Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
WW. .június 7, 4 Vasárnap Egy óra helyett 7-8 perc Hogy milyen nagy jelentőségű a belső anyagmozgatás gépesítése, legillusztrisabb példákkal talán a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat életéből lehetne bizonyítani Néhány éve még itt is kézi erővel hiúzták-vonták a kiskocsi- kai amelyeken az egyik üzemrészből a másikba cipelték a feldolgozandó anyagot Sőt, régebben a rakodók a hűtőháztól a vagonokig hátukon vitték a pulykás, vagy csirkés ládákat s könnyű elképzelni, mennyi időbe és fáradta ságba tellett, amíg 1400 ládát beraktak a vagonba. Ezek azonban nagyrészt már csak a múlt emlékei. Bevezették ugyanis a rakodólapos szállítást, s azt a súlyt, amit azelőtt háromnégy ember mozgatott, most egy könnyedén irányítja, ahova kell, az elektromos emelővillás targoncával Négy elektromos vontató- targonca működik az üzemben, melyek egyenként négy-öt kocsit húznak. A hidraulikus emelővillás rakodással a gépkocsikat tüneményes gyorsasággal szabadítják meg terheiktől. Szemléltetve: azelőtt kézi erővel egy óra kellett egy gépkocsi kirakásához. A gépesítés után 7—8 percre rövidült le ez az időt A korszerű belső anyagmozgatás kiterjesztésére most teremtik meg a feltételeket az üzemben. Beton- utat építenek, hogy mindenütt alkalmazni tudják a rakodólapos szállítást. A gépesítés a termelékenység fokozásának egyik legfontosabb feltétele. Egy példát is mond ennék alátámasztására Meszjár elvtárs, a vállalat igazgatója. A fel- szabadulás előtt egy kopasztó hét csibéről szedte le a tollat óránként. Gépesítették a műveletet, s a szalagnormán belül egy dolgozóra ma már 200 csirke ko- pasztása jut egy óra alatt, amit könnyebben tud ellátni. Ilyen ugrásszerűen növeli a termelékenységet az anyagmozgatás gépesítése is. Ezt egyébként mérések is igazolják. Kézi rakodással például három ember óránként 1440 kg baromfit szed le az autóról. Gépesített rakodással egy ember 17 perc alatt elvégzi ugyanezt a munkát. Emellett az emelővillás targoncákhoz — a hagyományos rakodáshoz szükséges öt ember helyett — egy ember szükséges, és nő is lehet az illető, hiszen alapjában véve nem megerőltető ez a munka, csupán irányítani kell a targoncákat Kár, hogy a vasúti anyagmozgatásban még nem honosodott meg a rakodólapos megoldás és hogy egyelőre nagyon kevés a rakodólap is, amely a vállalat rendelkezésére áll. Legutóbb 100 darabot kaptak, amelyek mindössze két- három vagon berakásához elegendőek. Utána ismét kézi erővel kell berakni a vagonokat. A központi szerveknek kellene gondoskodni arról, hogy mindenütt megvalósuljon a korszerű, rakodólapos Az Országos Sertéshizlaló Vállalat békéscsabai X. számú (Kétegyházi úti) telepe segédmunkásokat vesz fel. 98719 Korszerűbb anyagmozgatást! Munkatársaink vizsgálódása ipari üzemekben Nem véletlen az, hogy manapság a különböző szintű ipari tanácskozásokon, műszaki összejöveteleken egyre több türelmetlen szó hangzik el az üzemi, vállalati anyagmozgatás állapotáról, nevezetesen: elmaradottságáról és korszerűsítésének mielőbbi szükségességéről. Olyan munkafolyamat modernizálását feszegetik, noszogatják a vitázók, amelynek igen sok köze van a termelékenység alakulásához, az önköltség leszorításához, emberi vonatkozásban: a nehéz fizikai munka kiiktatásához. Vulgárisán fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy „zsebre menő” dologról van itt szó, mely kihatással van a családi kasszákra is, a „nagy kasszára” is... Ami megyénk üzemeinek, vállalatainak anyag- mozgatását illeti: nem kielégítő a fejlődés. A gépesítettség nagyon alacsony fokú, egyelőre túl sok munkást köt le a hagyományos cipekedés. Ez a „csigatempó” nem tartható sokáig. A hagyományos anyagtovábbítás mértékének csökkentését sürgeti az a vitathatatlan tény is, hogy ma már nem tolakszanak rakodómunkásnak még a faluról elvándorlók sem, csak a legszükségesebb esetben választják ezt a munkát. Megyénkben máris problémát képez az építőipar segédmunkás-ellátása, nem is beszélve az AKÖV rakodómunkás-hiányáról. A gépesítés, korszerűsítés elhanyagolásával önmaguknak okoznak gondot előbb vagy utóbb üzemeink, vállalataink. Munkatársaink több oldalról igyekezték jelezni, hogy milyen állapotok uralkodnak néhány üzemben, s milyen intézkedések segíthetik elő az anyagmozgatás korszerűsítését. szállítás, és hogy megfelelő meny- nyiségű rakodólap legyen a vállalatoknál. (varga d.) u Évek óta forog a verkli...