Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-06 / 131. szám

WW. június 6.

4

Szombat

Eredmények és gondok

Látogatás a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalatnál

— Az elmúlt esztendőben a vállalat haszna 8,6 százalékos volt. Ez évi termelési tervünk a tavalyihoz viszonyítva négymillióval emelkedik, azaz 18 millió értéket jelent. Már felkészültünk a harmadik negyedévre. Mind a konfekció, mind pedig a szőrmekészítményekhez biztosítottuk a szükséges anyagot. Konfekció áruból a Délmagyarországi Textilnagykereskedelmi Vállalatnak 8—10 ezer kétrészes munkaruhát, 5—6 ezer tomanadrágot, háromezer kordbársony csizmanadrágot, és 2—3 ezer pantallót szállítunk. A Budapesti Divatcsarnok, a szolnoki, a szombathelyi és békéscsabai állami áruházak részére összesen 1500—2000 teddy és ugyanennyi naturbélést, valamint 100—150 bőrkabátot készítünk. Előreláthatólag az ilyen nagyarányú feladatokkal is meg tudunk birkózni, csak.,.

Mindezt Paulik János, a Békéscsabai Szőrme-és Kézműipari Vállalat igazgatója mondja.

Látjuk az igazgató arcán, hogy az utolsó szónál, a sóhajtva kimondott csak-nál érkeztünk el oda, amely után csupán már gondokról és gondokról beszélhet a vezető.

— Sajnos, rossz körülmények között dolgoznak nálunk az emberek — folytatja Paulik eivtárs. — 1949-ben csökkent munkaképességűek részére hozták létre az üzemet. Ebből már régen kinőtte magát a vállalat, hiszen milliókat termelünk évente, # elnyertük az Élüzem és Kiváló Vállalat címet. Talán elkalauzolom az elvtársakat az üzemrészekbe, s akkor mindenről meggyőződhetnek ..,

A szűk, kicsiny műhelyeket járjuk. Egy ideig figyeljük a szoros körülmények között dolgozókat, aztán az igazgató a látottakat így magyarázza:

— Az emberek egymást akadályozzák a munkában. Például három dolgozónak egyszerre kellene vasalni, s nincs hely. így kénytelenek adtáig várni, amíg a másik el nem készül. Persze, egyéb problémáink is vannak. Általában 4—500 ezer forint értékű szőrmét kapunk kiutalásra évenként* a többit úgy szerezzük Öo különböző vállalatoktól, gyáraktól, földművesszövetkezetek- fől. legtöbbször jóval drágábban váséroijuk meg az anyagot, mint amennyibe az kerül. Nem tehetünk: egyebet, termelni kell. Tavaly három és fél milliót fordítottunk erre a célra. Előfordul az is, hogy anyaghiány miatt a szűcsök is konfekció árut készítenek^

FIGYELEM!

‘Az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalat, Bp. XXI. kér. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. azonnal felvesz budapesti és Pest megyei munkahelyeire

kőműves, ács ős vasbetonszerelő

Z'

szakmunkásokat, valamint ezek meHé férfi segédmunkásokat. Továbbá kubikos munkaerőket szentendrei, csepeli és gödöllői munkahelyekre. Vidékieknek tanácsi igazolás szük- Jelentkezés a munkaügyi osztályon.

4903

Az emeleti műhelyekből a vaslépcsőn az udvarra megyünk. A fészerben hatalmas bálák sorakoznak egymás mellett.

— Ne csodálkozzanak, nincs megfelelő raktárhelyiségünk, kénytelenek vagyunk itt tárolni a szőrmét és a teddy-t. De még található a padláson is, tudjuk, hogy tűzveszélyes, de nincs hová tenni.

Néhány perc múlva ismét az irodában ülünk. Az igazgató kimutatást tesz elénk. A számokból érdekességet állapítunk meg: a téli hónapokban a tervet mindig túlteljesítik, a nyári időszakban azonban jelentős lemaradás mutatkozik.

— Ez a 140 bedolgozónknál tapasztalható. Mihelyt elkezdődik a földeken a munka, azonnal észrevesszük az ingadozást. Ez jelentősen érint bennünket a negyedéves tervek teljesítésénél. Az elmúlt évben is feleslegesen dobtunk ki pénzt az ablakon: nem tudtuk idejében leszállítani a megrendelt ■ árut, s kötbért kellett fizetni.

A műhelyek kicsinyek, nem felelnek meg a mai követelményeknek. A vállalat ez évi termelési terve — 18 millió forint — a maximum. Ennél többet nem tudnak „produkálni”...

