Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-23 / 94. szám
1964. április 23. 5 Csütörtök Jóska, Sanyi és a többiek... Valami, ami mindent legyőz A gimnazista kislányból • • i f r • igazi tanar nem tőségbe. Petényi Katalin írta, hogy megköszönje a film-negatívokat, mert a gyerekek sok-sok képet kértek. „Nincs fotó-laborunk, így az OFOTÉRT-hez viszem el. Van olyan gyerek, aki nincs is rajta, mégis megrendelte — írta. — Amikor megkérdeztem: Kislányom, te nem is vagy a képen, miért kell belőle? — Azért szeretném, mondta, hogy amikor látni akarom a tanár nénit, mindig láthassam. Különben nagy fába vágtuk a fejszét: szerepet akarunk tanulni. A hatodikosok osztályfőnöke vagyok, és nyáron nyaralni szeretném vinni őket. Már van 800 forintunk, de ez még kevés. Klubestet rendezünk.” Akkor második, vagy harmadik hónapja tanított. Mint mór említettem: képesítés nélkül, és közben a szabad idejét alig-alig szórakozás, sokkal inkább a kemény tanulás foglalta le. Tanulni és tanítani egyszerre nem köny- nyű dolog, aki próbálta, bizonyítja ezt. Éppen a napokban hallottam, hogy sok képesítés nélküli nevelőnk közül nem egynek máris meghaladta erejét a kétféle munka, ilyen kis iskolában pedig, mint a gerlai, talán kétszeresen is nehéz. De van valami, ami mindent legyőz. Nemcsak a hivatástudat, ezt százszázalékosan ne is kérjük még számon! Lehet, hogy kissé banális, de a szívre gondolok. Akkor ősszel is láttam, hogy van szíve hozzá. Egyetlen jelből jól ítélhet az ember: elég, ha megfigyeli, hogy a gyerekek hogyan beszélnek a tanár nénivel, ragaszkodásuknak van-e jele, hogyan néznek rá, hogyan fogadják a szavát. Ez a „hogyan” a döntő. Petényi Katalint körülrajongták a lányok is, fiúk is. „Azért szeretnék képet venni, hogy amikor látni akarom a tanár nénit, akkor is láthassam”. — Nos, ezzel a mondattal egy gerlai kisiskolás olyan „képesítést” adott Katalinnak, amelyért nem egy pedagógus nagyon sokat adna. öregaktő! liaüottam: „Agyerek megérzi, ki szereti, ki jó hozzá...” Bizony igaz ez! És a pedagóI gus legmagasiztosabb élményeit ezek a pillanatok jelentik. „Nagyon készültem a vizsgákra. Sikerültek... Talán a filozófia lehetett volna jobb is, de a lényeg, hogy sikerültek” — mondja most, az őszi képes riport után öt hónappal, és itt ül a park egyik padján; nagyszünet van. Beszélgetünk. Az arca, tekintete sokkal komolyabb, mint öt hónappal ezelőtt volt. Mi ez a változás — kérdem, de amikor már válaszol, újra csak a régi. „Változás? — csodálkozik el a számára úgy látszik meglepő kérdésen — semmi. Vagy csupán az, hogy akkor még kezdtem, és több volt bennem a romantika, mint a realitás. Most már látom, hogy milyen nehéz így: tanítani és tanulni egyszerre. És képzelje, pont biológiát, és egyedül! Nincs, akitől tanuljak, aki alaposabb módszereket adjon. Egyszerűen nincs a tantestületben biológus! Ha néha meglátogat egy szakfelügyelő, az jó. Hospitálni is szívesen mennék valamelyik közeli iskolába. De hová? Egész nap tanítok. Nincs, aki helyettesítsen. Különben a másik szakom földrajz, azzal nincs baj. Miklovicz Mihály sokat segít ö már 10 éve tanít.” Három esztendő tanulás áll még előtte, és most az év végi vizsga, és ezek a látszólag^.apró- cseprő, mégis komoly problémák. Biológia szakos, és még nem volt biológia órán, csak akkor, amikor ő is diák volt még! A hetenkénti konzultáció (Csabára jár), édeskevés ahhoz, hogy módszert adjon, átsegítse a végzett szaktanárok számára jelentéktelen akadályokon, buktatókon. Neki mindenért önmagának kell megküzdenie. És közben vizsgázni, vizsgázni, négy éven át. Petényi Katalin azonban vállalta, és ha komolyabb is lett néhány hónap alatt, nem baj. A gimnazista kislányból csak így lesz igazi tanár néni. Csengetnek, vége a nagyszünetnek, de a végre megjött tavasz tovább öntögeti csorduló fényeit a gerlai parkra. | | f Sass Ervin Esztrádznüsor divatbemutatóval Dobozon Még valairfeür az elmúlt év őszén, tanév elején képes riportot közöltünk a gerlai általános iskoláról. Az egyik képen virágkertészkedő lányok között Petényi Katalint láthatták az olvasók, és bizonyára azt is rögtön megállapították: de fiatal ez a tanár néni! Fiatal is, és n a gyon-na>gyon szeretne tanár néni lenni, igazából. Bár most , is tanít (egyedül a biológiát az iskola valamennyi felső osztályában!), de képesítése nincs még, hiszen a gimnáziumból egyenesen a gerlai katedrára érkezett. Innen aztán a szembetűnő fiatalság. ősz óta hosszú telünk volt, fagyos jégpáncélt készítő, és a megszokott randevúról alaposan lekésett a tavasz. A városi ember is felfrissül, egy kicsit boldogabb, szebb lesz minden napja, ha beköszönt, hát máig falun, ahol a zsendülő határ, a pázsitosok élénk zöldje fenekestül felforgatja a téli unalmat. Gerlán, a kastélyt környező park együtt .