Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-02 / 127. szám
X964.., június 2. 4 Kedd Idős létemre tisztelnek, beesülnek Egyszer mindnyájan megöregszünk: erre gondoljanak Gyóni Géza-emlékün volt vasárnap Békéscsabán Egy öregasszonyt utcára zavart a lánya meg a veje, mert mikor hazatértek a szórakozásból, a televízió mellett találták. Hogy merészelte bekapcsolni a drága készüléket? Egy fiatalasszony rosszul lett a munkahelyén. Kolléganői hazakísérték, lefektették, gyengéden ápolták s ő mindenre azt mondta: — Aranyosak vagytok, mégis mit nem adnék, ha drága anyám élne és a kezével végigsimítaná a homlokom. Két ellentétes pólus és eközött mennyi nagyapó, nagyanyó, mennyi szeretetre, meleségre vágyó öreg sorsa hullámzik, hányódik fia, lánya, veje, menye kénye- kedvére kiszolgáltatva. Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor Sarkadon járva körülnéztem kissé, hogyan is élnek arrafelé, családi körben, az életben, munkában fáradt öregek? A Nagy néni Az új majori Nagy néni, vagy ahogy bemutatkozott, Sári néni, a hetvenet tapossa már, de mozgé- j kony még. Szól a rádió. — Szereti-e hallgatni? — Hébe-hóba. Nem lehet el- ! mondani, mennyit szenvedtem ré- gén. Ríttam is sokat. Most meg vasárnapon elmegyek szórakozni a fiaimhoz. Meg aztán fölkeresem a barátnékat, akik még nem hal- I tak meg. — Most éppen mosok: zsebken- i dót, ezt-azt. Senki se mondja, hogy csináljam, de miként bírnám én már tétlenül? Egy időben moziba is eljártam, de hogy meg- i operáltak, nincs kedvem. Tavaly i elhíttak öregek napjára. Volt egy j kis előadás, kalács, kávé, virág A magamfajta idősek mind együtt voltunk. — A lányom meg a vejem a Ee- nin Tsz-ben dolgoznak. Reggelente elmennek, én meg azt csinálok, amit akarok. Ha elfáradok, leülök. Igen-igen jók hozzám. — A múltban cipőm sem volt, most meg három pár is. Nyugdíjat is kapok. Ami igaz, igaz: gondolnak az öregekre máma. — Négy unokám van. Szeretnek. Néha rosszak, ahogy ez gyerekeknél szokás. Mi sem voltunk valamikor ibolyák. Debreceni Lajosné A Gyulai útra kapaszkodó mellékutcák egyikének nyomós kút- jánál kínlódik a fogantyúval egy fáradt mozgású néni. HozzáléA SZIM esztergomi marógép- j gyára felvesz lakatos-hántolásra betanuló férfimunkásokat 30 éves korig. / Előzetes megkeresés után a részletes feltételeket írásban megküldjük. Felveszünk ; forgácsoló és lakatos szakmunkásokat, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Munkásszállón elhelyezést, j üzemi konyhán étkezést biztosítunk. 74387 I pék, hogy segítsek. A teli kannákat fölragadva, hazáig kísérem őt. Beinvitál a meseszerűen kicsi házba. Debreceni Lajosnénak hívják és hetvennégy esztendős. Panasztermő szájjal mondja: — Nézze, milyen rongyos vagyok. Kétszázhatvan forint nyugdíjból élni, mindent kihozni belőle! Nem akarok a fiamra meg a menyemre szorulni, így aztán küzdők, ahogy tudok. Mindig be- tegeskedek. Most, hogy az idő javult, jó... A fiam öntöző vállalatnál dolgozik. Ügyes, derék ... Csak ha iszik, olyankor goromba velem. Bánt. Mégis szeretem. Ilyenek vagyunk mi, anyák. Még jó, hogy nem vagyok egészen magamra. Áthívom barátnémat, a Mester Sárát. Elmegy és egy csupa elevenség öregasszonnyal tér vissza. — Itt van Törlei Józsefné, a „pezsgőgyárosné” — mutatkozik be tréfáskodón a Törteméként férjezett Sára néni. Az egykori nevezetes pezsgőgyároshoz ennek az agy on dolgozott kezű, nap és fagy ráncolta arcú anyókának semmi köze, de láthatóan élvezi saját tréfáját. — Mit tetszik írogatni? — kérdi, látva, hogy feljegyzem, ami feledhető, a nevét meg azt, hogy június 16-án lesz 80 esztendős. Beszédes ő is, akárcsak az újmajor- beli Sára néni. — Már 23 esztendeje, hogy meghalt a jó uram. Buzgán Peteméként férjezett lányomnál lakom. Négy lányom is van, de őhozzá szoktam egészen. Váltig hívnak a többiek is. Tiszteletben, becsületben tartanak. Nyolcán vagyunk, ennyiünket tart el egyetlen ember, mármint a vejem. Jóember, olyan