Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
(Sülé István rajza) Gyóni Géza: Cézár, én nem megyek \ Vérben úszik vad hegyek orma, Paskolja vér, paskolja ár. S engem a halál-dáridóra Cézár parancsa vár. Itt hagyni minden szentet, drágát, Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét: Cézár parancsa nem kegyelmez. Kell a halál-cseléd. Már összeszedtem kis cókmókom. Indulni kell. Jaj, hogy lehet. Vérben úszik vad hegyek orma, Cézár, én nem megyek. Cézár, lásd, épp a szüret áll már, Gerezd hegyén tömött gerezd. Vérben úszhat vad hegyek orma, A földem nem ereszt. Cézár, énnekem asszonyom van, Forróölü, dalos, szelid. Teéretted jaj, hogy áztassam Könnyűvel szemeit. Kicsi, szegény, ijedt fiókák Fogják, lásd, erős térdemet. Cézár, ki visel gondot rájuk, Ha gőgöd eltemet? Vért szűr a pajzs Hispániában, Rengenek a sötét hegyek. Bús fürtnek a halálszüretre Cézár, nem mehetek. Nekem nem házam a te házad. Nekem nem fáj a bánatod. Entölern véres koronádat A sárba vághatod. Mit bánom én Hispániát, Ha gyémánt-hegyeket terem: Minden drágakövednél drágább Az én rongy életem. Elet, élet, szent gyönyörűség, Egyetlen, mely nekem ragyog. Cézár, az életem felett En is Cézár vagyok. Melyik Isten nevében trónolsz? Mily őrület adott jogot: Hogy istenadta életemmel Játszik a pallosod? ... Soracte ormán zöld az erdő, Szívem élet-vágytól dagad, Jer asszonyom ... A koronádat, Cézár, védd meg magad. Vagy küldj hamar pretoriánust, Üsse szét e dacos fejet, De bitangul a mészárszékre, Cézár, én nem megyek. 1912 ♦A boszniai és hercegovinál annexió idején írta ezt a megrázó erejű, háborúellenes versét, mely költészetének egyik legjellemzőbb, legértékesebb darabja. (A TIT Békés megyei szervezete ma délelőtti Gyóni-emlékünnepsége alkalmából.) Hatvani Dániel: Szemed partján vonuló nyárfák. Nincs már szavad, mely visszaállít. Dúdolva lóbólom a táskát, melyben könyv van s pár tiszta ing. Konityod vilűámos, barna felleg s felleg mögötted, habfehér.;. Kilométereik eltemetnek, fakult vágyad már el nem ér. A búcsúnk nem szépül reménnyé, több csókunk nem is lesz talán ... Fáj, hogy nem szenvedek eléggé s könnyebb a megtalált magány. NÉZŐPONT — Hogyan lett író? — tette fel a kérdést egy ismert novellistának az egyik író—olvasó-találkozón rxüaki a hallgatóság soraiból. Az első pillanatra talán naivnak, szokványosnak ható kérdés valójában mindig meglepi azt, akinek nekiszegezik, mert nehéznek találja. Ugyanis miközben a hogyanra keresi a megfelelő ' választ, felmerül benne a „miért” is? Novellistánk válasza, annak első fele prózaion őszintének hatott. Azt mondta, hogy egyszer, pedagógus korában, nagyon bántotta valami. Egy közérdekű dolog nem úgy intéződött, ahogyan azt az iskola, a gyermekek érdeke parancsolta volna. Látva, hogy hivatalos úton sehogysem oldódik meg az ügy, mert mindenütt kemény falakba ütköznek és süket fülekre találnak, bánatában egy érzelmes novellába öntötte az egészet. Elküldte a helyi lapnak. Meglepetésére rövid időn belül közölték és még nagyobb ámulatára 100 forintot küldtek írásáért. Mikor ismét írásra serkentette valami, papírra vetette azt is. Hosszabb volt az előzőnél, de érezte, hogy sikerültebb is. Egy irodalmi folyóiratnak küldte el. Az előzőnek majdnem a kétszeresét kapta érte honoráriumként. — Elhatároztam, hogy írásból fogok élni. így lettem író — mondta kedélyes hangsúllyal. Ám nyomban hozzáfűzte, hogy mechanikusan történt. Szeretni kell az életet, benne kell élni a hétköznapok mély kavargásában és őszintén aggódni mindazért, ami a dolgos millióké, az ő érdeküket szolgálja. Ez a kis önvallomás az Ünnepi Könyvhét során hangzott el, annyi hasonlóval. Például Békéscsaba jaminai városrészében egy másik iró így vallott: Az emberek általában szeretnek olvasni. Miért? Mert mind többet akarnak tudni a körülöttük zajló életről, a világról és önmagukról, a betűk tükrében is. Éppen ezért