Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-20 / 143. szám

1964. június 20. 3 Szómba' Aki kéznél van, segítsen! Megindultan sorolt néhány ta­pasztalatot az utóbbi évek nagy munkáiból a Gyulai Gépállomás igazgatója. Meggyőződéssel állí­totta, hogy a múlt év őszén a gabonavetés legnagyobb hajrá­jában az egyik tsz földjén igen sok látogató megfordult. A trak­toros kiválóan dolgozott, s a jó munkáért menet közben is sokan gratuláltak. Amikor az egyik nap ez a traktoros teljesítmé­nyét számba vette, döbbent rá, hogy három holddal keveseb­bet vetett, mint vethetett volna. A látogatók miatt sokszor meg kellett állnia, mert a kérdésekre választ vártak. Feltehető, hogy az aratás idő­szakában is többször tartanak ellenőrzést, de lesznek a betaka­rításnak csendes szemlélői is, akiket csak a gyönyörködés csá­bít a kombájn mellé. Mit tegyen ilyen esetben a kombájnvezetö? Álljon le csevegni vagy a mun­ka sürgősségére való tekintettel dolgozzon tovább? Ha a gép jól működik, akkor felesleges a szemlélőkkel cse­vegőpartit rendezni. Ha pedig valami miatt le kell állni, akkor meg a csendes szemlélő és az ellenőrzésen levő ember se azt kutassa, hogy annak idején kik javították a gépet, s a szemlén milyen osztályzatot kapott, ha­nem a hiba megszüntetésére ál­dozzák a perceket. A hibásodás vagy valaminek a hiánya jusson el az intézkedésre jogosult tsz- vezetőhöz, hogy azt azonnal to­vábbíthassák a körzet gépjavító vagy gépállomásának központjá­ba. Akik ott ügyeletet tartanak, tudják majd mit kell tenniük. A Gyulai Gépállomás igazga­tója tulajdonképpen azt sürget­te, hogy aki kéznél van, ne a szemlélő szerepében tetszelegjen, hanem elsősorban segítsen. A hiba okának kifürkészésére lesz idő később is, erre különben is vannak hivatottak. Az aratás­ban az lesz a lényeges, hogy a munkából kiesett gépekkel mi­nél hamarabb visszatérjenek a gabonatáblákra, hogy a jó gépek megállás nélkül dolgozzanak. Akit a nagy munkában az ilyen segítő szándék tesz jó értelem­ben nyugtalanná, az készségé­vel kétszeresen segíti a betaka­rítás gyorsabb ütemét. —sik. Hétfőn megkezdik az őszi árpa aratását A napokban lehullott csapadék kedvezett a kalászosoknak és a kapásnövényeknek. A kalászosok még időben kaptak esőt megyénk­ben. Bár a lehullott csapadék a növényápolást akadályozta, a leg­több tsz-ben az aratás előtt mégis befejezik ezt a munkát. A kötegyáni Vörös Csillag Tsz- ben valóságos felhőszakadás volt. Öt-hat napig rá sem lehet menni a cukorrépa- és kukoricatáblákra, így a 220 holdnyi répa mélyka­pálását csak 50 százalékra tud­ták eddig elvégezni. A kukorica első kapálását 80 hold kivételé­vel befejezték, 300 holdon pedig másodjára kapálnak. A háztáji­val együtt összesen 790 hold ku­koricájuk van. A lucerna máso­dik kaszálását ma fejezik be 424 holdon. A dévaványai Lenin Tsz-ben 280 holdról lekaszálják a lucer­nát június 20-ig. Az első kaszá­láskor 537 hold lucerna a várt nyolcmázsás átlagtermés helyett 10,5 mázsát adott. Június 16-án Tizennyolc liter napi tejhozam abrak nélkül Ezerötven szarvasmarha és tízezer juh él öntözött legelőn Szarvason Jó néhány évvel ezelőtt dr. Nagy Zoltán tudományos kutató kísérletképp öntözéses mestersé­ges legelőt telepített a Szarvasi a mezőgazdasági tanuló a békéscsabai tsz-ekben Békéscsabán 1961 óta 62 mező- gazdasági tanulót szerződtettek a termelőszövetkezetek. Üj dolog ez, hiszen azelőtt ismeretlen fogalom volt a mezőgazdasági tanulókép­zés. Megyénkben a kezdet óta szerzett tapasztalatok bizonyítják: hasznos a fiatalok ilyen képzésé­vel foglalkozni, s vannak terme­lőszövetkezetek, ahol tömegével jelentkeznek, hogy szerződést kös­senek, szakmát tanuljanak. A békéscsabai tsz-ekre sajnos ez nem áll. „Nagy az ipar vonzó ereje” — mondják egyesek, s ez­zel a maguk részéről elintézett- nek tekintik az ügyet. Valóban igaz, hogy az ipar sok fiatalt el­von a szövetkezetektől. Az elmúlt években ugyanis 62-ből 11 bontot­ta fel a szerződését, többsége az­zal az indokkal, hogy elhelyezke­dett az iparban, s