Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-11 / 135. szám
1*64. június 11. 6 Csütörtök »'* ti Hbil>rV4Di Tudomány— Technika A kozmoszba vezető út kútfejénél Láng az utcákon Izgalmas angol film, mindenütt nagy sikert aratott. (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi június 11-től 15-ig.) Egy alkalommal az Izvesztyija régi számait böngészve, érdekes levélre bukkantam. Két paraszt írta Djatlino — Moszkva melletti — faluból, Pjotr Volkov és Mihail Bikov. „Az utóbbi időben az újságok gyakran írják, hogy tudós emberek különböző módokat keresnek a Mars bolygóval való összeköttetés megteremtésére. A falunkbeli parasztok nagyon érdeklődnek ez iránt s hosszú beszélgetéseket és vitákat követően, amikor is sok különböző javaslat hangzott el a fent említett cél elérésére, néhány tervet gondoltak ki, melyeket mi most közölni akarunk.” A továbbiakban következnek reaktív repülőkészülékek tervei, melyeket ezek a parasztok javasolnak falujuk nevében. A tervek naivak, sokszor együgyűek, de telve vannak az ember erejébe vetett hittel. Ez 39 évvel ezelőtt volt. Nyári boldogság Kollégisták csevegnek a szünidőről m üsora Június 11-én, este 8 órakor Gyo- mán: SUSMUS / JÜNIUS 11. Békési Bástya: Űri muri. Békéscsabai Brigád: Láng az utcákon. Békéscsabai Szabadság: Gábor diák. Békéscsabai Terv: A pénzcsináló. Gyomai Szabadság: A hosszútávfutó magányossága. Gyulai Petőfi: Topáz úr. Mezőkovácsházi Vörös Október: tJj Gilgames. Orosházi Partizán: Majdnem baleset. Sarkadi Petőfi: Egy taxisofőr halála. Szarvasi Táncsics: Szigorúan titkos. Szeghalmi Ady: Férjeik. A tv műsora június 11-én, csütörtökön 17.28 Hírek. 17.35 Orosz társalgás haladóknak. 17.55 Házunk tája... Nyár eleji munkák a szőlőben. 18.00 A Magyar Hirdető műsora. 18.10 Kicsinyek műsora. 1. Tarbay Ede: A kéményseprő és a pásztorlány. Verses jelenet. 2. Costamagna: Kópéságok egy zenei iskolában (ism.). 3. A félfülű (ism.). 18.40 A jövő, hét műsora. 18.55 Telesport. 19,20 Esti mese. 19.30 TV- Híradó. 19.45 Dél keresztje alatt Brazíliában. Boldizsár Iván útinaplójából. 20.00 Zenélő órák. A magyar muzsika. 21.20 Parabola. Külpolitikai műsor. 21.40 Kettő közül az egyik. Magyarul beszélő francia kis játékfilm. (Csak 14 éven felülieknek!) 22.05 TV-Hír- adó. — 2. kiadás. (MTI) n román televízió mai műsorából 18.00 TV-Híradó. 18.10 Meseműsor gyermekeknek. 18.40 Szülők, figyelem! Három Makarenko-mű filmen. 20.10 George Stephanescu, a román zenei élet egyik úttörője. 20.50 A televízió postája. Befejezésül: hírek, Időjárásjelentés. Árnyas lombok takarják a gyulai Erikéi Ferenc Gimnázium Béke sugárúti épületének homlokzatát. Nem ártana ide bekukkantani egy kicsit — gondolom és már kilincsen is a kezem. Bent is kellemes hűvösség fogad, akárcsak kint a fák alatt. Igaz, hogy a kollégium nem valami középkori basa háreme és én sem vagyak női pillantásokra vadászó ifjú, csupán az . alkalmat megragadni kívánó ember; azért első kötelességemnek tartom, hogy a kollégiumvezetéstől engedélyt kérjek a körülnézésre, beszélgetésre. — Kérem, tessék csak egész nyugodtan-----hangzik a kedves felhatalmazás. Az első elémbe kerülő kollégistánál meg is állok, hogy élhessek frissen szerzett jogommal. Bemutatkozom és már kérdezem is: — Szabad a nevét? Hányadi- kos? — Czegle Julianna, első osztályos vagyok. — Nos! Kedves Julika, itt az örömteli tanév vége. Mit kezd a vakációval? Otthon lesz? Táborozik? Üdülni megy valahová ame- gyén túl, esetleg külföldre? Mosolyogva oldalra billenti fejét: — Nem ilyen egyszerű a dolog. Kertészeti szakközépiskolás vagyok és társaimmal együtt a tanítás befejezésétől egy hónapig a Gyulai Állami Gazdaság kertészetében gyakorlati munkán leszünk. Ne gondolja, hogy ez nekünk teher! Hozzátartozik a tananyagunkhoz. Hiszen most van itt az ideje az igazi kerti szakismeretszerzésnek. — Ügy is van — bólint ráíha- gyólag Dömös Ilonka, a társa —, egybefügg az egész. A mellettük álló Kővágó Margit nyomban azt is elárulja, hogy mi mindent