úgy kell írnunk, hogy megértsenek bennünket, azért kell írnunk, hogy gyermek , és felnőtt ne a pusztítás vagy a céltalanság, a nihil, hanem az alkotó élet vállalója legyen, korunk tiszta lelkű hőse! — új — Cs. Pataj Mihály: Szabadtéri próbák Szegeden (linómetszet) Bíró József: Ez az este ma halkan borul rám, fűszálak Kegyén is hallgat a szél; bogár-nesz inog csak, s ballag az éj fehérvirágos, karcsú almafán. Mellém ült a fény-kalapos lámpa, lomhatesitű, alvó házak néznek, kopott kémény kacsintgat az égnek, s egy híd erős karjait kitárja... Piszkos csönd ez, jaj, nem bírom ki már, fojtogat ez az alig kezdett nyár, s kinevet sima, meleg paplanod —■ csak heversz rút, léha indulattal: szeretném már néhány gondolattal betömi poros, süket ablakod! Hét nap májusban Néhány sor egy érdekes amerikai filmről IS ülönleges film kószíté- sét kezdték meg Hollywoodban, még a Ken- nedy-gyilkosság előtt, mely egy, az amerikai elnök erőszakos félreállítását célzó és csak nehezen meghiúsított tábornoki pucesról szól. A film valószínűleg csak a szokvány kaland- vagy kémfilmek iránti érdeklődésre tarthatott volna számot — ha nem jön közbe valami... De az a valami közbejött, mire a „Hét nap májusban”-t rekordgyorsasággal befejezték, s a film mindez persze nem ilyen Vízkereszt Shakespeare vígjátékéból írta és rendezte Jan Frid, főszereplői: Alla Larionova, Klara Lucsko, Vagyim Medvegyev. Bemutatja a sarkadkeresztúri Béke mozi május SO-tól június 1-ig. ma Hollywood legtöbbet jövedelmező produkciói közé tartozik. Bár a „Hét nap májusban” parádés szereposztással készült — az e-lnököt az „Utolsó szerelem”-ből ismert Frederic March, politikai ellenfelét, Scott tábornokot Burt Lancaster, a puccsot leleplező ezredest Kirk Douglas, a tábornok volt, az ezredes leendő szeretőjét pedig Avá Gardner alakítja —, mégsem annyira vitatható művészi kivite. lével és túlzottan az amerikai néző naív igényeihez szabott romantikus figuráival nyeri meg tetszésünket, hanem becsületes politikai szándékával. A filmbeli Lyman elnök a békés egymás mellett élés reálpolitikáját követi. Ö „a nagy demokrata” — ahogy az az egyszerű amerikai kisember eszmény világában él. Ellenfele a hatalomra törő, az izgága kispolgári elemekre támaszkodó Scott tábombk — amerikai minta, gyanúsan ismerős német példára. — Az izgalmakban bővelkedő, fordulatos történet színhelyei: a Pentagon, a Fehér Ház, és megközelíthetetlen, titkos föld alatti, sivatagi katonai telepek. Az alkotók hitelesen érzékeltetik, milyen erők fölött, mellett él, dolgozik a szürke átlag- amerikai, elfelejtkezve a hétköznapok örömében — gondjában az ugrásra kész pusztító gépezetről. S a klikk,, amely az indítógomb közelében tartózkodik, las,san állammá lesz az államban. Az ország vezetői a mesebeli bűvészinas szerepére lettek kárhoztatva, ki elővarázsolta a szellemet, de saját teremtményének nem urává, hanem szolgájává vált. A sárkányfogakat elvetettük,' de mi lesz, ha kikelnek a sárkányok? — figyelmezteti az amerikai közvéleményt ez a becsületes szándékú film, amely igen merészen, szokatlanul bátran adja meg a választ: a történet végén tudniillik lelövik a puccsista Scott tábornokot! S figyelemre méltó ez a befejezés. A polgári demokrácia józan emberei az erőszak híveivel szemben számoljanak le a demokrácia-illúziókkal, s alkalmazzanak ők is ha kell, ellenszerül erőszakot — ez a „Hét nap májusban” mondanivalója. A filmet nézve persze kissé hihetetlennek, túl fantasztikusnak tűnik ez a történet: monstrum katonai létesítmények, melyekről nem tud az állam első embere, az elnöki nyaraló körül posztóié fegyveres megfigyelők, kémek stb. — Dél-Amerikába helyezve inkább el tudnánk mindezt képzelni. De aztán a kivilágosodott nézőtéren eszünkbe jut: hiszen éppen az Egyesült Államokban maga az élet szolgált már a film történetét megcáfoló meglepetéssel azon a bizonyos napon, Dallasban. P. A.
