Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-18 / 141. szám
1964. június 18. 4 Csütörtök Vasasokkal — őszintén A műhelyekben néhányan azért nem nyilatkoznak, mert véleményük szerint a Magyar Felvonógyár békéscsabai gyáregységében még érvényesül a közmondás: „Mondj igazat, betörik a fejed”. Ehhez hozzáfűzik, hogy nem éppen kalapáccsal, hanem csak finoman észrevétetik az emberrel, hogy persona non grátá-vá vált. Van-e igazság ebben? Nehezen tudnám megállapítani. Még akkor sem, amikor Nagy Mihály, a gyáregység vezetője így válaszol a kérdésre: „Valóban, nagyobb bizalomra lenne szükség. Ez sajnos, hiányzik.” A legtöbben azonban nem titkolják a gondjukat, bajukat. Miért is? Végeredményben nem egyes személyek, hanem a hibák ellen emelnek szót. A közös ügyekről beszélnek: a nehézkes belső anyagmozgatásról, az elhúzódó gépjavításokról, a normarendezésben észlelt hibákról, az emberekkel való nem kellő törődésről és sok másról, ami mind azt fejezi ki, hogy a gyáregység munkáskollektívája eredményesebben akar termelni, alkotni és érzi annak a felelősségnek a súlyát, ami társadalmunk építésében rá hárul. Munkájukat szerető, nyílt szívű emberek, vasasok mondanak bírálatot tehát egyről, s másról és ha közben vállalati „titkokat” is felfednek, azzal csak javítani akarnak a körülményeken. Vegyük tehát sorban ... A nemrégen épült tágas, világos lakatosműhelyben állítják össze a felvonók több mázsás szerkezeteit. Lakatosok, hegesztők dolgoznak rajta. Amíg egy- egy elkészül belőle, sokszor meg kell mozgatni. Maguk a szakmunkások kénytelenek foglalkozni ezzel. Nyolcforintos vagy ennél magasabb órabérrel vasat cipelni... bizony elég költséges „szórakozás”. — Ha összegezem, havonta legalább harminc óra megy rá — magyarázza Tóth József lakatos kedvetlenül. — Csak három segédmunkás kellene hozzá ... A műhelyben van darupálya. Ha daru is lesz, megoldódik a belső anyagmozgatás, addig azonban szervezéssel kellene észszerűbbé tenni a munkát. A lakatosok bizonyára sok — tapasztalatból merített — hasznos tanácsot tudnának adni hozzá, csak hallgassák meg őket a vezetők. Gergely András csoportvezető a tbakelit-présgépek miatt bosszankodik: — Most is háromból kettő rossz. A TMK-nak kellene megjavítania, de képtelen rá. Kevés a jó-szakember, aki évek óta itt Jdclgozik. A régiek közül egyesek, akik nem kaptak fizetésemelést, felmentek és helyettük magasabb órabérrel újakat vett fel a vállasak Jövőre öt törpevízmö építését kezdik el megyénkben Jövőre Békéssámsonban, Lö- kösházán, Újkígyóson, Csabacsű- dön és Kardoskúton kezdenek új törpevízmű építéséhez. A kiviteli terveket Lökösházán már elkészítették, a többi községben legkésőbb augusztus 20-ig megcsinálják. A társulatok Lököshá- zán és Újkígyóson megalakultak, a másik három helységben most szervezik. A törpevízműveket — mindenütt egy kút készül — a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat építi, összesen 16 millió 300 ezer forint értékben. Arról is beszél, hogy a csoport ilyen körülmények között nem tudja teljesíteni a tervét. Már eddig is jelentős a lemaradás, amit — egy gépen — pótolni csak úgy tudnak, ha bevezetik a három műszakot. Ennek bizony senki sem Örül. Bemutatja az egyik újítását: — Több mint két hónapig „ültek” rajta, amíg végre elfogadták. Ha az elbírálásnak valamilyen akadálya van, legalább értesítsék az embert — mondja. Joggal vár több törődést, megbecsülést a vezetőktől. Hegyest János esztergályos 15 éve dolgozik a szakmában. Aki ismeri, tudja róla, hogy nem szokása a „lógás”. A munkaidő minden percét kihasználja. A múlt hónapban még sem tudta a száz százalékot elérni. — Miért? Egy munkadarabot mutat: — Ez a mágnesház állórésze. 36,3 perc volt a megmunkálási ideje, amit egyik napról a másikra 26 percre csökkentettek le a normások anélkül, hogy valamilyen technológiai változtatás történt volna — magyarázza és, hogy jobban hitelt adjak a szavának, oda hívja Szlepkó Pált, a műhely szakszervezeti bizalmiját, aki megerősíti az állítását. — Nincs kifogásunk a normarendezés ellen. Erre szükség van, mindenki belátja, megérti — veszi át a szót Szlepkó Pál és folytatja: — Ezret talán meg is lehetne csinálni darabonként 26 perc alatt, de 3—4-esével (tehát gépátállításokkal) nem. És, ha már a közös dolgaikról beszélnek, azt is elmondják, hogy a gépműhely 14 dolgozója célul tűzte a Szocialista brigád cím elnyerését Január 1 óta tart a vetélkedés. Csak azokat engedték maguk közé, akik fegyelmezettek, nem kötekedők, nem isznak és a családi életükben sincs kifogásolnivaló. Persze senki előtt nem zárták le végleg a sorompót. Igazi jó barátság van kialakulóban Okos Mihály brigádjában. Sokat javult a munka is. összefognak, segítik egymást. De a gyáregység vezetői még egyszer sem beszélik Malinovkin némán átnyújtotta neki igazolványát. Az őrmester belenézett és tisztelgett a hadnagynak. — Ez pedig valóban Rahma- nov elvtárs, a segédpályamester — intett a Temirbek mellett álló vasutasra. tek velük. A brigádnaplóban bejegyzésük nincs. Nem érdemelnének meg több erkölcsi támogatást? A műhelyben termelési tanácskozást tartanak minden hónapban. Ezen egyszer jelent meg rövid időre a gyáregység vezetője, a műszakiak ebben az évben soha. Csak Kovács Pál művezető van velük mindig, aki maga is az Okos-brigád tagja. Róla a legnagyobb elismerés hangján beszélnek. Mások a kedvezőtlen körülményeket kifogásolják: az elhanyagolt WC-ket, a szűk öltözőt, azt, hogy sokszor nincs víz a fürdőben és emiatt porosán, piszkosan kénytelenek hazamenni. Erről beszél Hégeiy Sándor szerszámkészítő, Bakucz Sándor hegesztő és jóformán mindenki, akivel szóba elegyedek^ Nagy Mihály gyáregységvezető választ ad sok kérdésre. így például arra, hogy az udvaron miért vanrvak szanaszét a kerékpárok, motorkerékpárok. Korszerűsítik az egész üzemet, akkor megoldódik minden: új műhelyek lesznek, elkészül az öltöző, a fürdő, a ke- rókpármegőrző, a betonút... A legfontosabb, hogy a Békés megyei építőipari vállalat a már tető alatt álló új műhely építését határidőre fejezze be. Ennek a függvénye a további fejlesztés. Arra kellene még feleletet keresni, hogy miért nincs kellő bizalom a munkások és a vezetők között De talán a bírálatok önmagukban választ adnak rá. Mintha elszakadtak volna egymástól és két külön világot alkotnának. Pedig a termelési feladatok ma már nehezen oldhatók meg ott eredményesen, ahol a munkásokat nem vonják be kellően a vezetésbe. A Magyar Felvonógyár békéscsabai gyáregységének dolgozói joggal formálnak igényt arra, hogy mindenről tájékoztassák őket és a fontosabb feladatok végrehajtásához kérjék ki a véleményüket. Ha a párt- és szakszervezet helyesen, körültekintően dolgozik, akkor ez meg is valósul. Pásztor Béla Kémregény Fordította: Sárközi Gyula Odajött a hajtányhoz az állomásfőnök is. — Miről van itt szó? — kérdezte és szigorúan nézett az őrmesterre. — Látja-e — fordult hozzá Malinovkin, s végre eleresztette Te. mirbeket —, ez az ember igen gyanús körülmények között megszökött a szerelvényről. — Hogyhogy megszökött?! — kiáltott fel Temirbek s felháborodásában kidüliesztette a szemét. — Miért állít rólam ilyeneket, főnök elvtárs? Mondom neki, hogy lemaradtam. Vigyenek engem Bejszambajev elvtárs főkalauz elé, neki mindent megmagyarázok. — No, jól van — szólalt meg váratlanul Malinovkin. — Üljön fel, elvisszük! Majd ott kiderül minden. El tudunk most jutni Nagy Kurgánba, állomásfőnök elvtárs? — Először befutnak Abajszk- ba, majd amikor Satrov szerelvénye befutott Nagy Kurgánba, magukat is nyomban útnak engedik. Nyikolcxj Toman: ( g3.) Ua^vza ct fcwfiííí üííft Nyári séta Ózondús, friss a levegő a szarvasi Arborétumban és sok * nagyszerű látnivaló is. ■luiiiiHiMiuiMUHmiuimMiHOimmHiiiiiimuuiiuuiuiiimuHimuiiiumiiMiHMiuumuiiuuiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiHiMMiHiiimiHniMtniiinMHi Üj verseny A Békéscsabai Konzervgyár idei termelési terve nagy erőfeszítést követel minden egyes dolgozótól. 2877 vagonos a terv, a célfeladat viszont 3500 vagon késztermék előállítása. Hogy a tervet, sőt a célfeladatot teljesíteni tudják, abban nagy szerepe lesz a munkaversenynek, melyet most szerveznek. Az üzemi tanács legutóbbi ülésén 72 ezer forintot szavaztak meg a műszakok, brigádok és kezdődik... egyének versenyének jutalmazására A három műszak versenyében a békéscsabai és pós teleki üzem előkészítő és gyártásnál dolgozó munkásai, a brigádok versenyében a készárú-gúlázók, csomagolok és göngyölegesek vesznék részt, az egyéni versenybe a babhegyezők, paprika- csumázók, hagymaszárítók, ubor- kaberakók, kocsikísérők és ládaüzemiek nevezhetnek be. — Gyújtsa be a motort, Rah- manov elvtárs — intett Malinov- kin a pályamester segédjének és beült a hajtány kispadjára Temirbek mellé. „Az ördög sem ismeri ki magát ebben a Térni rbekben — gondolta, amikor a hajtány már elhagyta a pályaudvart. — Lehet, hogy ez a fajankó valóban a lassúsága miatt maradt le a vonatról?...” Temirbek éközíben megnyugodott, sőt szunyókálni kezdett. A hajtány pedig elég rövid idő múlva meredek oldalú töltésen robogott, amelynek lábánál sűrű, kékesszürke bozót nőtt. Malinovkin minduntalan Te- mirbekre nézett, s rövidesen észrevette, hogy nemcsak behunyta szemét, hanem horkolni is kezdett, ütemesen rángatta az orrát: a hajtány motorzúgása, úgy látszik, altatólag hatott rá S ekkor hirtelen a könnyű, bizonytalan kis hajtány döccent egy síncsatlakozáson és Temirbek legurult róla a pályaösvényre, majd onnan a meredek töltésoldalon. Malinovkin gondolkodás nélkül utánaugrott. Rahmanov nyomban kikapcsolta a motort, de a lendületben lévő hajtány még tovább gördült. Temirbek és Malinovkin ezalatt legurultak a töltés aljára és már nem látszottak a sűrű bozótostól Rahmanov óvatosan leereszkedett a meredek töltésoldalon és kis idő múlva megpillantotta Malinovkin hosszú lábait, melyek esetlenül meredtek ki a közeli bokorból. A mozdulatlan lábak láttán megrémült vasutas nem indult Temirbek keresésére, hanem Malinovkinhoz sietett. Félrehajtotta a bokor poros, merev ágait és megpillantotta a ha. nyattfekvő hadnagyot. Arca sápadt volt, bal halántéka vérzett, szeme le volt csukva..; — Ó, te szerencsétlen! — szólalt meg Rahmanov ijedten és gyorsan elővette zsebkendőjét. Rászorította Malinovkin halántékára, majd óvatosan letörölte a vért, amely most már ösz. szehorzsolt arcából is szivárogni kezdett. A hadnagy halkan felnyögött és nagy nehezen kinyitotta a szemét. — Rahmanov..; — szólalt meg alig hallhatóan és megpróbált felemelkedni, de aztán nyögve ismét visszahanyaüott a földre. — Mi történt magával?... Miben ütötte meg magát? — kérdezte Rahmanov s nem tudta, miben legyen segítségére Mali- novkinnak. — Valamilyen kőben. Szörnyen fáj a fejem... — újra behunyta a szemét és kezét homlokára szorította. — De maga egyelőre hagyjon itt még egy kicsit... Talán elmúlik. Temirbe. ket nem látta? Keresse csak meg... (Folytatjuk)
