Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-27 / 149. szám
*®64. június 27, 4 Szombat Vasárnap: tábornyitás Harmincöt építőtáborban huszonötezer fiatal dolgozik a nyáron Évről évre gimnazisták és egyetemistáik ezrei vesznek részt a nyári építőtábori munkálkodás, ban. Gyümölcsöt szednek, utat, vasutat építenek, hibrid kukoricát címereznek. A hasznosat kötik össze a kellemessel, a munka után vidám tábori élet vár rájuk. Az elmúlt hat év alatt 112 ezer egyetemista és középiskolás dolgozott ezekben a táborokban. Másfél millió köbméter föld megmozgatásával 220 kilométer hosz- szú csatornát ástak, részt vettek a Dunai Cement- és Mészmű, a Százhalombattai Erőmű, a Bérén, tei Vegyiművek, utak, dunai ár- vízvédelmi töltések építésében. A leány táborok lakói 115 ezér mázsa zöldséget és gyümölcsöt szedték, mintegy 30 ezer katasztrális hold hibrid kukorica címerezését és 1500 katasztrális hold szőlő kötözését végezték el. Megyénkben elsősorban címereztek. Ezen a nyáron 25 700 fiatal készül táborba. A harmincöt táborban vasárnap kerül sor a fiatalok fogadására. A tizennyolc leánytábor 15 400 résztvevője közül a hét dunántúli táborban 9400 fő, a Duna—Tisza közi táborokban hatezer fő növényápolással, zöldség- és gyümölcsszedéssel tölti idejét. A 10 ezer 300 fiútábonozó közül 8440 fő kilenc táborban vízszabályozási munkával, 1860 egyetemista pedig nyolc táborban építkezésnél nyújt segítséget. Az idén először a Békés megyei diákok is eljutnak a Balaton- parti táborokba. A lányok Bala- tonboglárom gyümölcsöt szednek, a fiúk Balatonszabadiban utat építenek. A megyei KlSZ-bizott- ság szervezésében Mezőhegyesen, Telekgerendáson és Csárdaszálláson nyílik címerező tábor. Ezek. ben a táborokban 1100-an dolgoznak majd. A falusi lakosság nyári ellátásáról és a mozgóbolt-hálózat kiszélesítéséről tárgyaltak az fmsz-vezetők Június 25-én Gyomán tartottak tanácskozást a megye földműves- szövetkezeteink vezetői, a kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzemágfelelősök. A tanácskozáson Farkas János, a MÉSZÖV kereskedelmi főosztályának vezetője tartott tájékoztatót. Többek között beszélt a mozgóbolt-hálózat kiszélesítésének jelentőségéről, a lakosság élelmiszer-, gyümölcs- és zöldségeltótásáról. Elmondotta, hogy szükséges a boltok korszerűsítése, s különösen nagy gondot kell fordítani a zöldség- és gyümölcsboltok felújítására, ugyanis ezek a megye földművesszövetkezeteiben igen elhanyagoltak. Tájékoztatta a résztvevőket arról is, hogy Békéscsabán a zöldségboltokat légkompresszoros kamrákkal látják el és ehhez hasonlóan kell korszerűsíteni a megye más területén levő zöldségboltokat is. A szolgáltatásról elmondotta, hogy rövidesen elkészül a megye 20. szolgáltatóboltja és ezt a hálózatot tovább bővítik, ugyanis igen népszerűvé vált a falusi lakosság körében. Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy a szolgáltatóboltok felszerelését bővítsék, többek között például a lakodalmakhoz szükséges minden edény meglegyen és kikölcsönözhessék, a disznóvágásokhoz ne csak perzselőgép, hanem egyéb felszerelés is a lakosság rendelkezésére álljon. A textil- és ruházati boltokban pedig vezessék be a ruhaigazítási szolgáltatást. Az értekezlet részvevői hozzászólásaikban elmondották, hogyan készültek fel a nyári hónapokra és milyen nehézségek vannak körzetükben. Dolgozni így érdemes Átlagéletkoruk 20 év és nyolc hónap. Pereg a nyelvük, de a kezük sem áll meg közben. Boszorkányos ügyességgel dolgoznak. Legalábbis, aki a kosárfonás gyakorlatát közelebbről még soha szemügyre nem vette, úgy vélheti. Amikor megtudják, hogy mi járatban vagyok, összesúgnak-búg- nak. A legbátrabb kezdi: — Tessék megkérdezni az újságban: miért nincs strandfürdő Békésen? Erre már a többiek is nekibuzdulnak. Nagy a hőség, nem csoda, ha ez jár most az eszükben. Abban a helyiségben ugyan, amelyikben dolgoznak, nem forró a levegő, mert a nagy mennyezetventillátor megteszi a magáét. Munka után azonban legszívesebben a strandra rohannának, ha tehetnék. De csak a Körösben lehet fürdeni. A tanács kijelölte a helyet, de ott is mély a víz, «közülük pedig többen nem tudnak úszni. Kinek van kedve ilyen fiatalon vízbe fulladni? A brigádban senkinek. Miután ígéretet teszek arra, hogy teljesítem a kívánságukat, és megkérdezem: „miért nincs strandfürdő Békésen?”, csak akkor kezdik barátságosabbra fordítani a szót. Szűcs Sándorné brigádvezető először sorban bemutatja őket. Kocsora Anna, Bíró Regina, Zsib- rifa Andrásné, Durkó Éva, Kiss I Csinosak, I fiatalok, I jókedvüek.| Erzsi. Körösi Gábomé, Kocsor Ilona, Vida Lászlóné, Korcsok Já- nosné, Kocsor Istvánná, Püski Lászlóné és Szabó Kati. Pontosan tizenhármán vannak. D becenevük is érdekelne, ezt azonban már nem árulják el olyan könnyen. Hátha rossz néven venné a férjük, vőlegényük (vagy a jelölt), hogy még az újságba is belekerül. Szabó Kati azonban nem tudja megállni és mond néhányat: — Ő a Biduka — mutat az egyik asszonyra. — Így hívják a macskáját. Mindennap beszél róla. Ez letit a következménye... „Biduka” csak mosolyog. Miért sértődne meg? Vöcsök is van a brigádban. Egyszer-kétszer „elhalászta” a jobb vesszőket a többiek elől. Akkor keresztelték el. — Dugó a legkisebb. „Házon belül” nem bánja, ha így hívják. Tudja, hogy szeretetbői teszik. Szűcs Sándorné más témát vet fel: de most a nagy hőség miatt nincs nagy kedvük. Szabó Kati meg szavalni szokott. Na- tó verseket is tud, nemegyszer kicsordul a könny a szemünkből. Kati ellensúlyozza az elismerést: — Hátha Püskinét hallaná! „Nyugszik a csendes temetőben” — ez a kedvenc dala. Sokszor twist-ütemre énekli. Sajnos, eddig még csak az első sorig jutott. Mindenki derül. — Mondtátok már, hogy lottózunk is? — kiáltja a brigádvezető felé az egyik lány. — És volt már eredmény? — Még kettes sem. De elhatároztuk: ha egyszer ötös lesz, buszt veszünk. Jó lesz kollektív kirándulásokra. Moziba, színházba is azon járunk majd — magyarázza a többiek komolykodó helyeslése közben Szűcs Sándorné. — Csokolom, babák! — kiáltja egy harsány hang az ajtó felől. Mosolygós arcú férfi lép be seprűvel, szemétlapáttal a kezében. — Bíró János órabéres — mutatja be Szűcs Sándorné. — Mindig ilyen jó hangulatban van. — Akkor sincs több, ha az ember szomorkodik. De máskülönben sem lenne ok erre ennyi vidám asszony és lány között — érvel Bíró János, miközben a takarításhoz fog. A brigádvezető kerül „terítékre”. Többen is mondják: — Sokszor énekel a brigád, gyón meg! — Olyan, mintha anyukánk lenne. A sok dicsérő szóból legjobban az ragad meg, hogy féltő gonddal törődik a brigáddal. Még szabadságról is bejött egyszer-kétszer, hogy ne legyen fennakadás a munkában. — Persze, azért megmondom én a véleményemet mindenkinek. Néha össze is veszünk. De legfeljebb csak egy órára. Nem bírunk haragot tartani. Hogy is nézne ki ez egy szocialista brigádban? — mondja Szűcs Sándorné, hogy azért ne legyen félreértés. Aztán ő dicsér. Először is azoknak a nevét említi, akik tanulnak: Szabó Katit és Körösi Gábornét. Levelező tagozaton a közgazdasági technikum első osztályát most fejezik be. Július 10-én vizsgáznak. — Fogadtunk velük egy tábla csokoládéba, hogy legalább hármassal átmennek. Ök most izgulnak és azt mondják, hogy nem. — Bár csak mi fizetnénk! — sóhajt fel Körösi Gáborné. — Mostanában munka közben is tanulnak. Csak könyv nélkül. Megbeszélik egymással az anyagot. Ilyenkor mi csendben hallgatjuk őket. Arra is büszke a brigádvezető, hogy Korcsok Jánosné, Vida Lászlóné és Kocsor Ilona ugyancsak közgazdasági technikumba, Kocsor Istvánná pe. dig gimnáziumba jelentkezett. Kedvet kaptak a tanulásra. A brigádnaplóból sok mindent megtudhatunk még. Az első bejegyzés 1962-ben történt. A kollektíva akkor határozta el a szocialista cím elnyerését. És a következő évben Vörösmarty neve után már oda is került: Szocialista brigád. 1964-ben ismét érdemessé váltak a szocialista cím to- vábbviselésére, nemrég pedig a Békés megyei Kosáripari Vállalat igazgatója elismerésben részesítette és 2000 forinttal jutalmazta őket. hókén* Meglepően rövid, de az éber olvasónak mégis sokat elárul Disszonáns hang volt ebben a fényes, csupa üveg, csupa nikkel körúti könyvesboltban az öregúr dohogása. Másfajta üzletben, például hasohlóan modem berendezésű KÖZÉRT-ben az ilyen zsémbelődés nem ritka dolog. Ott némelyik vevő rögtön kibontja a papírcsomagot és dühös elégtétellel állapítja meg, hogy előérzete nem csalt: az eladó csupa zsíros töpörtyűt mért, bár ő kifejezetten húsosat kért. Pa- táliát csap. Könyvkereskedésben egészen más a helyzet. Még utólagos reklamáció is nehezen képzelhető el. — Vezető kar társ, milyen árut adnak maguk a dolgozóknak?! A múlt héten vettem ezt a könyvet. Elolvasom, és mit tapasztalok?! A párbeszédek unalmasak, a konfliktus mesterkélt, a stílus pongyola! Volt szívük azért huszonöt forintot elkérni? Miért nem a jobbikból, miért? Mit gondolnak, lopom én a pénzt? stb., stb... ,ii _s i. N em, ez képtelenség. Könyvüzletben a vásárló illedelmesen viselkedik. Belép, köszön, előadja kívánságát, átveszi a blokkot, fizet, hóna alá csapja szerzeményét, köszön és távozik. Mint egy kultúrlény. De a mostani vevő, ez a kopott felöltős, sovány öregúr már a boltba is mérgesen jött. Köszönt, az igaz. Köszönését senki sem fogadta, az is igaz. ö ennek ellenére is harsányan követelte Budapest legújabb kiadású nagyméretű térképét. Az egyik elárusítónő meglepetésében önkéntelenül elébe tette a kívánt mappát. A furcsa vevő — se szó, se beszéd — kiterítette a pultra, bőrtokból rézfogantyús, régimódi lupét vett elő és a főváros utcarengetegének tanulmányozásába mélyedt. Közben fennhangon dünnyögött, dörmögött folyton. Az eladók nem értették, mi baja, nem is törődtek vele. — Mégiscsak hallatlan, kérem — kiáltott fel hirtelen és ráütött a térképre. Ezt a provokációt már igazán nem lehetett egyszerűen tudomásul venni. Az egyik elárusító segéd, sovány, ripacsos képű fiú, félbeszakítva bensőséges társalgását szőke, ennivalóan csinos kartársnőjével, szigorú tekintettel mérte végig az okvetetlenkedőt. — Felhívom a kedves vevő figyelmét, hogy ne verje szét nekem a szóban forgó kartográfiai kiadványt. Majd odahaza dádáz- za, ha már megvásárolta! Szabadna egyúttal megérdeklődnöm, mivel szolgált rá erre a bánásmódra? — Maga ehhez nem ért, fiatalember — zsörtölődött tovább a a vevő. — Nem a térkép ellen van kifogásom, hanem az a logikátlanság háborít fel, hogy két Gyöngyharmat utca is van. Skandalum! Egy a Rózsadombon, egy pedig Rákospalotán. Mire jó ez? Kinek jó ez? Olyan fontos a gyöngyharmat? Az én régi térképem csak egyet tüntetett fel. Emiatt kérem, én felesleges munkát végeztem. És ez a csirkefogó ismét szárazon megúszta. — Részemről a mély együttérzés — hajolt meg finoman a kék köpenyes ifjú. — Végül is, hogyan mél táztatott dönteni? Becsomagolhatom? — Persze, persze — csillapodott le gyorsan az öregúr. — Tudja, az elkövetkező napokban gyakran lesz rá szükségem. Mibe kerül? Válasz helyett számolócédulát kapott, azt a pénztárnál blokkol- tatta. A szőke tündértől a csomagolórekesznél átvette a tekercsbe sodrott térképet és kisietett a boltból. A kirakat üvegén át kuncogva néztek utána a fiatalok. Még záráskor is utánozták, amint csapkodja a pultot és bozontos szemöldökei alatt szinte ijesztően villog a szeme. — És a kis fejéhez képest mekkora homloka volt a tatának! — fintorgott pisze orocská- jával a szöszi. — Mit szóltok a homlokához? Einstein is megirigyelhetné! Becsszóra! (Folytatjuk) Kiss Szűcs Lajos telepvezető, aki patronálja a brigádot, elismerően nyilatkozik a munkájukról, magatartásukról; de nevük, becsületük van az egész vállalatnál. Legyen ezentúl is! Pásztor Béla Folytatják a MÁV-vonalak villamosítását A MÁV a Budapest—Miskolc közötti vonal villamosítása után mielőbb Miskolc és Diósgyőr között is villamosmozdonyokat kíván közlekedtetni, hogy a Lenin Kohászati Művekbe irányított szerelvények mozdonycsere nélkül juthassanak be a gyárba. Ennek a vonalszakasznak a villamosítása már megkezdődött, s még az idén be is fejezik. Rendkívül sürgető Tatabánya- Alsó—Oroszlány között is a vasútvonal korszerűsítése. Oroszlány és Tatabánya-Alsó között ugyanis rengeteg szerelvény fordul meg, s a mozdonyokat mindig cserélni kell. Ez rendkívül hosszadalmas, lassítja a forgalmat. A tervezést már megkezdték és a felső vezeték szerelése 1965 végére vagy 1966 elejére befejeződik. (MTI)