— Pedig lehetne — válaszolja az igazgató. Bővíteni kellene az üzemet, s akkor duplájára emelhetnénk a termelés forintértékét. Ez azonban nem megy olyan könnyen, öt családnak kellene lakást biztosítani, s ez jelenleg nerp oldható meg. A Könnyűipari Minisztérium hozzájárulna a vállalat fejlesztéséhez, melynek feltétele, hogy rendelkezésre álljon a mellettünk lévő két épület. Sajnos, nehezen tudjuk megoldani a problémát, pedig nagyon fontos lenne! Kiváló szakembereink mennek el, mert mint bedolgozók nem találják meg számításukat. Azonban, ha bővítenénk az üzemet, akkor ők is itt bent dolgozhatnának, s mód nyílna a szakemberképzésre is. Erre annál is inkább szükség yan, mert úgy látom, Békésben kihalóban van a

szűcsséé- A megyében pedig hagyományai vannak ennek a mesterségnek. A bővítéssel egyidejűleg megfelelő szociális körülmények közé kerülhetnének a dolgozók.

Úgy gondoljuk, van létjogosultsága a vállalat fejlesztésének, mert sok asszonynak tud munkát biztosítani. S még egy: gazdaságosan dolgoznak, hiszen egy kilogramm teddy-ből, mely 30 forintba kerül, 300 forint értéket állítanak elő. A bővítés lehetővé tenné a kettős műszak bevezetését, a szalagszerű munkát és jelentősen növekedne a termelés.

Miután befejeztük a látogatást a csabai szőrme- és kézműipari vállalatnál, felkerestük a megyei tap ács ipari osztályát. Itt jól ismerik a problémát, e ami rajtuk múlik mindent megtesznek az ügy érdekében. Az ipari osztály vezetője szerint egyetlen megoldás az lenne, ha nem a városban lévő vállalatot bővítenék, hanem a város szélén építenének egy új, modern, korszerű gépekkel felszerelt üzemet. Ez sem kerülne többe, mint a régi bővítése.

Mindegy, hogy bővítik-e a meglévő vállalatot vagy újat hoznak létre. Annak ellenére, hogy hasonló nagyvállalatok működnek az országban és talán olcsóbban is termelnek, szükség van erre a kis üzemre is, mert itt gazdaságosan termelnek, s a vállalat léte bizonyos mértékig megoldja a megyei asszonyok foglalkoztatottságának kérdését.

Dékány Sándor

Téglagyárainkból jelentik:

Májusban már teljesítették i havi tervet — A blokküzemben bevezették a nyújtott műszakot

Anakron isztikus dolog ilyen nagy hőségben a télről beszélni, mégis kell, mert a hosszúra nyúlt hideg időszak volt az oka annak, hogy téglagyáraink csak május hónapban zökkentek a rendes kerékvágásba, tudták teljesíteni a rájuk háruló feladatokat.

Az elhúzódó tél miatt ugyanis csaknem három héttel később kezdték a termelést, így márciusban

5,6 millió égetett téglával, 15 millió nyers téglával és 1 millió égetett cseréppel maradtak adósak.

Áprilisban — mivel a nyerstéglagyártásban is elmaradtak — tovább fokozódott az adósságuk, s csak a cserépgyártásban teljesítették a tervfeladatokat.

A vállalat vezetősége a második negyedév elején megvitatta a helyzetet a gyáregység-vezetőkkel, műszakiakkal, s az elhangzott javaslatok alapján új intézkedési tervet készítettek a terv- el marad ás pótlására. Ennek végrehajtása már májusban éreztette jó hatását: elkezdték „koptatni” az adósságot. Ez természetesen a havi terv túlteljesítéséből történik.’

Májusban már égetett téglából 560 ezerrel, nyers téglából 1 millióval, égeted cserépből 326 ezerrel, nyers cserépből

• •

Ülést tartott a mezőkovácsházi járás KISZ-bizottsága

Június 5-én vezetőségi ülést tartotta mezőkovácsházi járás KISZ- bizottsága. Elsőnek a KISZ második kongresszusára való felkészülésről tárgyaltak. Megegyeztek abban, hogy az ifjúság' minél nagyobb bevonásával, munkaversenyekkel, felajánlásokkal készül- nek a járás fiataljai a decemberi kongresszusra.

A továbbiakban a KISZ Központi Bizottság határozatát elemezték, amely a fiatalok szabadidejének célszerű kihasználásához adott javaslatot. Az értekezleten a járási pártbizottság és a megyei KlSZ-bizottság is képviseltette magát.

pedig 50 ezerrel többet termeltek az eredetileg előirányzottnál.

Külön dicsérendő a békéscsabai téglagyárak munkája, amelyek egyedül foglalkoznak cserépgyártással s mint fentebb írtuk, r.em is rosszul. De említésre méltó eredményeket értek el májusban a vidéki üzemek i® a „felemelt” intézkedési terv végrehajtásában. A battonyaá, eleki, füzesgyarmati és a gyulai téglagyár, amelynek dolgozói a magasabb gyártási követelményeknek is eleget tettek, bár munkaerőhiánnyal küzdenek. A gyulai üzemben például 16 munkással kevesebben dolgoznak az engedélyezett létszámnál, mégi® túlteljesítették a májusi termelési tervet.

A következő időben hónapról hónapra még magasabb követelményeket állít az intézkedési terv az üzemegységek dolgozói elé. De csak ennek végrehajtása alapján lehet év végéig pótolni a márciusi és áprilisban „szerzett” adósságot.

