Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
FÉSZEKRAKÁS írta: Sásdi Sándor Pázdonyi, a tsz-elnök — Engess utamra, tudom gáts2élbe, onnan vissza, is elmenésd-e készülődött, én, hogy mit csinálok. hozzák csőrükben a sarat: Utolsónak maradt, részvét- — Ha tudod, akkor eredj, rakják az új fészket az istel nézegette a kárvallottá- tedd, amit elterveztél. Mert tálló eresze alá. kaf. A füstölgő gerendára néked az elnök ígérete — Rakják... — ismételje ráloccsantotta kannájából a semmi, azt gondolod, a baj- az ember és nyűit a baju- maradék vizet. Azt mondta: — Most már nyugodjatok bele..; Meg aztán, nem úgy van, mint régen: közösségbe tartoztok, gondunk lesz reátok. Szépen elmondta, így is gondolta, de hét miféle vigasz ez annak, akinek a háza csonkig leégett, padlásán elhamvadt a háztájiban megtermett kukorica* él a munkaegységen félül kapott természetbeni járandóság, a kenyómékvaló búza. Az ember meg az asz- szony egymás mellett ült a szanaszét dobált, féltett bútor, sokféle lim-lom között. Verőn a köténye aljával a szemét törülgeti, az ura a tavaszt eget nézi, amelynek keleti hajlatán, a hajnal vöröses lilás színe bágya- . . , . ,, , dozik: Nedves az udvar bajutött úgy marad maga- sza fele, de nem pedert rajföldje, az üszkös romok kö- ra> mint amikor az uraság ta, hanem sietve ledobta a zött vékonyka fonálban konvenciósának elhullott a kabátját. Csákányt fogott, folydogál a víz. A pajta disznaja, tehene... Csak ledőlt falak alól kezdte ki- alól előmászik a kutya, tedd, amit elterveztél, én- ásni a részben épségben nyelve kilóg, melle liheg, velem ne törődj, a meg mara<jt gerendákat, egy ki- mlntiha vadat hajszolt vol- nem születettel se, akiről xincset, kapocsvasat letiszna. Még az este, amikor a azt sem tudod, kék vagy toen+ott cpnéikeHett = tűz kiütött, bújt el a ka- fekete lesz-e a szeme, Ler alá.Xgsimogatta az rók, feneketlen kosarak — Senkivel — semmivel elébe alázatoskodó kutya mögé; most óvatosan szí- nem törődöm — rántja a fejét; annak mondta, de matol a füst szagú levegő- yáll át az ember, de azért ben, csóválja farkát a gaz- megálJj visszaül ^ dfer. dája előtt, de az mergesen lábú kisszékre. Hallr rnan.^ ^ gátnak. A keleti égalj szí— Eredj innen, mert be- nejben aranyié foltok fényléd rúgok! ienek, a szomszédban vizet Az asszony sóhajt, a só- húznak; hallatszik a kút- ^ ^ _____„,.„v h aJtás belefullad a két szó- lánc csörrenése. Az asszony verejték, hátán mégnedve^a‘ úsít, odahanyatlik az ggdett az ing, de csak hajul— Jaj nékem. ura vállára. Pillanatra le- hozott, csattogtatta a csáHatszor, hétszer elismé- csukódik a szeme, de aztán kánytj közben egyszeregyszer az istálló felé nézett, amelynek eresze alatt naSimon Lajos: Megmondták az öregnek vagy hússzor: házatáját el ne hagyja már! Csizmatalpat hasztalan ne nyúzzon« Ősz-időben sáros a határ.« Télidőben foga nő a fagynak, azért sikít, mint a kisgyerek, fehér manók: hópihék szaladnak háztetőkön, vetések felett. Ffinövesztő napsugár-időben ki ne lépjen háza kapuján! Hogy szaladna öregen a szélben karikázó kalapja után! Am az öreg nem gondol a sárra, és a hideg? — Oda se neki! Hajnali szél szűkölő kutyája, mely a szántón elkísérgeti. Meg-megáll és kitép egy-egy dudvát — Otthagyták a répasor között! — Eltörték a szánnak is a rúdját! i— Elcsapnék én ilyen elnököt! •— De a búzát szépen elvetette... — Maradjon az elnök... üsse kő! Változik az öregember kedve, Kétpercenként, mint a rossz idő. Megmondták az öregnek vagy hússzor: házatáját el ne hagyja már! Csizmatalpat hasztalan ne nyúzzon, ősz-időben sáros a határ. En tudom, én érzem, mindig Így lesz, míg örökre el nem szendereg, földből van az öregember szíve, s parancsolni annak nem lehet.