Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-06 / 131. szám
1964. június 6. 6 Szombat wvlMtfiiUnb iv»'»n Hamu és gyémánt Világhírű lengyel film a második világháború utáni időszakból. Kitűnő alakítások, érdekes rendezés. (Bemutatja a lökös- házi Szabadság mozi, 1964. június 7-től 8-ig.) Öt emennek tű üábl) melleit taeiut u Nem újság ma már, hogy az általánostól az egyetemig, tanintézeteinkben az iskolás ko- rúakkal párhuzamosan, felnőttek is tanulnak. Sarkadon azonban jelentősége van ennek. A község és a járás a felszabadulás előtt gazdaságilag és ezzel együtt kulturálisan is mostoha terület volt Ilyen ugar feltörése bizony nem ment máról holnapra és tú^pz- nánk, ha azt állítanánk, hogy már elérte az átlagszintet. Az okokat már sokszor feltárták. Ezek sorában szerepelt az analfabétizmus, a babona, a vallási szekták burjánzása, az országos átlagot mindig túllicitáló korai csecsemőhalál és a tüdőbaj. Mindezeknek a talaja a feudálkapitalista társadalmi rend volt, melynek megszűntével, a szocialista egészségügy és kulJÜNIUS «. Békési Bástya: Pacsirta. Békéscsabai Brigád: A szórakozott professzor. Békéscsabai Szabadság: Vigyázat, feltaláló! Békéscsabai Terv: Csendes otthon. Gyomai Szabadság: Dunai kirándulás. Gyulai Erkel: A szeretet jogán. Gyulai Petőfi: A Kolumbusz-hajó inasa. Mezőkovácsházi vörös Október: Germinál. Orosházi Béke: Férjhez menni tilos. Orosházi Partizán: A szeretet jogán. Sarkadi Petőfi: Robin Hood új kalandjai. Szeghalmi Ady: A pénzcsináló. A tv műsora június 6-án, szombaton 18.03 Hírek. 18,10 Árvíz után. Riportfilm. (ism.) 18.30 Két lengyel rajzfilm. 1. Különös eset. 2. A föld alatti kincs. 18.50 Húsz éve történt... A partraszállás napja. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 19.45 Vállalják a veszélyt': Száguldás vizen. Amerikai kisfilm. 20.20 Ön például alkalmas? Kállai István vidám műsora. 20.35 Jazz IX. A blues. 21.15 Házastársam, a detektív. Magyarul beszélő nyugatnémet film. (Csak 18 éven felülieknek!) 22.40 Tv-híradó. 2. kiadás. (MTI) fl román televízió mai műsorából 15.00 Tv-Híradó, 18.10 Meseműsor gyermekeknek. 16.30 Váratlan találkozás, egyfelvonásos színmű. 19.20 A térkép előtt. 19.30 Johann Strauss: Bécsi vár. (Operettműsor). Végül: hírek, időj árásjelentés, sport. Fővárosi Vízművek budapesti munkahelyre keres kubikmunkásokat, valamint szakmunkásokat. Jelentkezni iehet: a helyszínen, Budapest V., Károlyi ú. 12. szám. 1435 Hetvenen látogatják naponta a kondorosi népkönyvtárat Szenvedély, mely gazdagabbá varázsolja a világot Kellemes, szép kis helyisége van a kondorosi községi népkönyvtárnak, a híres nevezetes csárda szomszédságában. A könyvtáros, Gazsó Pál három esztendeje viseli ezt a tisztet és a három év alatt nemcsak megszerették a községben a mindig jókedélyű fiatalembert, hanem eredményeket ft produkált bőven. Délelőtt, amikor hivatalosan nincs ikölcsönzés (ha azonban mégis betéved valaki, sohasem küldi el), több ideje van, ráér egy kis beszélgetésre. A népkönyvtár törzsgárdájára a legbüszkébb, a törzsgárda tagjai azok az olvasók, akikre mindig számíthat, akik az olvasók .számának szaporításában is nagy segítői. Taigjai között ott van a 70 éves özv. Kovács Jánosáé, aki különösen Jókai- és Mlk- száth-rajongó, ott van Kurucz Pali bácsi, Mácsanszki Mihály autószerelő és felesége, a kondorosi iskola egyik tanítónője, Korán János tsz-nyugdíjas (dr. Karsai Elek dokumentum-könyveit olvassa legszívesebben), Szrenka Mi. hályné (otthon is szép könyvtára van az idős néninek), törzsigárda- tagnak számít azonban a 18 éves Priskin Andris is, aki tsz-tag és a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályába jár és Tóth Cs. Pál tanácselnök, aki fenntartja magának azt a „jogot”, hogy minden évben elsőnek iratkozzon be a könyvtárba. . — Lehet, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy Kondoroson nem rossz a tanács és a