 2700 holdján, a három növénytermesz­tési brigádban rendjén mennek-e a dolgok? Csupán az említett egy esetből olyan következtetésre sen­ki sem vállalkozhat, hogy Ottla- kán rendetlenség van, s a szövet­kezeti emberek léptan-nyomon megsértik a faluban kialakuló új munkaerkölcsöt. Egyáltalán nem erről van szó. A határban szor- galmaskodó több száz ember azt példázza, hogy itt is rendeződnek a szövetkezettel kapcsolatos ko­rábbi helytelen meglátások. Ma olyan tsz-gazdákat emlegetnek a szorgalmaskodók között, mint Olasz Istvánt is, akit a zárszám­adási közgyűlésen igencsak meg­bíráltak, mert a közös munkából nem vette ki az őt megillető részt. Olasz az idei tavaszon az egyik legszorgalmasabb szövetkezeti gazda lett. Az ellenőrző bizottság a jó akaratú emberekkel azt sze­retné, mint amit Rója Vince is penget: minél hamarább gazda­ságilag erősödjön meg a tsz, hogy év végén ne ismétlődjön meg a tavalyi eset. Akkor a munkaegy­ség értéke jóval 20 forint alá ke­rül. Erre az évre 30 forint néhány fillért terveztek, s amint Baráth Lajos, Bíró János és Kerekes György is említette, jól szervezett, fegyelmezett munkával ezt az heteden alapjáról, az aratással párhuzamosan végzendő talaj­munkáról sem. Kopogtasson szinte percenként minden sző- 1 vetkezeti gazda, minden kom- bájnos, aratógépes és traktoros lelkiismeretén a jelszó: a gabo­nát mielőbb magtárba, a szal­mát mielőbb kazalba, az ekéket pedig éjjel-nappal a tarlóba. Az időbeni aratás, s az ezzel kapcsolatos minden más munka nagy felelőssége elsősorban a gazdaságok vezetőire hárul. De nem kisebb a gépeket javító szerelők, s a gépekkel arató emberek felelőssége sem. Az előzetes számítás szerint kézi aratásra a kalászosok 24—25 százaléka vár. Ha bármilyen jó lesz is a felkészülés, a gépek ki­javítása és csoportosítása a ga­bonák érése szerint, s ha min­den komba j nos és aratógépes úgy igyekszik kezdettől fogva kihasználni a munkára alkal­mas perceket, mintha az életük függne tőle, akkor is tanácsos hozzálátni a beérés pillanatában a kiskaszákkal is. És ha lehet, még lelkiismeretesebben, mint a növényápolásban,' amelyről nem tud megyénk minden szövetke­zete hibátlan bizonyítványt mu­tatni. Kukk Imre eredményt az ottlakai földek ját­szi könnyedséggel adnák, ha a ve­zetés nagyobb becsvággyal és kö­vetkezetességgel állna helyén. A vezetés valamilyen oknál fog­va olykor elnéző, bántóan türel­mes. Június 4-én 8—10 tsz-tagnak, akik a cirkot meg a kukoricát még egyszer sem kapálták meg, írásos felszólítást küldtek. Miért ilyen késve s miért éppen írásban keresték fel ezeket az embereket? Az írásos felszólí­tás idegen az ottlakaiaktól. Szíve­sebben veszik, ha vitatkozhatnak a maguk dolgán. — Gondolom, Sipiczlki Györgynek és Sipiczki Andrásnak is pirult volna az ar­ca, ha az elnök a mogyoró- és a háztáji föld gyommentességét fü­lük hallatára veti egybe a vállalt cirokéval meg kukoricáéval. Van az ottlakai emberek egy részében egy egészséges türelmet'- lenség. Ezt éreztetik is azokkal szemben, akik nem előre, hanem visszafelé akarják húzni a közöst. Rója Vince is az egészséges türel­metlenséget vallók közé tartozik. Nyurga termeténél legalább öt- szörte nagyobb az alkotó vágya. Bár az idei tavaszon — tavalyhoz képest — összességében jobban mennek a dolgok, ő