Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-12 / 85. szám
r 1964. április 12. 5 Vasárnap Ezerből három „Dénes, Éva, tehén, béka, fazék...” Szanyi Aratalné gyógypedagógus rajzokat tesz Pilkd, az állami gondozásból idekerült, mindig mosolygó, törleszíkedő kisfiú elé. A seövegkártyákat a gyerek kézé. be adja és elkezdődik a kirakás. A megfelelő szót a kép alá kell ternni, s közben hangosan kimondani: Mi ez? Dénes, Éva, tehén, béka, fazék.» Vagy tíz gyerek ül a békéscsabai gyógypedagógiai iskola előkészítő osztályában. Hét-tizenhárom évesek. „Dénes, Éva, tehén, béka, fazék,.” Türelmes, csökönyös harc ez az értelem kibontakoztatásáért, azért, hogy a gyerekek alkalmassá váljanak az általános iskola elvégzésére. Soknál sikerül majd elérni ezt, de lesz akinél nem. Szívós küzdelem folyik minden egyes kisfiúért, kislányért. Van olyan gyerek, tói már érti, de van akinél nehezen születik az eredmény, hogy „a mennyiségi ingerek minőségire váltsanak”. — Ezer gyerek közül három — tájékoztat az igazgatói szobában Szanyi Antal igazgató. — Ezer gyerek közül három fogyatékos értelmi képességű. Hogy régen nem volt ennyi? Lehet, nem mérte senki! Kit érdekelt, hogy a tanyákon — főleg a nova-borvidékeken — hány parasztember nevelt fogyatékos értelmű gyereket? Ki törődött vele, hány uradalomban, kulákgazdánál dolgozott gyenge értelmű béres? Csak any- nyit tudunk, majd minden községben volt falubolondja. Az 1000:3-hoz, e magas számhoz hoz. zájárul, hogy akik régen születésükkor elpusztultak, azokat ma mindenképp, minden áron megmenti az orvostudomány, mint csecsemőt az ehetnék. S mindenképp, minden áron megkísérli megmenteni a gyógypedagógia, mint gyermeket az emberi életnek: a munkának, az értelemnek. Társadalmunk szembe nézett a valósággal: ezerből három — és megpróbál segíteni — Különböző korck, társadalmak természetükből adódóan különbözőképp oldották meg ezt a kérdési Hitler 31 ezer fogyatékos gyermeket is elpusztított. (Amiért 11 ezer szülő öngyilkos lett.) A kapitalista demokráciákban, s régen nálunk is alkalmazták a gyógypedagógiát, de nem társadalmi méretekben. Pedig a törődés ezekkel a gyerekekkel — hosszú távon nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is kifizetődik. Ahol nincs ilyen társadalmi gondoskodás, ott egy fogyatékos értelmű gyerek leköt a családban egy felnőttet, s mire megnő, a társadalom eltartottja lesz. Nálunk a gyógypedagógiai iskolák mentesítik a szülőt az egész napos lekötöttségtől és az esetek 60—70 százalékában önálló, munkavégzésre alkalmas gyereket nevelnek. Ahogy a felsőbb osztályokba megyünk, úgy változnak a tanulók. Feleleteikben, tekintetűkben, magatartásukban megmutatkozik a pedagógusok fáradozásának eredménye. Milyenek ezek a gyerekek? Legtöbbjük szorgalmas, igyekvő. A tanároknak a kis létszámú osztályokban alkalmuk nyílik személyes kontaktust teremteni, egyénenként foglalkozni. Salamon Emília, az ősz hajú, kedves gyógypedagógus megmutatja egy kisfiú füzetét, tóit az általános iskolából irányítottak ide. Az első napokon csak firkálások — látsiisUrf -óazibaJi/. . Bosszúság Néhány nappal ezelőtt autóbusz! ra vártam a Kazinczy utca és Szarvasi út sarkán. Ahogy ott várakoztam többedmagammal, beszélgettünk. Mint annyiszor, ismét Békéscsaba tisztaságáról esett a legtöbb szó, és ahol álltunk, mindannyian láttuk, hogy bár az út már tiszta és száraz, de a megállóhelyet még vastagon fedi a sár. — Pedig már telefonáltunk is a kertészeti vállalatnak — jegyezte meg a várakozók közül a kerületi népfronttitkár, majd így folytatta: — De hát nem sokat törődnek ezzel. Kicsinyke ügy, de biztos bosszúságot okoz sokaknak, akik végre tiszta cipővel járhatják már az utcát, de az autóbuszmegállónál összesározzák magukat. Apró bosszúság. Nagyon sok van belőle. Az egyik ismerősöm már arról panaszkodott, hogy még az ünnepek előtt tavaszi kabátot akart vásárolni a váratlanul