Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-29 / 99. szám
ÍSM. április 29. 4 Szerda Á munkafegyelem javítása is belső tartalék Igen fontos belső tartalék az ipari és mezőgazdasági üzemek, ben a termelékenység növelésének módjai között a terv és a munkafegyelem javítása. Nem véletlen, hogy annyiszor esik szó erről a termelési tanácskozásokon és egyéb munkásgyűléseken. A munkafegyelem javítása ugyanis az az eszköz, amellyel beruházások nélkül lehet növelni az egy óra vagy egy műszak alatt termelt munkadarabok mennyiségét, más szóval: a munkafegyelem javításával is csökkenteni lehet egy- egy cikk előállítására fordított időt. Világos dolog, hogyha egy textilüzem varrónője az ing össze- varrásának megkezdése után többször feláll gépétől vagy gyakran vált szót társaival, miközben abbahagyja a munkát, akkor amíg befejezi az összevaírást több idő telik el, mintha folyamatosan tette volna a dolgát. Ez lehet, hogy az ő termelésében aznap csak két-három inggel kevesebbet jelent, ám, ha ugyanezt teszik társai is, üzemi szinten már tetemes a kiesés. A varrónő példáját csak kapásból vettük, mert például a békéscsabai ruhagyár esetében nem ez jellemző a munkásnőkre. Tavaly például 110 ezer ing elkészítését vállalták exportra az eredeti tervükön felül és teljesítették a vállalásukat. Sajnos, azonban még a ruhagyárban is, és másutt is akad jócskán példa arra, hogy egyesek sorozatosan meg. sértik a munkafegyelmet. A mindenki postás bácsija Alig van olyan ember Gyomén, ■ aki ne ismerné Szántai Lajos bácsit, 5 akit a gyomaiak megszokásból még 2 most is ,,postás bácsinakn szólita- ■ naki holott már három éve nyug- 2 díjban van. Rá is fér a pihenés, hiszen csak- ■ nem negyedszázadig vitte a levele- ■ két szerte a községben. 2 Ahogy belépek otthonának ajta- ■ gán, a jó házigazdák barátságos mo- 2 sólyával fogad, s mindjárt a szobá- 2 ha invitál. A múltra terelődik a beszéd fona- 2 la. & Hogy mikor kezdtem a postás- 2 Ságot? A harmincas években mint ■ kisegítő levélhordó, de 1937-től meg- 2 szakítás nélkül postás voltam, amíg 2 nem nyugdíjaztak. Sokat gyalogol- 2 3am ez idő alatt! — s hogy hitelt 2 adjon szavának, térdeit megnyomó- 2 gatja kezével, r- Fájnak a lába- 2 imj nem bírják már a gyaloglást. ■ öi Közben oly melegséggel és hiva- 2 tússzeretettel beszél munkájáról, 2 mintha most is kezében a levéllel ■ be-bekopogna a címzettek barátsá- S otthonaiba. Örömmel újságolja, hogy nemré- 2 gén volt a 261. lakodalomban, ■ ugyanis vőfély szokott lenni, Vőfé- 2 lyes jó hírneve eljutott a környező 2 községekbe és még Békéscsabán, J Szegeden, Mezőtúron és Orosházán 5 és vőfélyeskedett. 2 Amikor a család felől érdeklődöm, 2 válaszából érzem, hogy nem szíve- ■ sen beszél erről. Sosem nősült meg. Mindig csak 2 mások lakodalmát ünnepelte, az 2 övét senki sem. A múlt írott és irat• ■ lan törvényei ledönthetetlen falat 2 emeltek boldogsága elé. Rangon alu- 5 linak tartották a kiválasztott leány 2 szülei, hogy a vőjelölt postástáskát ■ akasztott a nyakába. Szántai bácsi mindig csak a má- 2 sok boldogságában lelte örömét, s 2 közben észre sem vette, hogy az 6 • ifjúsága elszaladt. A község lakossága bizalmából ta- ■ nácstag és a tanács pénzügyi állandó 2 bizottságának is tagja. Sokat olvas- ■ gat és kedvenc szórakozása a rádió 2 hallgatása. Vasárnaponként pedig | mindig elsétál a sportpályára, ha • meccs van, mert a sport is érdekli. ■ Dobi János j Jellemzésképpen mondjuk el, hogy nemrégiben Gyulán járt egy angol család, s háromhetes itt- tartózíkodása alatt rokonai elvitték őket látogatásra különböző vállalatokhoz is. Mikor e látogatások után vendéglátóik firtatták őket üzemi tapasztalataikról, így feleltek: — Ügy dolgoznak nálatok, mintha soha nem lenne itthon a főnök... Bizony sok hiba van még csaknem mindenütt a munkafegyelemben. A szocialista üzemben való munkát egyesek úgy értelmerik: nincs hajcsárszellem — s ezért nem is kell annyira igyekezni. Hajcsárszellem