Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 107. szám

W154. május D. 4 Szombat Mi vagyunk a munkásokért... Gondok, orvoslások a mezöberényi pamutszövőben Reggelenként embertenger a Pa­muttextilművek mezöberényi gyá­rának környéke. Kerékpárral ér­keznek a községből vagy éppen a közeli településekről. Egy jól öl­tözött munkás hangosan fütyüré- szik, így köszönti a napot. Amott két barátnő hangosan vitatkozik, az üzem sarkán néhányan nevet­gélnek, egy vicc után jót kacag­nak. Ott, pár lépésnyire a kapu­tól egy barna hajú asszonyka lép­ked. Látszik rajta, hogy legszíve­sebben visszafordulna. Mázsás, láthatatlan súlyt cipel magávaj. Van, aki a gyárkapuban leteszi az otthoni gondbatyut, s belül már csak a munkával törődik. Sokan azonban nem tudnak sza­badulni a kellemetlen úti társtól, mert az görcsösen kapaszkodik beléjük, s egész nap nem hagyja békén őket. Az ilyen gondokból előbb-utóbb sokat megismernek a pamutszövő párt- és szakszervezeti bizottsá­gán. Miután tudomást szereznek a dolgozók kisebb-nagyobb - problé­májáról, azonnal intézkednek. Még tavaly történt. Az egyik dolgozó szívbeteg, s üdülni szere­tett volna. Kereten felül a textil­szakszervezet megyei bizottsága segítségével sikerült beutalót sze­rezni Balatonfüredre. Balatoni Mihály művezetőként dolgozott. Megbetegedett, s a ka­pott táppénzből nem tudta eltar­tani családját. A vállalati szb se­gített. Kapott segélyt a szakszer­vezettől, az SZTK megyei alköz­pontjától és a járási tanácstól is. Húsvétkor is 300 forinttal segítet­ték. Most fél műszakban dolgozik, a hengerszerelőket tanítja. Tavaly az egyik segédmunkást, Madarász Ferencet sérülés érte. A 7 oiMegy Selejtnek nevezik azt az el­rontott munkadarabot, amelynek mindig más az okozója. jobb keze megbénult (ma már mozgatni tudja az ujjait, de nem érez velük), felesége (aki szintén itt dolgozik) kérte a pártbizottság segítségét. Mindent megtettek an­nak érdekében, hogy olyan mun­kakörbe kerüljön Madarász elv- táns, amit el tud látni. Sajnos, nem találtak megfelelő munkát Átmeneti megoldásként jó lesz: leszázalékolják, s amíg nem veheti fel a munkát, addig rokkantsági nyugdíjat kap. Két éve lesz karácsonykor, amikor az alábbi eset történt. A nőtanács elhatározta, hogy az üze­mi dolgozók gyermekeinek fenyő­fa ünnepélye után a feldíszített karácsonyfát egy szegény család­nak ajándékozzák. A választás B.-ékre esett. Az édesapa meghalt, s öt apró gyerekkel egyedül ma­radt az édesanya. Amikor a válla­lat képviselői elvitték a kará­csonyfát, az édesanyát és gyerme­keit a konyhában találták. Imád­koztak. Nagy Örömet szereztek a családnak. B.-né a nőtanács kez­deményezésére a vállalathoz ke­rült. A dolgozók mindjárt pártfo­gásba vették: kifizették az ebéd­jét, élelmet vásároltak. A szak- szervezeti bizottságon hosszú utánjárással elintézték, hogy a négy gyermeket állami gondozás­ba vegyék. Az édesanya közbe­szólt: „Szeretem őket, s egyedül is felnevelem mindannyiukat” — nála maradtak a gyerekek... Wolf András középiskolát vég­zett, sőt egyetemre is járt egy ide­ig. Beteg lett, s egy év után meg­szüntették a táppénz folyósítását. A szakszervezeti bizottságon java­solták, hogy menjen el képesítés nélküli nevelőnek. Megfogadta a tanácsot. Kérelmét a megyei ta­nács elutasította. Az üzemi párt­zottság ajtaján. Vajon tudnak-e segíteni rajta? Felbomlott egy házaság. A fele­ség külön él férjétől. Miért? A feleség összekülönbözött az anyó­sával. Pedig élnének együtt an­nál is inkább, mert gyerekük van. Nincs önálló lakásuk, egyiikük sem akar a másik szüleinél lakni. Inkább elválnak. Az ügy egyre mérgesedik makacskodás miatt: a férj magához akarja venni a gye­reket. A pártbizottságon beszéltek a férjjel is és a feleséggel is, de hiá­ba! Mindketten a lakásra hivat­koznak. De miért nem gondolnak a gyerekre? Ha a szülők elválnak, azt csak egyedül ő sínyli meg. Gondolják meg — gyermekük ér­dekében — mielőtt még véglege­sen döntenek. Az egyik egyébként nagyon agi­lis társadalmi munkás nagyon szerette az italt. A szakszervezeti bizottság segített: elvonókúrára küldték a férfit. Amikor vissza­jött nem lehetett ráismerni, jó szakember, becsületesen dolgozik. A panaszokkal, melyek között van segítségkérés, néha intrika és rágalom is, két elvtársnő foglal­kozik közvetlenül. A párttitkár Schmidt Györgyné és az szb-titkár Frei Erzsébet. Mindenkit meghall­gatnak, s mindenkin igyekeznek segíteni. Ami tőlük telik mindent megtesznek a dolgozók érdekében, akik érzik, hogy nincsenek egye­dül. Ügy lehet összefoglalni az ilyen ügyek intézését, ahogy Schmidt elvtársnő mondotta: „Semmi különös nincs az egész­ben, csak üreg kell érteni, hogy nem a dolgozók vannak a párt­ós szakszervezeti bizottságért, hanem mi vagyunk őértük, és ezt érezni kell nekik is.” Délutánonként ismét forgalmas a gyár környéke. Műszak után néhány percig még beszélgetnek az emberek. Egy kislányt két fiú vesz körül, csevegnek. Ott a férj vár a feleségre, mások csakúgy, mint reggel, magányosak. Akad, aki az elhagyott gondbatyut ismét a vállára akasztja, vannak, akik­nek reggel még gondtól terhes volt az arca, de mostanra elsi- múltak rajta a ráncok. Dékány Sándor titkár azt mondta, ha segítségre lesz szüksége, jöjjön el ismét. Né- ; hány nap múlva a fiatalember ' biztosan bekopog majd a pártbi­Aíz üzemben kedélyes ugratás • folyik. A célpont az egyik ve- ■ eető tisztviselő, akii arról híres, • hogy dolgozóinak mindent be ■ tud szerezni, legalábbis — élő- • szóban. Persze nem hagyja ma- : gát: : — Ha éppen tudni akarjátok, : még rókabőröm is van! — di- : cselekszik, mire valaki megkérde- ■ zi: : — Saját:.. ? : # ■ Ä maga nemében egyedülálló : naptárreform-javas!atom: kezd- : jük az esztendőt az 52 vasár- j nappal, majd toldjuk meg a fi- j zetett munkaszüneti napokkal, ; utána vegyük ki a fizetett sza- j badságot s végül kvitteljük le > a csúsztatásokat. így az év hát- • ralévő részében már nem lesz • munkanap-áthelyezési gondunk... : * S ■ A tűzrendészeti oktatáson az ; előadó többek között óva int at- : tói, hogy a hamutálcából a pa- : pírkosárba szórjuk a csikkeket. ; Egy hang a hallgatóságból: • — Micsoda naívság! Hisz’ az • a jó magyar Kossuth még a • számban is kialszik... : * a A divat nyelvezetén a szoknyát : aljnak mondják. A minap, hölgy- l ismerősöm új ruházatát must- : rálva, így