Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-30 / 100. szám

1964. április 30. 5 Csütörtök Egy csőszhunvhóhól indult Tallózás a százéves békéscsabai kórház múltjából A kórház nagyon zsúfolt, ágylétszámát 1954 óta 250- röl 398-ra növelték, de újabb kórtermek létesítése nélkül... 1965-ben ünnepli centenáriumát az öreg kórház. Százéves múltjáról jövőjére gondolva, fejleszté­se reményében emlékezünk. 1864-ben Békéscsabán, s a me­gyében először ideiglenes ispotály létesült a mai kórház helyén, egy régi csőszházban. A százéves csa­bai kórház — amely hivatalosan jövőre ünnepli centenáriumát — első éveiről dr. Bende Albert múlt századi csabai hatósági íőorvos történeti vázlatából értesülhetünk, amely levél 1870-ben az orvos és gyógyszerész egylet ülésén olvas­tatott fel. 1831-ben még koleratemető a mai kórház területe. 1847-ben dr. Réti Pál városi főorvos tervet nyújt be egy „szegényeket ápoló — és kórintézet” felállítására. A gyűjtés majdnem két évtizedig tart, míg 1865-ben az összejött Beszélgetés a repülőgépen Art Buchwald szatírája Amikor úton vagyok, mindig ér­dekes embereikkel kötök ismeretsé­get. Néhány nappal ezelőtt a repü­lőgépen egy szőke nyugatnémet üzletemberrel ismerkedtem meg. „Igen, tudok angolul, de én ame­rikai vagyok” — válaszoltam. „Valóban, ön német? És acéllal foglalkozik? Nahát, az még min­dig üzlet! Micsoda, önnek Lipcsé­ben volt acélgyára? Dehát Lipcse nem a keleti övezetben fekszik? Micsoda, az oroszok elvették ma­gától? Biztos börtönbe is zárták? Csak néhány hétre? Nagyon kár! Bocsánat, úgy értettem, nagyon kár, hogy lecsukták. Tagja volt a náci pártnak? Nem, .természetesen, ön nem volt tagja. Hogy is kérdez­hettem ilyet? Értem, ön a Wehrmacht számára dolgozott. Mert kényszerítették! Persze, persze. Acélból olyan sok mindent lehet készíteni. Nemcsak ágyúkat. Gyártott már például klí­maberendezést vagy kórházi ágya­kat fémből? Miért is kérdezek ilyen butaságokat? Az ember rögtön lát­ja, hogy ön nem is tud acélból mást gyártani, mint fegyvereket! Mondja csak, elnyomta már valaha valaki önt? A keletnémet kommunisták! Azok tartóztatták le. És nem kí­nozták meg? Milyen kár! Nem, nem, csak azt akartam mondani, hogy ezt nem vártam tőlük. Micso­da? A háború alatt francia hadifog­lyok dolgoztak az üzemében? És rosszul dolgoztak? Igen, most job­ban dolgoznak. Azt hiszem, a há­ború alatt nem is érezték jól ma­gukat az ön üzemében. Hát igen, néha nevetségesek a franciák. Alig kerülnek egy német üzembe, máris lazsálni kezdenek. És hogy áll most az acélipar hely­zete Nyugat-Németországban? ön elégedett, nagyon is elégedett. Na ez baj. Bocsásson meg, úgy értem, kár, hogy ön Kelet-Németország- ban nem tud tevékenykedni . . . Igen, igen, és az üzeme a háború előtti időhöz képest még növeke­dett is? Csodálatos! Wunderfool — mondjuk mi, amerikaiak. Nem, kedves stewardess, nem fo­gok reggelizni! Tudja az ördög, de valami elrontotta a gyomromat. . . Fordította: Sz. L 9680 forint 60 krajcárból állandó­sítják az előző évben ideiglenesen létrehozott kórházat, s négy esz­tendő múlva ide telepítik át a villoni nevű csabai Koldusok Há­zát is. Dr. Bende Albert feljegyzése elénk tárja a kórház állapotát, szervezetét 1865-től 70-ig. Az ápo­lás, kezelés a városi és a hatósági főorvos feladata. (Idézet a kórház első működési szabályzatából:” ... A kórház orvosai... szolgálataikért jelenleg még külön jutalmat nem követelhetnek.”) Az ekkor har­minc ágyas ispotály gondnoka, szakácsa és ápolója Makó János, amolyan tizenkilencedik század­beli gebines: megszabott tarifát ál. lapítanak meg számára az étkezé­sért, s ennyiért köteles ellátni a betegeket. Sokan vallják, hogy a statiszti­ka nagyon színes olvasmány, ha tudunk a számok mögé látni. A kórház 1865-től 70-ig vonatkozó adatait magyarázat nélkül adjuk az olvasó elé: az öt év alatt 523 beteget kezeltek itt. Közülük 121 urasági cseléd, 114 napszámos, 21 kisbirtokos, négy sírásó, négy ki­szolgált obsitos, két „oskolás fiú”, két ács, két kereskedő, 36 kéj­hölgy, 31 koldus akadt. Milyen be­tegségekkel kerültek ide? Nyolc­vanhét bujakórt, 29 gümőkórt, 3 kolerát, 30 rühes megbetegedést, 26 tüdőhurutot, 14 tífuszt, 13 skorbutot (C-vitaminhiányból ered), 31 maláriát (Körös-vidéki mocsarak!) sorol fel a statisztika. Az ápoltak nagy része békéscsa­bai vagy megyei, de voltak bete­gek Alsó-Ausztriából, Bukoviná­ból, Morvából, Poroszországból, Sziléziából is — feltehetően ka­tonák. • Régi lakásokban, régi olajfest­mények, daguerrotypek, bőrfotelek között két igazi „old doctorral” — így nevezik ma az orvostanhallga­tók a régi tudású, mindenhez értő polihisztor-orvosokat, kiknek mai utódjául a falusi körzeti orvosokat tekinthetjük — dr. Petényi László volt városi főorvossal, valamint a kórház két világháború közti bel­gyógyász főorvosával beszélgettem az akkori kórházi állapotokról. Mindketten az első világháborút katonaorvosként megjárva, 1919- ben kerültek a városba. Egy példa a kórházfejlesztésre: dr. Remenár Elek kórházigazga­tó rendelkezésére a 30-as években betegeket a kórtermeken kívül még a fürdőszobákban, kamrák­ban, a tálaló-helyiségekben is el­helyeztek. Így kényszerült az Egészségügyi Minisztérium 1935- ben hivatalosan is felfigyelni az áldatlan zsúfoltságra, s hamaro­san sebészeti pavilon épült A nagy járványok. 1919 márci­usában kétszáz tífuszos beteg a kórházban, a mai KÖJÁL épületé­ben. 1934 körül újabb tífuszjár­vány, okozója a fertőzött Kőrös­víz, amelyet ettől kezdve csend­őrökkel őriztetnek. S a harmincas években még egy óriási járvány, a gyermekparalízis a pandémia. A történelem átvonul a kórhá­zon. A németek aradi veresége után ötszáz sebesült Wehrmacht- katona szorítja ki a csabai betege­ket. Zsidótlanítási rajtaütések a kórházban. Egy napon német tá­bornok keresi halálra két SS-le- génnyel az igazgatót, aki ettől kezdve bújkál, de nem . sokáig. Gyorsan jönnek előre a szovjet katonák, ... * Dr. Sonkoly Kálmán, jelenleg a kórház laboratóriumi főorvosa visszaemlékszik, hogy 45-ben tel­jesen kifosztva találták a kórhá­zat. Néhány kollegájával kezdték meg a munkát — a takarításnál. De ez már egy következő fejezet­hez tartozik. Padányi Anna Élelmesek vagy élősdiek? Rendezgetem a fió­kom. Sárgult jegyzetek kerülnek elő mélyéről, némelyiket magam sem tudom miért őrizgettem. A sárguló lapok, halvá­nyuló írások régi cik­kek, riportok szereplői­nek nevét őrzik. És né­hány tréfás dolgot, ame­lyek kísérői voltak egy- egy cikk születésének. Még az ötvenes évek elején, amikor újdonság ix>lt a másodvetés, mo­torra kaptunk az egyik kollégával keresni egy, újat elismerő parasztot. Valahol a vésztői határ­ban akadtam emberem­re. Komótosan ballagott, ha jól emlékszem 100 napos kukoricát vetett. Nyomban leszálltam, kényelmesnek csöppet sem mondható szállító­eszközömről, keresztül­bukdácsolva a barázdá­kon, illendően megszólí­tottam az öreget. Rendkívül szűkszavú­Egy újságíró jegyzeteiből Jogi tanácsért fordul valaki a tanácsadóhoz. Meghalt az édes­anyja és ő mielőbb szeretné az örökségbe maradt házacska rá eső részét pénzben a zsebében érezni, de örököstársaival, a másik két testvérrel nincs va­lami jóban, így aztán húzódik az ügy. Most mitévő legyen? A tanácsadó megkérdi, hogy mi­ért nem békiiltek ki a temeté­sen, akkor könnyen menne a dolog. — A temetésen? — ámul a tanácskérő. — Nem voltam én az anyám temetésén, egy fon­tos ügyemet kellett nyélbeüt­nöm ... Bizonyára a betegágyánál sem volt és azelőtt sem vitte hozzá fiúi érzés, de a ház rá eső része jó lenne forintokban a zsebben! Élelmesség ez? Minimális vagy semmi befektetéssel tollasod- ni? És egyáltalán, ez az egész tollasodási ambíció egészséges létezési mód-e? Nyilván nem arról van szó, hogy ne töreked­jünk életünk komfortosabbá té­telére. Kevesek jómódja, sokak nyomera ez a kapitalizmus képlete, társadalmilag rossz, er­kölcstelen, felszámolandó élet­forma, de a dolgozó tömegek kényelmes, gondtalan életkörül­ményei közé kerülése már a szocializmus képlete, általános politikai, gazdasági, kulturális célkitűzésünk. Tehát egyéni és közösségi szempontból egyaránt jó, erkölcsös. Azonban, ha né­melyek ennek örve alatt a ka­pitalista társadalomban dívó hitvány és ártó eszközökkel, másokra tekintettel nem levő kispolgári önző módszerekkel élnek (azaz nem becsületes szel­lemi, fizikai munka árán, ha­nem „ahol tudok, csenek-csalok, ravaszkodok, tollasodok” mód­ján, egyének és a közösség be­csapása árán teremtenek ma­guknak kényelmet, jómódot), azoknak megálljt kell kiálta­nunk, és észretérítenünk őket: — Ember! Olyan társadalom­ban élsz, melyben embertársa­idra is tekintettel kell lenni. Nálunk az élőn-holton átgázo­lok, s mindazok, akik munká­juk, beosztásuk, alkotó, terme­lő képességük után járó jöve­delmet jóval meghaladó költe­kezést folytatva, úgy cserélge­tik jobbal, szebbel a gépkocsi­jukat, házukat, minden addigi komfortjukat rövid időn belül, mint más a fehérneműjét; min­dig gyanúsak, gyanúsan élelme­sek. Mondhatnánk, élősdiek társadalmunk testén. Nem dol­goznak meg kényelmükért, ha­nem fondorlattal, ügyeskedés­sel vagy pedig visszaélve a kö­zösség által rájuk ruházott bi­zalommal és felelősséggel, el­orozzák a készet a jogosan rá­szoruló becsületesektől, a kö­zösségtől. Ne várjanak ezért el­ismerést tőlünk soha. —hr— Gyulai és sarkadi úttörők jutottak tovább a megyei körzeti vetélkedőn an válaszolgatott a kér­déseimre. , — De bácsikám! Hát meg akarom írni az új­ságban, hogy milyen szor­galmasnak tetszik len. ni. Cikk lesz belőle — próbáltam szóra bírni. — Az újságban? — húz­ta el a szót az öreg. Ne tegye kedves. Magának is csak baja lenne. Mert, hát én kulák vagyok... *1* Az alábbi eset akkori­ban történt velem, ami­kor annyi közöm volt csupán a mezőgazdasági tudományokhoz, hogy kezembe volt a papír, mely szerint sikeresen tettem le a Hódmezővá­sárhelyen megtartott vizsgát és ennek alap­ján felvételt