Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-27 / 149. szám

1964. június 27, 6 Szombat Milyenek a férjek? Milyen különbözők és mulatságosak! — hangoztatja ez a jugoszláv film, célja, hogy a néző sokat neves­sen és jól szórakozzon. (Bemutatja a vésztői Szabadság mozi, 1964. június 27—28-ig.) A jövő évad fő kérdéseiről tanácskozott a TIT megyei elnöksége Józan életű emberekre van szükség A TIT Békés megyei elnöksége pénteken Békéscsabán az értelmi­ségi klubban tartotta ülését. Dr. Kertész Márton megyei elnök megnyitó szavai uitán dr. Krupa András, a TIT megyei titkára is­mertette a feladatokat. Örömmel beszélt az előadó arról, hogy me­gyénkben igen megkedvelték a műsora Június 27-én, 20.00 óraikor: vándordiák A ligeti szabadtéri színpadon. JtJNIUS 27. ' Békési Bástya: Karambol. Békéscsa­bai Brigád: Párduc I—11- Békéscsabai Szabadság: Párduc I—II. Békéscsabai Terv: Üj Gilgames. Gyomai Szabad­ság: Honfoglalás I—H. Gyulai Erkel: Bakfis. Gyulai Petőfi: »0 nap alatt a föld körül. Mezőkovácsházi Vörös Október: A kandúr és a sisak. Oros­házi Béke: Karambol. Orosházi Par­tizán: Jánosik I. sarkadi Petőfi: Nyá­ron egyszerű. Szeghalmi Ady: 3+2. A tv műsora június 27-én, szombaton 16.53 Hírek. 17.00 Országos úszóbaj­nokság. Közvetítés a Sportuszodából. Riporter: Vitray Tamás és Gallov Re­zső. 18.30 Szombat esti ultiparti.., 18.50 Tánciskola, a boy-nova. 19.15 Napló, 1954. június 27. Működik az első szov­jet ipari atomerőmű. 19.20 Esti mese. 19.3q Tv-híradó. 19.45 Hétről-hétre... 19.55 „Mi szép a ml feladatunk!”... Leendő színészek között a Színmű­vészeti Főiskolán. 21.40 Vendégkönyv. Nico Ventura és Nicky Davys olasz táncdalénekesek műsora. Kb. 22.05 Tv-híradó. 2. kiadás. (MTI) a román televízió mai műsorából 18.00 A tv-híradója. 18.10 Az Isko­lások öntevékeny együtteseinek kul­turális bemutatójáról. 18.50 A térkép előtt. 19.00 A San Marengo-i lókötő. (Olasz film). 20.30 Könnyűzenei séta kiváló szólisták közreműködésével. Befejezésül: hírek, sport, időjárás. tudományos ismeretterjesztő elő­adásokat, a különböző akadémi­áknak, előadássorozatoknak is sok a hallgatója. A jövőben azonban arra kell törekedni, hogy minden réteghez eljusson a felvilágosító munka. Hangsúlyozta Krupa elvtárs azt is, hogy csak jól képzett előadók beszámolóját hallgatják szívesen és rendszeresen az emberek. A TIT 1400-nál több előadót mozgó­síthat. Arra nagyon ügyelnek, hogy egy-egy szakterületen hozzá­értő előadó beszéljen a tenniva­lókról. Messzemenően figyelembe veszik a megye sajátosságát, tar­talmában, témájában jól megvá­logatják az előadásokat. A MÉ­SZÖV és a MÉK például harminc termelőszövetkezeti akadémiát szervez, ahol a háztáji gazdasá­gok lehetőségeinek jobb kihasz­nálásáról, mezőgazdasági és érté­kesítési feladatokról hallanak elő­adásokat. A hozzászólók többek között el­mondották, hogy főleg falvakban és a tanyavilágban az egészség- ügyi felvilágosító munkát jobban I meg kell szervezni. Hangsúlyozták azt is, hogy már most készülje­nek az ősszel megrendezésre ke­rülő Körös-vidéki mezőgazdasági napokra, hogy ezzel sok segítsé­get adhassanak az új módszerek széles körű elterjesztéséhez. Az elnökségi ülésen ott volt Zalai György elvtárs, az MSZMP Békés megyei bizottságának tit­kára fe. Nincs nyári szünet a tervezőknél A Békés megyei Tanács Tervező Irodájában jelenleg is serény munka folyik. A tervezőknél nincs nyári