népkönyvtár kapcsolata? — kérdezem. — Feltétlenül — mondja Gazsó Pál. — Az elmúlt év végén a szokásos 15 ezer forinton kívül még 15 ezret kaptunk.' Ebből aztán felújítottuk a könyvtár berendezését, Lipták Pál, a megyei könyvtár Kossuth-díjas vezetője tervei alapján új polcokat készíttettünk 5500 forintért. Mint említettem, a helyiség berendezése valóban szép, ízléses, esztétikai látványt nyújt. Mégis van egy nagy hibája: kicsi. — Naponta átlag hetvenen jönnek könyvet cserélni — említi meg a könyvtáros. — A könyvcsere lebonyolítására, válogatásra alig van hely, olvasótermi feladatokat pedig meg sem tudunk oldani. Nem is kísérletezünk vele, mert egyszerűen nincs biztosítva ennek a minimális lehetősége. A „József Attila” olvasómozgalomról beszélni már sokkal szívderítőbb. Persze, csak akkor, ha az iskolások érdeklődését feszegetjük, ugyanis a község KISZ- tagjait — a példa ezt bizonyítja — nem érdekli az odvasómozgalom. Olvasnak ők is, de a „mozgalom” már teher a számukra, azt már nem szeretik. — KISZ-taggyűlésen beszéltem az olvasómozgalomról, hívtam a fiatalokat; a kb. 80 főnyi tagságból azonban senki sem jött el. Még a KISZ-titkár sem, hogy legalább példát mutasson... — Hátha az iskolások? Róluk már van mit mondani. Az általános ií^cola tanulói közül 233-an iratkoztak fel az olvasó- mozgalomba, és már bizonyos, hogy nagyon sokan megszerzik a 12 könyv egy év alatti elolvasásáért járó aranyjelvényt. — Újítottunk is egy kicsit — mosolyog a könyvtáros. — Tavaly a beszámoltatással volt sok baj, ezen múlt, hogy húzódoztak a gyerekek is a mozgalomtól. Idén megmondtuk nekik, hogy nem lesz beszámoló, ellenben mindenkinek vezetnie kell egy olvasónaplót és abban 5—6 sort ír arról a műről, amit elolvasott. Ha kell, szóban is ellenőrzőm a bejegyzések valódiságát, az ember egy-két rövid kérdés után azonnal tudja, hogy elolvasta-e az olvasónapló tulajdonosa a feljegyzett könyvet. Ezt szeretik, ezt nem érzik tehernek; lesz is aranyjelvényesünk igen sok. Egy füzetből aztán kiderül, hogy Melis Erzsébet, Laurinyecz István hatodikos, Benyó Judit és Szpis- ják Mária nyolcadikos tanulók már biztos, hogy megkapják az olvasómozgalom aranyjelvényét. A könyvtáros vágya változatlanul egy nagyobb helyiség vagy több helyiség, ahol még szebbet, még jobbat és főleg még többet tehetne az olvasómozgalom fellendítéséért, hogy a kondorosiak közül is minél többen megismerjék az olvasás nemes szenvedélyét, amely gazdagabbá varázsolhatja a világot. túra hatására mindez a múlté lett, vagy annyira meggyengítettük, hogy a visszaesés veszélye és egyéb döntő ártalmak már schon-, nan sem fenyegetik ezt a vidéket. Ha a fentiekből kiindulva pillantunk Sarkad és a járás kultu rális életébe, oktatási helyzetébe, nyomban érthetővé válik, hogy miért érdemel különösebb figyelmet az, hogy az itteni felnőtt lakosság mind nagyobb hányada igyekszik középiskolai szinten tovább tanulni. Az ügyben Katona Ilona igazgatóhelyettessel, a sarkad! gimnázium nemrég kitüntetett pedagógusával beszélgettünk a napokban, a virágillatos igazgatói szobában; ugyanis ő az intézet levelező oktatásának vezetője. Elmondotta, hogy mér a gimnázium megalakulását követő első években is volt érdeklődés felnőttek részéről a középiskola iránt. A tantestület akkori csekély létszáma miatt azonban képtelenek voltak a tanköteles korúakhoz a felnőtteket is vállalni. Ez reggeltől estig tartó szakadatlan tanítást követelt volna. Ennek ellenére — gimnáziumi szintű dolgozók iskolája keretében — csinálták, amíg bírták. Később, mikor a nevelők száma emelkedett, sikerült megoldani a kérdést. Az első levelező hallgatók a gimnázium küszöbét 1956-ban lépték át. Jelenleg huszonhármán járnak elsőbe, húszán másodikba. A harmadikosok száma huszonnyolc, az érettségizetteké húsz. A gimnáziumnak összesen nyolcvanegy felnőtt diáiba van. Érdekes a hallgatók átlagéletkorának ala- csonysága: csupán húsz év. Az általános iskolából kikerülő fiatalok egy része ugyanis azt hiszi, hogy esti levelező hallgatóként gyerekjáték a tanulás. (Például nincs idegen nyelv.) Elmennek dolgozni, majd a továbbtanulásra vonatkozó oktatásügyi rendeletnek megfelelően, munkában töltött fél esztendő után jelentkeznek levelező hallgatónak a középiskolába. Közülük sokan csalódnak, hiszen napi nyolc órát dolgozni, utána rendszeresen tanulni, gyakorlati órákra és konzultációkra járni nem könnyű vállalkozás. A kezdeti lemorzsolódásnak ez a fő oka. Az elsősök például negyvenötön kezdték az évet, s annak végén számuk huszonháromra apadt. Az eddigi tapasztalat szerint a megmaradtak végig kitartanak, szorgalmasan tanulnak és le is érettségiznek. Igen érdekelt bennünket, hogy a levelezők sarkadiaik-e vagy a járás más községeiből is járnak ide? Mi a munkakörük? Az állásuk az, amely a középiskola elvégzését követeli tölüik, vagy akad olyan is, akit puszta tudásvágy hajt? A többség sarkadi ugyan, de járnak ide Kötegyánból, Sarkadkor esz túrról, Okányból, a járás minden helységéből, nemcsak vonattal meg busszal, hanem motorkerékpárral, de még biciklivel is, távoli helyekről, napsütésben, zord időben egyaránt. A gimnázium levelező hallgatóinak kora, foglalkozása elég változatos. A legfiatalabb alig van túl a 16. esztendőn. Szabó Lajos bácsi viszont már ötven felé halad. Vízügyi dolgozó. Munkájához kell az érettségi. Jó néhányan vannak azonban, akiknek tanulás, bizonyítványszerzés tekintetében semmiféle „megszorításuk” sincs. Itt van például egy sarkadkeresz- túri tsz-asszony, baromfigondozó, Nagy Mihálynénak hívják. Családanya. Másodikos. Igen szorgalmas tanuló! Akkor morzsolódhatna le, amikor néki tetszik, de ő többet akar tudni, mint amennyit az általános iskolában szerzett. Oláh Károlyt, a Sarkadi Gépállomás dolgozóját sem a tatár hajtja az iskolába, mégis akkor siet a legjobban, mikor órára megy. Jói tamil. Különösen a reál tárgyakban halad szépen. A harmadik osztályos Kiss Sándor is nyugodtan dolgozhatott volna, mint cukorgyári munkás, a maga nyolc általánosával, mégis az érettségi felé tör s a tanulók legjobbjai közé tartozik. A találomra összeállított névsor méltó befejezője Tóth Sándor, ugyancsak cukorgyári munkás, akinek állása nem követel ugyan középiskolai végzettséget, ám ő, gyengélkedő feleségének és öt apró gyermekének egyetlen eltartója, mégis rendíthetetlenül tanul és tanul... Már negyedikes, aki kezében érezheti fáradsága legszebb jutalmát, az érettségi bizonyítványt. Annál lehangolóbb hallani, hogy léteznek olyanok is, akiknek a beosztása egyenesen megköveteli a gimnázium elvégzését, ennek ellenére a tanulást legszívesebben nyomban abbahagynák, ha őket munkahelyükön a vezetés erre biztatná. E kis felhősödés ellenére a sarkadi égbolt mégis derűs, biztató! A megyének ebben a szögletében, ahol valamikor nappal is vágni lehetett a sötétséget, s a tanult embereket majd- hogy nem öt ujjon nyilvántarthatták, a gimnázium fennállása óta eltelt — történelmileg pillanatnyi idő alatt, a községben érettségizettek száma túljutott a háromszázon. És ebben talán az a legszebb, hogy csaknem egy- harmada felnőtt fejjel szerezte meg a középiskolai végbizonyítványt! Huszár Rezső Kitüntették a TIT megyei vezetőit A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat IV. országos küldött- gyűlése szerdán fejezte be munkáját Budapesten. A tanácskozás végeztével kormánykitüntetéseket és miniszteri kitüntető okleveleket nyújtottak át többeknek. A kitüntetettek között van dr. Krupa András, a TIT Békés me- Sass Ervin gyei szervezetének titkára és dr. Kertész Márton, a TIT megyei elnöke is. Dr. Krupa András Szocialista Kultúráért jelvényt és oklevelet, dr. Kertész Márton pedig miniszteri dicsérő oklevelet kapott. A TIT Békés megyei szervezete két vezetőjének kitüntetése egyben a társulat jó munkájának elismerése is.
