Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-28 / 98. szám

1964. április 28. 4 Kedd Föld alatti hadművelet Olajbányászok küzdelme egy sérült gázkút elfojtásáért A pusztaföldvári gázmező 50-es számú, 1730 méter mélységű kút­ját — az Orosházáról Kaszaperre vezető múúttói balra, jó ötszáz méterre — 1962 februárjában sú­lyos sérülés érte. A termelőcső és az azt körülvevő béléscső a föld felszínétől 330 méterre kilyukadt, s a békés szintből áramló gá? a résén nagy erővel a levanteá ré­tegekbe kezdett szétömleni... A gáz megszökését az észlelés után az ügyeletes kútkezelő azonnal jelentette feletteseinek. Jelentése riadalmat keltett még a tapasztalt olajipari szak­emberek körében is. Ezen egy cseppet sem lehet csodálkozni. A mélyszinti gázkitörés több kárt, kellemetlenséget okozhat, mint a felszíni. Fennáll annak a ve­szélye, hogy a környéken már egy új kút fúrása kezdetén kitö­rés történik a földréteg gáztelí- tettsége miatt, s elszabadul a po­kol. Erre még álmában sem sze­ret gondolni senki az olajbányá­szok közül, hisz életével fizethet. A 'hazai kőolajipar vezetői gyorsan döntöttek: meg kell kez­deni a kútelfojtási kísérleteket! Nem volt más választásuk. A , kivitelezéssel” az Alföldi Kő­olajfúrási Üzem vezetőit és dol­gozóit bízták meg, akik hamaro­san megindították hadműveletüket. Nehezített iszappal próbáltak olyan nagy hidrosztatikai nyo­mást elérni a kútban, amely ké­pes ellensúlyozni a békés szint gáznyomását, képes megszüntet­ni a lyukba törő gázáramlást. Ha törekvésük sikerrel járt volna, akkor lehetőség adódik arra, hogy csőcserével, betétcsővel vagy ce- mentezéssel megjavítsák a kutat, ám minden próbálkozás meddő­vé vált. Az olajbányászok nem adták meg magukat. Tavaly tovább küszködtek a kúttal. Tömedékelő anyagok és nehezített iszap be­táplálásával igyekeztek ered­ményt kicsikarni. Gyürkőzésüket nem kísérte siker. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt veze­tő szakemberei ezt látva, merész cselekedetre adták fejüket. Ügy határoztak, hogy a kútfej elce- mentezése után irányított ferde fúrással kell elfojtani a PF—50- est, 1730 méter mélyen, a kút- szájnál. A fúrástechnikában ez az el­járás eléggé ismert, ám nagyon ritkán alkalmazzák. Leginkább akkor menekülnek hozzá, amikor felszíni gázkitörést kell oldalfú­rással elfojtani, vagy tenger­parti város, lakott település alatt kell leművelni olajmezőt, gáz­mezőt. Háromszor-négyszer több idő szükséges a cél eléréséhez, mint a függőleges fúrásnál. Ha­zánk kőolajiparának történeté­ben szinte minden évben van példa ilyen munkára, de csak egy-kettő. Ám eddig arra még nem volt példa, hogy mélyszinti gázkitörés elfojtására alkalmaz­zák. A premierre a PF — 50­esnél kerül sor... A terület előkészítése után Széli József főfúrómester kollek­tíváját bízták meg a feladat vég­rehajtásával. Nem véletlenül esett az öreg Széli csapatára a választás. összekovácsolódott, hozzáértő emberek alkotják, olyanok, akikre mindig lehet szá­mítani. Vállalták a különleges fúrást, bár még sosem csináltak ilyet A föld alatti hadművelet terve­inek elkészülte után a PF—50- estől 199 méterre, nyugatra je­lölték