-im az asszony is úgy, hogy meghallja: — Jó lesz az új házhoz, amelyikben megszületik nemsokára a fiam... Megállás nélkül dolgozott, homlokát kiverte a Bónus István: ' Az én De szép ez a lombos akácfa! Húsz éve, vagy több is már talán, Hogy beágyaztam, elültettem: Homokváram déli oldalán. ö volt az én kedves pajtásom, Ismertem jól minden levelét, Figyeltem hosszú, téli álmát, S napbanéző bámész rügy-szemét. Szállt felettünk százféle felhő, Hullt vad zápor s jó langyos eső. Fám tűrte és elnéztem hosszan, Lombja lesz majd felettem tető. akácfám Megvéd a kóborló szelektől, Lehűti a nyári ég hevét, De jó lesz játszani alatta S olvasni a sok drága mesét! Most itt állok és elnémul a szám, Szívem fáj, ha nézem ezt a fát, Törzse szálas, kérges és erős, Körötte sok zöld sutnyó-család. Lombja úgy ring, mint nagy napernyő, Milyen magas, az eget éri! — Csak az a kár, hogy elszállt húsz év S nem tudok már örülni néki.., Történetek Somlay Artúrról telgeti, nem csoda, ha az megint rátágul a pusztu- ura elunja hallgatni: lásra. Nem akarja látni, — Ne jajgass, úgyse hasz- inkább az eget nézi, aztán Bal. lejjebb siklik a tekintete, Néz az asszonyra, aztán megállapodik az épségben beletemeti arcát a két ke- maradt istállón, amely- zébe, nagy-nagy fájdalom nek jászola előtt egyetlen ziháltatja a mellét. Végig- tehén szálazza a takar- gondolta, miféle kínlódás- mányt. Furcsán felnevet, sál építették a házat. A só- Az ura ijedten kérdezi: gorral együtt faragták a ge- — Megbolondultál? rendát, kora tavasszal ve- _ Dehogy is bolondultette a vályogot, leste nap, tam... odanézz: a fecskék... mint nap, hogy szárad-e _ Mu akaK2 a fecskék- már, és ha eső fenyegetett, kej, legszívesebben a saját testével védte volna a meg- Tegnap, ahogy ültem ázás ellen. A tetőre való a pitvar^zélben, varrtam a cserepet akkor vette, ami- kisinget a még meg nem kor a tsz konyhakertészete születettnek, látom ám, jól beütött és fizették a hogy szállnak a fecskék, dupla előleget. Az ajtók, láttam, hogy rakják fész- az ablakkeretek árát az küket a házeresz alá. Ket- asszony teremtette elő; úgy. ten hordták csőrükben a hogy libát tömött, korai sarat, egyre csak hordták, csirkét vitt a pécsi piacra, megállás nélkül szünet tele- Erre gondol az ember és nm... Csaknem beestele- végére jutván, fenyeget az dett, amire elkészült a ég felé, kimondatlan szóval fészkük... Elkészült az új számon kérve a kegyetlen ha]-léki de el ls pusztult a istent- miénkkel együtt... Baj ez, Felugrik, megy az istálló nagy az isten madarai- felé nekiszántan, eltökél- nak... ten. hogy talál még köte- Szegények, let, amelyre felakaszthatja magát. „Nincs miért él- _ sajnáld őket. ne nem...” Talán halkan ki is féltsd a fecskét... a íecské- mondta mindezt, de lehet, nek van magához való esze, hogy csak az arcáról olvas- több, mint némelyik em- ta le az asszony, mert ijed- bernek. Odanézz, nem resten ugrott fel és reszketve tellik a munkát, a fáradsá- állt a férfi elébe: got; nem siratják a tegnapi — Hová mégy, Péter? napot, hanem szállnak a gyobbodott. egyre szebben formálódott a fecskefészek. Nemrégiben összegyűlt Somlay Artúr, „szakmai” nevén „Argyel” több híve, évtizedekig bizalmas barátja. Egy régi, színházi emlékekkel zsúfolt, kedves szobában a nagy színész emlékét