fejtettem ki szakértő j véleményemet: • — Tetszik nekem ez a sötét ■ *aljas” megoldás.., — kazár —j Nyikolaj Toman: ( 29.) Hai&za a UíséUci után — A beszélgetést az új rejtjel szerint folytatjuk. Az én hívóje­lem: „Friend”, a magáé: „Com­rade”. Hullámhossz: tíz és har­minc század. Feladata a követ­Kémregénr Fordította: Sárközi Gyula kező: tudja meg, lehetőleg rész­letesen, milyen szállítmányokat visznek a perevalsaki állomásról az épülő vasútvonalhoz. Magá­nak nem keli kijárnia az állo­másra. Tudja meg a dolgokat Aszkártól vagy Terimbek nevű unokaöccsétől. Csak ne próbálja megvesztegetni őket. Veszélyes dolog, mindent elronthat vele. Minden világos, Muhtarov? — Minden. — Hát akkor a viszontlátásra. Hallani lehetett, amint össze­súrlódnak az ágak: Zsijenbajev nyilván kitolta a bokrokból a motorkerékpárját. Aztán felber­regett a motor. Kis ideig üresen járatta, majd sebességre kap­csolt és elrobogott a mezőn va­lamerre, be sem kapcsolva a fényszórót. Jersov mérlegelte az imént tör­ténteket és akaratlanul ezt gon­dolta: „Most sem tudok róla többet, mint amennyit eddig tud. Öt szakmai nap a Budapesti Nemzetközi Vásáron I GTE békéscsabai csoportja tanulmányutakat szervez Az idei Budapesti Nemzetközi Vásár május 15^én, pénteken nyit­ja meg kapuit. Harminchárom ország iparának seregszemléje lesz ez a találkozó. Első ízben az idén fordul elő, hogy a külföldi kiállítók nagyobb területen vo­nultatják fel termékeiket, mint a hazai ipar. Hazánk elsősorban exportképes termékeit állítja ki, ezeket a külföldiek a helyszínen meg is rendelhetik. A vásár iránt napról napra nő az érdeklődés. Különösen a szak­emberek kíváncsiak. A vásár igazgatósága — hogy a kérések­nek eleget tegyen — május 18-án, 19-én, 20-án, 21-én és 22-én szak­mai napot rendez. Ezeken a na­pokon a nagyközönség előtt csak délután két órakor nyitják meg a vásár kapuit, a délelőtti órák­ban az ország különböző részéről összesereglő szakember-csoportok tanulmányozhatják a bemutatott műszaki újdonságokat. A Gépipari Tudományos Egye­sület békéscsabai csoportja há­rom tanulmányutat szervez. Agyagvizsgáló és hőkezelő szak­osztálya május 18-án és 19-én, mezőgazdasági gépészeti szakosz­tálya május 20-án és 21-én, a töb­bi szakosztály május 22-én láto­gatja meg közösen a sza kmai be­mutatókat. Sikeres szakmai továbbképzés a Gyulai Vas-, Fém- és Gépipari Ktsz-ben Az ipari tanulók tanműhelyt kapnak A Gyulai Vas-, Fém. és Gép­ipari Ktsz-ben a pártszervezet rendszeresen foglalkozik a szak­mai oktatással és figyelemmel kí­séri annak eredményeit, problé­máit. A kitsz-ben nyolc ipari tanu­lót foglalkoztatnak, ezek félévi ta­nulmányi átlaga 3,25 volt. A párt- szervezet vezetősége azonban nem volt elégedett azokkal a lehetősé­gekkel, melyek az ipari tanulók oktatását elősegítik, éppen ezért javasolta a kfsz vezetőségének, hogy a tanulóknak külön tanmű­helyt létesítsenek; A javaslat megvitatása után a ktsz vezetősége úgy döntött, hogy a telephely mellett megvásárolt épületet néhány hónap múlva tan. műhellyé alakítják át és ezzel kor. szerű színvonalra emelik ipari ta_ nulóik szakmai képzését. A továbbképzés a szakmunká­sok között is népszerű, minden szerdán 2 órás foglalkozáson vesz­nek részt. Ezeken az összejövete­leken Osgyáni Pál műszaki vezető matematikai, anyagismereti és rajzismereti kérdésekről tart elő­adást. A szakmai továbbképzésen kívül a ktsz 10 dolgozója jár álta. lános iskolába, technikumba, gim­náziumba és egyetemre. Közületek munkaerőigénye A 8. s*. AKÖV felvételre keres for­galmi szolgálattevői munkakörbe érett­ségizett férfiakat, továbbá rakodómun­kásokat és szerelőket. Jelentkezés: Bé­késcsaba, Tanácsköztársaság útja 77 alatt a személyzeti osztályon. 80458 A Felsőnyomási Állami Gazdaság (Telekgerendás) hálózati villanyszere­lőt keres. Jelentkezés a gazdaság fő­mérnökénél. x A Békési Községi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága pályázatot hirdet a bé­kési fürdőnél 1964. június 1-ével meg­üresedő fürdővezetői állásra. Fizetés 2261-es kulcsszám szerint. Csak meg­felelő szakképesítéssel rendelkezők pályázatát kérjük. 82436 Hajtő és rakodómunkásokat felvesz az ÉPFU, Békéscsaba, Szerdahelyi ut­ca. 80491 tóm. Még csak az arcát sem lát­tam...” De nyomban megvigasz­talta magát: „Viszont az már eredmény, hogy ez ugyanaz a Kísértet, akire oly régóta vadá­szunk. Persze ezekben a napok­ban ellenőrzött, figyelt engem és most talált egy lehetőséget, hogy rám bízzon valamit. Talán még arra is van remény, hogy idővel nyíltabbá válik...” A Perevalszkba vezető poros országúton bandukolva már jó párszor feltette magának ugyan­azt a kérdést: mégis mi vonzza Zsijenbajevet az épülő vasútvo­nalhoz? Egyelőre még csak meg­közelítőleg sem tudott válaszol­ni rá. Már virradt, amikor az őr­nagy elérte a várost és akárcsak az éjjel; a kerten ment fel Asz- kár házához. Keleten már ki- gyúlt a hajnalpír, amikor belé­pett szobájába. Az ablakhoz ment, félrehúzta a függönyt és kinézett a szemközti házra. A kö­vetkező pillanatban kinyílott az ablaka és Malinovkin kócos feje kinézett az utcára. A hadnagy úgy tett, mintha egy poharat öb­lítene ki a járdára, Jersov pedig gyufát vett elő és cigarettára gyújtott. Ez megbeszélt jel volt s azt jelentette, hogy nála min­den rendben van. A szemközti ablak ismét be­csukódott. „Aggódhatott értem Dmitrij” — gondolta Jersov Malinovkin- ról és élvezettel telepedett a he- verőre. Kezdte lefelé húzni po­ros csizmáját. Temirbek szobájából sípoló horkolás hallatszott. „Ügy lát­szik, a kalauz már hazajött a szolgálatból” — gondolta Jersov s eszébe jutott, hogy amikor ke­resztüljött a konyhán, belebot­lott a vaspántos ládiköba, me­lyet Temirbek magával szokott vinni szolgálatba. * Voznyeszenszíkij, az államvas­utak és vasúti építkezések ve­zérigazgatója nagyon elfáradt a közlekedésügyi miniszternél tar­tott hosszú értekezlet után és minden vágya az volt, hogy ki­pihenje magát. Már éppen haza­felé indult, amikor eszébe ju­tott, hogy félhatkor Szabiin jön hozzá. Még reggel beszélték meg telefonon. Valaha jóbarátság fűzte Szab­iinhoz, de azóta sok víz folyt le a Volgán. Az utóbbi években egyre ritkábban találkoztak és bizony már nem is emlékszik, mikor látták egymást utoljára: öt évvel vagy tíz évvel ezelőtt? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents