Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

1964. június 21.

2

Vasárnap

Nehezebb kimondani?

elmúlt napok egyikén Békéscsaba utcáit jártuk egy hazalátogató ismerősömmel. „Változott a város sokat” — kezdte a mondatot és utána szinte sorolta az egy-két év alatt végbement változásokat. Eszembe jutott, hogy ml, alklk itt vagyunk, és naponta megtesszük az utat az állomásig és onnét vissza a tanácsig, csak azt vesszük észre, hogy milyen csúnya a Tanácsiköztársaság útja és talán, ha vonaton utazunk, szemünkbe tűnik a vásártéri sokasodó fehér házak látványa Pedig így együtt teljes a kép, hiszen semmi sem mutatja jobban, hogy van itt előrébb lépés, fejlődik a város még akkor is, ha erről kevesebbet is beszélünk.

Az elmúlt hetek történetéhez tartozik például az is, hogy megnyílt az Arpád-strand. Hm. Igen. Szóval biztos, hogy ez másutt nem szenzáció. De nálunk azzá lett, mert lapunkban ez év januárjától hat cikkben foglalkoztunk azzal, hogy mi is lesz a sorsa a fürdőnek. Az építőipari vállalat más munkákra hivatkozva nehezen haladt és előfordult, hogy egyetlen kőművesre jutott egy művezető. Nyilván nem lehetett várni, hogy határidőre elkészülnek a munkával. Ma már utána vagyunk a dolgoknak, kár lenne bírálgat- ni, de a tanulságot azért mégsem árt levonni. A városi tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott többek között a strand ügyével Is. Határozatot hoztak, hogy minden erővel támogatni kell ezt a munkát. A városi népfront-elnökség tagjai, Kovács Pál országgyűlési képviselővel az élen, leleményesen kapcsolták össze a fürdő érdekét a város érdekével és olyan társadalmi munkát „vágtak” ki, hogy egy héttel később már az első vasárnapon 1500-an élvezték a hideg vizet. Erről beszélgetve vontuk le: mindannyiunknak többet kell törődni azokkal a beruházásokkal, amelyek nem tartoznak szorosan a városi tanács hatáskörébe. Ha már erről beszéltünk, akkor mondjuk meg azt is, hogy valahogy úgy vagyunk mi, hogy könnyebb kimondani a bíráló szavakat, mint a dicséretet. Heteken keresztül bíráltuk az építőipari vállalat munkáját, de arról már nem számoltunk be, hogy a legutóbb átadott V/5-ös épületben az átvevő bizottság mindössze 300 forint értékű javítanivalót talált! Hogy majd lesz mészkukac? Lehet. Az azonban biztos, és ezt nyugodt .lelkiismerettel írom és mondom, hogy a Békéscsabán átadott lakások többsége becsülettel készült, s azok, akik ott dolgoznak, munkások és műszakiak,

Együttes ülést tart a békéscsabai tanács és a Hazafias Népfront

Június 22-én, hétfőn délelőtt közös ülést tart Békéscsabán a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága. A megbeszélésen a lejárt határidejű tanácsi határozatok végrehajtásáról, Békéscsaba külterületének, a várost övező tanyavilágnak társadalmi és kulturális helyzetéről tárgyalnak, s kiértékelik a városi bíróság munkáját, különös tekintettel a népi ülnökök tevékenységére

tőlük telhetőén mindent elkövetnek, hogy a kifogás minél kevesebb legyen.

V alahogy mi úgy vagyunk a dicsérettel, hogy azt már nem merjük leírni. Pedig sokan vannak olyanok, akik munkájuk után megérdemelnék és talán teljesebb lenne a kép, ha a dicséret is elhangzana.

D eszámoltunk arról, hogy a város vízellátása érdekében milyen erőfeszítéseket tett a Békés meigyei Csatorna- és Vízmű Vállalat. Nemcsak a munkások, hanem a vállalat igazgatója, főmérnöke is, túl a nyolcórás munkaidején, dolgozott, fizikai munkát is végezve. Ez a vállalat is azok közé tartozik, amelyről szinte megszámlálhatatlanul jelentek meg a bíráló cikkek.

Nem arról van szó, hogy mától kezdve akár az építőipari vállalatot, vagy a csatorna- és vízmű vállalatot csak dicsérjük, hanem arról, hogy mikor ezt megérdemlik, megtegyük! Ezzel teljes a vállalatok munkája és ezzel teljes a mi munkánk is.

Bizonyára előfordul még, hogy bírálatot mondunk az építőipari vállalatról vagy más vállalatról, de nagyobb figyelmet kell szentelni (nemcsak az újságírónak), hanem mindenkinek az eredményesen dolgozókra.

És ebből levonhatjuk azt, hogy nem nehezebb kimondani a dicséretet sem, mint a bírálatot. Hiszen a munkával együtt jár annak eredményessége vagy éppen eredménytelensége is. És ettől függően jár érte bírálat vagy dicséret

I ehet, hogy elkanyarodtam az

*■ ismerősömmel történt beszélgetés eredeti témájától, a város fejlődésétől, de ez mind hozzátartozik. Talán zökkenők is vannak a város fejlődésében, de az igény megvan és párosul már azzal is, hogy mindenki tesz érte erejéhez mérten, s a kép így teljes, mint ahogy a város is szép vagy csúnya utcáival Békéscsaba. Hogy pedig kevesebb legyen a csúnya utca, azért mi is tehetünk és ... tegyünk is.

Dóczi Imre

Az Észak—16 segít

leg a sarktól 140 kilométernyire van és gyorsan halad a Grönlandi-tenger irányába. Az Észak—16 expedíció repülőgépei a legrövidebb időn belül elköltöztetik a személyzetet és elszállítják a felszerelést a jégtábláról.

Az Északi-sark—10 állomás helyett a Schimddt-foktól 740 kilométernyire északkeletre az Északi-sark—13 expedíció folytatja a munkát.

Tavaly tavasszal a Wrangel-szi- gettől 1200 kilométernyire' északkeletre ugyancsak új úszó kuta- tóállomás jelent meg: az Északisark—12. Ez az expedíció egy év alatt északnyugati irányban több mint 500 kilométert tett meg az úszó jégtáblán. A március közben rendkívül mozgalmas hónapnak bizonyult. A kutatóállomás „talaja”, az úszó jégtábla 10-én töreaz IL—14-es gépek számára. Erről a közbeeső ugródeszkáról a repülőgépek több mint húsz utat bonyolítottak le az Északi-sark—■ 12 kutatóállomáshoz, és sikerült az expedíció új résztvevőit, valamint a több tucat tonna hasznos terhet a helyszínre szállítani.

A kutatóállomás új gárdája Nyikolaj Kudrjavcev kandidátus vezetésével már megkezdte munkáját.

Az Észak—16 expedíció résztvevői az óceán roppant térségein, repülőgépek segítségével automata rádió-meteorológiai állomásokat állítanak fel az Északi-sarktól a Behring-szoros partvidékéig, illetve a másik oldalon, Novaja Zemljáig. összesen húsz ilyen támaszpont lesz ebben a körzetben, továbbá harmincöt mélytengeri hidrológiai állomás. A sarkvidéki

Rádiószondával vizsgálják az atmoszféra felső rétegeit az úszóállomás kutatói.

Az Északi sarkvidéken tevékenykedik ezekben a napokban az Észak—16 expedíció, amely az Északi Jeges-tenger egy roppant háromszögét kutatja, Novaja Zemljától, a Ferenc József földtől és az Északi-sarktól a Behring-szoros partjaiig. Az expedícióban több száz tudós, pilóta, rádiós vesz részt.

Az expedíció egyik feladata az Északi-sark—10 úszóálloimás felszámolása. Ennek a Wrangel-szi- gettől 450 kilométernyire északnyugatra létesített állomásnak a személyzetét a Lenin atomjégtörő szállította a helyszínre.

Fennállásának harminc hónapja alatt a jégtáblán úszó állomás északnyugati irányban, ember nem járta térségekben, több mint kétezer kilométert tett meg. A tudósok új adatokat gyűjtöttek a tenger mélységéről, a fenék domborzatáról, s a víz áramlatairól. Az Északi-sark—10 állomás jelenAz Északi-sark—12 állomás személyzetének minden tagja részt vesz az ivóvíz-nyeréshez gyűjtött hótömbök elszállításában.

dezni kezdett, s alaposan megrongálódott a jégtáblára telepített repülőtér. A helyreállítást haladéktalanul még kellett kezdeni, miután március végén időszerűvé vált a személyzet elszállítása. Ismét az Észak—16 expedíció pilótái segítettek, akik a kutatóéllo- más táborhelyétől hót kilométernyire új leszállóhelyet építettek

meteorológiai intézetek máris adatokat kapnak a szél irányáról, a hőmérsékletről, a légnyomásról és az úszó jégtáblák vándorlási irányáról. Az Észak—16 expedíció által nyert értékes adatok révén távprognózisokat készíthetnek a meteorológusok az északi hajózható utat igénybe vevő hajók számára.

A háború elhárításának lehetőségéről

A második világháborút átélt nemzedék tudatában még elevenen él annak minden szörnyűsége. De a háború réme nemcsak a múltból kísért, hanem még ma is fejünk felett lebegő veszély. Korunk fő kérdése: képes-e az emberiség megszabadulni e fenyegetéstől és van-e lehetőség arra, hogy a háborút, a történelem évezredes „útitársát” száműzze az életből. ' A nemzetközi kommunista mozgalom közösen elfogadott dokumentumai egyértelműen igennel válaszodnak erre a kérdésre, és kimondják: megvan a lehetősége annak, hogy az emberi akarat, a józan ész győzedelmeskedjen a rombolás erői felett.

Ez a következtetés nem valamiféle jóakaratú felbuzdulás alapján született, hanem korunk tudományos elemzéséből fakad. A kommunista mozgalom e tétel kidolgozása során figyelembe vette a haditechnikai eszközök területén bekövetkezett mélyreható minőségi változásokat, azt, hogy egy nukleáris háború romba döntené a civilizáció legfőbb központjait, száz- és százmilliók halálát okozná. Ezért a termonukleáris katasztrófa elhárítása nélkülözhetetlen feltétele mindennemű haladásnak és a szocialista világforradalom győzelmének olyan formában, amely legjobban megfelel a népek érdekeinek. Másrészt a kommunista pártok abból indultak ki, hogy a világban lezajlott történelmi jelentőségű változások eredményeképpen az erőviszonyok gyökeresen megváltoztak a szocializmus és a béke javára, ami megteremtette a háború elhárításának lehetőségét. Ez a két körülmény: a háború elhárításának szükségszerűsége és lehetősége szorosan összefonódik egymással, és együttesen alkotja a kérdés helyes megközelítésének alapját.

A háború elhárításának lehetőségét hirdető marxista tétel napjaink legfontosabb elméleti, politikai és gyakorlati kérdésévé vált. Az nem meglepő, hogy a háborúra spekuláló imperialista körök és azok ideológusai egyrészt a szocializmust vádolják a nemzetközi feszültségért, másrészt olyan nézeteket is hirdetnek, hogy a háborúk az „örök” emberi természetből fakadnak, és amíg ember él a földön, mindig is lesznek.

Annál megdöbbentőbb viszont, hogy a kommunista mozgalomban is akadnak olyanok, akik a közösen elfogadott állásponttól eltérő nézeteket hirdetnek ebben a kérdésben. A Kínai Kommunista Párt vezetői által hirdetett nézetekről van szó. Nincs lehetőség arra, hogy e szerteágazó és bonyolult probléma valamennyi összetevőjét elemezzük, s így csupán arra szorítkozhatunk, hogy két fő probléma vizsgálatára koncentráljunk.

Az egyik legfontosabb kérdés a háború elhárítása lehetőségének megítélése. A baloldali, álforradalmi nézetek hirdetői meglehetősen ellentmondásos válaszokat adnak e kérdésre. Egyrészt azt állítják, hogy amíg imperializmus van, a háborúk elkerülhetetlenek, mert az imperializmus ragadozó természetű, hódításokra törekszik és ezért a háború elhárításáról beszélni illúziókat szül, lefegyver- zi a népeket. Másrészt azt állítják, hogy az imperializmus papírtigris és ereje korántsem olyan nagy, mint amilyennek hirdetik. Mindkét állítás — azonkívül, hogy egymással ellentétes — egyben hamis is. Az első állítás az imperializmus erejét mindenhatónak tekinti, ami ellen nem lehet semmit tenni. Nem veszi figyelembe, hogy jóllehet az imperializmus természete valóban nem változott,

de radikálisan megváltozott a helyzete és a világban betöltött szerepe. Amíg az imperializmus befolyása volt a döntő a világ- események menetére, a háborúkat valóban nem lehetett elhárítani. De ma már az imperializmus mindenhatósága a múlté, az ellene harcoló erők tábora nagyobb és ami különösen fontos, ezeknek ereje állandó növekedésben van. Ilyen viszonyok közepette azt hirdetni, hogy amíg imperializmus van, a háborúk elkerülhetetlenek, egyértelmű a fő ellenség erejének túlbecsülésével, a szocializmus és a béketábor erejének, lehetőségeinek lebecsülésével.

Más oldalról vizsgálva a kérdést, az imperializmus erejét semmiképpen sem szabad lebecsülni. Különben is, ha az imperializmus valóban olyan gyenge lenne, ahogyan a dogmatikusok állítják, akkor miért ne lehetne rákényszeríteni a békét? Az imperializmus ma még igen nagy katonai erővel rendelkezik, gazdasági, politikai befolyása számottevő és ezért papírtigrisként kezelni egyértelmű erejének alábecslésével, ami súlyos hibák forrása lehet.

A kommunista mozgalom többsége elveti ezeket a nézeteket és vallja, hogy bár az imperializmus ereje még igen nagy, de befolyása már nem mindenható és figyelembe véve