szünet, most is készülnek a tervek, amelyek majd egy-egy művelődési otthon vagy éppen iskola felépítését szolgálják. Nemrégiben készült el két darab négytántermes iskola terve Ko- rösnagyharsány és Kondoros részére. Ezeíc építése 1964 .második fél évében* megkezdődik. Rövidesen elkészül a tervezőirodában az OTP részére a bé­késcsabai Mokri utcai lakótelep köz- művesítési terve, amelynek megva­lósítása majd meghaladja a négymil­lió forintot. Mezőkovácsháza részére két darab tizenkét lakásos tömböt ter­veztek. Ugyanilyen készült Békésnek is. Elkészült az Állami Biztosító sar­kadi fiókjának terve, amely fölé négy lakás is kerül. Gyulára autóbuszállo- m^st, Végegyházára és Nagybánhe- gyesre ravatalozót terveztek. Kiváló szakemberekkel, tanműhellyel biztosítják a jövő nyomdászainak oktatását A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium keretében — mint már korábban is megírtuk — a Kossuth téri kihelyezett gimnázi­um épületében szeptemberben 4+2-es nyomdaipari szakközépis­kolai osztály indul be, ahol a ta­nulók a nyomdászat kéziszedői' ágában és a grafikusi munkában is megszerzik majd a szükséges ismereteket. A békéscsabai Kner Nyomda tanműhelyt létesít, amelyben korszerű eszközök áll­nak majd rendelkezésre. Terv sze­rint az egyik oktató az országban, sőt külföldön is jól ismert Szántó Tibor grafikusművész, a Helikon Könyvkiadó Vállalat műszaki ve­zetője lesz. A többiek a Kner Nyomda legjobb szakemberei kö­zül kerülnek ki. A szeptemberben megnyíló első osztályba 35 tanuló kerül, akik közül tíz vidéki. A fiatalok — négy év után — olyan érettségi bizonyítványt kapnak, mint az ál­talános gimnáziumot végzettek, te­hát bármelyik egyetemen vagy fő­iskolán folytathatják tanulmá­nyaikat. A nyomda vezetői úgy tervezik, hogy a szakközépiskolai tagozatot a későbbiek folyamán tovább­fejlesztik és grafikai főiskolát hoznak létre, ahol a tehetséges rajzolók a legmagsabb szinten könyvillusztrátori, tördelőszer­kesztői, csomagolóipari, grafikusi stb. képesítést nyerhetnek. Az utóbbi években fontos sze­repet kapott életében a posta. Amikor befejezte a munkát, min­dig eszébe jutott otthoni leveles­ládája, melyet nap nap után kü­lönös izgalommal nyitott fel. Le­veleket kapott öreg szüleitől, isme­rőseitől, de szinte valamennyi közömbös, udvariaskodó vagy üdvözlő sorokat tartalmazott. Elő­re tudta ezt, de mégis várt vala­mit. Ö, ne gondoljanak semmire, Edit kisasszony már nem várt szerelmes leveleket. Valahogy el­futott az élete szerelmes levelek nélkül. Most harmincnyolc éves. De Edit kisasszony valamikor nagyon szép lány volt. Volt. Most kicsit savanyú, ki­csit aszalt, egy-két ráncot már a púder sem fed el eléggé, és ráadá­sul mindig olyan a szeme, mintha részeg lenne. Pedig Edit kisasz- szony nem iszik, csak néha két pohárka konyakot. Azt is szombat délutánonként négy és hét között, valami ismerőssel, mindegy, hogy kivei. És azután fut haza a szé­pen berendezett öröklakásba, le­porolja a bútorokat, elhúzza a függönyt a parkra néző ablakon; kisimulnak a szőnyeg ráncai is. Majd elnyúlik a heverőn egy Jó- kai-könyv felett és félig olvas, fé­lig ábrándozik. De mindenekelőtt kinyitja a le­velesládát. Mint most is. Es nézd csak! Hiszen ez nem levél, ez egy meghívó. Esküvői meghívó. Edit kisasszony olvassa a hivatalos szö­veget, leül, le se vetkőzik, csak olvas. A neveket nézi szakadatla­nul és folyton az jár az eszében, hogy