Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
3964. május 31. 4 Vasárnap Muukafegyeleni a komlósi törpéi*ízniíí építésén Nem élhet vissza senki a munkaerőhiánnyal! II határozatok végrehajtása a megyei tanácsnál Két ember megy Tótkomlós egyik mellékutcáján. Hátukon hatméteres cső. Megy? Ez rossz kifejezés. Dűlőiig. Mintha valamelyik cirkuszban nevettető bohócszámot mutatnának be. De a kom. lősiak, akik a járdáról figyelik „mutatványukat”, egyáltalán nem nevetnek. Ellenkezőleg. Lesújtó pillantások kísérik a két ember Jsacskaringós menetelését”. Nincs ezen semmi csodálkoznivaló. A két ember ugyanis a Békés megyei Csatorna- és Vízmű- epitésd Vállalat tótkomlósi munkahelyének dolgozója. Huszonnégy társukkal együtt mintegy 9,5 millió forintos beruházást: a törpevíz. mű építését valósítják meg ebben a községben. A lakók, úgymond, saját pénzükön építtetik a vízmüvet. A hivatalos községfejlesztési alapon túl családonként 230 forintot fizetnek évente 1974-ig, azaz tíz éven át azért, hogy lakásaikban vízvezeték, fürdőszoba lehessen. Nem mindegy hát nekik, hogy a vállalat itt dolgozó emberei pénzükért hogyan töltik el naponta a nyolcórai munkaidőt. El kell mondanunk, hogy az utóbbi hónapokban sok példáját láthatták a község lakói a munka- fegyelem durva megsértésének ezen az építkezésen. V. Gy., H. J., N. L. tartoznak elsősorban azok közé, akik mitsem törődve azzal, hogy a nyolcórai munkaidőben dolgozniuk kell, be-betémek a vendéglőkbe, s magyarán, beszámíthatatlan állapotúra váitoztatMibe kerülne? A Figyelmes Ember, noha szorgalmas és készséges, feladatait mégsem úgy végzi, hogy a szorgalom és a készségesség érdekében mindenen és mindenkin átgázolva igyekszik mielőbb célhoz érni. Bármennyire is szalad a peremutató, ő türelmesen vár sorsára a bolti pénztár előtt. Nem tolakszik és nem érvel azzal, hogy neki már a munkahelyén kellene lennie, inkább önmagának tesz szemrehányást, hogy miért nem kelt fel negyedórával előbb, s akkor most nem kellene idegeskednie. A Figyelmes Ember minap, hivatalos ügyét intézendő, benyitott egyik kisebb intézményünk irodájába, pillanatok alatt felmérte a helyzetet és megállapította, hogy akikkel beszélni kíván, éppen némi elszámolást végeznek, ceruza fut számsorokon és bankjegyek zizegnek az ujjak közt. Elhatározta, hogy csendben várni fog, nehogy azok ott elvétsék a számolást és dühösen kezdjék elölről, az eféée hangulatváltozás senkinek sem használna. Természetesen belépéskor illendően köszönt, a besntlé- vők rá is pillantottak, de aztán, érthetően, elmerültek munkájukban, ő pedig állt és várta az alkalmas lélektani pillanatot, amikor köhintés- sel ismét magára terelheti figyelmüket, anélkül, hogy zavarná munkájukban. Vagy négy Ízben köhintett, átlag ötperces időközökkel, ami Ösz- szesen 20 percnek felel meg. Rá sem hederítettek. Közben a számolást is befejezték és a Fradi—Honvéd erőviszonyok taglalásába mélyültek. Ekkor már a Figyelmes Ember türelme is elfogyott és kissé ironikus hangon kérdezte: — Bocsánat, zavarok? Vagy talán jöjjek máskor? A beszélgetők egyike fél pillantást pazarolva rá, felelte: — Igen. Jöjjön máskor. Ilyen eset számtalanszor és sok más figyelmes emberrel előfordul, holott mibe kerülne az illetőt, ha nem is hellyel kínálni, de legalább megkérdezni, hogy miért jött? — hr — jak magukat. A minap