Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-25 / 147. szám
1964. június 25. 3 Csütörtök Napirenden : A gépjavító és gépállomásokon előtérbe került a javítás szervezése ‘ Mesögépésseti napok Békéscsabán A Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai szervezetének mezőgépész szakosztálya és a Békés megyei Gépállomások Igazgatósága június 24-re és 2a-re mezőgépészeti napokat szervezet: Békéscsabán. Az ország különböző megyéiből hívtak vendégeket a tanácskozásra. Szolnok megyéből öt gépállomás, a Hajdú megyei Gépállomások Igazgatósága, továbbá Zalából, Somogyból, Csongráditól, Fejér, Baranya, Fest és Nógrád megye küldte el képviselőjét. A tanácskozás elnökségében ott volt Csatári Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Kiss Sándor, a Békés megyei gépállomások igazgatója, Molnár Lajos, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa és Badár Bálint főmérnök, a Békés megyei Gépállomások Igazgatóságának termelésszervezési csoportvezetője. Megjelent a mezőgépészeti napokon Takács Zoltán, az FM Gépesítési Főigazgatóságának mérnöke, Andrási János, az FM Gépkísérleti Intézetének javífastechno- lógiai osztályvezetője is. A Technika Házában tartott tanácskozást Badár Bálint nyitotta meg, majd Kiss Sándor, a gépállomások megyei igazgatója mondott vitaindító előadást. Beszámolójában kiemelte a párt Békés megyei bizottságánál: azon határozatát, amelyet 1963. február 16-án hoztak, a gépállomásokon felhalmozott javítási eszközök szétforgácsolásának megakadályozására, gépjavító bázisok szervezésére. Azóta megyénk egész területét behálózzák a gépjavító vállalatok. A múlt évben 123 termelőszövetkezet kötött szerződést a teljes műszaki ellátásra. Ezekhez ebben az esztendőben újabb 24 csatlakozott. (Mindössze egy termelőszövetkezet nem újította meg a műszaki ellátásra szoruló szerződést.) A közös gazdaságok többsége tehát kedvezően fogadta a gépállomások gépjavítóvá szervezését. A 146 termelőszövetkezetben a megyei géppark 90 százaléka összpontosul. A teljes műszaki ellátás nagy feladat elé állította megyénk valamennyi gépjavító és gépállomását. Kiss elvtárs külön szólott a Kétegyházi Gépállomás műszaki gárdájának kiemelkedő munkájáról. Hosszabb megfigyelést végeztek és megállapították, hogy az elhasználódás gépenként mindösz- sze 8—11-féle alkatrészre, szerkezeti meghibásodásra terjed ki. Az üzem közbeni meghibásodásnak 90 százalékát ezek alkotják. Ezek megszüntetésére felújított és új alkatrészeket tárolnak ma már szerte a megyében. A gépállomások főmérnökei a teljes műszaki ellátásért igen jelentős munkát fejtettek ki. Kidolgozták többek között a kooperációs gépjavítás módszerét, a javítás technológiáját és az alkatrészek felújításának módozatait. Ennek a sokoldalú munkának — amint azt Kiss elvtárs is hangsúlyozta — nagybani köszönhető, hogy a gépek műszaki állapota Békés megye termelőszövetkezeteiben a korábbi évekénél sokszorosan jobb. Az elkövetkezendő időben az a feladat — mondotta az előadó többek között —, hogy a teljes műszaki ellátás elsősorban az üzem közbeni hibásod ás megelőzésé t szolgálja. Éppen ezért látták el az igazgatóság hatáskörébe tartozó üzemeket 16 szervizkocsival, melyekkel szinte a barázdában tartják karban a gépeket, zsírozzák, s cserélnek a forgattyúsházban olajat. Ebben az évben tovább szervezik a gépek főjavítását. Egyes gépjavítókban és gépállomásokon az eddigi 70—80 traktor helyett szalagszerűen 120—140-et akarnak felújítani. Ugyanakkor az egyes géptípusok javítására külön gépjavító állomásokat jelöltek ki. A továbbiakban azt is megszervezik, hogy az egymással kooperációban levő gépjavító állomások a kisebb hibák elhárításában is — különösen alkatrésszel — segítsék egymást. Az előadást vita követte. Akik felszólaltak, valamennyien helyeselték a teljes műszaki ellátás szervezését, sőt a tanácskozáson vendégként részt vevő Szolnok megyeiek kifejezésre juttatták, hogy a Békés megyében jól kitaposott gépjavítási ösvényen kívánják megszervezni a termelőszövetkezetek traktorainak, munkaeszközeinek karbantartását, generáljavítását. Szolnok megyében a múlt esztendőben még számos helyen ellenvélemények