jé, az Erzsiké, a picike Zsi, akit ő annak idején még ringa­tott, amikor nagynénijét megláto­gatta — most férjhez megy! Iste­nem, az Erzsi, talán tizenkilenc éves lehet... Mennyi? Tizenkilenc, igen, biztos, semmivel sem több. És ahogy Edit kisasszony erre gondol, egy kicsit elszomorodik. Harmincnyolc évén, a szombat A SZOT elnökségének 1962. áp­rilis 28-i határozata megszabta a szakszervezeteknek az alkoholiz­mus elleni küzdelemmel kapcso­latos feladatait. A szakszervezeti alapszervek a határozat végrehaj­tásával foglalkoztak és foglalkoz­nak ma is. Szükséges azonban en­nek a küzdelemnek szervezettebbé tétele, tevékenységi körének ki- terjesztése. Az alkoholisták magatartása — a mindenfelé jól ismert okokból, mint például csökkenő erkölcsi fe­lelősségérzet, munkamorál-süllye­dés és így tovább — veszélyes az üzem, a munkahely közösségének erkölcsi életére, termelő-, alkotó munkájára, eredményeire egya­ránt. Legtöbbet azonban a feleség és a gyermekek szenvednek ap­juktól, attól, aki józan állapotban talán a legjobb apa, olyan, akire a család minden tagja — úgy­mond — felnéz. Ám munkaidőn kívül, sőt munkaidőben is nem­egyszer jön az alkalom, barátok, cimborák képében, akik erőseb­bek, mint az apa józan akarata és — feledve minden kötelezettségei, családi szeretetet, az otthoniak aggódó várakozását, elnyeli őt a kocsma, egyik pohár követi a má­sikat és nincs „elég”, nincs, aki megálljt parancsoljon, aki mon­daná, hogy „maradj értelmes, jó­zan ember!”' Megszámlálhatatlan esetet le­hetne sorolni sajnos, a mi me­gyénkből is. Az erkölcsi tisztasá­got mérgező túlzott italfogyasztás hatására számtalan családi otthon hull szét, a gyermekek egyik órá­ról a másikra bizonytalan holna­pok elé néznek, holott a gyermek, korban szerzett élmények múlnak el legkevésbé nyomtalanul az éle­tükből, azokra mindig emlékezni fognak. Az évék során szerzett szomorú délutáni két pohárka konyakján, levelesládáján a kínosan szép és fenyegetően hallgatag lakásban. Már nem olvas, csak ül. Ciga­rettát vesz elő, de nem gyújtja meg. Közömbösen néz egy szén­rajzot könyvespolca fölött: egy stilizált nőt csókod egy stilizált férfi. Az a címe, hogy Szerelem. Fáradt nevetésre fut a szája. Ér­zi, hogy arcbőre alatt finom tánc­ba kezdenek az idegek. Előfordul ez néha, még a hivatalban is. A múltkor megjegyezte a főnöke: „Eddtke, menjen el orvosihoz, azt hiszem, pihennie kellene”. Milyen bután nézett ő (rá) akkor. De mit lis adhatna vissza két hét, akár a Mátrában, akár Lillán. Mit mond­hatna az orvos? Ó, mit is mond­hatna? Most a tükör élé áll, s rövid vizsgálódás után beszélni kezd magához. Nagyon halkan, nagyon nyugodtan: — Editke, a maga mamája egy parasztasszony. Valamikor jómó. dónak nevezték. Erős akaratú, fé_ leimet nem ismerő és kegyetlenül oéiratörő asszony. Annyira sze­rette magát, hogy tönkretette. Azt akarta, hogy más legyen, mint a többi falusi lány. Különb és ne földszagú. Aztán az iskoláztatás, az angol kisasszonyok, s közben az örökös anyai ábrándozások egy járásbíró vagy főjegyző Vőről. El­tiltotta magát az ottani fiúktól, s így magát, Editke, nem érhette el még a kamaszkori szerelem se. Editke, Editke, pedig maga szép volt ám. A haja, a szeme, az alak­ja. Emlékszik még, mit mondott az egyik unokaöccse huszonöt év­vel ezelőtt? Ennyit: „Edit, te vagy az eszményképem, hozzád hasonló nőt keresek magamnak”. Hát így. Később, jóval