idézték. A forgalomban lévő, s a könyvekbe is bekerült Som- lay-anekdoták szerint Argyel szenvedélyes, robbanó tempe- ramentumú ember volt, akinek gyaikran voltak pénzgondjai. Ez a tulajdonság és ez az állapot valóban jellemezte őt, de tudni kell azt is, hogy Somlay nemzedékéből nem volt talán egyetlen magyar színész sem, akiben annyi szív, annyi igazságszeretet lett volna, mint éppen benne. Mindig a meghurcoltak, az ártatlanul hajszoltak oldalán állt, s kevesen tudják róla — egy régi rendezője elevenítette fel a „Som- lay-esté”-n —, hogy amikor 1944 nyarán üldözötteket tereltek át az utca egyik oldaláról a másikra, Argyel magából kikelve rohant utánuk, mindenét odaajándékozta a szerencsétleneknek és üvöltve szidta a fasisztákat. Különös véletlen, hogy nem hurcolták el őt magát is. A kitűnő zeneszerző meg arról beszélt, hogy Somlay — nem sokkal halála előtt — egy csomó pénzt adott fel szűkölködő ismerőseinek. Gondosan kitöltötte a cédulákat, ráírta: „Feladó: Somlay Artúr”, aztán barátjával együtt elhagyta a postaépületet. És kinn az utcán így szólt a komponistához: — Most pedig, kérlek szépen, szerződtess nekem egy húszast... „Szerződtess nekem...” Kedvelt kifejezése volt ez, baráti kölcsönök kérésekor. Egyszer azonban — még a felszabadulás előtt — valóban szerződés- kötésre várt egy nyári délután, a Duna parti káyéház teraszán. Viszonylag nagy pénzt kellett kapnia és a társaságában lévő zeneszerző nyugtatta: nem kell izgulni, a producer biztosan jön, nincs még négy óra. Ám pontosan négy órakor — a producer helyett — egy nyári viharzápor érkezett meg. Argyel nagyon nem szerette a záport — a mennydörgés meg különösen felborzolta. De, mert a kávéház fedett része zsúfolásig tele volt, Argyel & barátja az ajtóban várta, hogy végeszakadjon az égzengésnek. A zeneszerző csodálkozására a színész csak akkor robbant ki, amikor az egyik mennydörgés — késett. Argyel felkészítette idegzetét a félelmetes hangokra, de ha már áznia, s szorongania kellett, (és a vihar miatt a pénzes ember is késett), legalább a mennydörgés ne késsen. És éppen ezért egy pillanatnyi viharszünetben futott ki a terasz vízben ázó asztalaihoz, felborított vagy hármat és így kiabált: • — A fene egye meg Edison Alva Tamást! Hiszen — ugye —, ha Edison nem találja fel a filmet, ő most nem várna itt a filmesre és nem kellene áznia és idegeskednie. Színháztörténeti tény, hogy Csortos Gyulát nem nagyon szerette, Hegedűs Gyulát viszont úgy tisztelte, hogy — haláláig — kalaplevéve köszönt a Vígszínház előtt álló — mellszobornak. Beregi Oszkárt is becsülte, de azért — egyszer régen — megvert egy embert, aki ragyogó képpel lépett oda hozzá és hogy kifejezze hódo- * Iatát az akkor még fiatad színésznek,* ezt mondta: „Maga egy második Beregi...” Tény- való az is, hogy Rátkay Mártonnal évtizedekig haragban volt, amíg... Amíg egy darabban — nem sokkal mindkettőjük halála előtt — össze nem kerültek. Rátkay, hogy megnevettesse haragosát, összevissza fintorgott. Argyel — mint később megfogalmazta — hősiesen tartotta magát. „Csak nem fogok röhögni a stepszli miatt!” Aztán figyelmesen nézte régi kollégája arcát és úgy tapasztalta — ahogyan azt szintén később ki is fejtette —, hogy a festék és a fintorok rétegei mögött a betegség, a bánat és egy kicsit már a halál ül azon az arcon. Megrendült és — a jelenethez egyáltalán nem illően — odalépett a „stepszli”-hez és megcsókolta. Az ügyelő rögön felírta, Ar- gyelt száz forintra büntették. Szó nélkül kifizette. A.