valóban nincs, igyekezni azonban éppen ezért kellene jobban, mint a tőkés üzemek idején. Az elmúlt évben a megyei állami építőipar párt. és gazdasági vezetősége kiszámította, hogy a késői kezdések, a munka közbeni szalonnasütések, hosszú cigarettaszünetek stb. következtében fél esztendő alatt csaknem 300 ezer forint termelési értéket nem tudtak realizálni megyénk építkezésein. Ehhez hozzájárultak a fizikai munkásokon kívül álló okok is. Az például, hogy a munkahelyekre nem biztosították kellő időre az építőanyagot, vagy, hogy a belső szervezetlenség miatt nem haladhatott a folyamatos munka. A párt- és gazdaságvezetőség mindezeket megbeszélte a dolgozókkal, s utána javult is a helyzet. De nem sokáig. Jelenleg például nincs a vállalatnál anyaghiány, ez tehát a munka fegyelmezetlenségnek nem lehet az oka. Mégis van olyan jelenség, amely lazítja a munkafegyelmet. Márciusban például időveszteségi mérések tanulmányozása során megállapították, hogy a battonyai építkezésen csaknem 16 százalékos az indokolatlan munkakiesés egy tíztagú brigádnál. Az aszita- losüzemfoen még ennél is nagyobb, majdnem 21 százalék. Különösen szembetűnő a fegyelmezetlenség, ha összehasonlítjuk a fenti adatokat a vasbeton-telep 12 tagú szerelőbrigádjának munkájával, ahol márciusban az indokolatlan időveszteség csupán 0,72 százalék volt. Valamennyi üzemünkben fontos belső tartalék a munkafegyelem javítása, de talán legfontosabb — ha egyáltalán lehet ebben fokozatokat tenni — az építőiparban, ahol nagymértékben megnövekedtek az idei feladatok, s az első negyedéves terv teljesítésében mégis tízmillió forint értékkel elmaradtak. Miből adódnak a nagy időveszteségek? Az anyaghiány megszűnt, erre úgyszólván sehol sem lehet már hivatkozni. A fegyelmezetlenség elsősorban a munkakezdéseknél és a befejezéseknél mutatkozik, a munkások nem dolgozzák le a na. pi nyolc órát. Ez azonban nemcsak az 6 hibájuk, legalábbis ott, ahol naponként vidékről járnak az építkezésekre. Sajnos, megyénkben a legtöbb építkezésre vidékről jár a munkások zöme, s a munkahelyek vezetői nem hangolták még össze a munkakezdést, illetve befejezést a vonatok érkezésével, illetőleg indulásával. Ez pedig csak szervezés dolga. Egy-két helyen, mint a békéscsabai TMK vagy az AKÖV építkezésén megoldották a dolgozók munkahelyre való szállítását. Ha ezt nem lehet biztosítaná mindenütt, akkor célszerű lenne a munkaidő kezdetét és végét a vonatok, illetve autóbuszok menetrendjétől függővé tenni. Csak ez azonban nem old meg minden problémát az építkezéseken sem, hiszen elegen akadnak fegyelemsértők azok között is, akik helybeliek. Ezért fontos feladata üzemi, vállalati pártszervezeteinknek, a szakszervezeti bizottságoknak, hogy különös gondot fordítsanak a munkafegyelem javítására. Jó példa, hogy az építőipari pártszervezet a pártcsoportok kötelességévé tette az elbeszélgetést azokkal a dolgozókkal, akik rendszeresen lazítják a mun. kafegyelmet. Ezt a példát helyes lenne mindenütt követni... V. D. Nyikolaj Tornán: (21.) Halpza a UísétUt után — Nos, akkor ma lépjen összeköttetésbe a mieinkkel — adta ki a parancsot és elképzelte, milyen türelmetlenül várja jelentésüket Szabiin tábornok. — Röviden jelentse helyzetünket, és közölje mire bukkantam rá a pincében. A falburkolat möKémregény Fordította: Sárközi Gyula gött az adóvevőn kívül még egy Geiger-féle számlálót is találtam. Tudja, hogy az micsoda? — Mennyiségmérő műszer? — húzta fel csodálkozva szemöldökét Malinovkin. — Igen, az, amelyik a radioaktív részecskéket számlálja — bólintott Jersov. — De vajon mire kellett az neki? — csodálkozott Malinovkin, de ebben a pillanatban megjelent a pincér tálcával a kezében, amelyen ínycsiklandozó levessel teli tányérok voltak. A beszélgetést más témára kellett terelni. Malinovkin ezt olyan ügyesen csinálta, hogy még Jersov is csodálkozott rajta. — És képzelje el — folytatta felháborodott hangon a hadnagy s kissé megemelte a hangját —, hogy nincs szükségük távírá- szokra. Mit szól hozzá? A vasútnál nincs szükség távírász- ra! Egyszóval ez képtelenség1 Egyszerűen nem tetszett nek; az ábrázatom. De hát engem Az első három között A Sarkadi Cukorgyárban szombaton délután rendezték meg az élüzemavató ünnepséget. Ezúttal nyolcadszor kapott ilyen kitüntetésit a gyár. Leél-Össy Kálmán igazgató (aki két hete már a Szolnoki Cukorgyár igazgatója) ünnepi beszédében elmondotta, hogy a tavalyi munka után az ország cukorgyárai közül a petőházit, a sárvárit és a sarkadit érdemesítették magas kitüntetésre. Hogy a saikadiak az első három üzem közé kerültek, az a munkáskollektíva derekas igyekezetének köszönhető. A felvásárlási, feldolgozás zökkenőmentes volt, s a gyár történetének legnagyobb kampányában százhetven nap alatt 34 ezer 218 vagon répából négyezer 710 vagon cukrot készítettek. A termelési értéktervet tizenötmillió. az exporttervet 16,5 millió forinttal teljesítették túl. Az élelmezésügyi miniszter és az ÉDOSZ központi vezetőségének vörös vándorzászlaját dr. Vígh Albert, a magyar cukoripar igazgató főmérnöke adta át Mátyás Jánosnak, a gyár új igazgatójának. Fotó: Kocziszky László Szocialista brigádvezetők részvételével május 9-én értekezletet tart az építők szakszervezete Az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei bizottsága május 9-én az SZMT székházában kilencven szocialista brigádvezető részvételével értekezletet tart. Értékelik a múlt évi munkát és eredményeit. Megbeszélik az MSZMP-nek az építőiparra vonatkozó határozataiból adódó feladatokat, s azt, hogy a vállalatok intézkedési tervei szerint végezzék munkájukat mindegyik építkezésen a szocialista brigádok. nem lehet csak úgy egyszerűen lerázni. Még aznap elmentem a személyzeti főnökhöz, Mitroskin elvtársihoz... Ez igen — fordult Malinovkin a pincérhez, mintha csak most vette volna észre és ügyesen levette tányérját a tálcáról. — Fürge ember. — Fővárosi iskola — mosol yo- dott el öntelten a pincér. — Két évig dolgoztam Moszkvában, a Kazányi pályaudvar restijében. — Azt mindjárt látni —mondta elismerően Malinovkin és ismét Jersovhoz fordult: — Egyszóval, berohantam a főnökhöz. Falhoz szorítottam, végül csak kikényszerítettem belőle az ígéretet. Azt mondta, három-négy nap múlva nézzek be hozzá. — Jól van no — mosolyodott el Jersov, amint a pincér eltávozott. — Elég a mellébeszélésből, térjünk a lényegre. — Pedig én nem is beszéltem mellé — jegyezte meg Malinovkin és jó étvággyal hozzáfogott az evéshez. — Pontosan úgy mondtam él mindent, ahogy történt. Valóban jártam a személyzeti osztályon. Megsózta a levesét és most már komolyan folytatta: — Ami pedig Zsijenbajevet illeti, nem tudom megérteni, mire kellett neki a Geiger-szám- láló?... Jersov egyelőre semmit sem tudott felelni erre a kérdésre. Követte Malinovkin példáját és hozzáfogott az evéshez. ízlett neki a leves. Csaknem ugyanolyan jó étvággyal kanalazta, mint Malinovkin. — Ez a számláló viszont segítségünkre lesz a Kísértet legtitkosabb terveinek a megfejtésében — szólalt meg végül élgondolkozva, s félretolta az üres tányért. — Valamit nem értek — vo~ nogatta vállát Malinovkin. — Rendben van — szakította félbe Jersov a hadnagyot —. egyelőre ne törjük a fejünket ezen. Majd kiderül. Szabiinnak pedig jelentse csak, hogy miire bukkantam rá. Végeztek az ebéddel. Jersov mielőtt eleresztette volna Mali- novkint, még egyszer figyelmeztette: — Ellenfelünk ördögien óvatos. Nincs kizárva, hogy nyomoz utánunk, úgyhogy állandóan konspirálnunk kell. Most pedig sikeres adást kívánok. Aztán gondolkodjon személyes kapcsolatunk kiépítésén is^Elsőnek távozzék a vendéglőből. Én még egy kicsit elüldögélek itt. Jersov őrnagy Malinovkin távozása után negyedórával lépett ki az utcára. Kis ideig kószált a városban, aztán betért a közkönyvtárba, majd pedig a postára. Este volt már, amikor visz- szatért Sandarbekov lakásába. Aszkár nyitott ajtót. (Folytatjuk) i
