Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

UM. június 21. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON Csaknem fél évszázados tanítás után..* * Törülközőnk tisztasága Á törne gbet e gségék sorában nem az utolsó sorban állanak a bőrbetegségek. Ez indította a Düs­seldorfban működő közegészség- ügyi és mikrdbiológiaá intézet két tanárát, W. Kikiuth és L. Grün professzorokat, hogy megvizsgál­ják, mi okozza a bőr gombáso­dását és egyéb bőrbajokat Arra a gondolatra jutottak, hogy bio­lógiai vizsgálatnak kellene alá­vetni a családok törülközőit Ezért a város újonnan épült ré­szében épült házak lakói közül azokat, akiket általában jómó­dú aknak ismernek, felszólították, hogy az általuk használt törülkö­zőket vizsgálat céljaira bocsássák 1 az intézet rendelkezésére. Száz­nál több törülközőt küldtek be. Feltehető, hogy nem a legmocs­kosabb darabokat bocsátották vizsgálat alá. Megállapították a beküldők által rendelkezésire bo­csátott törülközőkkel kapcsolato­san, hogy azokat átlag négy na­ponta három személy használta. A megvizsgált családi törülközők 50 százalékában négyzetcentimé- terenként 13,888, harminckét szá­zalékában 27,777 és 14 százaléká­ban 55,565 baktériumcsírát talál­tak. A csírák 30 százaléka geny- nyes megbetegedések okozója és ezek közül 20 százalék a pemici- linnel szemben közömbös hatást •« e « s« i r])iüal—Divat mutatott. Különösen a gyerekek által használt törülközők voltak bőséges bacilusgazdák. A két tu­dós megállapítása szerint a gye­rekek az iskolában, játék után használt törülközői tartalmaztak rendkívül sok baktériumot. Hoz­zájuk hasonlóan az üzemekben, műhelyekben, irodákban mosako­dó és nyilván közös törülközőket használt felnőttek családi törül­közői is feltűnő nagy számban hordozták baktériumokat. A tudósok a vizsgálat után azt ajánlják, hogy mindenkinek le­gyen meg a saját törülközője. Kézmosás után úgy a gyerekek, mint a felnőttek, de különösen az asszonyok konyhai munka után használjanak papírtörülközőket s ezeket használat után semmisít­sék meg. N. J. Ritkán előforduló és megható eseményt ünnepeltek tegnap Bé­késcsabán, az V. számú általános iskolában. Az iskola* * tantestülete és pedagógus szakszervezete bú­csúzott két hűséges nevelőjétől, az egyszerre nyugdíjba vonuló Bakonyi pedagógus-házaspártól. Bakonyi Istvánná 45 esztendő­vel ezelőtt állt először kis tanít­ványai elé, hogy megtanítsa őket a betűvetés és a számolás nagy­szerű tudományára. Férje két év­vel korábban, 1917-ben cselekedte ugyanezt. Az azóta eltelt csaknem fél évszázad alatt nevelői védő­szárnyuk alól iskolások ezrei röp­pentek tudással vértezetten az életbe, a munka s a továbbtanu­lás felé. Áldozatos évtizedekkel a hátuk mögött most hát jól megérdemelt nyugalomba vonultak ők ketten. A békéscsabai városi tanács ez alkalommal pénzjutalomban ré­szesítette őket, az V. számú álta­lános iskola tantestülete és szak- szervezeti bizottsága ugyanakkor meleg ünnepléssel köszönte meg mindazt, amit annyi időn át gyer­mekeinkért cselekedtek. Ennek a megható kis ünnepségnek gondo­latban részesei voltak mindazok a szülők és tanítványok, mindazok az ezrek, akik ismerték őket és mindig hálával gondolnak rájuk... Komika is ballagott... MORZSÁK A házasság első napjai istán az asz- szony engedélyt jcapott ara, hogy mindazt csinálhatja, aimí a férj akar. A szotgalelkű ember meg van győ­ződve róla, hogy csupán meggörnyed- ve tudunk feléinél kodni, * Jánosnak hámuílatos enflékoző tehet­sége van: mindent az eszében tart, amit el kellene felejtenie. Károly ba­rátom azok közé tartozik, akik min­dent magukra vesznek, kivéve a feJe- lősségetj * A* orvosok az egyedüldek a világon, akik megélhetésük alapjait rombolják szét. Nemrégen még a ballagások ünnepélyes korszakát éltük, mert ugyebár, ballagó nép vagyunk: ha egy állampolgár valamely tanintézet utolsó évfolyamát el­végzi, akkor feltétlenül ballag. A hozzátartozók meg ilyenkor elballagnak a ballagásra... Nagyjából ezzel egyidőben van a billegések korszaka is. Ezt azonban már nem a végzősök mívelik, hanem a korábban vég­zettek, akik tíz-, húsz- vagy — teszem azt — éppen százéves érettségi találkozóra jöttek ösz- sze... A sors abban a kivételes sze­rencsében részesített, hogy bil- legve-ballagást láthattam. Két és fél éves keresztfiam, Komika („rendes” nevén János­ka), aki harmadik évfolyamú, tehát .végzős bölcsődés, egyik reggel különösen kicsinosítva állt elém. Néztem a kis vasgyú­rót, ő meg engem, arcán valami ünnepélyes komolysággal. Nem állhattam szó nélkül: — De elegáns vagy, Komika! Hová mész? — Ballagni, keresztapa! —vá­laszolt nagy komolyan. — Mi a fene —lepődtem meg — már te is?! Értelmes arcocskáján látszott, hogy még valami meglepetést tartogat számomra. Nem kellett sokáig vámom, Komika hangjá­ból dicsekvés csengett: — De te nem fogsz óvodába járni! — Még szép— — motyogtam zavartan és sietve én is ünneplő­be' vágtam magam, hogy meg­nézzem a legkisebbek ünnepsé­gét. Mondanom sem kefl, milyen szívderítő, megható látvány volt a kis emberpalánták billegve­ballagása, Elérzékenyülésemben is büsz­keség töltött el: Komika, a vég­zős bölcsődés, első évfolyamú óvodai hallgató lett™ Meghatottságomban azon nyomban egy transzparenst pín- gáltam a kicsinyeknek: „Talál­kozunk 2064-ben!** i-----z­D IVAT AM egy félreeső sarokból leste volna meg An- tiszatirt és Habfehérkét, bizony sok mindent gondol­hatott volna. -„Hát lehetsé­ges, hogy ma, 2564 májusár­ban, létezik ilyen tökéletesj úgyszólván egyedülálló sze- relem?" Pedig igy volt igaz. De mennyire igaz! A húszéves Antiszatír a Jeremiás pró­féta” mesterséges hold fő srafológusa (ő erősíti meg a srófokat a műholdon) és a szép Habfehérke, a kozmikus hozentrágerek gyárának szortírozónője, maradéktala­nul szerették egymást. Mindezek eredményeképpen hanyatt-homlok elrohantak az Első Járási Házasító im­pozáns épületébe egy in­tézménybe, amely a szere­lem kutatásával, annak le- galizásával és esetleges jö­vendő vigasztalásával foglal­kozott. Az első* elengedhetetlen formaságokon szerencsésen túljutottak. Hamarosan meg- ^ kapták a szükséges házassá­gi dokumentációt: bizonyla­tot a belső elválasztó hor­monok és egyéb mirigyek működésének kiegyensúlyo­zottságáról; a Jupiteren épült mikropontház telepü­lés elnökének igazolá­sát, hogy megfelelő lakást biztosított részükre; tanúk nyilatkozatát, hogy minden lényeges elméleti és gyakor­lati kérdésben egyeznek né­zeteik; a legfelső bolygókö­zi bíróság nyilatkozatát, mely szerint a jövendő há­zastársak ellen nem folyik nyomozás és körözés sincs folyamatban ellenük — és végre eljutottak az érzel­mek tisztaságát vizsgáló, A fő srafológus és a szép szoriírozónő szerelme Irta: Ilija Popovszki nagy hőelektromos alfanuk­leáris Vizsgáló elé. Idős, ráncos arcú, fehér köpenyes nénike vette át gyakorlott mozdulattal kér­vényeiket és a csatolt la- borátumba pillantva meg­jegyezte: m Jól vem gyerekek, lá- íom, hogy szeretitek egy­mást és boldog házaspár lesztek. Most már csak a Vizsgálónak kell alávetne­tek magatokat. Oh.„ «9 suttogta a lány én... valahogy... olyan zavarban vagyok. A nénike barátságosan rá- mosolygott. =3 Miért, szépségem? Hi­szen a Vizsgáló a lehető leg­pontosabb, sőt mondhat­nánk hibátlan készülék, és leméri az érzelmek mennyi­ségét és minőségét. Menje­tek csak ki-ki a maga ka­binjába és ne féljetekí A feszengő fiatalok belép­tek a sötét, szűk helyisé­gekbe. A néni becsukta mö­göttük az ajtót, lekattintott két-három kapcsolót és ami­kor odabent furcsa kere- pelés hallatszott, bekiáltott nekik: —i Kész! Gyertek ki! Antiszatír és Habfehérke az izgalomtól kipirulva, re­megve léptek ki a készülék­ből és némán egymásra bá­multak. —> Ugyan gyerekek, mi lelt benneteket?! Ha valóban szeretitek egymást, akkor érzelmeitek természetesen vagy vegyileg tiszták és nincs mitől félnetek. Sze­relmetek intenzitása, kine­tikai energiává változtatva, az elektrobambis devigráto^ atomfúziós gépezetén megy keresztül és tizeddecimális pontossággal a helyszínen mutatja ki a gépi önszámí­tón rokonszenvetek tény­helyzetét, vagy annak ellen­kezőjét... Tessék, itt az eredmény. Síri csend. A fehér kabá­tos nénike hosszan ráme­redt a két kis kartonlapra, amely épp az imént poty- tyant ki a gépből. Végre felemelte ősz fejét és hitet­lenkedve rebegte: r-i Hát lehetséges? A fiú és a lány egyszerre hajolt a karton fölé. „A fiú szerelme látszóla­gos —1 állt az első kartonon. —I Tulajdonképpen anyagi érdekek vezérlik.” A másik sem volt különb. „A lány képtelen a szere­lemre —< csak a fiú társa­dalmi állása és a fényűzés érdekli.” —• Hihetetlen! — kiáltottak fél az előbb még túláradó­an boldog jegyesek. Hát ennyire csalódtam volna benned? Könnyek, a hajdani ro­mantikus múlt maradványai tódultak szemeikbe... A nagyon öreg tisztviselő- nő, aki már ezer és ezer fia­tal párt adott össze, maga sem hitt szemének. ?= De gyerekek! == szólalt meg végre m valami nin­csen rendben. Elsőnek Antiszatír tért magához.-H Minden rendben van ea felelte keserűen. &h Azt hit­tem, hogy szeret, pedig." Legalább te ne beszélj nekem szerelemről! — nyög­te ki Habfehérke könnyek­ben ázva. —! Várjatoki várjatoki « nyugtatta őket a néni. Ha nem tévedek, kislányom, kétféle kesztyűt viselsz. Habfehérke reszkető ke­zeire nézett és elpirult. “H Valóban... de olyan iz­gatott voltam reggel.... —i Hát maga, fiatalember-, kinek a nadrágját vette fel, ha szabad kérdeznem? —i Egek! — kiáltotta a fiú. Véletlenül apám munkanad­rágját vettem fél. Nem is csoda, amilyen zavart vol­tam reggel. A néni elmosolyodott, megfogta kezüket és ünne­pélyesen kijelentette: ■—* Esküdjetek meg, gyere­kek és legyetek boldogok, hiszen nincs akadály. s=) És a Vizsgáló? r* Bizonyára elromlott, majd utánanézünk. A gépkezelő valóban ha­mar megtalálta a hibát: ki­égtek az elektrofototurbó- sejtek és ezért a gépi önszá­mító hasból adta az adato­kat, nem 'törődve a tények­kel. Szúrópróbát is csinál­tak: meghívtak egy ismert sportújságírót, beültették a készülékbe és amikor kijött a karton a felirattal:,,Neve­zett rendkívül tárgyilagos és nem húz egyetlen klubcsa­pathoz sem” — bebizonyo­sodott, hogy a Vizsgáló va­lóban hibás volt. (Ford.: Péter Zsuzsa)

Next

/
Thumbnails
Contents