nem látja jövő­jét a mezőgazdaságban. Mi ennek az oka azon felül, hogy az ipari pálya valóban von­zó a fiatalok körében? A cél helyes, a rendelet jó. Szükség van szakképzett embe­rekre — főleg a fiatalokra — a mezőgazdaságban: az állattenyész­tésben és növénytermesztésben egyaránt. A hiba főleg az, hogy bár a tsz-ek vezetői nem vonakod­nak a szerződéskötéstől, sőt igény­lik — a Kossuth Tsz-ben például tavaly és 1962-ben összesen húsz tanulót vettek fel — ennél tovább nemigen léptek. A fiatalok tanulni akarnak. Legtöbbjüket a gép, a technika ér­dekli — bizonyítja ezt az is, hogy a tanulóik zöme a szántóföldi nö­vénytermesztő gépesítési szakra jelentkezett —, s ezt csak elenyé­sző mértékben találják meg a me­zőgazdaságban. Bár a gépesítés egyre nagyobb a tsz-ekben, egy olyan ipari cent­rum környékén, mint Békéscsaba, ez kevésbé vonzza még a fiatalo­kat. Segíteni ezen — a gépesítés jelenlegi üteme mellett — nem nagyon lehet. Annál inkább van lehetőség az áldatlan állapot meg­változtatására más vonalon. A fiatalokkal való törődés dön­tően esik latba abban, hogy meg­maradnak-e a mezőgazdaságban vagy sem. A szociális intézkedé­sek és a kedvezmények biztosítása mellett a tapasztalat az, hogy mégsem törődnek eléggé a mező- gazdasági tanulókkal. Nincs fele­zárói van szó. Ügy hiszem, ez eléggé nyomós népgazdasági ér­dek!’! Nem itt van vajon a kérdés egyik gyökere? Az, hogy sok gaz­dasági vezető gondolkodásmód­jában népgazdasági érdek ajatt más értődik, mint ami a mun­kás érdeke is. Még pontosabban: ebben a gondolkodásmódban a munkás ereje, közérzete, pihent- sége, családi élete — gondoljunk csak a túlórázó s a vidékről, nemegyszer száz kilométerről bejáró munkásokra — népgaz- daságilag nem érdekes annyira, mint a terv. Pedig állhat-e szemben egymással ez a két do­log? Vajon nem abból kell-e ki­indulnunk, hogy egész társadal­mi rendszerünk, gazdasági te­vékenységünk, minden tervünk a dolgozókért van? Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy ezek a gazdasági vezetők gono­szak, lelketlen emberek lenné­nek! Csak éppen a kevésbé bo­nyolult megoldást választják. Hiszen a túlóra nélküli tervtel­jesítés valóban nem gyerekjá­ték. Sokszor egész népgazdasági ágak jobb kooperációja kellene hozzá. Anyagellátási folyamatos­ság. Export—import összefüggé­sek előzetes, alaposabb elemzé­se. Szállítási módszerek tökéle­tesítése. Üzemen belül szerve­zettebb munka... Sorolhatnám még tovább, de ez is mutatja, nem Kolumbusz tojása a túl­óra nélküli tervteljesítés. De hát akkor maradjunk ab­ban, hogy ez így volt, így lesz? Mindörökké? Vagy ne is beszél­jünk róla, csináljuk ahogy ed­dig — „fütyüljünk rá”? Néhány esztendő óta beszé­lünk már róla. Ideje lenne to­vábblépnünk. Ez azonban nem képzelhető el a felső gazdasági vezetés, a pártszervek és a szakszervezetek közös akciója nélkül, az üzemek vezetőinek nagyobb figyelme s a gyári párt. és szakszervezeti szervek keményebb kiállása nélkül! Baktai Ferenc lős szakember a tsz-ekben, akire a fiatalok nevelését bíznák. Legin­kább csak foglalkoztatják őket, de nem tanítják. Így természetesen nem is tudják velük megszerettet­ni a baromfitenyésztést, a sertés­gondozást, a kertészeti munkát, de még a legvonzóbb szakmát: a gépkezelést sem. Volt már arra példa, hogy a tanulókkal csak az alkatrészeket mosatták, de azt, hogy melyik milyen célt szolgál, hogyan működik a gépbe szerel­ve, kevesen értetik meg velük, s ezzel még az érdeklődésüket is csökkentik, ahelyett, hogy igazán megszeretnék a szakmát. A há­romhónapos bentlakásos tanfolya­mon a szakma szépségét nem is­merhetik meg. A gyakorlatban kell velük úgy foglalkozni, hogy élvez­zék is annak szépségét. Az idén különösen szomorú a helyzet a szerződéskötéseknél. Az igényelt negyven tanuló helyett csak 15 jelentkezett eddig. A vá­rosi tanács mezőgazdasági osztá­lya éppen ezért — a tapasztalato­kon okulva — tervezi, hogy min­den tsz-ben, úgy az állattenyész­tésben, mint a növénytermesztés­ben megfelelő szaktudású, kép­zett embereket kér fel — természe­tesen a tsz vezetőivel egyetértve a tanulók oktatására. Ezek a szakemberek felelősek lesznek a rájuk bízott fiatalok feljődéséért és elősegítik, hogy megszerettet­ve velük a mezőgazdasági munkát, valóban élethivatásuknak tekint­sék a választott szakmát. Kasnyik Judit A törzskönyvezett állomány tejtermelése 1178 literrel nőtt A szarvasmarha tenyésztéséről megye- szerte híres gyulavári Lenin Hagya­téka Termelőszövetkezetben hosszabb idő óta foglalkoznak törzskönyvezés­sel. A kiváló tejtermelő képességű egyedek utódait állandóan ellenőrzés alatt tartják. A legjobbakból kialakí­tották a szövetkezet törzsállományát. Amíg a törzskönyvezés kezdeti idő­szakában egyedenként az évi tejter­melés 240« liter volt, addig a múlt év­ben S57« literre növekedett az átlagos tejtermelés. A szövetkezetben a szarvasmarhate­nyésztés fokozottabb fellendítését la­tolgatják. Rövid időn belül kétszázra szeretnék növelni a tehénállományt. Az idén az előbb említett kiváló tej- termelésű egyedek utódaiból ötven üszőt állítanak tenyésztésbe. Öntözési és Rizstermesztési Kuta­tó Intézet határában. Szikes tala­jon is jól díszlő fűféleségekből 11 fajtát vetett s dús legelőt biztosí­tott a jószágok számára. Kísérlet­képp abrak nélkül tartották itt a jól tejelő teheneket, villanypász­tor felügyelete alatt. Azóta számos hazai és külföldi delegáció tanul­mányozta a szarvasi módszert, ami nagy területen meghonoso­dott. Egyedül a szarvasi ÖRKI te­rületén 402 hold öntözött mester­séges legelő és 840 hold felújított, öntözött ősgyep áll rendelkezésre. Jelenleg 1050 szarvasmarhát és 10 000 juhot őriznek a villanypász- torok az öntözött legelőkön. Sza­kaszos legeltetésssel állandóan dús füvet találnak a jószágok. A Nagy Zoltán-féle mesterséges le­gelőre a legjobban tejelő tehene­ket válogatták össze. Egy hónap alatt a friss füvön négy literrel emelkedett az átlagos tejhozam. Abrak nélkül 18 liter tejet adnak itt a tehenek. Az öntözött legelő és ősgyep egy részét szénatermesztésre hasz­nosítják. Már az első kaszálásból holdanként 22—24 mázsa szálas takarmányt takarítottak be az említett területről. 30 milliméteres csapadékot kap tak, s ez lényegesen segíti a ka pásnövények fejlődését. Ebben s szövetkezetben 320 holdon hétfőn elkezdik az őszi árpa aratását. A békéscsabai Petőfi Tsz-ből is ha sonló hír érkezett. A pusztaföldvári Dózsa Terme lőszövetkezetben aratásig minden növényápolási munkával készen lesznek. A 195 holdnyi cukorrépa mélykapálását már befejezték. A kunágotai Bercsényi Terme­lőszövetkezet 220 hold cukorrépa ján a harmadik és az 514 hold közös kukoricában pedig a má­sodik kapálást befejezik ma estig. Gondot okozott a szövetkezet ve­zetőinek a cirok művelése Ugyanis a 450 hold cirokból 50 hold növényápolását a növényter­mesztő brigádok nem vállalták. A szövetkezet vezetői úgy segí­tettek ezen, hogy 500 négyszög­ölenként kiadták a más területen dolgozó tagoknak. Így az állatte­nyésztők, gépkezelők, fogatoeok családtagjai is kapáltak. Az őszi árpa aratását 400 hol­don öt kombájnnal hétfőn kezdik. A növényápolási munkákkal egy- időben tart a borsó szedése is. Eddig 120—130 mázsa borsót szál­lítottak a konzervgyárnak. A csabacsűdi Lenin Termelő- szövetkezet 50 holdon termel borsót, s eddig 112 mázsát jutta­tott a Kecskeméti Konzervgyár­nak. A répa kapálását befejezték, s van olyan termelőszövetkezeti tag, aki a részére kiadott terüle­ten már negyedszer kapálja a ré­pát. Befejezték a lucerna második kaszálását is. A lucerna behordá- sát keddre szintén befejezik. A gabona aratását itt csak július el­seje körül kezdik. A 17—18-án lehullott 35 milliméteres csapa­dék késlelteti az érést. A szövet­kezet rendelkezésére áll öt kom­bájn és hét aratógép. Tervezik, amennyiben az időjárás kedvez és nem dőlnek meg a gabonák, lehe­tőleg minden termést géppel ta­karítanak be. K. J. Építkezéseknél sokszor szédítő magasságban dolgoznak a mun­kások — és sokszor nincs hová kapcsolniuk a védőövei.

Next

/
Thumbnails
Contents