Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-23 / 119. szám
J9*4, tttájns 33. 6 Szombat Lesz-e új M ezőmegyeren iskola és — mikor? „Nem riaszt el tömjén es szürke ■seatély...” — suttogja lágy hangon Végh Giziiké, a járás legjobb úttörő ■ szava lója, mintha hangfogós mélyhegedű hangját hallanánk. ..Rád szeretet sugárzik lobogva; nem szenvedni — boldogulni lettél. A versmondó kezében friss virágcsokor. Harmatos, mint a négy kisgyermek arca. Ünnepi a csend, ahogy előesobognak a szelíd ritmusú vers sorai-: „Kicsiben a haza gyűlt kórélek ma...* Taiálóak a vers szép sorai: kicsiben a haza gyűlt a négy kisgyermek köré névadó ünnepségükön. Jelen van itt Körösladány kis társadalmának mindenik képviselője. A járás pártbizottságának: titkára, a községi tanács vezetősége, munkások, parasztok, pedagógusok, diákok. A nagyszülők közül Barna Ferencivé, a négy kicsi nagymamája tété egyikről a másikra, majd a virágcsokrokra, s meghatottan fikönnyfátyolos, ámult szemmel néz. Nehéz elhinni, hogy a szép külsőségek s a szívből jövő szavak az ő négy unokájának tiszteletére történnek. Röpköd tekinillatozó virágokkal ölelt gyerekek mellé teszi le a borítékokat: a termelőszövetkezet tagjainak ajándékát. Személykocsik szállítják az ünnepeiteket, a rokonokat, a kedves ismerősöket a falu másik szélére, a Zalka Tsz erre az alkalomra szépen berendezett, megterített nagytermébe. A körösladányiak népszerű Jóskájának cigányzene- kara friss csárdással köszönti a népes ünneplő társaságot. Az az érzése az elmélyült szemlélőnek, hogy a régi népi — talán még pogány — valahol megszakadt ünnepségek hagyománya talált rá egy új formára, hogy a dolgozni szerető és tudó falusi magyar paraszt gátlás nélkül, mentesen a vallási Szokások térdhajlításaitól egészségesen fejezheti ki örömét. Csak azért, mert négy unokája kapott nevet. Csak ez juthatott eszünkbe akikor, amikor néztük Barna Ferencet, a négy kisgyermek nagyapját, a' Zalka Tsz sertésgondozóját, ahogyan felszabadult jókedvvel verte a csizmáját, s nagyokat kurjantott: „Megismerni a kanászt...” Jártak az apróságok kézről kézre, mígnem elálmosodtak, s lassan, észrevétlenül elfogytak az ünneplők közül, hogy valamelyik besötétített szobában széttárt karral aludhassanak. Áll a mulatság: egyetlen forgataggá válik a helyiség, összeío- gózva keringenek a rezgő csárdás ritmusára „egy egész kis ország” képviselői. — Négy kisgyermek a Zalka Tsz „unokái’: úgy kaptak 1949 óta kérik gyei Búzás István* a községi tanács helyettes elnökének szavaira: „Ma már nem az árnyék, hanem a fény vetődik gyermekeink életéire...” Talán nem is érti a szavak súlyát, de elmélázik azon, hogy a négy gyermeknek, akikhez e szavak szólnak, ő a nagyanyja. Az egyik kis újszülött, az ünnepségről mit sem tudó Békési Ilonka, elszunnyad biztonságot adó anyja meleg ölében. Anyja arcán az egészséges anyai mosoly, a kendőzetlen emberi szépség tükröződik. Olyan, mint a gyermekéhez hozzaszorított virágcsokor lermészetes szépsége. A körösladányi Zalka Tsz főkönyvelője magas, markáns ember. Férfiasán szónokolna, de a tsz négy „unokája” láttán meglágyulnak vonásai: „Ne éljetek át sohasem olyan napokat, mint amilyenekben nekünk volt részünk; békében éljetek... s fogadjátok el a mi kis közösségünk ajándékát; zárt borítékban, de nyílt szívvel adjuk.” A nagy, hosszú ember kicsit félszegen mozdul meg, s az Betérve a mezőmegyeri tanácsházára, együtt találom Szabó István elnökölt és Szatmári Lajos vb-titkárt. Mozgékony egyénisé-i gek mindketten, hol egyik, hol a másik járja a községet, a határt, vagy szaladgál közügyben a járáshoz, a megyéhez. Most véletlenül mindketten idehaza vannak. Hely. lyel kínálnak és én már kérdem is, hogy akad-e valami a jegyzet- füzetembe? Magától értetődő, hogy a község dolgaira is sor kerül, örömmel újságolják, hogy milyen pezsgő kultúráiét van náluk. Legutóbb, Mezőmegyeren először, operahangversenynek tapsolhatott a lakosság. Erről a művelődési otthonra terelődik a beszéd, hogy az bizony öreg is, szűk is. Ám nincs baj, már kész az újnak a helye. Korszerűt emelnék 1 100 000 forintos költséggel és egy sereg társadalmi munkával. — De jóf megy itt minden! — ámulok. Aztán kiderül, hogy azért Mezőmegyeren sem fenékig tejfel az élet. Például orvosihiány kínozza őket. A muronyi doktor gyógyítja a megyerieket, holott anélkül is 30 kilométeres körzetben kell ellátnia a betegségek ba_ ját. — Nem lőhet azt bírni — mondják és ajánlanak is megoldást: a muronyi orvos maradna a saját községéé, Megyei’ helyett átvehetne a Murony határában levő Hidasháti Állami Gazdaság népe egészségének az őrzését, Mező- megyer pedig, pl. egy békéscsabai üzemmel, mondjuk a konzervgyárral kötne egyezséget közös orvosra. A község biztosítaná az orvosi lakást... — Érdekes elképzelés — mondom és kérdőn tékintek informátoraimra, van-e még más? Látom a szemükről, hogy van. Ott az iskola ügye! Nem kevesebb, mint 15 esztendeje, pontosan 1949 ősze óta ígérik. Akkor nem lett a dologból semmi, majd a következő esztendők során visszatérő refrénként hangzott az elutasítás: „máshol sürgősebb”. Jelenleg a község általános iskolásainak száma — húsz híján — 300 és mindössze öt tanterem áll rendelkezésükre. A belterületen egy százesztendősnél is vénebb épületben és a tűzoltóotthon kultúrtermében tanítják az alsó tago- zafcúakat. A Kossuth utcai iskola, mely eredetileg vágóhídnak épült, vékonyfalú, télen fúthetefflen, ott tanulnak a felső tagozatosok. Zsúfoltság mindenütt és ezt az oktatás nagyon megsínyli! A hallottak alapján nem nehéz megállapítani, hagy ennék a köz-’ ségnek mindenképpen iskolára van szüksége. Eddig nem kaptak még rá állami beruházást, a már említett indokkal. Jelenleg ott tart az ügy, hogy a felettes oktatási szervek belátták a helyzet tarthatatlanságát, és Megyer vezetősége és pedagógusai ismét remélni kezdenek. Ügy érzik, hogy iskola- építésre fordítandó állami beruházással kapcsolatos kérelmük eredményes lesz. Ezt a kérelmet most, a napokban terjesztik a járás és a megye végrehajtó bizottsága elé. Nem csekély pluszt jelent abban az a rósz — javukra! — melyben hangsúlyozzák, hogy a községnek annyi építőanyag áü rendelkezésre, mélyből az új iskola három tantermére futná! Örömmel rögzítem ezt záró- mondatként, hiszen úgy vélem, kisütött a nap végre iskolaügyben Mezőmegyeren is. Szabó István és Szatmári Lajos nem ilyen optimistáik. — Nyitott még a kérdés, nagy a kérdőjel — mondják komoran. Nem csodálom, hogy komorak, hiszen 15 évi ígérgetés rozsdája még a legnagyobb bizakodás acélpáncélját is kikezdené. Ha valóban most sem történne semmi, mi lesz akkor 1965-ben a még nagyobb zsúfoltság közepette? Huszár Rezső nevet, hogy „Nem hideg víz csur- rant homlokukra...” Ternyák Ferenc Fotó: Kocziszky László •• Lnnepi Könyvhét május 23 — 31■9 A KÖNYVHÉT KIADVÁNYAIBÓL: Benjámin László: Világ füstje kötve 26,50 Faulkner, W.: Sirgyalázók kötve 21,50 Gaiabárdi Zoltán: Átkozottak kötve 35,— Geltéri Andor Endre: Összegyűjtött novellái 1—2 kötet kötve 53,— Goda Gábor: Ördögűzés 1—2 kötet kötve 68,— Jókai Mór: Az aranyember 1—2 kötet kötve 44,— Kritikai kiadás kötve 61,— Kilátó. 21 mai szovjet novella kötve 31,— Körkép. 35 mai magyar novella kötve 33,— Noll, D.: Egy ifjúság regénye kötve 30,— Puskin válogatott költői művei kötve 48,— Semprun, J.: A nagy utazás kötve 17,— Simon István: Gyümölcsoltó kötve 23,50 Solohov: Emberi sors kötve 20,— bőrkötésben 45,— Széchenyi Zsigmond: Nahar kötve 47,— Szteknah, M.: Igazság és hamisság kötve 33,— Váci Mihály: Szegények hatalma kötve 15,50 Hanglemezzel kötve 38,— KAPHATÓK az Állami Könyvterjesztő Vállalat BOLTJAIBAN, KÖNYVPAVILONJAIBAN ÉS AZ ÜZEMI KÖNYVTERJESZTŐKNÉL! 282
