Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-29 / 124. szám
/© *4 >ftu\eiy e&Mt ß&M&fek &e a% tiko£dßcu\ ► a TANÚ LÓ BALESETBIZTOSÍTÁS ytfo'zto&fát a AZ^Srfö&e/\ ti éfaM+u/eA a,JaT! JUTAlOMSORSOtÁS.'SieSZ’ ,/W/ A HAM! BIZTOSÍTÓ 1964. május 29. Péntek Kiskocsmák éjszakája Szombaton, május 23-án négyen vágtunk neki az estébe hajló délutánnak: hárman a megyei kereskedelmi felügyelőségtől és az újságíró. A községi italboltok, szórakozóhelyek mennyire elégítik ki a fogyasztó közönség igényeit, tudnak-e adni kulturált szórakozást az egész heti munkától fáradt, felüdülést kereső dolgozóknak? — ezt vizsgálták az ÁKF felügyelői. Az ittas emberek hagyják el a termet! Inkognitónk leleplezése után ezzel a mondattal kezdi ellenőrző munkáját a felügyelőség vezetője, Rózsa Imre elvtárs, a Csanádapá- cai Fmsz kisvendéglőben, öt-hat részeg támolyog ki az ajtón a felszólításra, s a lárma is alábbhagy. Szenny és piszok a helyiségben, s valami átható szag. Egy kicsit emlékeztet a kénhidrogén meg az ammóniák szagára. A pult mögött piszkos a padló. Széttaposott fél kifli, ételmaradék, a sarokban ócskaságok, limlomok. Aligha felel meg a higiénia követelményeinek, valósággal j tenyészete az ugrásra készen álló bacilusoknak... — Igaz? — fordulok oda a csaposnőhöz. , — Kérem, mi a tsz-vacsorára is készülünk, ilyenkor nagy a felfordulás... Egy idősebb férfifelszolgáló (állítólag most beteg, szerintünk az a baja, hogy egy kicsit ivott) nekiáll sepregetni. Botladozva kotorja a csikkeket, az eldobált zsíros papírdarabokat, a lehullott kenyérhéjakat, éktelen port kavarva. A megvizsgált italok minőségét megfelelőnek találják az ellenőrök. Mégis kissé lehangoltan hagyjuk el ezt a vendéglőt, ahová öt-hat részeg hangoskodására, piszkosságba érkeztünk, s kavargó porból távozunk. Bepillantunk a község cuk- j rászdájába is. Kevesen vannak, azok is inkább gyerekek. Fagyiz- | nak. Tisztaság, rend. A tíz asztal- ] hoz azonban pontosan csak tíz J terítővei rendelkezik ez a parányi kis cukrászda. — Mi történik, ha leöntenek egyet? Mivel cserélik ki? A fiatal asszonyka nem tud rá válaszolni. Visszapillantunk a kirakatra, habosfelfújt és dobostortareklámok helyett kifakult cigarettás dobozok „kacérkodnak” azokkal a járókelőkkel, akik unalmukban megállnak az üveg előtt. Ni, ott szalad egy egér Igyekszünk Kaszaper felé. Vihar közeleg. Hatalmasat dörren az ég, egy váratlan szélrohamtól majd a földig hajolnak a fiatal nyárfák. Este fél 8 órakor a kaszaperi 15-ös számú italboltba, vendégként lépünk be, de legnagyobb meglepetésünkre abban a pillanatban megszólal a vezető: >— Záróra! Menjünk haza emberek! Igyekezzünk, igyekezzünk! — terelgeti kifelé a vendégeket. Menjünk át . a másikba... — A 16-osban már zárt ajtót találunk. Ablakában azonban világos van. Bekopogunk. Nagy nehezen beengednek bennünket, sepre- getnek, számolnak, rakosgatnak. Nézzük a nyitvatartási időt: 23 óra. A jó fene sem érti ezt. Kér- dőleg nézünk a vezetőre... — Miért zárnak be ilyen korán? Szesztilalom van a községben? — Nem, kérem, az egyik kar- társunknak most van a lakodalma. Meghívtak rá, nyilván, hogy elmegyek! <— Az egész falut meghívták? — Nem, csak minket, kettőnket .-.. — És a többi dolgozó hol szórakozik ma este? Megvonja a vállát. Az eső zuhogni kezd, a becsukott ajtó előtt meg az ablak alatt 15—20 ember morog keserűen. Kizavarták őket mind a két italboltból, — mert a kiszolgálók lakodalomba mennek... — Ni, ott szalad egy egér — rántja meg a karomat, s tereli el a figyelmemet Rózsa elvtárs és a polc felé mutat. — Van itt kérem több is — mondja közömbös arccal az üzletvezető. Közelebb megyünk a polchoz. Nagy tábla minőségi csokoládék bizonyítják: a kijelentés igaz; egérfogak nyomai s a lerágott csokisarkok bizonyítják: az egerek is méltányolják a magyar csokoládék minőségét... — Na, és mi lesz ezekkel a csokoládékkal? <— Leírjuk... — vonja meg a vállát. — Nem tudunk mit tenni az egerek ellen, amióta megszűnt a szomszédos vegyesbolt, valamennyi egér hozzánk költözött:.. Ahogy nézegetjük a helyiség „tisztaságát”, a lebontásra régen megért épületet, a szakadt abroszokat, a félig raktárnak is használt termet, nem csodálkozunk; van eszük az egereknek! De azért mégis... Bezárt a két italbolt fél 8-kor, se cukrászda, se presszó a községben, pedig ezenkívül nincs más szórakozóhely, s köztudomású, hogy igen nagy az átmenő forgalma is Kaszapernek. Meg szoktam bukni... Fél 10 előtt két perccel 10 év körüli kisfiú áll, nekitámaszkodva a végegyházi kisvendéglő ajtajának. — Hogy hívnak, kisfiam? *— Lukács József... — Mit keresel itt ilyen későn? Nem tudod, hogy nyolc óra után egy ekkora embernek már ágyban a helye? — Édesapámat várom. Ott van ni... — mutat egy borostás, pultra könyökölő, munkaruhás emberre. — Hány éves vagy? — Tizenegy leszek. — Hányadikba jársz? — Harmadikba. — Hát már ötödikesnek kellene lenned!! — Igen ám, de én meg szoktam bukni;.. Ekkor már egy páran állnak körülöttünk, s előkerül az apa is. — Miért? Egész nap dolgozok, jogom van nekem is az élethez! ... Három helyre fizetem én az SZTK-t! — Nézze, nekem ahhoz semmi ! közöm, magának joga van itt tar- j tózkodni, de a gyereket azonnal vigye haza! — figyelmezteti az j egyik ellenőr. I Drasztikus szavakat mormo- j gott köszönés helyett, de a gyere- I két hazavitte. „Az ember egy léha, könnyelmű senki..." Utolsó állomásként érkeztünk Mezőhegyesre. A cukorgyár büféjébe pillantottunk be. Szépen berendezett, ízléses terme, tisztasága feledtette velünk a kaszaperi rossz benyomásokat. Az egyik asztalnál azonban gyanúsan fiatal társaság hívta fel magára a figyelmet. Nem a magatartásuk ellen merült fel kifogás, hiszen/ csendben söröztek. — Jó estét kívánok! Megengedik egy pillanatra, hogy helyet foglaljunk? Bemutatkoztunk, s találomra rábökött az ellenőr az egyik fiúra: — Legyen szíves mutassa meg a személyi igazolványát! — Zavartan nyújtotta át. Ezt olvastuk belőle: „Farkas Lajos. Született Soltvadkerten, 1947, július 23-án.” — Mikor is töltötte be a „tizennyolcadik” életévét? — Most töltöm a tizenhetet... Ott hagyjuk őket, az üzletvezetőt keressük. — Kérem — hebeg a felszolgáló — a legújabb törvények szerint 16 éven felüliek is látogathatják a szórakozóhelyeket... — És szeszes italt is fogyaszthatnak este 10 órakor? — mutatjuk neki a falra függesztett táblát. Erre nem tud mit válaszolni. De vajon mit is tudna!? A földművesszövetkezet éttermébe látogatunk el. Megveszük a 3 forintos belépőt. Műsoros estre van kilátás. Hallgatjuk az énekesnő teljesen vegyes műsorát. Van abban operett, magyar nóta, cigánydal ......ha eljönnél egys zer a kávéházba, beszélnék veled te szőke gyerek...” is, és éjfélkor mikrofonba suttogva: „Az ember egy léha, könnyelmű senki ...” Elgondolkodunk: vajon mi szükség volt erre a vegyes műsorra, meg arra, hogy kifizessék a művésznőnek a 300(!) forint gázsit, az útiköltséget, hiszen nem túlságosan sokan voltak kiváncsiak a műsorára? Itt találkoztunk egy igen sajnálatos esettel. Faragó Mihály fizető pincér asztalon hagyott számláiról a következő derült ki: három megvizsgált számlán a részeredmények végösszege pontosan két forinttal volt több, mint amit az összeadás próbája mutatott. Arra hivatkozott, hogy fáradt, meg családi problémái is vannak. Na, de mégis furcsa, hogy a családi gondok miatt még csak véletlenül sem számolt kevesebbet egy vendégnek sem. Súlyos vétség ez! Meg a többi rendellenesség is, mellyel találkoztunk. Megkárosítani azokat a dolgozókat, akik becsületes munkával keresik a pénzüket, s felüdülést keresnek hét végén, hogy hétfőn friss erővel dolgozhassanak — nem hivatásuk a vendéglátói alkalmazottaknak! Ternyák Ferenc Tűzoltók versenye fecskendő szívócsöveit szereli. Kezdődik a vetélkedés. Felvonulnak a versenyen részt vevő önkéntes tűzoltók a színhelyre, a sportpályára. Soma zajlanak le megyénkben az önkéntes tűzoltó testületek vetélkedői a nyári tűzeseteik elleni védekezés jegyében. Május 10-tól vasárnapomként két-két járási versenyt rendeznek, s így került sor május 24-én a hu- nyaira, ahol a gyomai járás önkéntes tűzoltói mérték össze tudásukat, valamint a békéscsabai üzemi rajok versenyét is itt tartották meg. Igen szép eredmények születtek, s a férfiak mellett jól meg- áll'ták helyüket a női és úttörő- rajok is. Kitűnően szerepelték többek között a Nagykunsági Állami Gazdaság önkéntes tűzoltói, akik a 400-as kismotorfecskendő szerelésben első helyezést értek d, s ezért jutalmul nyolc öltöny egyenruhát kaptak. Ékről az érdekes és izgalmas1, jó felkészültségről tanúskodó hunyai versnyről számolnak be képeink. ^_________________________ F otó: Bódis Miklós A tűzoltó staféta szerelése közben tömlőhajtási gyakorlatot végez Bak László, a Békéscsabai Hajtómű- és Felvonógyár önkéntes tűzoltója.-a& TZ