“ Az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat öt üzemrésze között három fuvaros bonyolítja le az anyagszállítást. Lovaskocsijukkal szinte megállás nélkül vándorolnak. A félkész satut szállítják az öntödéből a másfél kilométerre levő Il-es számú mechanikába, a csempegyártáshoz szükséges nyersanyagot a Szarvasi útról a Huba utcai telepre, innen a kész csempét vissza a Szarvasi úti kályhakészítő üzembe, és így tovább. Jóformán minden anyag kilométereket tesz meg oda-vissza, amíg készáruvá válik. Ha a lovaskocsik nem bírják, segítenek a gépkocsik. Évek óta forog a verkli, megállás nélkül. Nyelik a sok pénzt, de ha megállna, megakadna a munka. A vállalat termelési értéke évi 32 millió forint, melyből a szállítások hozzávetőlegesen 800 ezer forintot emésztenek fel. Csak a közvetlen belső szállítást intéző három fuvarosnak 108 ezer forintot fizetnek ki évente. De hol van még a többi költség: a fel- és lerakásnál segédkező munkások bére, a vállalat három gépkocsijának időnként erre a célra való felhasználása, valamint sok más kiadás? Nem is lehet felsorolni azt a rengeteg hátrányt, ami a korszerűtlen belső anyagmozgatásból származik. Az ilyen viszonyok között működő vállalatnak lassan megszűnik a létjogosultsága. Ha az előállított termékei minőségileg versenyképesek is, önköltség szempontjából képtelen lépést tar* tani más, korszerű viszonyok között dolgozó gyárakkal, üzemekkel. Egy csempekályha előállítási ára emiatt például 6—7 forinttal magasabb, ami 9 ezer kályhánál — amennyi itt egy év alatt készül — 60 ezer forint. Megszüntetni a vállalatot vagy megfelelő körülményeket teremteni? Elgondolkoztató kérdés ez. A válasz már ismert. Új gyár létesül Orosházán, amelynek építését jövőre kezdik meg. Az öt részleg egy helyre kerül, s ezzel a belső anyagmozgatás — ha jól szervezik meg — minimálisra csökkenthető. (pásztor) Az elektromos emelővillás targoncát nők is irányíthatják Kevés olyan üzem van, ahol annyi anyagot kell megmozgatni, mint a Békéscsabai Konzervgyárban. Az önköltség alakulása szempontjából éppen ezért nem mindegy az, hogy rakodómunkások százait foglalkoztatják a nyersanyag, üveg, késztermék szállításánál, vagy pedig gépesítenek. Egyértelműen elfogadott az a tény, hogy az évről évre növekvő termelést a hagyományos anyag- mozgatással biztosítani már nem lehet A gépesítés egyik eszköze a rakodólapos anyagmozgatás, mely egységrakományok képzésén és mozgatásán alapul. Tavaly még nem alkalmazták ezt a módszert a fiatal gyárban, mert nem állt rendelkezésre elektromos emelővillás targonca sem, rakodólap sem. A kettő egysége, megléte jelentheti a zavartalan munkát Az idén 13 emelővillás targoncát kap az üzem, ebből öt már megérkezett. A rakodólapok beszerzése meglehetősen sok gondot okoz, hazánkban csupán néhány helyen készítik, de ott sem tudnak annyit csinálni, amennyi megközelítően elég lenne. Ha minden targonca és a szükséges mennyiségű rakodólap rendelkezésre áll, a szállítási költségek, rakodási idők jelentősen lecsökkennek, sok ember menekül meg az áldatlan cipekedéstől. Főként sok nő. A gyárban tanfolyamot szerveztek — okos előrelátással — a targoncavezetés tudományának elsajátítására. Nagyon figyelemre méltó jelenség az, hogy a hallgatók kétharmad része nő! S éppen azok tanultak, ismerkedtek a géppel, akik eddig a göngyöleget, a terheket cipelték! A fizikai erejük pazarlása helyett most már inkább szellemi, irányító munkát végeznek. A konzervgyárban szinte teljesen gépesítik az anyagmozgatást a jövőben. Ez így lesz rendjén. Hogy is nézne az ki, hogy egy szocialista nagyüzemben évtizedekkel ezelőtti módszerekkel mozgatnák az anyagot. Túl éles lenne a kontraszt, túl nagy a luxus... Több rakodólapot készítenének, de... A megyei pártbizottság által rendezett május 14-i ipari tanácskozáson a hozzászólók sorában Horváth István, az Orosházi Faipari Vállalat igazgatója figyelmet keltő indítványt tett. Arról beszélt, hogy vállalata a felkészültségéhez mérten igyekszik enyhíteni a rakodólap hiányát. Az idén 15 ezer — 120 x 80 centiméteres méretű — rakodólapot készítenek a Műszaki Árukat Értékesítő Vállalat megrendelésére, gyártmányuk egy része külföldre is eljut. Mivel rendkívül nagy t.z érdeklődés országszerte a rakodólapos anyagmozgatás iránt, megközelítően sem tudnak annyit készíteni, amennyit átvennének ■fölük. Mindössze ötszázezer forintos beruházás lenne szükséges ahhoz, hogy évente tíz-tizenkétmillió forint értékű rakodólapot gyártsanak. Ennyibe kerülne ugyanis a nagyon szükséges szabászműhely tervezése és kivitelezése. Egy 20 x 10 méteres helyiségről álmodoznak a vállalat vezetői. Legnagyobb bánatukra tervezőt se, kivitelezőt se kapnak. A pénz megvolna, de kénytelenek várni addig, míg „felszabadul” valaki... Az kétségtelen, hogy agyon vannak halmozva munkával a tervezők is, az építőipari egységek is* ám nagyon elgondolkodtató ez a lehetőség. A népgazdaság nagyon sokat nyerne azzal, hogy gyorsulna a rakodólap-hiány felszámolása az egész országban, de főképpen a megyében. A belátáson, jóakaraton sók múlik... (pallagr) Nyikolaj Toman: ( 54.) U&is&a & kishíd után — Igen, igen — szakította félbe türelmetlenül a forgalmista. — Éppen ezért kell mielőbb kihozni őket a barakokból. — Rendben van, megteszem Kémregény Fordította: Sárközi Gyula — mondta tompán Vronszkij s érezte, hogy szája kiszáradt. A háború alatt egyszer a sínek között feküdt, amikor egy lőszeres szerelvény robogott az állomás felé. A szerelvényen volt egy fel nem robbant német légibamba. Sokáig nem tudott borzadály nélkül visszagondolni erre az esetre. Ám a megrázkódtatás fokozatosan csökkent, olyannyira, hogy már humoros formában tudta elmesélni az esetet. Most ismét szokatlan pontossággal képzelte maga élé a lövedékek szűnni nem akaró tompa robbanásait, a szilánkok fütyülését, lángok lobogásót, a fold görcsös rengéseit és a sebesültek hörgé- sót. Most már semmivel sem tudta elnyomni feltörő felismerését és borzalommal gondolt arra, hogyan állhat ilyen állapotban Olga szeme elé. — Máris futok a barakokhoz — mondta Vronszkij —, csak élőbb hazaküldöm az állomásról Bélovát— Ám a következő pillanatban meghallotta a lány nyugodt hangját: — Nem kell engem sehová sem küldeni. Én is megyéit a barakokhoz és segítségére leszek. — De Olga... — kezdte Vronszkij, aki már elvesztette fejét. — Minden perc drága. Gyerünk! — mondta határozottan a lány és már indult is a kijárathoz, de előbb megkérdezte a forgalmistától: — Satrov tudja, hogy a szerelvény alá van aknázva? — Nem, nem tudja — felélte a forgalmista s közben jeleket váltott azzal a fiatal vasutassal, aki benézett a helyiségbe. Olga elsőnek lépett ki a peronra és csaknem futva indult a barakokhoz. Vronszkij alig tudta utolérni. Közben aggódva gondolt arra, vajon észrevette-e a lány vagy sem, hogy remegett a hangja. Csak ne kérdezze őt semmiről, majd lassacskán magához fog térni... Már a jelzőhöz közeledtek, amely épp abban a pillanatban ereszkedett vízszintes hélyzetbe. Olgának úgy tűnt, mintha lezuhant volna, mint akit lelőttek s most görcsösen vergődik haláltusájában, E pillanatban kibukkant a dombok mögől Sat- rov szerelvénye még mindig világító fényszórójával. Az ütközőkön látszó jelzőfények idegesen viliództak. Fokozatosan csökkentette sebességét és csakhamar teljesen megállt a tilosra álló jelzőnél. — Figyelmeztetni kell Konsz- tantyint — hadarta Olga és görcsösen belekapaszkodott Vronszkij karjába. >— Hová gondol, Olga! — kiáltott fel Vronszkij. — A szerelvény bármely pillanatban felrobbanhat... Nekünk az embereket kell megmentenünk! — Hát a Satrov-féle brigáddal mi lesz? Ök tán nem emberek? ... Vronszkij alig tudott egy helyben maradni. Lábai, úgy rémlett neki, egyre messzebb viszik a szörnyű szállítmánnyal megrakott vonattól. — De Olga, ne legyen esztelen ... Hisz emberek százai vannak a barakokban... ■— Rendben van — szólalt meg csaknem teljesen nyugodt hangon Olga —, menjen menteni a százakat, én pedig megmentem ezt a hármat. — Őrültség, amit tesz, Olga! — kiáltott fel Vronszkij, aki már kezdett dühbe gurulni. — Ne vesztegesse az idejét! Teljesítse kötelességét! (Folytatjuk)
