Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-20 / 116. szám
1984. május 20. 4 Szerda '* Beszélgetés építőipai*! munkásokkal 1 Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat dolgozói közül tizennyolcán laknak Békéscsabán, a Partizán utcai munkásszálláson. Mire végeznek a napi munkával, s hazaérkeznek, kora estébe hajlik az idő. A napokban meglátogattuk őket. Né- hányan már vacsoráztak, mások a tűzhely mellett tisztították a burgonyát a szokásos „menühöz”: mint legtöbbször, most is paprikáskrumplit főztek. A bemutatkozáskor kicsit idegenkedve fogadtak, nevüket csak félhangosan mondták. Amikor elmondtuk jövetelünk célját, azonnal hellyel kínáltak, s a tekintetek is barátságosabbá váltak. Több mint két óráig beszélgettünk; őket, építőipari munkásokat közvetlénül érintő munkákról. Volt ebben az j,eszmecserében” valami különös? — kérdezhetné valaki. Határozottan állítjuk: igen. A gondokat úgy a maguk módján, egyszerűen, de nagyon őszintén, minden kertelés nélkül mondták el. Egy-egy kérdésről mindannyiuknak volt véleménye, de valahogy úgy jött ki, hogy egyikük mindig summázta, összefoglalta a többiek gondolatait. Az építőiparban talán a legnagyobb gondot az anyagellátás jelenti. Erről egy régi szakmunkás, Molnár Józsi bácsi így beszél: — Múl! évi tervünketanyag- hiány miatt nem tudtuk teljesíteni. Gyulán, a bútorüzem építéséhez nem kaptunk cementet, s egy hónapig álltunk. Jelenleg nincs folyami homok, és a cement minősége sem megfelelői Rengeteg kavicsot használunk fel, és ez sincs állandóan. Nemrégen húsz vagonnal kaptunk a pestkörnyéki tsz- ekből, de rossz minőségűt. Hiányzik a blokktégla is, pedig jó néhány építkezéshez sürgősen kellene. S tudják, ha nincs anyag, akkor a vezetőket hibáztatjuk. Ilyenkor át kell menni más munkahelyre, az átcsoportosítás pedig időkiesést jelent, s ez a fizetéskor is érezteti a hatását. Keresztes György nem kőműves, asztalos a szakmája. Az anyaghiánnyal kapcsolatosan elmondta, hogy megoldhatnák a kavicskérdést, ha a vállalat áldozna Is erre. Biztosan lennének olyanok, akik elmennének ideiglenesen kavicsot bányászni, ha megfizetnék őket. Kétegyháza környékén van sóderbánya. Aztán hozzátette: „Központi anyagelosztó létesítésével nem kellene például a gyomai építkezéshez Békésről és Békéscsabáról szállítani az anyagot. Előfordul az is, hogy egyik építkezésihez több anyagot adnak, mint amennyi szükséges volna, s így a másikra nem jut elegendő. A keresztbe-szállítások pedig növelik a költségeket.” Szelezsán Vitályos munkaügyi vezető arról panaszkodott, hogy az elmúlt hónapban harmincnyolc dolgozó lépett ki a vállalattól, tizennégyen önkényesen. Miért? Szeretnének közelebb kerülni az otthonihoz. Vagy tsz-be mennek építőbrigádba, vagy ktsz-be — legalábbis ezt mondják. Ám van példa arra is, hogy a szövetkezet elnöke igazolja, hogy az illető belép a tsz-be, de kiderül, hogy eszeágában sincs ott dolgozni... — Többnyire családos emberek vagyunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Aleksza Pál rakodó segédmunkás. Sokan szeretnének otthon lenni. Mondják is az emberek: annyi pénzt az otthonhoz közelebbi munkahelyen is kapok, mint itt. — Mennyit keresnek? — A szakmunkás átlagosan 1800 forintot, a segédmunkás 1200-at. — Sok kifogás merül fel a minőség ellen? — Nálunk a legkevesebb, — válaszolta Leszkó Imre kőműves. — Azért előfordul, s különösen ott, ahol a brigádok nem kapnak jó minőségű anyagot. Az átcsoportosításoknál is ez a helyzet: például a falazók sietnek a münkával, s nem jól csinálnak valamit, akkor már a vakolóknak nehezebb a dolguk. Ez azért is van, mert laza a munkafegyelem. A brigádvezetők nem eléggé erélyesek, s ezt a segédmunkások kihasználják; játszanak munkaidő alatt. Talán nem is tud tekintélyre szert tenni egy vezető, amikor maga is olyan; az egyik brigádvezető részegen jött be dolgozni... Ha a művezető szól, sokan azt vágják vissza: „Jó, hétfőn már nem jövök dolgozni”. Ágoston Mihály technikus megemlítette, hogy több esetben azért nem tudják megoldani a feladatot, mert a vállalat gépparkja az igényekhez képest kicsi, nincs nagyobb szállítójármű, önműködő dömper és néhány olyan eszköz, ami elengedhetetlenül szükséges a korszerű építkezésekhez. Szabó Józsi bácsi kérte, hogy a vidéki munkásszállásokat tegyék legalább olyanná, mint a békéscsabait. A fiatalokról azt mondta: „Néha rosszak és visszabeszélnek az idősnek,” Fia, aki itt tanuló, rögtön kontrázott: „Egyik főnök ezt mondja, a másik azt; kinek fogadjuk meg a szavát?” Nem lehet figyelmen kívül hagyni, amit Keresztes elvtárs még mondott: „Itt a vállalatnál egy éve dolgozom. Tapasztalom, hogy nem szívesen fogadják az újításokat, amelyekkel növelni lehetne a termelékenységet. Egy példa: a kilincsek kimarását kézzel végezték, mondtam, ha géppel csináljuk gyorsabban haladunk. A jutalom ... erről inkább ne beszéljünk, de csúnyán ..lemartak”. Később aztán elfogadták az újítást. És még egy: május elsején, az asztalosok közül csak a vezetők kaptak jutalmat. Ügy látszik a többiek rosszul dolgoztak...” R Vezetőkről mindannyian beszéltek. Az elmondottakat így ösz- szegezhetjük: túlterheltek a műszaki vezetők és sokszor nem adják ki rendesen a munkát. Van olyan, aki egy fél napig is elnézeget egy rajzot és a hozzá tartozó költségvetés-számolást. A tervek sokszor komplikáltak, hibásak és nehezen lehet felismerni, hogy tulajdonképpen mit is akarnak jelölni. Amikor anyaghiány van egyik vezető sincs a munkahelyen de amikor megérkezik a tégla vagy éppen a cement, akkor egyből megjelennek... Érdemes ezeken elgondolkodni... Dékány Sándor Nyikolaj Toman: (38.) MjwTL Érdekes, kedves levelet hozott szerkesztőségünkbe a posta. Minden kommentár nélkül közöljük. Kedves Igazgató Elvtárs! Nem tudom megtagadni magamtól azt az örömet, hogy meg ne írjam, hogy a Békéscsabai Konzervgyár által készített konzervek mennyire finomak és jók. Én eddig még sohasem •néztem az üvegek címkéit, ha konzervet vettem, de most jól megnéztem, hogy hol készítik ezeket a finom főzelékkonzerve- ket. Nagy volt az örömöm, mikor láttam, hogy azok Békéscsabán, az én szülővárosomban készülnek. Boldog lettem, hogy Békéscsaba már ennyire fejlődött, hogy konzervgyára is van. Kérem Igazgató Elvtársat, hogy tolmácsolja úgy a magam, mint az egész község -nettében a konzervgyár összes dolgozóinak őszinte elismerésünket és tiszteletünket a finom konzer- vekért. Ha szabad egy tanácsot adnom, és ezután a tökfőzelékbe egy kicsivel több kaprot tesznek, még finomabb lesz a za- tnata. őszinte tisztelettel: Bobcsek Sámuélné Üröm, Patak utca 6 Pest megye Uafcza a Uís-íitet után — Akkor megkérem a főkalauzt, helyezze el magát valahol. A mozdonyra nem hívhatom, tilos. Tíz perc múlva a szerelvény elindult. Malinovkin az egyik fékezőfülkében kapott helyet, amelyben a főkalauz, egy magas, középkorú, barna képű férfi utaKémregény Fordította: Sárközi Gyula zott. Hosszúkás fején rövidre volt nyírva a haj. Karjai hoez- szúak, csontosak. Bejszamba- jevnek hívták. Eleinte szűkszavú volt, de amikor Malinovkin közölte vele, hogy ezen a vidéken szeretne elhelyezkedni, megoldódott a nyelve és egyet s mást elmondott magáról is. Különösen Satrovot és Rjabovot di csörgette. — Nagyszerű emberek — beszélt lelkesen róluk. — Egészein a Volga mellől jöttek ebbe a pokolba dolgozni. Ezt meg kell érteni! Bár én megszoktam ezt a helyet, de még nekem is melegem van, róluk pedig sok veríték lecsurog. És aztán, hogy dolgoznak! Nem tapasztaltam még, hogy itt nálunk dolgozna így valaki. Tudod, szeretem az effajta népet, belevaló emberek! Csak minél több ilyen jönne ide! Ilyen nép nagyon kell nekünk. Dmitrij hallgatta Bejszamba- jevet s közben kinézett, tanulRészlet a vásárból KMHmttMMmMIHWWHBIiWWIWWIIMiBWWHWWIHinillUWItUMWMMIiMiHIMIIMHtWéWWIIIUtMIHMIIIMIIIIinyiMlllllllliMMMIIIIilllilI Kétszáztizenhárom brigád 2072 tagja nyerte el tavaly a szocialista címet A szocialista brigádmozgalom erőteljesen fejlődik megyénkben. Az SZMT év elejei felhívását számos üzemben tették magukévá és újabb brigádok tűzték maguk elé a szocialista cím elérését. Tavaly 25 729 dolgozó vett részt megyénkben a munkaversenyben, akik közül 821 brigád 8271 tagja a Szocialista cím megszerzéséért küzdött. A versenyt nemrég értékelték, amelyek alapján 213 brigád 2072 dolgozója teljesítette a versenypontokat, és elnyerte a szocialista címet. A brigádok közül 187 oklevelet, 26 pedig zászlót érdemelt ki jó munkája jutalmául. mányozta a vidéket. Tudna-e itt járni motorkerék pár ? Csak úgy mellékesen meg is kérdezte Bejszambajevtőll. — Egészen járható ez a vidék — felelte a főkalauz. — öcsémnek motorja van, mindig errefelé jár vele. Ha van motorod, nyugodtan hozhatod ide, kiélvezheted' alaposan. Gyönyörű szép itt a természet. Dmitrij pedig nézte a vidéket s közben arra gondolt, hogy bizonyára mindenki a maga szemével nézi szülőföldjét és olyasmiket fedez fel rajta, amiket idegen szem nem vesz észre rögtön. Neki például úgy tűnt, hogy a szteppe köröskörül nap- ógette puszta, színtelen, unalmas. Csák a fehér árvalányhaj- bóbiták tűntek szembe meg a keskeny tüskés levelű és elszórt vékony bugájú jelentéktelen tipec. — Mostanság nem teljes ez a szépség — szólalt meg Bejszam- bajev, amikor észrevette, hogy Malinovkin a szteppét nézegeti. — De látnád csak tavasszal! Különösen koratavasszal. Ismered a festőpalletát? Bátran mondhatom, hogy az egész szteppe egy hatalmas paletta. Minden színt, színárnyalatot megtalálsz rajta. Szoktam néha festegetni, értek a színekhez. Tavasszal pompáznak itt a kék és sárga íriszek, a tarka tulipánok, bazsarózsák, az aranyló boglárkák, fehér szekfűk. De most a nap felperzselt minden szépséget. Csak az árva- lányhajnak nem árt semmi. Bejszambajev valóban szerethette a természetet, mert még sóhajtott is hozzá egyet. A vonat köziben elhagyott két kisebb állomást, amelyeken mindössze néhány percet vesztegelt. Ahhoz képest, hogy túlsúlyos szerelvény volt, elég gyorsan haladt, ám a síkságot most emelkedők és lejtők váltották fel. Az út két oldalán rozsdás-sárga fű borította lankás dombok húzódtak. Ez a fű kifakult öreg szőnyeg bolyhaira emlékeztetett. A vidéknek megfelelően észrevehetően változott a mozdony lélegzése is. Az emelkedőkön nehezebbé vált, holmi hörghurutos sípolást hallatva. Sötétedett a kéményből egy re nagyobb zúgással kitörő füst. Komorult a főkalauz arca is. — Elegük lehet most a fiúknak — mondta együttérzően a mozdony felé intve. — Nagyon veszélyes szállítmányt visznek ma, beletörhet a bicskájuk... Az egyik emelkedőn a szerelvény futása valóban annyira lelassult, hogy Malinovkin is nyugtalankodni kezdett új ismerősei miatt. Amikor pedig végre megérkeztek az épülő vasútvonal utolsó állomására, a mozdonyról leugrott a verítékben fürdő Rjabov, aki olyan fekete volt, mint egy néger. (Folytatjuk)