A békéscsabai 1-es számú telep közópfalazó-blokk készítő üzemében is végre rendes kerékvágásba zökkent a munka. írtunk már arról, hogy a folyami homokhiány miatt sok volt a minőségi kifogás az építőipari vállalat részéről, ezentúl mennyiségileg i® elmaradtak a gyártásban a blokkkészítők. Áprilisban és májusban 600 köbméter előregyártóit elemet nem készítettek el.

Makóról most már ütemszc- rüen küldik a folyami homokot, s a blokküzemben bevezették a nyújtott műszakot,

szükség szerint pedig igénybe veszik a vasárnapi munkát is. A blokküzem tehát mindent megtesz azért, hogy a lakásépítkezéseken ne legyen fennakadás a munkában blokkhiány miatt <v. d.)

Nyikolaj Toman:

Uaivza a kísérlet után,

— Tudom, mindent tudok — szakította félbe nyugodt hangon a forgalmista. — Csak nem kell eltúlozni a veszélyt.

A forgalmista már nem volt fialtál ember. Sok éve dolgozott a vasútnál, és munkáját tökéletesen ismerte. Megszokta, hogy kapkodás nélkül intézkedjen.

Persze, tudta, hogy az esetleges diverzió, amelyre az állomás valamennyi dolgozóját előre figyelmeztették, komoly, sőt feszült helyzetet teremtett, de a fiatal mérnök idegeskedésére semmi okot nem látott.

Vronszkdjt viszont dühítette ennek az embernek a nyugalma. Gracsov arcát ostobának látta. Megkérdezte tőle:

— Mégis, miféle intézkedést akar tenni?

— Nem gondolok semmiféle intézkedésre— felelte közömbös hangon a forgalmista.

— Életemben nem láttam még ilyen flegmát! — mérgelődött Vromszkij, és a kijárat félé indult. — Panaszt teszek az állomásfőnöknél.

— Akár magánál a közlekedési miniszternél is — felelte a forgalmista előbbi nyugodt hangján.

E nyájas szavak után Vronsz- kij becsapta maga után az ajtót. De aztán mégsem ment el az állomásfőnökhöz panaszra,

mondván, hogy „ezek a vasutasok mind egyformák, semmi sem árt nekik”...

Hajnalodott, amikor Vronszkij munkatársával, Olga Belovával kiment Satrov szerelvénye elé. Ivaskán mérnök, aki már előttük megérkezett az állomásra, régóta türelmetlenül sétálgatott a peronon. Olga dideregve húzta magára napszítta, bő köpenyét.

Vromszkij azelőtt mindig egyedül várta az effajta szerelvényeket, és Olga jelenlétére nem volt szükség. De bárhogy is próbálta lebeszélni, hogy ma vele menjen az állomásra, még csak hallani sem akart róla. Amikor pedig megtudta, milyen veszélyes ma az állomáson tartózkodni, határozottan kijelentette:

— Annál inkább ott akarok lenni. Kötelességemnek tartom! Aztán meg Satrov a jó pajtásom, örömest megyek eléje, és gratulálok neki, hogy a veszélyes szállítmánnyal szerencsésen megérkezett. Hogy szerencsésen megérkezik, ahhoz semmi kétség nem fér.

Vromszkij nem tudta, mit feleljen. Nem tetszett neki, hogy Olga az utóbbi időben oly gyakran emlegette Satrovot, és szívesen csipkelődött volna emiatt a lánnyal, de sürgősen a forgalmistához hívták.

Gracsov sápadt arccal, nyugtalanul csillogó szemmel fogadta. ’ Vronszkij nyomban arra gondolt, hogy valami történt.

— Mit hallani Satrov szerelvényéről, Gracsov elvtárs? — kérdezte sietve.

— Satrov szerelvénye már közel van — felelte a forgalmista. — Bármely percben itt lehet, de...

Gracsov elhallgatott, mintha nem merné kimondani a borzalmas szót, de aztán erőt vett magán, körülnézett és suttogva így folytatta:

— Alá van aknázva;

— Hogyan?! — kiáltott fél Vronszkij ijedten és érezte, hogy tenyere nedves tett.

— Malinovkin állambiztonsági hadnagy épp az imént jelentette, hogy a diverzánsok időzített aknát helyeztek el a szerelvényen. Bármely pillanatban felrobbanhat — magyarázta a forgalmista. — Azonnal cselekednünk kell! Kérem, tegyen a segítségemre. Mindenkit figyelmeztetni kell a veszélyre. Én tilosra állítom a jelzőt és nem eresztem be a vonatot az állomásra. De még ha odakint robban is fel, akkor is nagy kárt okozhat.

— É® mit tegyek én? — kérdezte Vronszkij, aki alig tudta visszatartani ideges remegését.

— Riadóztassa a munkásokat a barakokban és vezesse a dombokon túlra őket A barakok ugyanis a pályaudvar végében húzódnak, mindjárt a jelző mögött.

(Folytatjuk)