csinálnak majd. Zöldség- és virágápolás, gondozás lesz a fő feladatuk. Azonban úgy látszik, arcomra kiülhetett az agyamban topogó kérdés, hogy hát a nyaralás, azzal mi lesz? — mert mindhárman szinte egyszerre nyugtatnak, hogy arra is jut vagy másfél hónap bőven. Sokfelől vannak itt a kollégiumban: Biharugrárál, Körösnagyharsányból, Nagykamarásról, Okányból, Mezőgyáhból, Lö- kösházáról. Egyikük izgatottan kérdi, hogy Mezőgyánt beírtam-e a jegyzetembe. Mutatom, hogy íme, benne van, amitől megnyugszik. Hadd olvassák a földiek, hogy büszke a falujára. Amíg gyakorlómunkán vannak, természetesen itt laknak a kollégium védőszárnya alatt. — Elég jő a kollégiumi élet, meg lehet azt szokni — vallja egy „őskollégista”, a Medgyesegyházá- ra való Varga Kati. Nemcsak elsősökkel, másodikosokkal, de harmadikosokkal és érettségi előtt állókkal is beszélgetünk a kollégiumi, iskolai dolgokról. A mezőgyáni Juhász Emmának és társainak 11-én lesz a szóbeli érettségijük. Bevallják, hogy noha felkészültek jól, mégis csak izgulnak kicsit. — Pedig nekünk könnyebb a dolgunk, a kollégiumban odaadób- ban és zavartalanabbul készülhet az ember, mint ha bejáró tanuló — szögezi le Emma. ö egyébként tovább tanul. Pedagógiai főiskolára szeretne menni, történelem— földrajz szakosnak. Szabó Emma zsadányi. Ö is pedagógusnak készül, ha érettségizik. Ez mind szép és rendben van,, de túl a tanuláson és munkán, most már valamit a vakációzásról is jó lenne hallani. Hallok is, csak győzzem jegyezni: — Lesz segitge- tés otthon, a háztartásban anyunak, de lesz olvasás, tévézés, strandolás és minden nyári jó! Nyilván nem marad ki a nyaralás, üdülés a megyében vagy az ország más részén, hegyek közt, vizek partján... Külföldi utazásokban is részt vesznek, mint például Varga Kati, aki diáktársával az NDK-ba megy... Boldog kollégisták, boldog diákélet!... H. R. Csomagolóanyag Összehajtható faláda, vándor fahordó. cipődobozok, öblösüvegek, '^3)0? felújításra szoruló, felesleges készletét átveszi, felújítót, állapotban raktárról szállít az egész országba: GÖNGYÖLEGFELŰJÍTÓ VÁLLALAT, Budapest, XIII., Dagály utca 3. Telefon: 200—285, 200—380, 200—705 245 j Nem véletlen, hogy ezt a korszakot tartom a mozgalom kezdetének, amely a Szovjetunióban a kozmikus térség meghódításához vezetett. 1924-ben ennek a mozgalomnak már megvolt a maga története. A szocialista forradalom korszaka nem csupán a nép hatalmas alkotóerőit hívta életre. Tág teret nyitott az emberi álmoknak is. Ezek az álmok nem csupán a gyönyörű jövőre vonatkoztak, mely akkor kezdett kialakulni a szovjet emberek ama nehéz éveiben, hanem a távoli csillagvilágokra is, a kozmikus repülésekre is, a Holdba és a Marsira irányuló utazásokra is. Nyikita Hruscsov az űrhajósok találkozóján így szólt Valerij Bi- kovszkijihoz és Valentyina Tyeres- kovához: „Utunk a kozmoszba akkor kezdődött,amikor az űrhajósok atyái és anyái, a szovjet emberek egész nemzedéke lerakták a szocializmus első köveit és alapjait ... A szovjet hatalom életének első éveiben még nem tűztünk ki olyan merész feladatot, mint a világűr meghódítása, a csillagok felé való repülés... Azonban a szovjet emberek tudták és hitték, hogy eljön az az idő, amikor a csillagokig emelkedünk.” Az újságokban és folyóiratokban azokban a napok-i ban egyre gyakrabban jelenik meg) Ciolkovszkij neve. Mégpedig nem-, csajc az egyetemi hallgatók, nemcsak az intelligencia foglalkozott az ő „kozmikus” eszméivel. Élénken érdeklődtek ezután azok a munkások és parasztok is, akik az ismeretek és képzettség megszerzésére törekedtek. Az éhezés és a rombolás nehéz viszonyai között a szovjet hatalom helyi szervei segítettek a tudósnak, hogy újra kiadja A világűr térségeinek vizsgálata reaktív szerkezetekkel c. könyvét. Amikor a kondrovai gyár dolgozói megtudták, hogy ők gyártják a papirost ehhez a könyvhöz, elhatározták, hogy túlteljesítik a tervet. A szovjet kormány Ciolkovszkijnak állami tiszteletdíjat juttatott. Ciolkovszkij munkái iránt