a községi fényképész meg is örökítette egyi_ kük helyzetét, amint éppen a Komló Étterem előtti járda szélén lógó fejjel, magáról nem tudva ült — természetesen munkaidő alatt. — Ilyenek pzek a törpések! — mondják Komlóson. Pedig csak néhány rendszeresen fegyelmezet- lenkedő, notórius lógó® az, aki „ilyen”. Az építkezésen dolgozók többsége elhatárolja magát a fegyelmezi tleokedőfctol és becsű le. lesen helytáll a munkában. Önkéntelenül is kérdezhetné bárki: ha elhatárolja magát, miért nem tesz valamit azért, hogy megszűnjön ez az állapot az építkezésen, s ne rontsa senki a munkahely hírnevét?! Jogos ez a kérdés. Erről beszélgettünk néhány szere, lővel, valamint az építésvezető-helyettessel, Kálmán András elvtárs. sál. Egy dologban valamennyien megegyeztek. Mégpedig abban, hogy tarthatatlan, ez az állapot. Mégis sok „védelmező” megjegyzés hangzott el — főleg a kollégák részéről a részegeskedők irányába. „Egyébként jó szerelők, szakmunkások. Ha józanok, ég a ke-/ zük alatt a munka.” „Nem isznak állandóan, csupán a fizetések) után egy-két napig” — mondották. — S mit tették eddig, hogy ne fajuljon a mértéktelenségig „kiruccanásuk?” — Nem lehet ezeknek szólni olyankor, mert „erősek”, mint a bikák. A múltkor megpróbáltam figyelmeztetni egyiküket. Az illető csövet ragadott és ha nem állok odébb, szétveri a fejemet.., Úgy vélekednek: inkább hiá. nyozzanak ezek néhány napig a munkából, minthogy az kerüljön kórházba, aki jóindulatúan figyelmeztetni próbálja őket. Néhány napig elmaradoznak a munkából... Az építkezéseken általában, és itt Tótkomlóson is, munkaerőhiány van. Az épülő akna munkáihoz például, amikor ott jártunk is, a visszatemetésektől, csőlefelktetésektől, csomópontok kiképzésétől szedték össze az embereket. Ugyanakkor ketten az italozás miatt munkaképtelenek voltak. Sajnos, gyakran fordul elő hasonló jelenség. I komlósi vízinüépittetö tár- j sulat, amely az építkezés megren. ] delője, tavaly általában elégedett j volt a vállalat munkájával. Igaz,} szóvá tettek néhány hiányosságot, | amiket az építkezéseken észleltek, j mint például azt, hogy az anyag- gazdálkodás jobb is lehetne. Sokszor előfordult ugyanis, hogy az árkok, betemetések mellett hagytak értékes anyagokat, kötéseket, tolózárakat st?b. Néhány esetben a MÉH-teleprőd kellett visszavenni vasanyagot, tolózárat, mert az élelmes úttörők „begyűjtötték” a gazdátlanul heverő kellékeket. A februári megbeszélés óta ez a helyzet megváltozott, sokkal kő. rültekintőbb az anyaggazdálkodás, most már beviszik a házakhoz a szerszámokat, különböző építéshez szükséges anyagokat Elégedett volt a társulat a vállalat teljesítésével is. Tizenöt kilométer hosszan fektettek le vezetéket, s a központot is fólig-med- dig megépítették. Ez évben azonban be kell fejezni az építkezést, s még 31 kilométernyi hálózatfektetés van hátra. Ezen túl hétszáz udvari bekötést kell csinálniuk, s eddig kétszáz kifolyót sem készítettek. Sőt, nemrégen 11 ezer forintot fizetett ki a vállalat a tár-I sulatnak — s ez nem csökkenti as építés költségeit! —, mert a csövek betemetését nem a kitermelt föld visszadobálásával végezték el, hanem az árkok széleit nyestek le ásóval. Mindez ugyancsak tükrözi, hogy hiba van a munkafegyelemben a törpevízmű építkezésén. I kollektíva együttes ereiével mindezen máról holnapra lehetne