később, amikor nem voltak már főjegyzők — csak eljöttek magához is az udvarlók. És maga nézett rájuk csodálkozva, félelemmel a szemé­ben, zavartan, mint aki nem ér­tapasztalatok arra köteleznek egyént és szerveket, hogy még többen és alaposabban fogjunk ösz- sze ennek a társadalmi problémá­nak a megoldása érdekében. A fel­adat nem lehet kizárólag a szak- szervezeti vagy csak a vöröske­resztes aktivisták feladata. Em­bertársainkra vigyázni mindany- nyiunk kötelessége. Az üzemekben dolgozó „társa­dalombiztosítási tanácsok” szépen tevékenykednek ezen a területen. Szerény módon, de szívósan mun­kálkodnak és éppen ezért ered­ményesen is. Rendszeresen szer­veznek előadásokat. A gyógyult alkoholisták érdekében családlá­togatásokat végeznek, beszélnek a feleségekkel a férj, a családapa helyes úton tartásának eszközei­ről, módjairól. Kollektív, alkohol- mentes rendezvényeket tartanak, melyeken az apák együtt szóra­koznak családjukkal és másnap nem kell kimaradnia egyiknek sem a munkából, hiszen nem illat­ja le magát részegségig. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa mellett működő társadalom- biztosítási bizottság a közelmúlt­ban tartott megbeszélést. A meg­beszélés nyomán alapszervenként és üzemenként nyilvános ankéto- kat szervezünk. Aktívan tevé­kenykedünk azért, hogy az alko­holistákat hozzásegítsük a gyógyu­láshoz. Sorozatos felvilágosító munkával pedig arra törekszünk, hogy ettől a káros szenvedélytől mindenkit óvjunk. Űj, szocialista társadalmat épí­tünk, melyben mindenki .élete szebb és jobb lesz, ám ehhez sok­oldalúan képzett, életet szerető, alkotni vágyó, józan életű embe­rekre van szükségünk. Kára Menyhértné az SZMT társadalmi csoportjá. nak vezetője ti, hogy miről van szó. Nem is ér­tette. Az idő, az örökös tiltások ki­ölitek magából, Editke, női önálló­ságát. Így történhetett, hogy har­minckét éves korában még azt ír­ta haza a mamának: „Az a férfi, akiről a múltkor beszéltem pé­ked, anyuka, megfogta a kezem és én hagytam. Nem baj ez, anyuka?” És anyuka már akkor szívesen mondta volna, hogy nem baj, dehogy is baj, mégse szólt. Mert anyuka, akkor sírt hosszú idő óta először. Érezte, hogy nagy baj, ha az ő harminckét éves lá­nya kérdezi mindezt! No és? Két évtizedes hivatali munka, pon­tos kimutatások, példás szorga­lom, sok dicséret. Mindössze eny- nyit lehet elmondani az ön har­mincnyolc évéről. Edit kisasszony szánalommal nézi tükörbeli mását, a kicsit savanyút, a kicsit aszaltat, azt az arcot, melyet már annyira ismer­nek a presszóban, a szombati két konyakjáról. Hirtelen arra gon­dol, mit is vigyen ajándékba a kis tizenkilenc éves Zsinek, aki két hót múlva asszony lesz. Mit? Hát persze! Azt a komplett ágynemű- garnitúrát, amit tizenöt esztendő­vel ezelőtt olyan nagy gonddal vásárolt arra az alkalomra, ha ... De minek költsön feleslegesen az ember? Nem igaz? Ugyanis sok a részlet a lakásra, a televízi­óra, ügyelni kell a pénzre. És rá­adásul az Erzsi is örülni fog neki. Ó, hogyne örülne. így döntött Edit kisasszony. Az­tán begombolja magán a kabát­ját, elsiet a kis presszóba, ahol már nagyon jól ismerik és kéri a konyakját. A presszóban minden a megszokott, minden a régi és minden annyira ismerős. Csak a pénztárosom csodálko­zik egy kicsit. Nézi Editet, s va­lamit nem ért: csütörtök van. Hankóczi Sándor Konyak — csütörtökön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents