Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-09 / 82. szám

lsei. Sprílls 9. 3 Csti törtök A mexoberenyi Aranyhaláss Tsz Jelszava: Minél többet r ■ r B a r | | es minél olcsóbban Az orosházi mezőgazdasági technikumból jelentjük kum takarmánygazdálkodási sza­Csalkiniem olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben az ez évi termelési tervet tárgyaló közgyű­lés iránt, mint amilyen a gazda­sági év eredményeiről, a munka­egységenként és a tagonként jutó jövedelemről számot adó év végi zárszámadásikor szokás. Ez is így van rendjén, hiszen az öntudatos szövetkezeti gazdák egy cseppet sem tartják kisebbrendűnek azt, hogy mi lesz, mi várható az új gazdasági év végén, mint az előző év eredményeit összesítő zárszám. adó közgyűlést. Az Aranykalász Tsz tervtárgya, ló közgyűlését különben is érde­kessé tette az, hogy most nem 4300, hanem 6500 hold föld bővebb termésének, s a megnövekedett ál­latállomány magasabb hozamá­nak hogyanját, mikéntjét vitat­ták meg. Ugyanis január elsejével ■„összeszántotta a mezsgyét” a Pe­tőfi és az Aranykalász Tsz. Az ez évi termelési tervet beha. tó tanácskozás előzte meg. Az ál­lattenyésztési, a növénytermeszté­si, a traktoros és a segédüzemi A címben szereplő jelzőt ma­guk a levélírók választották, akik ilyen aláírással írtak szerkesztő­ségünkhöz. Levelükben a tsz-áilattenyész- tgk és a növénytermesztők mun­kaegység-teljesítménye közötti aránytalanságot kifogásolták, ez­zel válaszolva korábban megje­lent két cikkünkre. Idézünk a le­vélből: ..........igaz, hogy az Állattenyésztők kétezerötszáz forintot is megkeresnek havonta, de nem tudjuk megérteni, hogy miért fizetik az állatgondozókat ennyire a növény ápolok kai szemben, akik csak 500—too forintot kapnak ha­vonta. Ezért csügged a növényápoló tagság...« Levelükben neveket Is említe­nek, s azt írják többek között, hogy az állatgondozó nem dolgo­zik meg azért a munkaegységért, amit kap, s ez igazságtalan. Kér­dik: ki dolgozott többet az el­múlt évben, a növényápoló vagy az állattenyésztő, aki két—három naponként szabadnapot vesz ki? Éréként felhozzák, hogy a nö­vényápoló aratás és cséplés ide­jén különösen nehéz munkát vé­gez, még zsákol is. Végül elég erős kifejezéssel élnék, s azzal fe­jezik be a levelet; hogy ha a nö­vényápolók nem termelik meg az aforaktakarmányt, akkor az állat- gondozó nem tudna etetni. Nem szabad tehát különbséget tenni a' tagok között — írják. Furcsa elmélet ez, amely vala­miféle egyenlősdiséget követel, holott mindenki előtt nyilvánvaló s ezt nem is kell külön megma­gyarázni, hogy nem lehet egyen­lőségjelet tenni még két ember munkája, nemhogy két teljesen különböző munkaterület közé. A levélírók kérték, válaszol­junk ezekre a kérdésekre, s mivel neveket is említettek — összeha­sonlításképpen —, így megnéztük, hogy a levélben említett tagok hogyan dolgoztak az elmúlt év­ben. Példának említik Jansik And­rás növénytermesztőt, aki egész évben igen becsületesen és jól dolgozott, mégis csak 486 munka­egységet teljesített, ugyanakkor brigádok külön-külön megtartott ülésein jegyzőkönyvbe rögzítették azt, hogy mi minden keüllene a gazdaság, a termelés, a jövedelem gyorsabb ütemű fejlődéséhez. Ma­gától értetődő, hogy az állatte­nyésztők újabb istállókat, a gépe­sítési brigádok több traktort, s a gépek, felszerelések tárolására a!_ kalmas színek építését kérték. A vágyakat és kívánságokat összesí­tő igazgatósági ülés természetesen nem aszerint szabta meg az ez évi beruházást, hogy mi a legégetőbb, hanem a lehetőség, vagyis az igénybe vehető állami hitel sze­rint. Gépszín még nem épül az idén a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben, ellenben kap egy MTZ- traktort és egy Szupar-Zetort, és három vontatópótkocsit, 540 ezer forint értékben, ezen túl pedig 187 ezer forintot a gazdasági épületek korszerűsítéséhez, gépesítettségé­nek kiegészítéséhez. Szó se róla, elkelne még jó né­hány gazdasági épület a megna­gyobbodott közös gazdaságban, de hát nem korlátlan az igénybe ve. egy állatgondozónak 800 munka­egysége is van... Hát lássuk: Jansik András va­lóban becsületesen és szorgalma­san dolgozott egész évben. A tel­jesítménye a növényápolók leg­jobbjai között van, de ha csak azt nézzük, hogy a levélírók havi 500—600 forint jövedelemiről ír­tak — ennyit keres szerintük egy növénytermesztő — már itt meg­dől az állításuk. Ugyanis a 33 fo­rintos munkaegység-értéket szá­mítva 1250 forintnál több a havi keresete Jansik Andrásnak, nem szólva a prémiumról és a háztáji­ról. De nézzük, hogy ki dolgozott többet? Jansik András összesen 2217 órát dolgozott 1963-ban s ez, a mezőgazdaságban általában napi 10 óra munkaidővel számít­va, 221 napot jelent. Ezzel szemben Klirrtaj György állattenyésztő 3036 órát, vagyis 303 napot, Sonkoly György állat- tenyésztő pedig 3260 órát, vagyis 326 napot dolgozott. Ha igazat adunk annak az állításnak, hogy az állatgondozók 2—3 naponként szabadnaposok, akkor Sonkoly György hogyan tudott ledolgozni mégis 326 napot, hiszen még az év 52 vasárnapjából is 13-at a mun­kahelyén töltött. Persze ezek szá­mok. A gyakorlatban nem egé­szen így van, hiszen az állatgon­dozók naponta nem 10 órát, ha­nem többet dolgoznak s így való­ban van lehetőségük arra, hogy szabadnapot kivegyenek. De pi­henésük nem rendszeres. Míg a növényápolók a téli hónapokat pi­henéssel, szórakozással, tanulással töltik, a gondozók kint vannak a munkahelyükön, ellátják az álla­tokat, dolgoznak. Hóban, fagyban, sárban is mennek, menniük kell, hiszen a rájuk bízott állatokért ők a felelősek. Ami pedig a mun­ka nehezét illeti, ezen is lehetne vitatkozni, hiszen a takarmány, a vízhordás, a trágyázás és más, az állatgondozással járó munka sem könnyű. Kinek van hát igaza? A tények bizonyítanak. o Kasnyik Judit termelni akadnak jobban rászorult szövet­kezetek is. A mezőberényi Arany­kalász Tsz a meglévő gazdasági épületek és gépi felszerelések bir­tokában., s azokkal amit ez évben kap, magabiztosan tervezhette, hogy ebben az évben a növényter­mesztésből csaknem 8,8 millió, az állattenyésztésből csaknem 6,5 millió, a segéd- és feldolgozó üzemágból pedig több minit egy­millió forint bevételhez jut, s hogy év végén prémiummal együtt 33,50 forint munkaegységértéket oszt. A papír persze türelmes, arra ebből is, abból is jóval több millió forint bevételt lehetne írni. A szövetkezet vezetői azonban csak a valóságban elérhető célkitűzé­sekre alapozták az ez évi tervet. Annak megvalósítása, a 33,50 fo­rint munkaegységérték élélése a szövetkezeti gazdákon múlik. Azon, hogy valóban értékesíteni tudják-e a tervezett 7330 mázsa búzát, a 41 400 mázsa cukorrépát, a 300 mázsa mustárt, a 3900 mázsa kendert, a 400 mázsa étkezési ve- tőmagborsót, a 800 mázsa zöldpap­rikát, a 185 hízott marhát, az 1990 hízott sertést és így tovább, a töb­bi növényi, élőállat- és állati ter­méket. A tavalyi időjárás nem a leg­jobbak között marad meg a szö­vetkezeti gazdák emlékezetében, azonban a szorgalom, a gyakor­lat, a,közös munkába vetett hit és bizalom meghozta a maga gyü­mölcseit. Nemcsak a lehető leg­magasabb terméseredményeket erőszakolták ki a földből, s a mind magasabb takarmányért^ kesítést, súlygyarapodást az állati állományból, hanem igyekeztek a korábbi évnél jóval olcsóbbon is termelni. Igyekezetüket, s hozzá­értésüket bizonyítja, hogy tavaly egy liter tej önköltsége 3,18 forint volt az azelőtti 3,57 ft>rimt helyett, a hízómarha kilogrammonkénti önköltsége 11,38 a korábbi 12,84, a hízott sertés kilogrammonkénti önköltsége pedig 9,83, a korábbi évi 10,12 forint helyett. No, de nemcsak az állatgondo­zók tettek ki magukért, hanem a növénytermesztők is. Tavaly egy mázsa takarmánygabonát a szá­razság ellenére 127,62 forint ön­költséggel, egy mázsa kukoricát 144,86 forint önköltséggel termel­tek a szövetkezetben. Az 1962. évi­nél lényegesebben olcsóbban ter­melték mázsánként a silókukori­cát, s a cukorrépát is 44,21 forint helyett 36,63 forint önlköll'tséggei. Ennyiért érdemes cukorrépát ter­melni, hiszen a gyár 45 forintot fizet mázsájáért. A tervtárgyaló közgyűlésen szinte semmi mást, csak a tervezett 260 hold cukorré­pát sokallták a szövetkezeti gaz­dák, de a várható bevétel, s annak megmagyarázása után, hogy nem­csak azt kell termelni, ami ked­vükre való, hanem azt is, amire a népgazdaságnak feltétlenül szüksége van, elfogadták az üzem­tervnek ezt a pontját is. Az igaz, hogy a cukorrépa munkaigényes' növény, s jelentősen szaporítja az amúgy is sok tennivalót, de a me. zöberényi Aranykalász Tsz-ben is, mint sok más szövetkezetben ép­pen a sok feladat növeli a szor­galmat és a felelősségtudatot. Ezért válhatott jelszóvá az, hogy az idén a tavalyinál még többet és még olcsóbban termeinek min­denből. K. I. Orosházán, a mezőgazdasági technikumban ezekben a napok­ban nagy a sürgés-forgás. A ne­gyedikeseik egyre jobban izgulnak, hiszen három hónap múlva már képesítőznek. A felsőfokú techni­kán néhány nappal ezelőtt, feje­ződitek be a félévi kollokviumok; a pártfunkcionáriusok' konzultá­ción vesznek részt, mert április első napjaiban már ők érettségiz­nek. Felvételünk a technikum szertárában készült. A takarmány­gazdálkodás! szak elsőévesei gyakorlati oktatás keretében a Berckszászi—2 típusú fejőgép szerkezeti részeivel ismerked­tek meg. S mi es? — kérdezi Albel Gyula tanár a foglalkozás végén Molnár Piroskától. Gulyás György egy matematika példával „birkózik” 0*> Gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező vizsgázott autódaru-kezelőt 6 tonnás autódarura, azonnal felvesz békéscsabai vállalat „JOGOSÍTVÁNY 66829” jeligére, Magyar Hirdető, Békéscsaba. 66829 hető hitel, meg aztán, mi tagadás, Válasz a szarvasi Táncsics Tsz „csüggedő növényápoló tagjainak“

Next

/
Thumbnails
Contents