változtatni. Ha pedig az igazolatlanul beírt napok, a sorozatos figyelmeztetések nem használnak egyeseknek, megvan a lehetőség arra is, hogy a notórius fegyel- mezetlenkedőktől megváljanak. Akármilyen nagy a munkaerő- hiány, nem élhet vissza senki ezzel a ténnyel, vétkes magatartásával nem hátráltathatja a többiek munkáját, nem ronthatja az egész kollektíva hírnevét. Varga Dezső A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén meghallgatta többek között azt a jelentést is, amely az előzőén hozott határozatok végrehajtásáról szól. Ennek alapján nem árt néhány határozati pontra visszatérni és tájékoztatást adni a végrehajtásokról. A Gyulai Bútoripari Vállalat gazdaságossága A megyei tanács tervosztálya a végrehajtó bizottság egyik utasítása alapján értékelte a Gyulai Bútoripari Vállalat helyzetét is. Ennek alapján megállapítható, hogy az új beruházásokkal jól gazdálkodott a vállalat, melynek során az adottságokat is jól kihasználta. Azelőtt a termelési eszközöket mintegy ötven százalékban használták csak ki, az új beruházás után a gépparkot és egyéb eszközöket 100 százalékosan hasznosították. Az új gépek kihasználtsága viszont csak hetvenszázalékos. Az igaz, hogy a korszerűbb technológia alkalmazásához az üzemnek további bővítése is szükséges, ennek ellenére túlságosan alacsony a hetven százalék. A jövedelmezőség egyébként a vállalatnál 11,5 százalékról 23,8 { százalékra emelkedett, a gazdaságosság pedig üzemi szinten 2,4-ről 3,8 százalékra. Áruáladói oktatás Egy év eleji határozat alapján a mezőgazdasági osztálynak áruát- adói oktatást kellett szerveznie a zöldségtermelő termelőszövetkezetekben, ahol az árúk minőségével, szedésével, előkészítésével, csomagolásával kapcsolatos feladatokat kellett ismertetni. Mint a jelentés tájékoztat erről, megszervezték ezt a taníolyamot 27 hallgatóval, melyen termelőszövetkezeti zöldségáru-átadók vettek részt. Végrehajtották azt a határozatot is, amely a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel kapcsolatos. Ennek alapján intézkedtek, hogy a járásokban és a városokban a termelőszövetkezeti elnökök külön napirendi pontként tárgyalják meg a szakmunkásképzést. Ennek alapján a tanácsok mezőgazdasági osztályai éves tervet készítenek, illetve készítettek. Sőt arra is felhívták a tanácsok figyelmét, hogy a mezőgazdasági osztályok oktatási előadóinak fő feladata a szakmunkásképzés legyen. Gyopáros nyári kulturális program/á bál Az orosházi városi tanács művelődésügyi osztálya tervbe vette, hogy a szezon idején Gyopáros fürdővendégei számára sokrétű kulturális programot dolgoz ki és valósít meg. Rendszeresen üzemel például a szabadtéri mozi, amelyben szórakoztató, művészi filmeket vetítenek, ezenkívül a járási könyvtár a fürdőhelyen kölcsönző- fiókot állít fel, s az olvasók naponta vihetnek ki novellás kötetet, vagy más rövid írásokat tartalmazó könyveket. Szóba került az is, hogy a fürdő hangosító berendezését a zenei ismeretek terjesztésére is felhasználják. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a napnak néhány órájában egy-egy művészlemezhez kommentárt, illetve ismertetőt is beolvasnak a mikrofónba. így a fürdővendégek megismerhetik egy-egy mű szerzőjének életét, munkásságát, valamint az alkotás stílus-irányzatát, és így tovább. Gyopárosfirrdőn a szezon alatt egyes alkalmakkor, például nagyobb ünnepeken, színvonalas kultúrműsorokat is rendeznek. Egy hónap múlva békekölcsön-sorsolás Ismét békekölcsön-sorsolásra készülődik az Országos Takarék- pénztár. A II., a III. és a IV. Békekölcsön 1964. első fél évi húzását egy hónap múlva, június 29- én, 30-án bonyolítják le Budapesten. A II. Békekölcsönből 29,3 millió forintot, a III. Békekölcsönből 55,7 millió forintot, a IV. Békekölcsönből pedig 34 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos sorsoláson a három kölcsönből összesen 119 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában a kötvénytulajdonosoknak. (MTI) Nyikolaj Toman: Uai&za a Uí&í Kómregény Fordította: Sárközi Gyula Jól tudva, hogy a Szovjetunió ezt az energiát a békés építőmunka szolgálatába állította, nyilván elhatározták, hogy di- verziókkal egy csapásra két legyet ütnek. Először jelentős kárt okoznak nekünk, másodszor a mesterségesen előidézett katasztrófával igazolják azt az állítólagos elkerülhetetlen kockázatot, amit a népgazdasági célokra felhasznált atomenergia okoz. Már most írnak olyan robbanásokról, amelyek szerintük vasúti építkezéseinken történtek, hogy fel- üvöltenék hát, ha ilyen robbanás valóban lezajlik? Eljön az idő, amikor az effajta szenzációkat még a burzsoá olvasók is lehetetleneknek fogják tartani, de századunk ötvenes éveinek első felében még elhiszik. S miért is ne hinnék el, amikor Amerika csaknem egész atomipara főleg fegyvereket gyárt, az egész nyugati sajtó pedig napról napra csak ezt az egyet hajtogatja: az atom pusztító ereje nem képes alkotni, csak rombolni. Ügy látszik, a szavakról most át akarnak térni a tettekre: egy nagyszabású diverzióvai akarják komprommitálni az atomenergia békés felhasználását a Szovjetunióban. Az éjszaka szuroksötét volt. Két lépésnyire már semmit sem lehetett látni. — Kellett is ennek a szerelvénynek az elindítását sötétedésig halogatni! — dörmögte Sat- roiv és a mozdonyfülke ablakából nézegette a csillagtalan égboltot. — A forgalmista azt mondja, hogy a pályaszakasz nem szabad — jegyezte meg Rjabov, aki vizet szivattyúzott a kazánba. — Valami történhetett Abdulajev- vel. A Kék Árok és Tevepúp közti vonalszakaszon elakadt. Csak tolatómozdony segítségével tudták felhozni az emelkedőn. Satrov az ablakból látta az állomás jelzőlámpáinak fényeit és a kocsiellenőrzők kezében világító lámpák sárga foltjait: az állomásra csak az imént befutott teherszerelvényt vizsgálták. A távolban megvillant egy mozdony fényszórója: most hagyta ei a pályaudvart és Akszakalszk felé távolodott. Satrov már tudott a szerelvényét fenyegető veszélyről, és jóllehet, külsőleg nem látszott rajta, szivében nyugtalanság vert tanyát. A szokásosnál jobban figyelte segédeinek munkáját, s megkövetelte tőlük, hogy pontosan teljesítsék minden utasítását. — Fjodor, az egész rostélyrá- cson egyenletes rétegben égjen a tűz — utasította Rjabovot, miután benézett a tűztérbe. — Tyimcsenko! — kiáltott a fűtőre, aki a szeneskocsin válogatta a szenet. — Ma nagy darabokat adjál. Az apraja szikrákat termel, ez pedig veszélyes a szállítmányunkra. Amikor végre a mozdonyt rákapcsolták a szerelvényre, Bej- szambajev főkalauz odament Satrovhoz, körülnézett, majd odasúgta neki: — Ma különösen ébernek kell lenni, Konsztantydn Jefre- movics, nagyon komoly szállítmányt viszünk! (Folytatjuk)