most a rész­letek jobb, magasabb színvonalá­ért hadakozik. Lelkesen dolgozik, hiszen, ha a 476 tsz-tag meg aj gépjavító állomás is hozzá hason­lóan lelkesedne, akkor néhány éven belül a mezőkovácsházi já­rás egyik legjobb szövetkezete le­hetne a pusztaottlakai. Környezetükben jó példák van­nak. A szomszédos medgyesbod- zási Egyetértés egy esztendő alatt — hasonló adottságokkal — a mérleghiányosok közül a jók kö­zé küzdötte magát. Bodzáson a tsz-elnök, a községi tanács elnöke és a párttitkár talpalt is ezért ép­pen eleget. Baráth Lajosék, Kere­kes Györgyék őket dicsérték, ami­kor mindhármójuk egységes állás- foglalásáról beszéltek. Az ottlakai A tóckomlósi Viharsarok jó hírneve nemcsak a korai primőr áru és a kiváló minőségű vörös­hagyma miatt jutott el hazánk határain túlra, az állattenyész­vezetésnek — sajnos — ©z igen lényeges gyengéje. A párt, a köz­ségi tanács és a tsz vezetői olykor nem egyeztetik kellően álláspont­jaikat, pedig a vezetés egysége a kivitelezés sikerénél igen jelentő­sen latba esik. Volt erre példa a területvállalás elbírálásánál is. Az egység hiánya bizonyos ér­telemben fáradtá teszi a vezetést. Így azok közül többen, akik a tagság bizalmát bírják, elsősor­ban nem a közös dolgaival törőd­nék, hanem egyéni bevételeik nö­velésével. A szövetkezet élén járó emberek szemléletében itt-ott a hivatalnokoskodás üti fel a fejét. Ez leginkább kifejezésre jut a dolgok intézésében. A vezetők egy része többet törődik á háztáji gazdasággal, mint a közösével. Bár a korábbi évekhez képest igen sok javulás tapasztalható, de ez a sok 1964-ben már kevés. Ah­hoz, hogy a szövetkezet ténylege­sen elérje a tervezett munkaegy­ségértéket, a vezetésnek célratö­rőbben kellene a szövetkezet ügyeit intézni. A vezetés hosszabb- rövidebb ideig tartó megnyugvása kellemetlen olyan esetekben, ami­kor nyilvánvalóan menniük kel­lene a dolgok után. így volt ez néhány héttel ezelőtt is, amikor körmükre égett a kukorica kulti- vátorozása. A munka elkezdésével két hetet késtek, mert a kovácshá­zi gépjavító nem tudott kultivá- torkapát szerezni. Azután meg­gondolták magukat, elmentek a békéscsabai AGROKER-hez és be­szerezték a hiányzó felszerelést. Ez a munkába lendülés azonban jó két hétbe került. Jelenleg is küsz­ködnek ehhez hasonló gonddal. A tehergépkocsit és egy traktort is meg kellene javíttatni, de egyelő­re nem látnak erre garanciát a gépjavítóban. J^ehezek ezek a gondok. Ta­lán az is a baj, hogy Ottla- ka a járás szóién van, így csak kevésszer jut hozzájuk segítő szán­dék. Dupsi Károly szágos Mezőgazdasági Kiállításra, ahol többek között bemutatnak egy 5 mázsás hízót, 25 hathónapos és ugyanannyi 7—8 hónapos hízót, több fehérhús tenyészsüldSt, tők is produkálnak kimagasló eredményeket. A napokban 60 extrém minőségű hízott bikát ex­portáltak Olaszországba s csak­nem félmillió forintot kaptak ér­anyakocát. A kiállításra szánt hízó már túlhaladt a négy má­zsán. A Békés megyei AGROKER műtrágya és növényvédőszer osztálya értesíti ügyfeleit, hogy Békéscsaba, Orosházi út 1. alatti raktárában 1964. június 15-től június 20-ig átadó és átvevő leltár miatt az árukiadás szünetel. 98728 Olasz exportra szállított hízott bikákat a tótkomlósi Viharsarok Tsz tűk. Egyébként készülnek az Or-

Next

/
Thumbnails
Contents