nyertem a mezőgazdasági akadé­mia levelező tagozatára. E papír tulajdonosaként indultam legközelebbi kiszállásomra, az akkor még működő takarmány­siló gazdasági iroda megyei képviselőjével. Békésen nézgelődtünk szerte a megyében — míg elérkeztünk az egyik tsz magtárához. Most levizsgáztatom ezt az aszfalt mezőgaz­dászt — gondoltam, s a tőlem telhető legszakér- több képet öltve felmar. kóltam egy csomót az ott levő magból, s szű- rögetve egyik tenyerem­ből a másikba, megje­gyeztem: pocsék szeme­tes ez a búza. — Hm! Hát búzának csakugyan pocsék — szólalt meg útitársam, mert ez ugyanis rozs! Neki volt igaza. És én attól kezdve előbb óva­Vasámap megyénk három kör­zeti központjában folytatódtak az összevont V.—VI. osztályos, vala­mint a VII.—VIII. osztályos úttö­rőőrsök expedíciós vetélkedései a megyei döntőbe jutásért. A békés­csabai, a gyulai és sarkadi járási vetélkedőkön győztes őrsök Gyu­lán találkoztak, ahol a gyulaiakat a II. sz., illetve a magasabb kor­csoportban a III. sz. iskola egy- egy győztes őrse képviselte. Bár a vetélkedés anyaga továbbra is >wwwvwww\ tosan körülkérdeztem mindent, mielőtt szak­értő véleményt adtam volna... •f* Történtek másokkal is humoros esetek, az egyik mégis szerepel a jegy­zetembe, emlékszem, soká derültünk rajta. Két, nevével meglehető­sen megáldott kollégám, valami ügyből kifolyó­lag nyilatkoztatni akar­ta az egyik csorvási bá­csit. A bácsika nehezen melegedett bele, s ami­kor mondott is valamit, sehogy sem volt haj­landó megismételni a bemytatkozásnái érthe­tetlenül elmormolt ne­vét. Kollégáim, hogy na­gyobb bizalmat ébressze­nek, búcsúzásnál elis­mételték neveiket: För­geteg vagyok... Dér va­gyok... A bácsi felmérgesed­ve válaszolta: tegyék bolonddá az öregapju­kat... Deák Rózsi részben a hazai környezet isme­retével, részben az űrkutatással és az otthoni táj távlati fejlődésével volt összefüggésben, döntő jelleg­gel értékelte a zsűri mindkét kor­csoportnál az egész évi szakköri munkák során mind az űrkuta­tással, mind pedig az otthoni fej­lődéssel kapcsolatban készített terveket, rajzokat és maketteket. A vetélkedő ebben az irányban mutatott fel kiemelkedő ered­ményt: az űrhajómodellek mellett a saját város vagy község olyan sikerült makettjei — köztük m belső villanyvilágításos üzlethaz és a sarkadi községfejlődés ma­kettje — kerülték elő, amelyek nagy szorgalomról és ügyességről tanúskodtak. Végül az V.—VT. osz­tályosok korcsoportjában a gyulai II. sz. iskola őrse, míg a VII.— VIII. osztályosok közül a sarkadi őrs megy majd a megyei döntőre. Dr. M. Gy. Rádió a cigarettadobozban A berlini VEB-Stemradio gyá egyik legújabb „slágere” a Mikki tranzisztoros készülék. Nem na­gyobb, mint egy cigarettás doboz, súlya mindössze 170 gramm. Eny- nyit nyom körülbelül egy kulcs­csomó is. 50—70 miliwattos végteljesít­ménynél olyan erővel működik a Mikki, hogy azt a 100x60x27 nam­es készülékben elhelyezett hang­szórótól nem is várnánk. A Mikki energiáját az 1.5 voltos liliputi­elemek táplálják. Az elem élet- képessége 30—40 óra. (Sz. L.) Május 2-án, délután 2 órai kezdettel országos moio-cross junior BAJNOKI MOTORVERSENY lesz Békéscsabán, a téglagyári pályán A versenyen részt vesz az ország valamennyi cross-versenyzője. 80463 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents