Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
1964. április 4. 5 Szombat Még nem volt vége Visszaemlékezés 1944 egy napjára Az Orosházi Üveggyárban Szerelik a központi fűtés csővezetékét. Építőipari helyzetjelentés Jó a munkaerő-ellátottság —129 lakás a második negyedévben A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői egy évvel ezelőtt, a második negyedév küszöbén azt jelenthették — meglehetősen borúsan —, hogy az első negyedévi tervet mindössze 47 százalékra sikerült teljesíteni, 26 millió forintos az elmaradás. A gyenge téliesítés megbosszulta magát. A kezdeti adósságot az év végéig sem tudták törleszteni, a kényszerű „csúsztatást” nem sikerült ledolgozni a nagy erőfeszítések ellenére sem, mert a következő három negyedévnek feszített terve volt. Mi a helyzet most? — Ilyen termelést még egy első negyedévben sem produkáltunk — mondta a minap Paulay Mihály elvtárs, a termelési osztály vezetője. Megállapítását arra alapította, hogy a tervezett 52 millió forintos termelési értékből több mint 40 millió forintot sikerült produkálni. Lényegesen kevesebb az adósság, mint tavaly. Ez a tény nagyrészt a jobban szervezett téliesí- tésnek köszönhető. Az anyagellátási zavarok mintegy hárommillió forintos, az időjárási viszonyok mintegy 8 millió forintos termelési érték kiesést jelentettek. Az első negyedévi adósságot a második és harmadik negyedévben jó munkaszervezéssel, lelkiismeretes munkával törleszteni lehet. A vállalat teljes létszámmal dolgozik, különösebb munkaerő- hiány nincs. Mokos Mihály elvtárs, a munkaügyi osztály vezetője elmondta, hogy jelenleg 60— 80 fővel többen dolgoznak, a tervezett éves átlaglétszámnál, az 1860 főnél. A többletre a termeléskiesés pótlásához nagy szükség van. Februárban is, márciusban is * több volt a belépő, mint a ■távozó munkás, s remény van arra, hogy a szükséges létszám az év végéig rendelkezésre áll. Továbbra is toboroznak segédmunkásokat, szakmunkásokat, mert a több éves tapasztalat szerint május után már nehezen tudnak munkaerőt kapni. Júniustól kezdve a munkásvándorlás, a kilépés mértékének csökkentésén van a fő hangsúly. Ami a munkaszervezetek kialakítását illeti, ez megtörtént. A békéscsabai vásártéri ^.építkezésen szakosított építésvezetőség jött létre és 12 ütembrigádot alakítottak, folyamatos ütemváltással a 39 lakásos tömböknél hét hónapra rövidítik le az építési időt. összesen kilenc lakótömbön dolgoznak az idén ütembrigádok a vásártéren és a sporttelepen. A tsz-építkezéseket három szakosított építőszervezet végzi az idén a területi megoszlásnak megfelelően. Ezek az építkezések csak a második negyedévben kezdődnek meg. Az első negyedévben két szolgálati lakást készítettek és a szarvasi építő munkásszállást adták át rendeltetésének. Lakásátadás az első negyedévre nem volt előírva. A második negyedévben 129 lakást készítenek el a terv szerint. Százegyet Békéscsabán, 28-at pedig Orosházán. A második • negyedévben közel 90 millió forint értékű munka vár megyénk állami építőiparára. A kormány által kiemelt építkezéseken, az Orosházi Üveggyárban és a Békéscsabai Konzervgyárban fokozott ütemben építkeznek. Orosházán május 1-ig elkészül az öntötthuta csarnok, a központi épület festődével, öltözőkkel, a szennyvíztisztító telep, a TMK-épület és még néhány kisebb egység. A konzervgyárban megkezdődött az útépítés is. Ebben a negyedévben kerül átadásra a vásártéri tíztantermes általános iskola, a m ed gyesegyházi és békéscsabai terményraktár. (P. r.) Betuszkoltak egy katonai gépi- kocsiba. A parancsnok az első ülésen, a beosztott mellettem foglalt helyet. Még egyszer figyelmeztettek, hogy szökési kísérlet esetén a fegyverüket fogják használni. Csak aztán indultunk el. Kimerült voltam. Napok óta alig adtak enni valamit, a folytonos kihallgatás miatt pedig nem tudtam aludni. Egyébként is kemény volt a p>adló és abba a fűtetlen helyiségbe, melyet fogdának jelöltek ki, egy kincstári pokrócot sem lehetett bevinni. Csupán a köpenyemmel takarózhattam. A hidegtől vacogott a fogam. Jól esett most a gépkocsi ülésén hátra dőlni. Használja ki az ember a p>erceket is. Háború volt, senki sem tudta mi vár rá. Én ugyan sejtettem, hogy nem sok jót remélhetek. A hazaárulás, zsidómentés, kormányzógya- lázás ... Ráadásul Winckelmann német SS-tábomok rendelte el letartóztatásomat. Még augusztusban. Azóta köröztek. Elbóbiskoltam. Arra riadtam fel, hogy az őr a géppisztolyát az oldalamhoz nyomja: — Ne aludjon, az istenit! — mordult rám. A gépkocsi védőüvegére ólmos eső p>ermetezett. A hideg novemberi szél magával ragadva az apró esőcseppeket minduntalan végigseperte előttünk az utat. Olyannak tűnt az egész világ, mint amilyenek azok a mélyre ereszkedett sötét felhők voltak. A két csapatcsendőr szótlanul nézett előre. Vajon hova visznek? Lakott helyen haladtunk át Ráismertem: Budafok. Semmi kétség, Budapest az irány. Már Kelenföldön jártunk, amikor a parancsnok a gépkocsivezetőtől megkérdezte: — Tudja hol van a Bécsi Kapu? — Igenis, a várban — hangzott a válasz. — Na, hát oda megyünk. Budán nyilas karszalagos suhancok megállították a gépkocsit. A parancsnok valamilyen írást mutatott a „vezérnek”, aki elolvasta, majd a nyitott ajtón behajolt: — Ez az? — kérdezte felém fordulva és a választ meg sem várva sziszegte: — Te rohadt! — hogy a megvetését még jobban kifejezze, leköpött, aztán hirtelen a géppisztolyát is rám emelte. Ebből azonban már vita kerekedett. Az őrök — féltve saját életüket — tiltakoztak. — Olcsó volt az emberélet ebben az időben. Déltájban érkeztünk a Bécsi Kapuhoz. Egy ódon, a homlokzatán címerrel díszített emeletes ház előtt álltunk meg. A bejáratnál nyilas karszalagos katona állt őrt Nem akadékoskodott. Beléptünk a kapun. Néhány lép>- oső vezetett a földszinti folyosóra, melyen végig haladva egy csigalépcsőhöz értünk. Ezen jutottunk az emeletre. A parancsnok nem először járhatott itt, mert minden útbaigazítás nélkül tudta, hogy hova kell mennie. Az egyik ajtón bekopogott. — Tessék! — hangzott belülről a válasz. A boltíves helyiség inkább valami házi hangversenyteremre hasonlított. Az egyik sarokban álló zongora, a csodálatosan szép barokk stílű bútor, a festmények, a hatalmas perzsaszőnyegek legalábbis erre engedtek következtetni. Talán valamelyik gróf adta át ezt a házat a nyilasoknak vagy éppen egy zsidó bankáré volt? Nem sok időm maradt azonban arra, hogy ilyesmin törjem a fejem, mert az a tiszt, aki kis ideig még az egyik akta tanulmányozásába mélyedt. felpillantott. Az őrparancsnok mindjárt kezdte: — Őrnagy úr, alázatosan jelentem, a foglyot előállítottuk. — Adja ide az iratot! — utasította az őrnagy. Átvette, elolvasta, aztán felállt. Kezébe vette az asztalra fektetett lovaglópálcát és közelebb jött. — Hót maga az a híres! —bökött a mellemnek a pálcával. — Tudja miért van itt? — kérdezte szikrázó szemekkel, de választ sem várva fokozódó hangerővel folytatta: — Maga egy piszok hazaáruló... plutokrata... egy rühes bolsevik ... zsidóbérenc, akit hónapok óta körözünk ... Megszakításokkal beszélt. Minden szónak külön nyomatékot adott. Sorolta a jelzőket. Néhány ezek közül különösen megragadta a figyelmem. Csak azt nem tudtam, hogy mi a plutokrata. — Bolsevik?... ezt már sokszor hallöttam. Képzeletemben azelőtt valamiféle fanatikusok voltak, akik az orosz cárt családjával együtt kivégezték. Azt hí- resztelték róluk, hogy kastélyokat, templomokat gyújtanak fel. Az egész világot lángba akarják borítani. Eszembejütött az a sok helyen látható plakát is, amelyen hatalmas harckocsi egy felgyújtott templomot gázolt le. De akkor hogyan tudtak Sztálingrádtól idáig eljutni a bolsevikok? Mi volt az az erő, amely képessé tette őket erre? — Zsidóbérenc? ... Ebben talán van egy cseppnyi igazság. Persze nem a szó szoros értelmében. De az tény, hogy egy alkalommal írtam Karczag Imrének, az egyik gyermekkori barátomnak, aki zsidó munkaszolgálatos volt. Csak ennyit: „Szüleid jól vannak, egészségesek, ne aggódj, ölellek.” Erre ugyan senki sem bérelt fel. Csak úgy magamtól. Egyébként nem a zsidók iránti szimpátiából. Nem. Becsületből, emberségből. Bizonyára mások is megtették volna. — Hazaáruló? ... Igen, valóban át akartam szökni az oroszokhoz. Mégpedig nem is egyedül. Többen összebeszéltünk. Elég volt a háborúból. Ne váljon hadszíntérré Magyar- ország. — Sok volt a beépített ember, valaki elárulta a szándékunkat. Irtóztam ettől az eszelősen ór- dító, lakkcipős őrnagytól, aki talán azt sem tudta, mi a front. Csak néztem rá. de gondolataim nem itt jártak. Ő azonban mintha belém látott volna, a lovagló pálcájával hirtelen végig vágott rajtam. — Ide figyelj, te gazember! — kiáltotta most még hangosabban. Sajgott az ütés. Éreztem, hogy a szemöldököm felett kiserken a vér. Felemeltem a kezem, hogy letöröljem. A második ütés a a csuklómat érte. — Vigyék! — adott utasítást a két csapatcsendőmek. Az autó a Margit körúti börtön előtt állt meg. Emberek jártak az utcán. Néhányan közelebb jöttek, fásultan szemlélődtek. Távoli bombázás és tüzérségi lövedékek becsapódásának zaja hallatszott. A szovjet hadsereg feltartóztathatatlanul közeledett . s. Pásztor Béla Űj lakónegyed épül Békéscsabán, a Vásártéren, Fotó: Kocziszky László