kapott nyereségrészesedésből. Az üzletben csodálatos kabátokat mutattak, s végül kedvérevalót is talált. Csak ... éppen hosszú volt. Fel kellett volna belőle hajtani néhány centit. — Óh, majd csak az ünnepek után — mondották neki mosolyogva, és hiába agitált, hiába kért, hajthatatlanok maradtak, és így ő kabát nélkül maradt. Másik: Az egyik közkifolyónál autót mos egy gépkocsitulajdonos. Rendben van, hiszen úgy szép az autó, ha tiszta. De annak már nem örülnek az ott lakók, hogy vízért menve szabályos kis tavakat kell keresztülgázolniuk és loccs-poccs- ban hordják haza a vizet Bizonyára minden olvasónk tudna ilyen apró kis történeteket, apró bosszúságokat felsorolni. S ha felsorolnánk, talán oldalakat tudnánk vele megtölteni. Kár lenne vele most untatni az olvasót, elégedjünk meg annyival, hogy mindannyian igyekezzünk a magunk módján elkerülni, hogy legalább mi ne okozzunk másoknak bosszúságot. Dóczi Imre Négyes találat Vésztőn Április 9-én adták át Vésztőn Barbíró Imrének és Kutasi Lajosnak a 13. fogadási héten elért négyes lottótalálatukra a nyereményt. Ez volt megyénkben egyébként március hónapban a hetedik négy- találatos szelvény. A négyesek mellett igen komolyak a tárgynyereménysorsoláson kihúzott tárgyak. Vésztőn és Geszten például egy-egy Trabant személygépkocsit nyertek, Orosházán 20 ezer forintos, Tótkomlóson 10 ezer forintos vásárlási utalványt. Hét darab különböző típusú televízió- készülék is megyénkben találta meg gazdájátj szik, hogy a gyerek a normáldsk ólában nem kapcsolódott be a tanításba — de a füzet közepetáján' már rendes, gondos rajzok. A kis. fiú érdeklődése itt, a gyógypedagógiai iskolában láthatóan felébredt, s most dolgozik, halad. Még egy észrevételt nem szabad elmulasztanunk az itteni tanulókról szólva. Ezek a gyerekek rettenetesen igénylik a szeretetet. Érzelmi életük szép, tiszta és emberi. A segítségért és odaadásért dupla szeretettel fizetnek. Természetes, hogy általánosságban azonban nehéz őket jellemezni Ahány gyerek, annyiféle, s bajuk, betegségük is különböző fokú. Különösen ez utóbbi nehezíti meg a pedagógusok munkáját — hiszen egy osztályban tanul a majdnem egészséges és az alig gyógyítható is —, s e nehézség kiküszöbölését célozza a gyógypedagógiai iskolareform, melynek bevezetésével a tanuló, kát két csoportra osztják. A kevésbé súlyos eseteikhez tartozók a kisegítő iskolába kerülnek, ahol elvégzik a kivonatolt tananyagú nyolc általánost A nehezebben tanítható gyerekek foglalkoztató iskolába mennek, ahol elsősorban munkavégzésre teszik alkalmassá, s a legelemibb dolgokra oktatják őket Milyen jövő vár rájuk? Ez is különböző. Megtalálják helyüket az életben, a társadalomban, az emberek között és megtalálják önmagukat Mert egyik legnagyobb előnye a gyógypedagógiának, hogy a gyerekek — tóik régebben az iskolában, a társaik között az utolsók, szinte kitagadottak voltak — itt önbizalmat kapnak. S az emberekben, a későbbi munkatársakban ma már legtöbb esetben olyan kultúrával és tapintattal találkoznak, hogy ezt az önbizalmat nem veszítik el később sem. Megmenteni a városból és környékéről bejáró kilencven gyereket az értelemnek, a munkának, a társadalomnak, önmagának — ezért dolgozik fáradságot nem kímélve, a reményt egyetlen esetben sem feladva, minden biztató eredménynek újbóa és újból örülve ennek az iskolának nyolc pedagógusa. Padányi Anna „Duliról”, azaz Sajti Emeséről sokat hallottam már: nagyon szépen szaval és énekéi. Amikor — mint szavaiéról — a híre először érkezett el hozzám, komoly, magába mélyedé kislánynak képzeltem. Később, amikor tárcdal-énekesi sikerednék is híre járt, vidám, örökké mosolygó, játékos kedvű, bakfisnak festettem le magam előtt. Pedig sem egyik, sem másik. S erre most jövők rá, amikor a gyulai Erkel Művelődési Otthon klubszobájában egymással szemben ülünk. Barna a haja, s a szeme is. Gyermeki kedves arca van Emesének, szelíd tekintete, bágyadt mosolya. Amikor magáról beszél, szinte szégyenlős, elfogódott a hangja, s úgy látom, olykor még el is pirul. Második otthonában, mint mindig, most is tanul. A kályha duruzsoló hangja mellett O’Ned- li „Amerikai Elektra”-jából Christine monológját „magolja”. Felvételire készül, színésznő szeretne lenni. A könyvet most becsukja, kezét karba teszi, s kicsiny szemével az Izzó parazsat nézve, gondolkozik. Nein vár kérdést, beszélni kezd: — ötödikes voltam, amikor Petőfi Feltámadott a tenger című A Szegedi Tanárképző Főiskola levelező oktatási értekezletet tartott Békéscsabán Békéscsabán, a TIT megyei helyiségében, április 10-én, pénteken a Szegedi Tanárképző Főiskola levelező hallgatói tanulmányi munkájának értékelése és a soron következő feladatok megbeszélése céljából a Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának és a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságának meghívása alapján értekezletet tartottak, melyen jelen voltak a Művelődésügyi Minisztérium, a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselői, továbbá az ország valamennyi tanárképző főiskolájának vezetőségei és az oktatás területéről meghívott vendégek, valamint a Békés megyei konzultációs központ vezetője, Raífay József. Beszédet, illetve beszámolót tartottak: dr. Szabó Mihály, a Szegedi Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettese, Nagy Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály vezetője és Mizó Mihály, a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságának titkára. Délután a vendégek megtekintették Gyulán a várat és a VII. Alföldi Képzőművészeti Kiállítást. —h— Dr. Szabó László, a Szegedi Tanárképző Főiskola igazgató- helyettese előadást tart. Honty Ottokár, a Szegedi Gépipari Technikum vezetője, Sze- lényi Pálné, a Békéscsabai Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályának munkatársa és Fazekas Béláné, a békéscsabai közgazdasági technikum tanára beszélgetnek az értekezlet szünetében. Fotó: Demény Gyula hintse költeményét szavaltam. Sokan tapsoltak, s gyerekésszel akkor határoztam el, hogy színésznő leszek. Csillebércen, az országos versenyen ezüstérmet szereztem. Azóta nagyon sok verset mondtam el, különösen a forradalmiakat, és a ma élő költők műveit szeretem. Többek között Simon Lajos: Kantáta egy gyermekről című költeményével is készülök a felvételire. — Mikor énekelt először táncdalt? — 1961-ben, egy esztrádműsor keretében, Mezömegyeren. A Charlestont, amely ma is egyik legkedvesebb számom. Utoljára pedig a nőnapi ünnepségen a Santropezt. Látja tekintetemen, hogy kérdezni szeretnék valamit. Gondolatom mintha tudná, már válaszod is: — Sajnos a szavalás, az éneklés annyira lefoglal, hogy színpadi szereplésre már nem jut idő. Utoljára négy évvel ezelőtt egy székely parasztasszonyt játszottam. — A tanuláson kívül mivel tölti a szabadidejét? — Tanulással és szerepléssel. Sokat olvasom és foglalkozom a zenével is. Készülök mindig valamilyen fellépésire, hol szavalok, hol énekelek. Moziba “'és táncolni keveset járok, most első, hogy sikerüljön a felvételim ... Néhány percnyi kikapcsolódás után kinyitja a könyvet, ® már mondja is a monológot. eggyé olvad, egyénisége áthasonlul, s felveszi Christine természetét, hangját és érzelmeit. Mindezt azért — hogy valóra váljon a kislány nagy álma —, hogy színésznő legyen. Nézem őt, így asztal-közeiről, figyelem kerek kislányos arcát, és különös képsorként felvillan előttem egy-egy pillanatra a „Zöld mező”-t éneklő „Dűli”, éppen úgy, mint Simái Mihály „Téli bánat” című versét szavaló Emese. Nem zavarom. Zajtalanul felállók a székről, az ajtóból még egyszer visszanézek, ő még mindig tanul, csak az ajtó nyikorgására kapja fel fejét. Búcsúzóul csak annyit mond: „Drukkoljon, hogy jól sikerüljön a felvételi vizsgám”. És én fejbólin- tással jelzem, hogy így lesz. Dékány Sándor
