Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-23 / 145. szám
1W4. június 23. 5 Kedd Megkezdődtek a próbák a gyulai várszínházban A vendégszereplők is megérkeztek A Vöröskereszt a társadalmasítás nagy Emelkedett a tanulmányi színvonal az orosházi gimnáziumban Az orosházi Táncsics Gimnázium 895 tanulója közül 107-en büszkélkedhetne^ a 4,7-es feletti tanulmányi átlaggal, s ez a szám a növendékek 12 százalékát jelenti. A bukásók száma a félévi 15- ről 10 százalékra csökkent. Az érettségiző osztályok közül a IV/a tanulóinak ötven százaléka jeles, 40 százaléka jó érettségi fokot ért el. A tanulmányi munka fontos részét alkotta a középiskolai tanulmányi versenyre és a Táncsics- versenyre való készülődés. Az országos versenyen Gsirik János 10. helyezett lett fizikából, az iskola történetében először. Ö jelentkezhet az egyetemre felvételi vizsga nélkül. A többi pályázó közül öten miniszteri dicséretet kaptak. A Táncsics-versenyen részt vevő 320 tanuló között sok új tehetség bukkant fel, akik a tanulmányi munka gerincét alkotják. Az iskola sportolói is szép eredményeket értek el. A tornászok először mutattak fel kimagasló teljesítményt. Az atléták a megyei első, illetve második helyezés után a középiskolai versenyen is jelesen szerepeltek. A gimnázium tanulói előtt a jövő tanévben is nagy feladatok állnak, hiszen hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját a Táncsics gimnázium növendékei is méltóképpen akarják megünnepelni. (Tudósítónktól) Pénzes Benjámin, 36 éves, oká- nyi lakos 1956 novemberében lett az Okányi Földművesszövetkezet TÜZÉP-telepének vezetője. 1960 óta rendszeresen vett ki kisebb- nagyobb összegeket a telep pénztárából, ezek egy részét visszatette, a többit nem. Mivel azt tapasztalta, hogy sikkasztásait az ellenőrzések során nem fedezték fel, egyre merészebb lett és mind nagyobb összegeket vett el a befolyt pénzből. Az egyik utolsó ellenőrző leltározáskor már 44 850 forint normán felüli hiánya mutatkozott. Ebbe nem akart belenyugodni és kérésére újra leltározták a telepet. A két leltár közötti időben Pénzes 30 000 forintot kért kölcsön, ezt az összeget különböző tételekben költött nevekre befizette a nélküli véradók sorában. Ez, sajnos, nem azt jelenti még, hogy mifelénk e tekintetben a felismerés és a megértés tökéletes. Akadnak járások, mint például a gyomai is, ahol lendíthetnének a mozgalmon. Három városunkban hasonló a helyzet. Az első hívásra mindenütt jönnek az önkéntesek. A baj azonban ott van, hogy utána mintha megfeledkeznének telep pénztárába, így eltüntette a leltárhiányt. Többszörös árdrágítást is elkövetett a sikkasztó telepvezető a lakosság részére eladott tüzelőanyagoknál. így a 17,60 forintos lignitet mázsánként 18.40-ért, a 41,60-as hidasi brikettet 50,40-ért értékesítette, az osztályos faárut pedig I. osztályú áruként adta el. A járásbíróság Pénzes Benjámint, akinek a társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító sikkasztását és árdrágításait szakértők is bizonyították, egyévi és két- hónapi szabadságvesztésre, két évre a közügyektől való eltiltásra és a bűnügyi költségek megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Dr. Regele Károly Sikkasztó és árdrágító TlJZÉP-telepvezetőt vont felelősségre a bíróság fl tömegmozgalmak sorában a Vöröskereszt, különösen a mi szocialista társadalmi körülményeink között, a