jó, hogy talán még az epéje sem keserű! Jámbor Sándor bácsi Később a Gyulai úton lakó 83 esztendős Jámbor Sándor bácsinál kötök ki. Kellemes napsütéses az idő, de mégis bundában ül, a kisebbik szobában. Lassan bu- gyognak elő gondolatai, komótosan szövi a szavakat, mondatokat, de azért mégiscsak .kikerekedik életsora: — Kószáltam a világban sokfelé, megértem a 14-es háborút is. Mindenütt kedveltek a munkámért. Jó zsákoló hírében álltam. Kicsi, mokány, de erős voltam. Sokat dolgoztam uradalomban. Legutóbb a helybeli Dózsa Tsz tagja voltam vagy 10 esztendeig, az ő nyugdíjasuk vagyok. — Tizenhárom gyermekem közül kettő maradt. A betegségek vitték el őket. Az én időmben nem úgy volt ám, mint most, hogy csak intünk, üzenünk, és jön a doktor. Egy a mostani háborúban pusztult el. Feleségem két esztendeje hagyott itt. ötvennyolc évig voltunk házasok. Sándor bácsi belefáradt a''beszédbe, a menye veszi át a szót. — Nagyapát nem bántja senki, szeretjük őt. Eszik, pipál, elbeszélget, alszik. Karácsonykor a Dózsától kapott a tata 100 forintot meg 4 kéve rozsét. Nagyon örült. Nem is annyira az ajándéknak, hanem annak, hogy gondoltak rá! Nemcsak nagyapó meg a kis család, hanem Jámborék menyecske lánya: az írnoka is ebben a kicsike házban lakik férjével és kisbabájukkal. De a megértés feledteti velük a zsúfoltság okozta gondokat. Mikor búcsúzáskor megkérdem Sándor bácsit, hogy mi az időtöltő szórakozása, így tájékoztat: — Ki-kiülök a ház elé pipálni és nézem a járókelőket. Olyan ez, akár a mozi. Huszár Rezső' A Békéscsabai .»Munkácsy Mihály Múzeum, a gimnázium és a TIT Békés megyei szervezete közös rendezésében Gyóni Géza emlékünnepséget tartottak vasárnap délelőtl a TIT klubjában. Az^em- lékünnepségen Beck Zoltán muzeológus, Gyóni Békés megyei kapcsolatainak kutatója mondott ünnepi beszédet, majd a költő jó barátja, dr. Balogh István idézte lebilincselő előadásában Gyóni Géza utolsó napjait és halálát. Az ünnepség műsorában ezután a gimnázium irodalmi szakkörének szavalói — Dudás Katalin, Gátvölgyi Éva, Horváth Györgyi, Kővágó Ernő és Tímár Béla — Gyóni-verseket adtak elő, végezetül pedig kiosztották a gimnázium Gyóni-szavalóversenyének díjait. Az emlékünnepség után került sor a békéscsabai gimnázium falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzására, majd Beck Zoltán tárlatvezetésével a vendégek és érdeklődők megtekintették a gimnázium egyik termében berendezett Gyóni-emlékkiállítást, mely gazdag anyaggal mutatja be a költő életét és munkásságát. Első hír a békéscsabai Napsugár Bábjátszó Együttes sikeres csehszlovákiai szerepléséről Az amatőr bábszínházak I. nemzetközi fesztiválján, Karlovy Varyban, a május 23-tól 31-ig tartó program negyedik napján került sor a békéscsabai Napsugár Bábjátszó Együttes szereplésére. Érthető izgalommal készültek első nemzetközi helytállásukra, Weöres—Kovács: Vásár című bábjátékuk bemutatására, melyet Lenkefi Konrád, az együttes vezetője rendezett. Lenkefi jó érzéssel választotta ezt a darabot a fesztiválra. A népi tárgyú és műValóságos aranybánya William Holden amerikai filmszínész, aki egyébként is Hollywood egyik leggazdagabb embere, a napokban nem kevesebb, mint kerek egymillió dollárt vágott zsebre anélkül, hogy akár a kisujját kellett volna megmozdítania érte. A világsikert aratott „Híd a Kwai folyón” című filmet, amelyben százszázalékos részesedése van, az USA-ban megvette egy filmvállalat, amely mozihálózatában ismét vetíteni fogja. Ebből a tranzakcióból jutott Holdenre egymillió dollár. vészi komponáltságú bábjáték a humor és a dal nemzetközi nyelvén szólt a fesztivál soknyelvű, sok nemzetiségű közönségéhez. Számtalanszor szólította ütemes taps az együttes tagjait a függöny elé. A félszáznyi magyar turista, kiknek sorában helyet foglalt a Karlovy Vary-ban gyógyüdülésen levő Kádár Jánosné Tüvtársnő és Molnár László elvtárs, az MSZMP KB tagja is, együtt örült a csabai bábosokkal a nagy sikernek. Az előadást követően nemzetközileg ismert bábművész szak- tekintélyek úgy nyilatkoztak a Napsugár Együttes teljesítményéről, hogy technikai tudás, művészet jés játékmód mindvégig tökéletes összhangban volt, s ezáltal sikerült az együttesnek a kitűnő darabot magas színvonalú előadásban a bábjátszás formanyelvén tolmácsolni és a közönséget igazi művészi élményben részesíteni. B. L. Nyikolaj Tornán: (49-) Ua&za a lá&é-it&t Mivel a szerelvényt éjszaka indították útnak, különleges óvintézkedéseket tettek. Satrov két állambiztonságit is észrevett, akik néhányszor elsétáltak a szerelvény mellett. Hozzá is odalépett egy katona, kezét sapkája ellenzőjéhez kapta és bemutatkozott: Kémregény Fordította: Sárközi Gyula — Begeldinov kapitány. Remélem., Satrov elvtárs, magát nem kell figyelmeztetni az éberségre? Ma megvan minden okunk, hogy szemünket a szerelvényen tartsuk. — Miért csinálnak olyan pánikot ezek az egyenruhások? — jegyezte meg Rjabov elégedetlenül, amikor a kapitány leszállt a mozdonyukról. — Elrontják/ a hangulatunkat. .— Fontos feladatot teljesítenek, Fjodor — felelte szigorúan Satrov. — Téged pedig megkérlek, hagyd abba az effajta beszédet. A vonat műszaki okok miatt még egy félórát vesztegelt a pályaudvaron. Körös-körül még mindig sötétség volt és kihalt minden. Szél fújt, és szomorú hangon sivított be a mozdonyfülke résein. Rjabov már kezdte elveszteni türelmét: várta, hogy végre már indítsák útnak őket. Egyre gyakrabban nézegetett ki a fülke ablakán a szerelvénynek valahol a sötét éjszakában elvesző vége felé, ahol csak a jelzőlámpák kísérteties fényei imbo- lyogtak. Végre Bejszambajev sípolt és a szerelvény meglódult. A vonat egyre fokozva gyorsaságát kiért a nyílt pályára. Ügy tűnt, hogy az áthatolhatatlan sötétségben már semmit sem lehet látni, de Konsztantyin a fényszóró sugárkévéjében megjelenő bokrok, biztonságjelző oszlopok, sötét keresztekre hasonlító lejtő-jelzők és más figyelmeztető jelzések és ismert tárgyak alapján jól tudta, merre járnak és magabiztosan vezette mozdonyát. • Satrov szerelvényén a kocsik fékezőfülkéiben utazott a fegyveres őrség egyenruhájába öltözött Jersov és Malinovkin: az őrnagy a vonat elején a vonatkísérő főkalauzzal, a hadnagy pedig az utolsó kocsin a fékezővei. Még három fegyveres helyezkedett el a többi fékezőfülkében. Malinovkin hadnagy emelkedett hangulatban volt: végre igazi vállalkozásban vesz részt! „Roppant fontos a mi elhárító szakmánk — gondolta büszkén és kinézett a sötétségbe. — Valahol az éjszakában most nesztelenül kúsznak a férgek: kémek és diverzánsok. Megmérgezhetik a kutakat, ellophatnak fontos okmányokat, meggyilkolhatnak nagyszerű államférfiakat, felrobbanthatják a robbanóanyagokat szállító szerelvényt... Valakinek tehát kitartóan a nyomukban kell lenni, hogy megakadályozza szándékukat. Hosz- szú napokon át kell türelmesen várakozni és nyomozni utánuk, kiszámítva minden lépést, kilesni az ellenfél legcsekélyebb mozdulatát, s eközben nem szabad tévedni. S amikor végre nya- koncsípi az ellenséget, népének nevében köszönetét mondanak neki. Persze adnak rendjelet is, de senkinek sem mesélheti el, miért kapta, jóllehet szívesen elmondaná, mert igazi hőstettet hajtott végre, amelyre büszkék lehetnének barátai...” A mozdonyfütty és fékcsikorgás csak nagy ritkán zökkentette ki romantikus gondolataiból, de nyomban visszatért hozzájuk, amint helyreállt a vonat előbbi ritmikus mozgása. „Hát igen, a csekista nem fecseghet munkájáról, különben kárt okozna saját magának és az ügynek is. Ha nem tud uralkodni magán és hiúsága erősebbnek bizonyul akaratánál, már nem elhárító, nem csekista. Hőstette tehát a véletlen műve volt és hiába tüntették ki. Egy másik esetben kudarcba fullaszthatja az egész ügyet, pusztulásba döntheti saját magát és másokat is. És a dicsőség? ... A dicsőség enélkül is utoléri, ha becsülettel kiérdemelte...” (Folytatjuk)