Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
f!NM. május 31. T 3 Vasárnap Aratás előtti határjáráson létesít, s jövőre búzát is fémzá- daságot. Szervezzenek új jövedél- rolnak már. mező üzemágakat, többek között Nagyon szép a dobozi határ, libatenyésztést és hizlalást is a Az emberek kora reggeltől söté- vízhez közel levő szövetkezetek. tedésig dolgoznak, mert a tavaly megjött munkakedvet növeli a premizálás, külön pénzjutalmat kapnak azok, akik a borsót másodszorra, a kukoricát pedig harA szövetkezeti emberek* nemcsak szorgalmasak, hanem ötletesek, leleményesek is, sokat tudnak segíteni a vezetőségnek, ha alkalmat kapnak arra, hogy madszorra is megkapálják. Kell a rendszeresen elmondják vélemé- bőséges kukorica- és az egyéb ta- nyűket a feladatokról és a tervek- karmánytermés, mert az ál- ről. Az oly.an nagy szövetkezetben, lattenyésztés még nem megfele- mint a dobozi Petőfi is, indokolt, lő: a tavalyi 34 millió forint ossz- hogy a vezetőség ne csak a kül- bevételhez csak hat és fél millió- döttgyűlés előtt ismertesse a ten- val járult hozzá. Azért, mert na- nivalókat, elgondolásokat, hanem gyón kevés az állomány. S ez előtte üzemegységenként a tagság nemcsak bevételi kérdés, hanem széles köre előtt is. Azért, mert a termelés biztonságának kérdése *Sy s°h vélemény és javaslat is. Ugyanis az öntözés csak akkor után talpraesettebb, jobb határo- hatásos, ha rendszeresen pótolják zatot hozhat a közgyűlés, meg Egy kis beszélgetés a szépen fejlett cukorrépa kapálása közben Klapka ctájával, aki feleségével együtt egy hold répa mű Nagyon szép a május végi határ. Bizakodást, örömet keltőén nő, fejlődik, s jó termést ígér minden. Jóval többet, mint amennyit az utóbbi 10 év bármelyikében. — Ne becsüljük túl a várható termést, mert még sokszor alszik kint minden növény — figyelmeztetett bennünket Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, aki már korábban elhatározta Arany Tóth Lajos elvtárssal, a gyulai járási pártbizottság első titkárával, hogy együtt ellátogatnak a dobozi Petőfi Tsz-be és a Gyulai Állami Gazdaságba. Útjukra mi is elkísértük, mert tudtuk, hogy nemcsak a határt, a növényápolás ütemét, a növények fejlettségét nézik meg, hanem elbeszélgetnek a két gazdaság vezetőivel, a közelgő, s nehéznek ígérkező aratásról is. — Azért jöttünk — tért rá mindjárt a tárgyra Klaukó elvtárs, miután a Petőfi Tsz irodájában helyet foglaltunk a községi párttitkár, az elnök, a főmezőgazdász, a főkönyvelő és a főállattenyésztő körében —, hogy megtudjuk, milyen új módszereket volt ez a javából. F. Szabó Sándor, az elnök azonban azzal kezdte a tavalyi és az idei termelés szervezésének ismertetését, hogy nincsenek megrészegülve az eredményektől, hanem szorgalmasan dolgoznak. Lábos László főmezőgazdász is azt mondta, hogy még csak a kezdeti lépéseknél tartanak. Ezek azonban biztatóak, s éppen ezért nemhogy kihelyezési idejének lejárta után, hanem még hosszú évek múlva sem akar onnan elmenni. A kezdeti eredmények nem annyira szerények, mint amilyennek a szövetkezet vezetői mondják. Nem, mert sokan emlékeznek még Dobozon arra, hogy a harmincas években a hadirokkantak közül az egyik egy sütet szalonnáért adta el a kapott terméketlen másfél hold földjét. A másik, Kámyánszki Gábor, pedig hiába kínálta a maga másfél holdját egy kenyérért vagy egy liter borért. S nemcsak néhány, hanem vagy 2500 hold volt ilyen Doboz határában. Nem csoda, hogy a dobozi emberek jó része más vidékeken igyekezett megélhetést találni eddig. Most az év elején annyian jöttek vissza, s Péterrel, a Petőfi Tsz egyik gazdá- velését vállalta. Nem átok ült a dobozi földeken, amit tavaly valami varázslattal elűztek. Egyszerűen azt tették Dobozon, hogy hozzáértő a talaj táperejét, márpedig ez elképzelhetetlen nagy számú állat- állomány nélkül. Az állatállomány növelése nem az akaraton, hanem férőhelyhiányon múlik egyelőre a dobozi Petőfi Tsz-ben. Az érről való beszélgetés közben Klaukó elvtárs megjegyezte: Az akaratot pótolják meg egy kis saját erő beruházással is, és akkor könnyebHét esőztetö berendezés üzemel szinte éjjel-nappal a Petőfi Tsz határában. Az öntözés hatására