hangzottak el ezzel kapcsolatban, az idén a békési példa alapján 30 termelő- szövetkezettel kötöttek a teljes műszaki ellátásra szerződést. A mezőgépészeti napok részvevői szerdán délután ellátogattak több gépjavító állomásra, ahol a szalagszerű javítás alkalmazását a lánctalpas traktorok felújításánál és az erő-, valamint a munkagépek karbantartási és hibaelhárítási rendszerének tapasztalatait vitatták meg. Dupsi Károly Kombájnaraiás a csárdaszállási halárban A csárdaszállási termelőszövetkezetek határában kaszára érett az őszi árpa. Kedden a Petőfi Tsz nagytábláin rendrerakó kombájn vágta a dús rendet. Az Ezüstkalász Tsz földjén arató-cséplőkom- bájn eresztette zsákokba a bő termést szerdán, a hét végén pedig megkezdődik az új kenyémek- való aratása is. nap kihasználásával, tehát napfelkeltétől naplementéig dolgozzanak. Helyes az, ha a munkákat nem szétszórtan, táblánként végzik, hanem a gépeket koncentrálva, egymáshoz közel üzemeltetik, sőt komplex-brigádokat szerveznek, ahol ez különösebb akadályba nem ütközik. Ez a szervezés könnyebbé teszi az irányítást, az üzemanyag-ellátást, nem utolsósorban: ha műszaki hiba történik, egymásnak sokkal gyorsabban segítséget tudnak nyújtani az emberek. Helyes és már szinte hagyománnyá vált, hogyjlyen sürgős munkák idején kialakul a brigádok, üzemegységek és az egymás közötti párosverseny, úgy gondoljuk, hogy az ilyen kezdeményezéseket támogatni kell, a megfelelő feltételeket biztosítani, ezenkívül menet közben a verseny állását értékelni és kellőképpen tudatosítani, valamint céljutalmakat kitűzni kell. Ennek az anyagi ösztönzésen túl erkölcsi, politikai hatása is van. A nyári betakarítási munkák, főleg a forró meleg következtében eléggé próbára teszik az embereket, éppen ezért termelőszövetkezeteink mór előre gondoskodnak az egészségvédelem jó megszervezéséről, az orvosi kioktatásról, az egészség- ügyi ládák feltöltéséről. Ahol lehetséges, biztosítani kell a dolgozók étkeztetését, idénybölcső- dék felállítását, hogy a nők is kivehessék részüket az aratási munkákból. Ezenkívül karöltve a földművesszövetkezetekkel, a lehetőségükhöz mérten gondoskodjanak hűsítőkről, ezen túlmenően a tsz vezetői biztosítsák, hogy a dolgozók naponta többszöri friss vízzel való ellátása biztosítva legyen. Ezek a feladatok, úgy gondoljuk, nem egyszerű gazdasági kérdések, hanem elsősorban politikai jelentőségűek, éppen ezért termelőszövetkezeteink vezetői, pártszervezeteink nem lehetnek egyszerű szemlélői a feladatok végrehajtásának, hanem elsőrendű feladatuk, hogy felkészítsék, mozgósítsák a párt tagságát, pártonkívüli aktívákat és dolgozókat a problémák megoldására, ismertessék a feladat jelentőségét. Másrészt pártszervezeteinknek a szervezési munkákhoz megfelelő elvi, módszerbeni támogatást kell nyújtani a gazdaságvezetőknek, helyes elgondolások, javaslatok formájában. Ugyanakkor minden termelőszövetkezeti tagban növelni kell a felelősségérzetet a közös vagyon, a termékek, hozamok megbecsülése és megvédése érdekében, annál is inkább, mert ma már összeszokott kollektívák dolgoznak, kialakulóban van a szocialista szemlélet, és mind kevesebb tsz-tagnál kerül előtérbe a túlzott öncélúság. Ma már egyre többen úgy nyilatkoznak a tsz-tagok közül, hogy ez a „mi tsz-ü'nk”, a „mi területünk”, „a mi termésünk.” Ugyancsak meggyőző politikai felvilágosító munkával meg lehet győzni a gáncsoskodókat, a kishitűeket, akik mindenben hibát keresnek, szítják az egyenetlenséget és csak egyéni elgondolásukat tartják helyesnek. Milyen téves nézeteket kell elsősorban megmagyarázni? Ilyen például a kenyérgabona szükséglet szerinti elosztása. Vannak, akik úgy éreznék jól magukat, ha a padlásukon 5—6 mázsa búzát minden évben a zsizsik enne meg. Hangoztatják, hogy a parasztság termeli meg, és nem annyit visz haza, amennyit akar. Nem látják azt, hogy az ország tízmillió lakosa közül mindösz- sze csak 4 millió 500 ezer a mezőgazdasági munkás, öt és fél millió az ipari munkás és egyéb foglalkozású és ezeknek is a jól megérdemelt munka utón biztosítani kell a kenyeret. Összefoglalva: úgy gondoljuk, hogy a tsz-pártszervezeteinknek a legfontosabb feladatuk napjainkban vállvetve a gazdasági vezetőkkel legjobb tudásuk és erejükhöz mérten megszervezni az aratási és cséplési, nyári betakarítási munkákat, biztosítani annak idejében és jó minőségben való elvégzését, de ugyanakkor soha sem szabad megfeledkezni az emberről, aki ezt a nagy munkát végrehajtja. Juhász Ferenc járási pártbizottság, Mezőkovácsháza Új módszer: könnyebb munka, jobb eredmény „Nagyon ajánlom minden tsz- vezetőnek, alkalmazzák szövetkezetükben a vegyszeres gyomirtást, megéri. Könnyebb a nyövényápo- lási munka, emellett jobbak a terméseredmények is. A napokban végigjártam a kukoricával bevetett területeket, gyomot csak elvétve találtam. Jöjjenek hozzánk, győződjenek meg a vegyszeres gyomirtás előnyeiről, szívesen látunk mindenkit.” A vegyszeres gyomirtás lelkes szószólója Zsilák András, a békéscsabai Lenin Tsz elnöke volt s a fentieket a tsz-vezetők értekezletén mondotta. A szíves meghívást mi is elfogadtuk. Valóban szép a Lenin Tsz kukoricája. Az eredmény itt természetesen csak az ősszel, a betakarításkor mutatkozik majd, de máris meg lehet állapítani, sehol a környező vidéken nem találni szebb, fejlettebb kukoricát. A tsz-ben már harmadszorra kultivátorozták, s hogy ezt tehették, elsősorban annak köszönhető, hogy a vezetők nem féltek az újtól, alkalmazták a vegyszeres gyomirtást. — Ennék már hagyományai vannak nálunk — mondotta Bor dás Mihály, a tsz főagronómusa. — Tavaly ugyanis, az egyesülés előtt, a volt Előre Tsz-ben jó tapasztalatokat szereztek e módszer alkalmazásáról. Az idén nemcsak a szerzett tapasztalat, hanem a szükség is arra vezetett bennünket, hogy vegyszerezzük a kukoricát. Amikor a három tsz egyesült, a közös terv készítése előtt ugyanis felmértük, hogy egy tagra milyen terület megművelése jut. Kiderült, hogy csaknem» három hold kukorica, egy hold cukorrépa és egy hold borsó, valamint más növény, összesen csaknem hat hold növényápolási munka jutott egy tsz-tagra. Beláttuk, erre nem képes senki sem, és ha nem vegyszerezünk, nem győzzük a munkát. Azt pedig jól tudjuk, hogy a növényápolás hogyan függ össze a terméseredménnyel. A főagronómus ezután elmondotta, hogy az ősszel 216 hold kukoricaföldet Hungazinoztak, a tavasszal pedig 466 holdon és 116 hold silókukoricán Dikonirtot alkalmaztak. Így vált lehetővé, hogy míg más tsz-ek az első és második gépi kapálásnál tartanak, ők harmadszorra is megkapálták a kukoricát. Ehhez hozzájárult még az is, hogy a magot szemenként vetették, ami szintén új módszer. Természetesen a tagok szorgalmán is sok múlott s ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Különösen a traktorosok tettek ki magukért. A tsz vezetői úgy osztották be őket, hogy a növényápolás idején ugyanazt a területet kapták meg, mint ősszel a vetéskor. Így szinte íratlan törvénnyé vált, hogy versenyezzenek is egymással: kinek a területén lesz kevesebb gyom, hol szebb a kukorica. A legjobbak közül is kitűnik Koszecz György traktoros, aki arról nevezetes, hogy nála szorgalmasabb, lelkiismeretesebb dolgozó nem sok van a tsz-ben. Vozár János traktorost tréfásan „éjjeli bagoly”-nak mondják, mert még soha nem fordult elő, hogy bármilyen korán is kezditek a napot, ne elsőnek érkezzen a munkahelyére. Ebből presztízst csinál. Galambos Józsefnek és a többieknek is van valami jellemzője, amivel kiválik. A traktorosok általában 65—70 munkaegységet teljesítenek havonta. Az utóbbi azt mutatja, hogy egyben mindnyájan egyformák: a tsz ügyét magukénak tekintik és úgy dolgoznak, hogy az egész tagság lássa hasznát. A vegyszerezés1, a szemenkén- ti vetés, vagyis az új módszerek alkalmazása így p>árosul tehát a tagság szorgalmával és a jobb eredmények elérésével. Kasnyik Judit MEDGYESEGYHÁZI VAS- ÉS FAIPARI KISIPARI TERMELŐ SZÖVETKEZET a lakosság szolgálatában. Telefon: Medgyesegyháza 6. SZÖVETKEZETÜNK RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJA MINDENNEMŰ háztartási kisgépek, kerékpárok, motorkerékpárok javítását ÚJ SZAKEMBEREK BEÁLLÍTÁSÁVAL, VALAMINT vaskerítések, vaskapuk és új kerti bútorok készítését. SZAKSZERŰ ÉS PONTOS MUNKÁVAL A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN!
