Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-26 / 148. szám

1964. június 26. 5 Péntek Pedagógus írja: Néhány szó a tanyai diákotthonról Milyen időjárásra számíthatunk a napokban ? A tanév befejeződött. Iskolá­ink bezárták kapuikat. Most* a tanév befejezésekor nem árt számba venni mindazt, ami az új intézményben a munkát előbbre vitte, megkönnyítette és az ered­mények kibontakozását elősegí­tette. Az 1961 októberében elfo­gadott reformtörvény ragyogó célt jelöl meg: a szocialista is­kola megteremtését. Nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, jó néhány lépést tettünk már feléje és ennek az útnak egyik lépcsőfoka a gyulai tanyai diákotthon megteremtése. Évek óta problémát jelentett a tanyai iskolák körzetesítése, amely Gyulán megnyugtató meg­oldást nyert a diákotthon létre­hozásával. Elértük azt a célt, hogy a várostól távol eső felső tagozatos tanyai gyerekek is szakszerű oktatásban vegyenek részt- Azokat a tanulókat he­lyezték itt el, akiknek otthona az autóbusz-és a vonatmegállók­tól távol esik, így lehetetlen volt számukra bejárni a városi iskolákba. Visszaemlékszem arra az őszi vasárnapra, amikor először jöt­tek a gyerekek új otthonukba szüleik kíséretében. A legtöbben mindjárt feltalálták magukat. Érdeklődéssel csavargatták a vízcsapokat, megtapogatták a szép fehér matracos ágyakat, megcsodálták a függönyöket. A nagyobbak a tv-t, rádiót és le­mezjátszót vették körül. A szü­lők is elégedetten szemlélték gyermekük új környezetét, de emellett a kérdések zömét zápo­rozták a nevelők, a gondozónők felé. A gyerekek várakozáson felül hamar megszokták az új körül­ményeket és otthonuknak érez­ték a kollégiumot. Nagy ese­ményt jelentett számukra a kö­zös étkezés. Az asztalfelelősök lelkesedéssel látták el feladatu­kat, ellenőrizték az étkezést, hi­szen késsel, villával enni nem volt könnyű dolog. Étvágyuk azonban nem csippant meg, a „repetánál” sort álltak az ízletes főzelékekért. Hamar hozzászoktak a közös tanuláshoz is, állandó felügyelet mellett napi három órát tanul­tak. A kikérdezés után szabad foglalkozás volt, r?Vétkezésük­re állt a könyvtár és sokféle játék. Az iskolákkal szorosan együttműködve dolgoztunk, ami a tanulmányi eredmény jó szín­vonalán is meglátszik. A kollé­gium mindennapi életében új él­ményt jelentettek a közös mo­zi- és hangversenylátogatások, a közös szalonnasütések a kollégi­um udvarán. A szülői értekezleteken min­den gyermek szülei megjelentek. Elmondták, mennyire elégedet­tek gyérmekük elhelyezésével, kár, hogy nem hamarabb létesült a kollégium. Az a bizalom, amellyel vezető­ink és az egész társadalom fe­lénk fordul, további erőfeszíté­sekre, még jobb eredmények el­érésére kötelez bennünket. Enyedi János igazgató, Gyula Egy hétig váratott magára, az­tán mégiscsak megérkezett a csa­padékos nyári időjárás. Rajkai Ödönnel és dr. Berkes Zoltánnal, a Meteorológiai Intézet vezető munkatársaival az idei Medárd viselkedéséről beszélgetünk. — A Medárd-nappa! kapcsola­tos néphitnek valóságos természe­ti alapja van. Az európai száraz­föld felett felmelegedő levegő fel­száll, s alatta betör, majd egy ideig uralkodóvá lesz a hűvös tengeri légáramlat. Nálunk álta­lában kétféle módon jelentkezik: vagy hűvös, szeles, kevés csapadé­kot hozó az időjárás, s ez az igazi Medárd, vagy pedig meleg marad a levegő, úgyszólván mindennapra jut csapadék, s kevesebb a szél. Az idén ez utóbbi történik. A le­vegő csak most kezd hűvösödni, mert a tengeri szél szabályos beáramlása eddig nem volt meg. Jól mutatja ezt a középhőmérsék­let alakulása. A legkevesebb me­leget — 17 fokot júniusban — a húszas években mérték, , Az évtizedek átlagos középhö- mórséklete 20 fok körül van; most viszont nálunk eddig 23 fok a jú­niusi érték. A csapadékosság az idén nem éri el az 1924. esztende­it, amikor 211 millimétert mértek. Ennek most körülbelül a felére számíthatunk, 100 milliméter kö­rül. Ez a mennyiség nem kedve­zőtlen a mezőgazdaságra, sőt hatá­rozottan hasznos, hogy a hét ele­ji zivatarok most már a szabol­csi száraz területeket is öntözték. Ikrek a Klapka utcában... A meleg megszorult a békés­csabai Klapka utcában, de itt le­galább csönd van. Az utca végén két gyerek felnőttesen kerékpárja mellett áll, beszélgettek, aztán az egyik meggondolja magát... Csön­get... s máris porzik utána az út. Mikor a kiskaput benyitom, elő­ször az eresz alatt kihúzott mad­zagot látom meg, amin fehér zász­lóként lobogtatja a szél a pelen­kákat. — Eljött? >— A gyerekeket szeretném lát­ni. — Most alszanak, már várom haza az anyjukat is, még reggel elment a kórházba... o Alacsony szoba. Bent két vas­ágy, a szoba közepén egy kerek asztal, mellette két szék, a fal mellett régi, festett barna szek­rények, s a tűzhelyen melegszik a víz. — Most volt kint a védőnő és azt mondta, hogy az öthetes gye­rekek korukhoz képest nagyon szépen fejlettek, tiszták és jól táp­láltak. Meg is nézheti mindenki —mondja özvegy Steigerwald Ist­vánná. —■ Kap nyugdíjat? — Én nem. Házakhoz járok mosni. — De a lánya — a gyerekeik anyja — az dolgozik valahol? — Nem, ő sem dolgozik. Ta­valy a tsz-be jártunk, elég jól le­hetett keresni... ha meggyógyul, újra dolgozik, de hát az ikreket császárral szülte, s a gyógyulás ne­hezen megy. A városi tanács egészségügyi osztályán megígér­ték, hogy majd segítenek elhe­lyezni. De addig?... Nyűik a kapu, karján kiskun­ná val bejön egy fiatal nő, kezét ott tartja hasán, s időnként arca fájdalmasan megrándul. Néhány perces beszélgetés után megtu­dom, hogy özvegy Steigerwald Istvánné és lánya Erzsébet mi­ért ebben az egy szobában lakik. A ház tulajdonosa, E. J., az el­múlt években mindent megmozga­tott, hogy megszabaduljon lakói­tól. A városi tanácsnál K. F-né technikussal elintéztette, hogy az udvaron lévő keresztépületet, amelyben egy jó állapotban lévő szoba, konyhás, kamrás lakás volt, életveszélyessé nyilvánítsanak és lakóit onnét egy üres szobába pa­kolják át. A lakást, amire lebon­tási engedélyt kért, még ma sem bontotta le. Miért ne ártson ott, ahol tud, azoknak, akiket nem vé­dett ebben az esetben senki... — Legalább kimeszelnék ezt a szobát... — mondom az asz- szonynak. — Egy picit erősödjenek még a gyerekek, aztán majd megpróbá­lunk rendet csinálni. © A fiatalasszony lepakolta a gyerekeket újra a vaságyra, aztán kiáll velem a ház elé, a szőlőlu­gas alá, s ott beszélgetünk. — A gyerekek apja? — Körülbelül a múlt év au­gusztusa óta ismerem. Nekem Wégnemak mutatkozott be, há­zasságot ígért. Csak mikor meg­születtek a gyerekek, akkor de­rült ki, hogy nem is úgy hívják. — Most mi lesz? — Hát a pontos nevét már meg­tudtuk. A bíróságon jegyzőköny­vet vettek fel. Azt mondják, majd fizet gyerektartást. — Mennyit keres az ikrek apja? — Talán 1200 forintot. De fele­sége és egy gyereke is van. © — És mi lesz ezekkel a gyere­kekkel? Mintha lavinát indítottam vol­na el. A nagyanyából, s a lány­anyából is feltör a sírás. És szin­te egyszerre mondják: — Nem adjuk őket — a lány­anya hozzáteszi: — Nem akartam megszülni őket, de most már meg­vannak, most már nem tudok ró­luk lemondani... Gondolom, mindazoknak, akik majd az ikergyerekek sorsával foglalkoznak, nehéz perceket kell átélniük. Rövid látogatásom arról győzött meg, hogy a nagymama és a lányanya is szinte betegesen ragaszkodik a két kisgyerekhez és ez érthető is. Az anya megr szenvedte világraj öttüket, s a kö­rülmények, amelyek idáig juttat­ták a családot, nemcsak tőlük ered. Ha nagyon keresnénk, vét­kest is találnánk, aki özvegy Steigerwaldékat idáig juttatta: mert vajon az a technikus, aki bontási engedélyt adott a rossz szándékú háztulajdonosnak, nem vétkes-e a jelenlegi lakáskörül­ményekért? De nemcsak a lakás- gond nehezíti helyzetüket, hanem a mindennapi kenyér gondja is. Gondolom, ezen lehet segíteni. A városi tanács egészségügyi osztá­lya eddig is tett a családért, de tett már értük a kórház és a körzeti orvos is. Most a nőtanács és más társadalmi szervek segítsé­ge is elkelne ebben a Klapka ut­cai kis szobában, hogy az ikrek soha ne érezzék, hogy elhagyták őket! Dóczi Imre — Hogyan alakult az utóbbi napok időjárása, a jégesők milyen mértékűek? — Az elmúlt időben a naponta többször megújuló zivatart az okozta, hogy Északnyugat-Euró- pából hideg levegő áramlott be az amúgy is zivataros levegőjű Kár­pát-medencébe. Az egész ország területén nagy mennyiségű csa­padék hullott. A Bakonyban, So­mogy megyében, Kaposvár kör­nyékén, a Duna—Tisza közének nagy részén, a Jászságban, a Mát­rától északra, Miskolc környé­kén 50—60 milliméter eső esett. Sajnos, több helyen jég is verte a határt. A többi között Szentgott- hárd, Körmend, Zalaegerszeg, Ti­hany, Mennye, Heves, Hejőbába, Kehida, Szentantalfa jelentett je­get. — Milyen időjárás várható a jövőben? — Előreláthatólag nem húzódik el július végéig az esős idő, s nem ismétlődik meg az 1940-es és 52- es eset, amikor augusztusban tom­bolta ki magát Medárd. A kö­vetkező időszakban valószínűleg megszilárdul az időjárás. Nappali felhőképződések lesznek, néhány hfelyen esővel, zivatarral. Mérsé­kelt északi, északnyugati szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet a Dunántúlon 8—12, másutt 12—15 fok körül lesz. A legmaga­sabb nappali hőmérséklet 23—28 fok között alakul; vagyis a köze­li napokban nem várható nagyobb felmelegedés. Látogatott a strandkönyvtár a gyulai Várfürdőben „Stílusos” öltözékű fiatalember lép be az ajtón; vizes fürdőnad­rág, hanyagul vállra vetett törül­köző, körülnéz, majd így szól a fehér köpenyes fiatal nőhöz- — A fiatalasszonyt akarom kikölcsö­nözni ... A különösnek ható -kérés nem vált ki nagyobb meglepődést, s nem is teljesíthetetlen, hiszen a gyulai strandkönyvtárban Fekete Gyula: A fiatalasszony című mű­ve is megtalálható... Guricza Elememével, a fenti epizód női szereplőjével, a könyv­tár vezetőjével beszélgettünk. El­mondja, hogy a könyvtárban szép­irodalmi, ifjúsági művek, útleírá­sok egyaránt megtalálhatók, s a strand nyitvatartásának ideje alatt a fürdőzők rendelkezésére állnak. — Mely művek iránt legna­gyobb az érdeklődés? — A magyar klasszikusok: Jó­kai, Mikszáth, Móricz Zsigmond műveit keresik leginkább az ol­vasók. De sikerük van a folyóira­toknak, főleg az irodalmi lapok­nak. Könyvtárunkban az Élet és Irodalomtól a Nagyvilágig minden irodalmi lap megtalálható. — Kik látogatják a könyvtárat? — Főképpen diákok és a nők. — A férfiak nem? — ök ultiznak. A strandkönyvtár propaganda­célokat is szolgál — mondja a könyvtáros —, mert amint az ed­digi példák mutatják, azok a für­dőzők, akik itt megkedvelik az ol­vasást, a strandszezon befejeztével rendszeresen is felkeresik, s ál­landó olvasóivá válnak a járási könyvtárnak. Rövid beszélgetésünk ezzel vé­get is ért, hozzáfűzni csak annyit lehet, hogy aki a gyulai Várfürdő gyönyörű parkját, s kellemes vizű medencéit gyógyulási vagy pihe­nési céllal felkeresi — kösse ösz- sze a kellemeset a hasznossal, lá­togasson el a strandkönyvtárba, ahol a szép és a szórakoztató iro­dalom legjavában válogathat. b.máté Egyrészes bikini és akiknek nem keli New Yorkban egy különleges szenzációkra éhes divatszalon olyan női úszóruhákat hozott forgalomba, amelynek egyetlen tartozéka a csöppnyi bikini­nadrág: felső részük nincsen. Ez a sajátos divathóbort, amelynek — akár hisszük, akár nem — akadtak követői, futótűzként terjedt különböző országokban és mindenütt heves vitákat, szinte viharos megnyilvánulá­sokat vált ki. Minthogy Amerikában kezdő­dött, érthető módon megkér­dezték a hollywoodi filmcsilla­goktól: hogyan vélekednek a merész újdonságról? íme, né­hány válasz: Vivien Leigh: „Japánban a nők felsőrész nélküli fürdőru­hában fürdőznek a tengerben, mért ne tehetnők mi ugyanezt Californiában? Javaslatom az lenne: szabjunk korhatárt!” Debic Reynolds: „Nem hi­szem, hogy ez a divat elterjed­ne: a valóság csak ritkán köze­líti meg a férfiak képzeletét. A legtöbb nő korántsem olyan gyönyörű, hogy megengedhesse magának a leleplezést.” Kim Novak: „Véleményem szerint viseljünk mindent vagy semmit.” Connie Stevens: „Megfelelő alak és kellő pimaszság kell hozzá. Én mindenesetre az idén távoltartom a férjemet a stran­doktól!” A Michigan-tó partján, Chi­cagóban már letartóztattak egy szőke szépséget, aki a bikini­nadrágján kívül, mindössze száj­rúzst viselt.

Next

/
Thumbnails
Contents