gyorsan fejlődnek a növények, köztük a korai káposzta is. ben megy a hiteligénylés. S ha már javaslathoz értünk, akkor felsorakoztatjuk azokat, amelyek az irodában és a határjárás közben hangzottak el, mert ezek megszívlelése hasznára válhat teljesebb és még alkotóbb hatású lesz a szövetkezeti demokrácia. Az aratásra való felkészülést is a szövetkezeti gazdák széles körében szükséges megvitatni. Együtt kutassák ki annak módját, hogy a búza mielőbb a magtárba, a szalma kazalba, a traktoreke pedig a tarlóba kerüljön. Ezt megelőzően helyes lenne, ha a szövetkezeti elnökök és vezető mezőgazdászok járásonként ösz- szeülnének néhány órára, mert nemcsak azt kellene közösen megvitatni, hogy milyen munka- szervezést alkalmazzanak, hanem azt is, hogy a szövetkezeti gazdákat hogyan tehetik érdekeltté a kézi aratásban. Ugyanis, ha ilyen szépen fejlődnek továbbra is a kalászosok, akkor az aratógépek és a kombájnok nem tudnak a tavalyihoz hasonló ütemben haladni, az aratás sikere pedig követeli a kézi kaszát. A tavalyi tapasztalatok is indokolják, hogy az aratás irányítása egy felelős személy, a főmezőgazdász által történjen, mert ha az elnöknek is, helyettesének is, az üzemegység- és brigádvezetőknek is lesz joguk a kombájnok, aratógépek és szállítójárművek felett rendelkezni, akkor csak zűrzavar lesz és nem ütemes aratás. A dobozi Petőfi Tsz-ben tavaly is, a Gyulai Állami Gazdaságban pedig már évek óta érvényesül a betakarítás egyszemélyi irányítása. Ilyen sok jó javaslatot és azt a kellemes benyomást szülte az egynapi dobozi és gyulai határjárás, hogy bizakodást keltőén, szépen fejlődik minden növény. Ahhoz azonban, hogy a termés valóban bőséges legyen, elbizakodottság a „jut a talajnedvességből a gyomoknak is, a gabonából Részlet a tsz tehénállományáböl. ikalmaznak a tavalyi termelési s betakarítási tapasztalatok lapján. Szívesen fogadunk né- ány szót az anyagi érdekeltség jrmáiról, az öntözéses cukorré- a- és takarmánytermesztésről i. Nem titkolom: a tavalyi kifo- ástalan, munkaszervezés, a jó azdálkodás és az idei még jobb ;rméseredmények reménye alap- ín jöttünk ide. Így megfogalmazva is dicséret jelentkeztek tagfelvételre, hogy a vezetőség megijedt: nem tudnak majd elegendő munkaalkalmat teremteni. Mi csábította vissza a doboziakat? Az, hogy .tavaly már jól termett minden föld a község határában: a búza 14, a cukorrépa 201, a kukorica pedig 21 mázsájával. S az 1962. évi 5400 forint helyett 13 ezer forint jövedelem jutott tagonként. embereket kerestek és találtak az irányító beosztásokba. A korábbi 230 szinte parcellának számító tábla helyett 74 nagyüzemi táblát alakítottak ki, s ezeket jó mélyen szántották fel. Egyrészt azért nem termettek eddig a dobozi földek, mert úgynevezett eketalp keletkezett, s a kemény réteg nem engedte át a nedvességet, s ezért vízállásosak voltak. Voltak egyéb elemi hibák is. Többek között a helytelen szerves és műtrágyagazdálkodás, a kevert vetőmagvak használata, az alacsony tőszámmal való termelés, és — a Körös partján — az öntözés elhanyagolása. A szövetkezet vezetői az elemi hibák felszámolásával kezdték a gazdálkodást 1962 őszén, s tavaly is sokat öntöztek, s az idén is öntöznek vagy 1300 holdat, ha nem többet. A kukorica, a lucerna jó részét, a cukorrépának pedig az egészét öntözik, mert tavaly egy ötvenhét holdas tábláról átlag 329 mázsa répát takarítottak be az öntözés nyomán. A szövetkezetben bekövetkezett hatalmas változást minden szószaporítás nélkül bizonyítja az, hogy a megyénk valamennyi termelőszö- a hörcsögöknek is” nézet nélkül dobozi Petőfi Tsz — ahol koráb- vetkezetének. kell dolgozniuk szövetkezeti gazban szinte minden növényből Először is ne féljenek a jelent- dáinknak és vezetőiknek, a nö- 3—4 fajta is díszlett együtt — kező munkaerők felvételétől a vényápolás sikerén és az aratás most már magtermelő gazdaság- szövetkezetben, hanem igyekez- jó megszervezésén, gá lépett elő, magtisztító telepet zenek belterjesebbé tenni a gazKötésig ér az őszi árpa is, a búza is a Gyulai Állami Gazdaság határárában, ha minden úgy sikerül, ahogy mutatkozik, igencsak visszaszerzik a vörös vándorzászlót. Kukk Imre