éledt a tavasz- szal, a tavasszal pedig a gyerekek. (Az ember ezt a valamikor csodálatos parkot látva, önkéntelenül félsóhajt: milyen szép lenne, ha szakszerűen rendben tartanák! Szó se róla, így is szép, és hogy az iskola népe mennyire megszépíti, amikor a kellemes zöldben játszanak, hancúroznak vidáman; azt talán mondanom sem kell.) Egyszóval, megfent a ké pes riport, és nem sokkal később levél érkezett Gerláról a szerkeszCikhunh nyomán: Május 20-ig beszerelik a liftet! Lapunk április 14-i számában megírtuk, hogy a Békéscsabai Kötöttárugyár rekonstrukciójánál a felvonó beszerelésére eredetileg megállapított június 30-i határidő jelentősen hátráltathatja az új konfekciós termelőegység üzembehelyezéséit. Időközben a gyár közvetlen kéréssel fordult a kivitelezéssel megbízott ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalathoz a szerelés előbbre hozása érdekében. A kivitelező, megértve a sürgős szereléshez fűződő fontos érdekei — közvetlen felettes hatósága állás- foglalásától függően — levélben ígéretet tett, hogy az üzembehelyezéshez nélkülözhetetlen felvonót soron kívül beszereli. A felügyeletet ellátó ÉM Építőipari Főigazgatóság 1G76/MT/ 1964. számú átiratában most arról értesítette a kötöttáru gyáriakat, hogy az 500 kilogrammos lift szerelési munkálatainak megkezdésére április 16-át, végső befejezésére pedig 1964. május 20-át jelölte meg határidőként. Remény van tehát arra, hogy az új kötöttárugyári konfekció- üzem most már lényegesen hamarább kezdheti meg a termelést. Értesülésünk szerint a felvonószerelők már fel is vettek a kapcsolatot az üzemmel, i- r-taaN^.li A '. {—zár) Szombaton este a dobozi művelődési otthonban a Gyula és Vidéke Körzeti Fmsz dobozi üzemegysége esztrád műsorral egybekötött divatbemutatót rendezett. Már jóval az előadás megkezdése előtt megtelt a nagyterem, ahol a fehér abrosszal terített asztaloknál foglaltak helyet a vendégek. Hideg, meleg ételben, italkülönlegességekben ezúttal sem volt hiány. Az esztrádműsort a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Ház együttese adta, s közben az idei év legújabb tavaszi és nyári divatújdonságaival ismerkednek meg a doboziak. A ruhaújdonságokat bemutatók között voltak dobozi és gyulai alkalmi mailekének, akik mindig nagy tapsot kaptak. Nagyon érdekes és színvonalas esztrádműsort látott a közönség. A műsorban fellépő Szabó Tibor tánczenekara, a Békés megye szerte ismert táncdalén ékes Sajti Emese a Zöld mező, a Sairobropez és a Dixiland című táncszámmal nagy sikert aratott. Somogyi-Schriffer István komferansz magánszámai, szellemes poénjai után percekig zúgott az elismerő taps. Papp Mária, Seress Imre, a gyulai társastáncklub tagjai által ízlésesen bemutatott angolkeringő, cha-cha, rum- baboleró és a charleston a közönség tetszését váltotta ki. Az előadás után éjfélig tartó bál következett. A Gyula és Vidéke Körzeti Fmsz először rendezett vidéken szórakoztató estet, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. A hasznos kezdeményezésnek bizonyára folytatása is lesz. (d. s.) Már késő délutánra járt az idő, amikor a gyularemetei általános iskolai nevelőintézetben elköszöntünk két kis barátunktól, Jóskától és Sanyitól. — Ha írni tetszenek rólunk, a vezetéknevünket ne tessék megemlíteni az újságban — mondták búcsúzóul. ök a beszélgetés izgalmától kipirult arccal szaladtak pajtásaikhoz, mi pedig elindultunk a gépkocsi felé. Agyunkban villámként cikáztak azok a szavak, amelyeket a búcsúzáskor mondott a két kisfiú. Vajon miért? Sorsukat szégyenük a társadalom és önmaguk előtt. De ők nem hibásak, nem tehetnek semmiről; arról sem, hogy idekerültek az intézetbe. Azért jöttek Gyularemetére, mert az emberek, társadalmunk felelősségérzete ide parancsolta őket. De miért vannak itt a remetei nevelőintézetben is nyolc- vanan? Egyszerű a válasz. Legtöbbjüknél rosszak az otthoni, a családi körülmények. Gyularemetén éppen úgy, mint az ország többi gyermeknevelőintézetében nem egy és kettő, hanem sajnos, nagyon sok L. Jóska és T. Sanyi nevelkedik, akiknek néhány évvel ezelőtt ugyanilyen volt a sorsuk, mint kis barátainknak. S most, amikor kettőjük „kálváriáját” elmondjuk, szolgáljon nekünk, felnőtteknek, érző édesanyáknak és édesapáknak — gyermekeink érdekében — tanulságul, hogy soha még hasonló cselekedetekre se gondoljunk. L. Jóska hatodikba jár, de már 14 éves. Jó kedélyű, talpraesett gyerek, jól tanul, különösen a számtan érdekli. Tagja az ifjúsági szövetkezetnek, szorgalmasan dolgozik itt is, a múlt évi zárszámadáskor 500 forintot kapott. A nyulak a kedvencei, de nem hűtlen a kézilabdához és a sakkhoz sem. Amiért az intézetbe került, azt így mondta el: — Anyukám nem szerette édesapámat, rosszul bánt vele. Amikor szólni akartam, elzavart fáért, hogy szedjem le a kerítésekről a léceket. Volt, amikor az anyai parancs szerint krumplit vagy éppen kukoricát kellett lopnom. Ha ellenkeztem, alaposan megvert. Szüleim elváltak, édesapám a gyulai szociális otthonba került, mert nem tudott máshová menni. Onnan elment, s most nem tudok róla semmit. S anyám? Együtt él egy férfivel. Sajnos, folytatja azt az életet, amit apám mellett. Szégyellem is kimondani: iszik és lop. Ezért jöttem az intézetbe. — Tetszik tudni, nagyon rossz volt ilyen körülmények között élni. Ezért mentem el Hevesi bácsihoz, a gyulai városi tanács gyámügyi előadójához, hogy segítsen rajtam, hogy elkerüljék „ott- hon”-ról. Két kistestvéremnek a napokban intéztem el, hogy ők is intézetbe kerüljenek, mivel anyám nem törődik velük. S amikor a világosbarna hajú kisfiú azt mondta, hogy nem megy haza látogatóba, s az édesanyját sem akarja látni, ugyanolyan kedvű maradt, mint a beszélgetésünk kezdetén. Ügy látszik, az' édesanyja már közömbös számára. Az okok súlyosak s a gyermeki szív pedig nem tudja elfelejteni a történteket, amelyek miatt Jóska intézetbe került, ahol jól érzi magát, s ahogy 5 mondta, tízszeresen jobb mint otthon™ A másik kisfiú T. Sanyi, csendes, halk szavú. Amikor volt sorsáról érdeklődnek, elsírja magát Amit nekünk mondott, az súlyos könnycseppek kíséretében jött ki a száján. — Édesapám részeges volt, s beteges édesanyámat mindig verte. A szomszédok és a tanács segített: a Gyulai Gyermekvédő Otthon lakója lettem. Majd Me- zőkovácsházára kerültem, nevelő szülőhöz, Szloszár nénihez. Először szeretett, aztán, aztán nem... Teheneket kellett őriznem. Ha elkéstem az iskolából, ott szidtak meg, ha a jószág nem lakott jól, akkor otthon volt nemulass. Közben meghalt az édesanyám is és édesapám is. Én pedig Mezőko- vácsházáról ide, a nevelőintézetbe kerültem. Jó itt, de nem érzem a szülői szeretet melegét. Nővérem Tótkomlóson volt nevelőszülőknél, tavaly nyáron voltam én is ott. Megszerettek és magukhoz akarnak fogadni. Többször meglátogatnak, valahogy úgy érzem, ha ott lennék, jobb volna. Nagyon szeretem Sajben néniéket. Húsvét- kor is kérdezték: mikor leszek már az ő fiúk, s csak azt tudtam mondani, hogy Székely igazgató bácsi, a megyei gyermekotthon vezetője nem engedi, mert 15 éves vagyok. Tessék megírni, hogy szeretnék Sajben néniéknél nevelkedni... Két „emberpalánta” szavait vetettük papírra. Az egyik még mindig, a másik pedig már nem ragaszkodik, nem igényű a szülői szeretetet, helyesebben az olyat, amelyben L. Jóskának és L. Jóskáknak volt részük. Érdemes valamennyiünknek elgondolkodni a gyularemeti nevelő intézet két kis lakójának történetén. Milyen szülő az, aki gyermekét lopni küldi? Nem engedhető meg az sem, hogy a gyermek tehenet őrizzen a mezőn, tanulás helyett! De, hogy ezeken a dolgokon változtatni tudjunk, helyes vágányra kell terelni a családi életeket. S ez a szülőkön múlik. Dékány Sándor KERESÜNK építőipari szakmunkásokat, férfi és női segédmunkásokat. Állandó jellegű munkát, magas keresetet, munkásszállást, napi kétszeri étkezést biztosítunk. Jelentkezni lehet a járási és városi tanácsok munkaügyi előadóinál. Budapesten X., Gergely u. 8. sz. (Kőbánya) 1342 r