érdeklődött Vlagyimir Iljics Lenin. A nehézségek ellenére lépésről lépésre kibontakozott és erősödött a. kozmikus térség meghódítására irányuló mozgalom és zászlaja alá újabb és űjabb híveket toborzott. Azokban az években a Szovjetunió számos városában tanulmányi körök keletkeztek, amelyek népszerűsítették a kozmikus térség meghódításának eszméjét. Nagy példányszámban jelentek meg Ciolkovszkij, Perelman és Rinin munkái és ezek állandó olvasmányává lettek a probléma iránt érdeklődő embereknek. Nem véletlen, hogy akkoriban Jakov Pe. relmanniak, a Ciolkovszkij kozmikus repülési elméletéről szóló könyv szerzőjének Max Walle osztrák tudós ezt írta: „Engem csodálkozásba ejt, hogy az ön könyve már 6 kiadást ért meg és az összes példányszám 47 000. Nálunk, Németországban azt még egyetlen szerző sem érte el. Lehetséges az, hogy az orosz nép ennyire érdeklődjék ez után a probléma után?” Az újságokban és a folyóiratokban cikkeket közöltek, melyek a bolygóközi közlekedés problémáit és a tudomány e téren elfoglalt álláspontját tárgyalták. Már azokban az években felnőtt az ifjú mérnököknek és tudósoknak egy nemzedéke, amely reaktív motorok szerkesztésével foglalkozott. 1921-ben Andrejev mérnök szabadalmat jelentett be egy általa feltalált olyan repülőkészü- !lékre, melyet reaktív motor hajt |és cseppfolyós gázzal dolgozik; 11925-ben Jurjev aerodinamikus Szabadalmat kapott egy reaktív turbópropellerre. Kidolgozta reaktív motorokra vonatkozó terveit Seleszt mérnök is; A bolygóközi térségek, meghódítása c. könyvén dolgozott Novoszibirszkben Jurij Kondiratjulk mechanikus. Ö volt az, aki mesterséges holdbolygók létesítését javasolta, mint a bolygóközi közlekedés kiinduló bázisait. A kozmikus rakétaépítés problémái iránt az érdeklődés annyira általános volt, hogy a bolygóközi közlekedés előmozdítására megalakult a bolygóközi közlekedés társasága, melyet 1924-ben szerveztek meg. A társaság élén Gri- gorij Kramarov, a kommunista párt régi tagja, a ma már nyugdíjas tudós állott. A társaság tagjai között sok mérnök, tudós, egyetemi hallgató, munkás és alkalmazott volt. A „bolygóköziek”, — amint akkor a társaság tagjait nevezték — tevékenysége iránt azonnal nagy érdeklődést mutattak nem csupán Moszkvában, hanem vidéken is. Erről szól egyebek között a központi újságok szerkesztőségébe a társaság elnöke által írott levél, mely így szól: „Tisztelt Elvtársak, helyezzék el újságjukban ezt a levelet. Tekintettel a sok érdeklődésre, melyet mi a vidékről kapunk a bolygóközi közlekedésre vonatkozó irodalommal és annak beszerzési lehetőségeivel kapcsolatban, felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a Bolygóközi Közlekedés Társasága könyvpavilont nyitott meg az „Asztronómiai Társaság” obszer- vatóriumában és ide kell irányítani az érdeklődőket.” 1927-ben Moszkvában, az októberi forradalom 10. évfordulójának ünnepére megnyílt a bolygóközi űrhajók modelljeinek első kiállítása, mely a maga nemében úttörő volt az egész világon, és amelyen egész rekeszek Ciolkovszkij, Gander, Polevoj, Fedorov és más szovjet tudósok munkásságával foglalkoztak. íme néhány bejegyzés a vendégkönyvből: „Üdvözlöm az ismeretlen, merész felfedezésre irányuló kísérleteket.” „Kívánatos, hogy ami feltalálóink érjék el először a Holdat.” Ilyen felszólalások alatt pedig munkások, tanítók, orvosok és művészek aláírásai olvashatók. Valamivel később, 1929-ben a Bolygóközi Közlekedés Társaságénak jogutóda, a leningrádi közlekedési mérnökök intézete kebelében szervezett Bolygóközi Közlekedési Tudományos Kutató Szekció lett. A 20-as és a 30-as évek határán tudományos körökben nemegyszer felvetődött az eszme, hogy létre kell hozni a bolygóközi közlekedés intézetét. így halmozódtak fel a tapasztalatok, így kapcsolódtak egybe a gondolatok és kerültek végül is a szigorúan reális és gazdaságos utakra. A szabad nép szabad munkája, melyet a kommunista párt irányít, megteremtette az emberi lángelme hatalmas győzelmeinek alapját. Andrej Szaharov