társadalmasítás nagy úttörője. Ez hangsúlyozódott a Vöröskereszt Békés megyei elnökségének legutóbbi ülésén dr. Rucz Lászlónak, a megyei vérkonzerváló állomás igazgatójának, a véradómoegalmat tárgyaló, számtalan adattal alátámasztott előadásában is, melyben a mozgalom megyei helyzetét, eddigi pozitívumait, hiányosságait és további tennivalóit ismertette. A hozzászólók hasonló eredményre jutottak. Érdemes felidézni az ülésen elhangzott leglényegesebb mondanivalókat és ily módon is megvilágítani a dolgozó emberek összefogásának nagy társadalomátalakító szerepét — jelen esetben a véradómozgalom Békés megyei helyzetének tükrében. Az orvosi, kórházi életmentés és gyógyítás mind nagyobb mennyiségben igényli a vérkón- zervet, vagy amikor úgy fordul, a közvetlen véradást. Ami valamikor ritka eset, fehér holló volt, az ellenszolgáltatás nélküli, az önzetlen véradás, az ma már mindjobban társadalmi méretűvé terebélyesedik. Ez a megragadó egyéni és kollektív magatartás még nem magyarázható olyasmivel, hogy a vérszükséglet a kórházakban rohamosan növekszik és már-már túlhaladja az egészségügyi tárcának erre fordítható anyagi eszközeit, nosza sorakozzunk véradásra! Az a sok-sok ezer eset, a mozgósító erő, mikor testvér a testvért, szülő a gyermekét, gyermek az édesanyát, apát kapja vissza mások, „idegenek” önkéntes véradása útján szinte már a sírból. Próba a várszínpadon: Szoboszlay Sándor, Körösztös István, Horváth Sándor, Somogyváry Pál és Stefanik Irén. Jobbról a rendező: Miszluy István. Mint arról már tájékoztattuk lapunk olvasóit, a gyulai várszínház-játékok július 11-én kezdődnek; ezen a napon lesz V; Hugo: Hemani című romantikus drámájának első bemutatója. A dráma próbái a közelmúltban megkezdődtek és azon már részt vett So- mogyvári Pál, a Nemzeti Színház, és Horváth Sándor, a Szolnoki Szigligeti Színház tagja is, akik vendégművészként szerepelnek a Magyarországon több évtizede nem játszott érdekes darab bemutatóján. Miszlay István, a Hemani rendezője elmondotta, hogy a félszáz főnyi statisztériával is megtartotta az első próbát; a statiszták nagyrészt a gyulai gimnázium tanulói közül kerülnek ki. A középkori vár udvarán teljesen befejeződtek a színpad és a nézőtér kialakításának munkálatai, az 500 személyes nézőtér minden pontjáról kitűnően látni és hallani a színpadon történteket. Somogyvári Pál a vár felhúzható hídján szerpével és a vár környék panorámájával ismerkedik. Békés megyében is ezrek értették és további ezrek értik meg, mindennap többen és többen ezt az igazán közérdekű ügyet. Ennek tudható be, hogy megyénk az országban az elsők közé kezd emelkedni a térítés önkéntes a sorban róluk. Nem godoskodnak megtartásukról, a rendszeres kapcsolat- tartásról, holott több emberi törődésre volna szükség. Az önkéntes ne a vérkonzerváló állomás vagy a kórház egy számontartott és időnként igénybe vett kétlá- bon járó eszközének, hanem külső — társadalmi — munkatársnak érezze magát, a nagy életmentő apparátus egyik eleven részének, akit időnként tájékoztatás, beszélgetés formájában is bevonnak az életmentő tevékenység áramába, sőt, ha mód van rá, megmentét és megmentettet ösz- szehoznak egy-egy testvéri kézszorításra. Így élő, eleven ez az egész! Másrészt így érthető el hamarabb az, hogy megyénk ennek az esztendőnek a végére 10—12 ezer önkéntes véradóval gyarapítsa azt az országos hadsereget, mely mindig készen áll embertársai életének megmentésére és amely hadsereg létezése nélkül ugrásszerűen növekedne az idő előtt sírba hüllők száma. Örvendetes, hogy megyénkben mindenfelé a párt-, a tanács- és a tömegszervezetek aktívan és egyre aktívabban segítik a mozgalmat. Teszik ezt nemcsak hivatalos állásfoglalás, szokásos ügyintézés formájában, hanem oly módon is, hogy vezetők és beosztottak maguk is feltűrik az ingujjat és adnak vért. A KlSZ-szer- vezetek az idén kezdenek mind élénkebben tevékenykedni a véradómozgalomban. A szükséges propaganda hiánya erősen érezhető. Több és lekö- tőbb előadásokat, filmvetítéseket, figyelemkeltőbb plakátokat. Az igaz, hogy mennyiségileg nincs baj, az előző esztendőkhöz mérten bőven van propagandaanyag. A technikai feltételek azonban máj* nincsenek megfelelően biztosítva. Itt van például a tárolás kérdése. Megfelelő személy-, teher- és hűtőkocsik nélkül bajos boldogulni, ugyanis gyorsan és nagy területre kell eljutni a levett vérért, azt mielőbb tárolni kell, mégpedig hűtve, mert — például a kevert vér — hűtés nélkül hamar veszendőbe megy. Vannak a mozgalom iránt passzív egyének, családok, sőt egész községek is. Talán nem árt előttük példaként említeni Almáskamarást. A véradóállomás küldöttei odaérve azt várták, úgy lesz Kamaráson is, mint másutt általában lenni szokott: mozgósítani kell a falut. Mekkora volt azonban csodálkozásuk, látva, hogy a vérvétel helyén már hosz- szú sorban vártak rájuk a kama- rásiak. És ami ugyancsak nem volt megszokott a szemükben, a sor elején a párt-, a tanács-, a társadalmi szervek, termelőszövetkezetek vezetői, nevelők, ag- ronómusok, egészségügyi dolgozók álltak, minden más hírverésnél erősebb hírverőkként Van egy dolog, amiről — nagyon helytelenül — sokfelé szemérmesen hallgatnak azok, akiknek pedig hivatalból is kötelességük lenne hangos cáfolása. Néha ostoba és természetesen mélyen alaptalan híresztelés támad arról, hogy hiába a vért adó személy önzetlensége, áldozathozatala, mert... és következnek a leggyerekesebb, legfantasztikusabb kitalálások. A megyei vérkonzerváló állomás igazgatója az elnökségi ülésen, félig mosolyogva, félig bosszúsan jelentette ki a minden józanul gondolkodó ember által sohasem cáfolt igazságot: — A vért nem isszuk meg, nem öntjük ki és nem kereskedünk vele. Mosolygott, hogy annyira gyerekes állítások megszülethettek, debosz- szankodott is, mert a túl hiszékenyek körében a legképtelenebb állítás is hitelre talál és pusztít, kárt okoz a köznek. Pedig nálunk az adott vér kórházi, életmentési célt szolgál, vagy bizonyos fontos orvosságok gyártásához nélkülözhetetlen. Minden országnak megvannak a maga véradó ezrei, tízezrei, e tekintetben, váratlan csapásoktól eltekintve, nem szorul más ország támogatására. Korunk a társadalmasítás,tömörebben, a szocializmus megvalósításának a kora. A hetente, évente végzett társadalmi munkaórák száma teméntelen és egyre te- méntelenebb. Emberek tízezrei segítenek a legcsekélyebb ellenszolgáltatás nélkül útépítésben, csatornázásban, fásításban és sok egyébben, hogy gyorsabban haladjon a közművesítés, szebb legyen lakóhelyünk, jobb az élet. A társadalmi munkák közé új állt be, az önkéntes, térítés nélküli véradás, mint a Vöröskereszt-mozgalom egyik szép és nagy emberbaráti eredménye. Tisztelet, becsület minden önkéntesének! Huszár Rezső