ki az új fúráspontot Ahogy az ütközet előtt szokás, megad­ták a célt: innen irányított ferde fúrással, műszerek segítségével pontosan el kell találni az 1730 méteren levő lyuktalpi zónát Ha mellé vagy fölé, alá „lőnek”, kárbaveszett küszködésük. Gon­dos, pontos munkára, állandó odafigyelésre, rendszeres ellen­őrző mérésekre van szükség... A cél láthatatlan! A majdnem negyven méter magas Rotary-fúrótomyot már­cius első napjaiban állították fel. A fúrás március 10-én délelőtt kezdődött meg. A műveleti terv szerint 650 méterig függőlegesen fúrtak a hagyományos módszer­rel. Most április 21-én érték el ezt a mélységet éjjel-nappali munkával, A lyukszakasz minő­ségi vizsgálata után kezdődött meg a fő feladat végrehajtása: a lyuk fokozatos elferdítése a PF— 50-es vége félé. Feszültséggel téli órák követ­keztek. A csapat minden tagja talpon volt a Budapestről, Szol­nokról, Orosházáról érkezett szakemberekkel együtt. Eladdig a fúró megforgatása a felszínről történt, most viszont áttértek a turbinafúrásra. Ez a legalkalmasabb módszer a ferde fúrásra, mert a fúrószár (csőosz­lop) nem forog. A fúrószárba egy ferde átmenetet iktattak be, mely mindig 1,5 fokos szöget zárt be az elméleti függőlegeshez viszo­nyítva. Ehhez csatlakoztatták a turbinát, végén a kőzetet roncso­ló fúróval. A fúrás idején a fer­dítő szerkezet állandóan egy- irányba szorítja a lyukfalhoz a fúrót, s ezzel a lyuktengely fo­kozatos kitérését eredrppnyezi. A mesterséges elferdítés na­gyon szépen sikerült. Nagy kő esett le ezzel az olajbá­nyászok szívéről. Csütörtökön, amikor közöttük jártam, már a hétszázhuszad ik méter körül járt fúrójuk, s 6 fokkal tértek el a függőlegestől. A lyuktengély 800 méternél éri él 15 fokos ferdesé- gét. Innen az 1325 méteres mély­ségig úgy megy a fúró, mint a nyíl. Itt újra megállnak manő­verezni: a lyuktengélyt visszaté­rítik lassan, fokozatosan a függő­legesbe. Körülbelül 1630 méter­től a célig már függőlegesen fúr­nak ismét.. s A célpont elérésére június vé- gefelé számítanak. Addig nincs megállás. Sok álmatlanságra, üzemzavarra, nehézségre van ki­látás. Azt mondják az emberek: ha egyszer elvállaltuk, nem fog ki rajtunk... Sokan segítenek nekik. A bu­dapesti, szolnoki központból szak­emberek jöttek le, akik váltják egymást. G. I. Bobrisev elvtárs, a kőolajipari tröszt nagy tudású szovjet szaktanácsadója (aki a ferde fúrás technikájára tanította a magyar szakembereket), szinte minden héten meglátogatja a Széli-brigádot. Bállá Imre, Tor­nyai Géza és Hingl József mér­nökök 12—12 órás szolgálatot teljesítenek 10 napos váltással. Az orosházi kirendeltség vezetői nap mint nap felkeresik a PF— 50/A-t, segítenek, tanácsokat ad­nak. A véréi tőkés küzdelem eredmé­nye — még nem tudni, milyen lesz. Bobrisev elvtárs csütörtö­kön optimista szakember módjá­ra azt válaszolta kérdésemre, hogy nem kétséges a siker. Legyen igaza! Pallag Róbert Nyikolai Toman: (20-) Hcn&ZCt* (t IcCS’CAÍS'Í — Szabad? — kérdezte a had­nagytól és megfogta a szék támláját. — Tessék, foglaljon helyet — szólalt meg látható örömrhel Ma- linovkin. — Kettesben jobban telik az idő. Tessék, kérem, az étlap. Nincs nagy választék, de legalább nem okoz fejtörést. De meg kell jegyeznem, hogy jól főznek és kiadósán — tegnap itt ebédeltem és vacsoráztam. Így csevegtek mindenféle je­Kómregény Fordította: Sárközi Gyula lentéktelen dologról, ahogy az már ilyenkor szokás. Aztán rá­tértek a lényegre. — Nos, sikerült elhelyezked­nie” kérdezte Jersov és fi­gyelmesen körülnézett. — Sikerült — felelte Malinov- kin. — Csakhogy nem a szom­széd utcában, hanem a magáé­ban, méghozzá pontosan szem­ben a maga házával. Észrevette, hogy az őrnagy kissé összeráncolja homlokát és csillapító mozdulatot tett: — Csak semmi szidás! Minden rendben lesz. Háziasszonyom egyedülálló, csendes asszony, kissé süket, nem sok dolgom van vele. Szobám ablakából láttam magát tegnap este. Szerintem ez nagyon szerencsés dolog. Mindig jelezhetünk egymásnak, sőt megbeszélt jelekkel üzeneteket is válthatunk egymással. Há­zunkon az az egyetlen ablak, s az is magára néz. Az meg, hogy én itt telepedtem le, semmi gya­nút nem kelt. Most, hogy építik a vasutat meg a mindenféle se­gédüzemeket, annyi nép csődült össze Perevalszkban, hogy nincs ház, ahol ne tartanának albér­lőt. Dől az AKÖV, hol Nagyvárad... A FÉLREÉRTÉSEK elkerülése NEM AKAROM, HOGY soká­ig találgassa az olvasó, tehát mindjárt ed is árulom, hogy mi­ről van szó. Már majdnem egy féléve mióta megyénk lakosai közül többen felfedezték, hogy a nagyváradi televízió műsorát is lehet fogni a 3-as csatornán. A GELKA-szervizék a megmondha­tói, hogy az elmúlt hónapokban hányán keresték fel őket az új csatorna bekötése miatt. Nagy volt a bosszúsága annak a néző­nek, aki élvezte a nagyváradi mű­sort, amikor egyszer csak tisztán és érthetően, esetleg tánczenei aláfestéssel a következőket hal­lotta: — Mi van már, nem akarják felvenni a kagylót? Ehhez hasonló hangnemben, sokszor drasztikusan is jelentke­zett egyszer Gyoma, máskor pe­dig éppen Szeghalom vagy Oros­háza. Nem kellett sokáig találgatni, kiderült, hogy a 8-as számú AKÖV URH-adója ugyancsak a hármas csatornán dolgozik. Természetes, hogy az AKÖV munkáját meg­könnyíti az URH-adó, hiszen így a vidéki telepekkel közvetlen kap­csolatot lehet fenntartaná, nem kell várakozni a hosszadalmas telefonkapcsolgatásra, közvetve segítik az AKÖV-öt a munka végzésében. végett tudni kell azt is, hogy az AKÖV a KPM-től kapott enge­délyt az URH-adó üzemeltetésére és a Budapesti Híradástechnikai Gyár telepítette le ezt az állo­mást, s kapcsolta erre a hullám­hosszra. Az már más kérdés, hogy saj­nos, nem vették figyelembe a nagyváradi adó működését, amely ugyancsak ebben az időben kez­dett üzemelni, ugyanezen a csa­tornán. A televízió adásának hul­lámhosszát nemzetközi egyez­mény szabályozza. AZ AKÖV URH-ADÖJA olyan erős, hogy az nyilván ebben a körzetben nemcsak a megyében, de esetleg Nagyváradon is „szó­rakoztatja” a nézőket. A további viták elkerülése vé­gett jó lenne, ha a KPM Rádió I. Műszaki Osztálya segítséget nyúj­tana a megye tv-nézöinek, hogy megoldódjon ez a sok bosszúságot okozó ügy. Tudomásunk szerint ehhez nem is nagy anyagi áldozatra van szükség, hiszen az URH-adón csak a kristályokat kellene kicse­rélni. És azok is felhasználhatók lennének más körzetben, ahol nem zavarná a hármas csatornán dolgozó nagyváradi adó műsorát. <—czi.) A „rózsaszínű város..." Perzsiából származó díszszilvafák virágzanak Gyulán Szinte egyik napról a másikra öltött gyönyörű rózsaszínű „kön­töst” Gyula városa. Kibontogatták szirmaikat a Perzsiából származó vörös levelű díszszilvafák. A fák lombkoronáit teljesen beborítják az apró, rózsaszínű virágok. Mint­egy hétszáz díszszilvafa virágzik Gyula utcáin, terein. Ugyancsak most nyíltak ki a japán birsek. A tömör, pici rózsaszínű rózsák szin. tén olyan dúsan nyílnak, hogy még a levelek sem látszanak; Jersov gondolkodott. Mérle­gelte a dolgokat, amiket a had­nagy mondott. Végül úgy dön­tött, hogy valójában talán nem is olyan rossz, hogy Malinovkin az ő közelében ütötte fel tanyá­ját. — No és hogy áll Temirbek- kel? — kérdezte a hadnagytól, de közben azt a gyanús alakot fi­gyelte, aki immár másodszor ment el az asztaluk mellett. — Óvatosan kikérdeztem felő­le a forgalmistát — felelte Ma­linovkin, de nem nézett az őr­nagyra, hanem ügy tett, mintha a falon függő képet nézegetné. — Azt mondja, hogy Temirbek eleinte valahol az állomáson dol­gozott, most pedig kalauz. Igaz­nak bizonyult az is, hogy Asz- kár Sandarbekov unokaöccse. Temirbek most valóban úton van. Már Malinovkin figyelmét is felkeltette az alak, akit Jersov figyelt. — Ez az alak nem gyanús ma­gának? — kérdezte az őrnagytól s észrevétlenül intett a fickó fe­lé, aki most az asztaluk közelé­ben ácsorgott. — Csak volt — felelte nyu­godtan Jersov. Most azonban már látom, hogy más értelem­ben gyanús. Minden valószínű­ség szerint egyszerű tolvaj, aki a maga bőröndjére vetett sze­met. Különben is miféle bő­rönd az? Hogy jutott eszébe vá­sárolni egyet? — Értse meg. hogy vennem kellett — mosolyodott el Mali­novkin és még jobban az asztal alá tolta a bőröndöt. — A házi­asszonyom előtt furcsának tűn­het, hogy túlságosan kevés a holmim. Körülnézett. Majd amikor megállapította, hogy a gyanús fickó a vendéglő másik végébe húzódott, elnevette magát: — Visszavonult a barátunk. No, ami pedig Zsijenbajev adó­vevőjét illeti, szerintem nem lesz vele hiba. Rendszerét jól is­merem. „N-B”, vagyis „Night- bird” annyit jelent: éjjeli ma­dár. Nem két résiből áll, ahogy maga gondolta, hanem négyből. Átadok most egy vázlatot, s annak alapján pontosan el tud­ja helyezni a motorkerékpár bel­sejében. Ki sem kell majd ven­ni a gépből, úgy lehet használni. A vázlatot beleteszem az étlap közé. Vegye el tőlem, mintha még egyszer át akarná nézni az ételek és cukrászsütemények árait. „Remek segítőtársam van” — gondolta Jersov a hadnagyról. — És hogy áll a maga adó­vevőjével? — kérdezte Malinov- kintól, miközben zsebredugta a vázlatot. —■ Minden rendben van. Teljes harci készültségben áll. — Nem lesz veszélyes hasz­nálni? Senkinek sem kelti fel a figyelmét? — Nyugodt lehet, mindent alaposan átgondoltam. Jersovnak már volt alkalma, hogy meggyőződjék Malinovkin ügyességéről, s többé semmiről sem kérdezősködött. Nyugodtan megbízhatott ebben a fiatalem­berben. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents