Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
Hatvani Dániel: A város éjszakája Fém-éjszak». Olvadt vasfolyam a homály kohójában. A világra most csapolják a tüzet lángoló testű Prométheuszok. Fény szülői: városok. Össze-vissza üvegek izzása, lángokban álló, soha nem hamvadó kirakatokkal, neon-szívek ÁBC-lüktetése, mindegyik betűben az én szívem lobog. A város éjszakája nem a homály vak birodalma, de a világosság kacagása, melyben virággá szökken a lélek, az elvadult, meggyötört, megté pázott emberi álmodás. Az alig látható csillagok duruzsolják: munka van itt most éjszaka, hevülő testű motorok dörmögik: munka van itt most éjszaka, kerítésoszlopok közt a gyárkapuk nyikorogják: munka van itt most éjszaka, bele van írva a kialvatlan szemek pirosságába: munka van itt most éjszaka. E félelmetes vulkáni vajúdás az ész kövéből rakott terveinket, felizzó ideghálózatunkat, kalapácsként lendülő izmainkat, csillagok felé csúcsosult eszménket boldog fájdalommal járja át. Fém-éjszaka. Gigászi kohódban újjászületik a világ. A harmadiknak egy kis — Hol vagy öreg? — kihal van a szájában. Ragadó. abál a kocsis. Ostora, kalap, zás közben ragadták el. Sze. ja a kezében, me kidülled. Nem tudja — Jövök már! Csak ez a... Kakuk Marcival, Villon kései, pesti kisöccsével Kakuk Marci—Bíró József Ady magyarságról valló verse így kezdődik: Ösnap- kelet ilyennek álmodta... Valami okból Tersánszky Józsi Jenő, Kakuk Marci című — úgymond — bohósága bemutatóján mindig erre gondoltam. Erre, de így — (Ady biztosan megbocsátja): Östersánszky ilyennek álmodta. Mi ez, hogy östersánszky? — Ismerve a 75 éves mester ellentmondásokból szőtt, az életre annyira hasonlító egyéniségét, ez az „ősi” jelző igaznak tűnik. S az, hogy ilyennek álmodta, vajúdásai gyümölcséül ilyen Kakuik Marcit remélt, amilyent Máté Lajos rendezésében Bíró József állított színpadunkra, az bizton igaz. S, ha nem is ősnapkeletien, s különösen nem adys tragikummal, hanem bizonyos nemzetköziséggel, magyar is és ízig-vérig pesti ez a huszadik századbeli kópé regényhős, aki annyi mindent tud az életről. A rendező a színház műsorfüzetében jelzett szándékaiból csak annyira emlélítja aj kezzünk most: sejtetni akarta Tersánszky dráma- történeti jelentőségét, láttatni milyen modern; rokonságát Brechttel, ám ezen túl mi mindent láthattunk meg, csupán Kakuk—Bíró ihletett játékából is? Mit kaptunk ezen az estén? Visszakaptuk a gyermekségünket egy olyan darabtól, amely a trágár szókimondástól igazán nem riad vissza. Fura, de így van. Gyermekké váltunk, s van-e szebb ajándék? Ezt a varázst épp a szerepformálás összetett volta, a lehetőségek sokszínű kiaknázása nyújtotta. A legmodernebb színházi törekvések csodálatos egységbe szövődtek ez „idegen világ pihéibe” rakott Kakuk színpadi megjelenítésében, az ősszínház, a vásári komédia nemes múltjával, a legigazabb, mély lírával átszőtt groteszk humorral, amelyet a tudatos mozgás tett még kifejezőbbé. Nagy bohócok árnyait éreztük, Chaplin szellemét kerestük mögötte. Hogy kellett szeretni ezt a kis embert, aki csavargó, dologkerülő, közhelyekben „szellemes”, átlátszóan ravasz, „nők bálványa”, és aki tiszta mint a hó, ártatlan, kicsit együgyű és bölcs, s ezért kellett éreznünk, hogy e pesti Kakuk Marci östersánszky gyermeke, de Villon unokája vagy öccse és mindenkinek rokona, aki ágrólsza- kadtságában is belsőleg emberebb mindazoknál, kik gőgjükben s rövidlátásukban azt hiszik, hogy felette állnak. Emberebb és nagyobb, mert tud nemet mondani a rosszra. már lenyelni. A zúzott pici. ben már nincs élet. A negyedikre két percet adott az öreg Ion. Már öt perce áU a nagy kerék... De Misu nyughatatlan: az ötödiket is akarja. A z udvar felől dobogás hallatszik. Az öreg fut a zsilip felé. Hó! — integet utána a veje. Már késő. A kocsi a malom elé fordult. A fiatal ugrik a kerékhez. Kezében fehér hátú, eszter_ galt faborda, nagykalapács. Misu a vízben marad. Nézi — nagy, túlzott nagy figyelemmel nézi —, hogy kalapálja a fiatal molnár a kerek»L — torkán fullad a szó. Egy másik ember szeme szege- zödik rá. Ott támaszkodik a falnál. (Meglátta vajon az öreg szempár rebbent zavarát?) — Na, mondja csak...? — a hang gúnyosan metsz. A kocsis is ránéz. — ...ez a nyavalyás kerék vacakol... de mindjárt meglesz, már csináljuk — és ránt egyet vizes nadrágja szárán. — Gyere már ki te gyerek, mert még meghűlsz! — szól Misura. — Na, jövök már! — így a kocsishoz. — Mit hoztál és menynyit? — Elfelejtette, hogy be kell jelenteni, hu leállítja kereket. j saátannak a szavak,1 mint az ostor. T — A kerék is elfelejtetteJ bejelenteni, hogy elromlik... s hehehe! — kedélyeskedik aj fiatalabbik. Jót csap az j öreg, rozoga malom-szívre. I Az öregasszony jön a kert ? felől. Kis kosár szilvával. « — Lent horgásztunk... —$ szól az idegen. — Zavaros j lett a víz. t Csend. Merően néz. j — Azt elhiszem lelkem...* beleveszekedtem a kiságball Vizes lett a tiszta kötényem j is, a fene... vagy mit is mon.l amelyek sorsát a (felnőttek dók, hiszen szívesen tettem, j értelmezése szerint) jobbra mert láthatja, vendégeink* fordíthatnánk. S ő persze. vannak. — Elfullad a szava. * csetlése-botlása közben a Majd hangosan ismét: —l bohócsors tragikumával Vegyenek, leikeim, ügyel sorra kikerüli az „okos” ilyen szép, sárga, nagysze-i ]épéseket, his2 5 népmese- mű szilvát maguk még nem* hös is> s a linese törvényei látták? (A fiatal molnári ^ dp any_ megtorli a homlokát. El-* , . , , ^ 7 , .......... 1 nyira mégis író alkotta szántán kalapul es jutyure-l , . , . . , szik. Iszonyú falsul.) t f1“*’ hogy , «“* bels°leS A gyümölcs mézédes. De♦ e^et 'f?azs Sh> nyilván«: nem tudjuk dicsérni. Azj felmsgasztosítása elmarad, idegen még mindig a falnál] ezt ’-csak” az emberek szí- dülleszkedik. * vében kaphatja meg Gyermekek voltunk ezen az estén, akik hisznek a mesében és bábszínházi nézők. akik nem fojtják visz- sza segítő szándékukat, hanem szólniuk kell, ha kedvelt hősük önmaga kerüli ki azokat a lépéseket, Szóltak, álljunk félre az ♦ És tanítónk is volt ezen ba találtak, nem húzták le a darab könnyed szövetét. Mennyi rokonság!? Van még több is. Hisz annyi mindent tud ez az 1920- ban született, e darabban 24 éves naív bölcselő. Azt is tudja, amit a ma legmodernebbnek kikiáltott írók: hogy elviselhetetlen a magány, fojtogat, s támaszt kell találnunk a környező világban. De ő ezt a problémát emberek által és önmaga megosztásában akarja megoldani—ennyivel mélyebben _ érti a magánykomplexumot mai, nyugati vitatóinál. Micsoda gazdagság! Egy Krözus bőkezűségével adja át a soha nem tapintott vagyont az első igazi, szeretetre képesnek hitt embernek, hogy aztán egy a Szentivániéji álomból ideszalajtott Puck kedvességével ossza meg saját boldogságát mindazokkal, akik körülötte vannak, mert boldogságát a mások öröme növeli. Ki hát Kakuk Marci? Kültelki próféta? Igazság- osztó? Igen is, nem is. Talán annyiban igen és any- nyiban nem, amennyire hinni tudunk és képesek vagyunk magunk is felruházni e képességekkel. Nem várom, hogy mindenki, aki ezt az alakítást látta, ugyanez elemek összhatását keresse a felidézett Kakuk Marci mögött, (kivel számomra oly jólesett a találkozás). Ez nem sikerülhet s ez jó, hisz a szépséget felfogni és vitrinbe zárni, hál’ istennek nem lehet, s különösen nem a színjátszásban. Én mindenesetre köszönöm a felébredő gondolatokat és a lelki fürdőt, s akinek mindezt Kakuk Marci látása nem hozza meg, talán gondolkozzék el azon. vajon nem az ő „készülékében” van-e a hiba? Szabad Olga Irodalmi újdonságok Iuvenalis szatírái Nemcsak a latin, hanem az egész világirodalomban alig találjuk párját annak az ostorozó szenvedélynek, annak a minden egyéni és közösségi fonákságot meglátó, könyörtelenül éles megfigyelőképességnek, amely Decimus Iunius Iuvenalis. nak, a császárkor nagy szatíraírójának ránk ma. radt életművét jellemzi. Az új kétnyelvű kiadás a latin szöveg mellett költői szépségű verses fordítást is tartalmaz. A bevezető tanulmányt Horváth István Károly írta. Gergely Gergelyt Tolnai Lajos pályája A múlt század egyik legjelentősebb regényírójának emberi és írói pályáját bemutató monográfia Tolnai eddig számba nem vett, ismeretlen művei és feltáratlan, gazdag levéltári anyag felhasználásával készült. A szerző újszerű elemzései során kitűnik, hogy Tolnainak milyen jelentős szerepe volt a magyar realista regény kial akulásában. Lengyel Bélát Szovjet irodalom Magyarországon A szerző érdekes új fejezettel bővíti ki a magyar irodalom világirodalmi kapcsolatainak kutatását. Az egykorú sajtó, a levéltárak és a kortársi emlékezések gazdagon feltárt anyagával szemlélteti, hogyan jelent meg a szovjet irodalom mint forradalmi, antifasiszta világnézet-esz. tétikai erő a felszabadulás előtti Magyarország irodalmában, s milyen hatást gyakorolt József Attila, Nagy Lajos, Bálint György, Veres Péter, Illyés Gyula, Darvas József és mások írói munkásságára. autóval. Kevés a hely a ko.j az estén Kakuk Márton. csinak. i Szószék és gyóntatószék Az idegen szó nélkül el-* volt a színház. Világító kék ment. Az öreg Ion hosszanJ szemének tiszta fényében nézett utána. S aztán meg-* átvilágosodott a lélek és ragadja a feléje nyújtott so-* mindenki, aki haszonlesés rösüveget. Nyelte a habos,* vagyigaz szerelem lebecsü- barna italt, bajuszán lecsor-t lése vétkében bűnös, le kel- dult. Ádámcsutkája föl-lei lett süsse előtte a szemét. futkosott. S hogy elvetteI De mindez játék is volt, s szájáról a harmadik üveget* a beiktatott mozgások és a is, szürke szeme csillogott. ♦ belső igazság hevülete _ ré- Hátba vágott bennünket, és* vén a Brechtet idéző rnono- felszabadulton nevetett. t lógok egységet formáltak a P. Szőke Mária! mondanivalóval s bár célMeghalni Madridban A hivatalos francia körök tilalma kezdetben elzárta a közönségtől Frédéric Rossif Meghalni Madridban című filmjét. Később, egy zártkörű vetítésen kirobbanó sikert aratott, Jean Vigo-díjjal tüntették ki, s a cenzúra kénytelen-kelletlen méghátrált. Korabeli híradók és a félelmet nem ismerő haditudósítók felvételeinek hatalmas anyagából választolttá ki a rendező a leglényegesebbeket, s művészi egységbe ötvözte a dokumentumokat. Bemutatja a szabadságba szerelmes spanyol nép heroikus küzdelmét, a nemzetközi szolidaritás fennkölt példáit, s a fasizmust, lemeztelenített embertelenségében. (A gyulai Erkel filmszínház műsorán, május 11—12-ig).
