Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
1964. április 19. 4 Vasárnap A leltárhiányokról R pénzügyminiszter országgyűlési beszédében szigorú takarékosságra szólította fel országosan az állami vállalatokat, üzemeket és egyéb szerveket az állami bevételi terv teljesítése érdekében. A takarékosság keretében komoly szerepe lehet Békés megyében is a kereskedelmi leltárhiányok felszámolásának. Ugyanis azt kell megállapítanunk — a lefolytatott évi leltározások ró bírósági eljárások adatai alapján —, hogy még mindig számottevő ró jelentős a leltárhiányoknak a száma ró ennek folytán a kiesett érték a társadalmi tulajdonból. R kereskedelmi és ipari vállalataink hatalmas értékű anyagot, terméket tárolnak, a kereskedelmi egységék nagy összegű áruforgalmat bonyolítanak le. Az átvett anyagokért és áruféleségekért az üzletek, raktárak és különböző egységek dolgozóit elszámolási kötelezettség és anyagi felelősség terheli. A jogszabályok azonban a kezelésben részt vevő dolgozók nagyobb számára ró a nagy áruforgalomra tekintettel a felelősség fő formájául a „korlátolt felelősséget” tette, melynek keretében a tíz főt meg nem haladó egységeknél a beosztott dolgozók egyhavi átlagkeresetük erejéig felelnek. A tíz főt meghaladó egységeknél csak a vezető és helyettese felel, ugyancsak egyhavi keresetük összegéig. A teljes leltárhiányért való felelősség csak az egyszemélyes egységeknél áll fenn, ahol a dolgozó az üzletet, raktárát teljesen egyedül kezeli. Nagyobb ösze. gű leltárhiányoknál jelentős érték esik ki tehát a társadalmi tulajdonból azáltal!, hogy a dolgozók csak korlátoltan felelnek a hiányért. Ezenkívül még az idevonat, kozó leltárrendelet lehetővé teszi a megtérítés ezen mértékének is a csökkentését különböző esetekben. Földművesszüve’kezetek és TÜZÉP vállalatok körében például felmerül a cukorgyártól és a vasúttól béréit állomási hídmérleg problémája olyképpen, hogy egyes TÜZÉP-telepéknél sok esetben nincs biztosítva (főleg-éj jel és ünnepnapon) az érkezett vagonáru lemérése, ró így csupán számlák alapján történik az átvétel ró a telepnek a beterhelése. — Kisebb üzletek, egységek részére a vállalat nem biztosít megfelelő tizedes mérleget a gyümölcs, zöldség, kenyér ró egyéb áruátvételhez ró mérés nélkül veszik át az árukat. Egyes földművesszövetkezeti TÜZÉP-telepnek nincs megfelelő kerítése ró oda éjjel idegen személyek is behatolhatnak. — MÉK Vállalatnál nem egyszer felmerül, hogy az állomás területén raktár- helyiség hiányában, a szabad ég alatt tárolják a primőr zöldség- ró gyümölcsféleségeket ró még egyszerű drótkerítéssel sem veszik körül, s így az őrzés nem megfelelő ró az áruhoz, göngyöleghez idegenek is hozzáférhetnek. — A Tatabányai Szénbányászati Tr.öszt összes üzeme földalatti ró külszíni munkavállalókat vesz fel 18-tól 45 éves korig. Jelentkezni lehet: a Tatabányai Szénbányászati Tröszt munkaügyi osztályán. Kereset teljesítménybérezés alapján történik. 2640 Egyes külvárosi kisebb egységeknél nincs biztosítva a szükséges raktárhelyiség ró azüvegárut, ládákat, göngyöleget az udvaron tárolják. — Vidéki földművesszövetkezetek sok esetben 18—20 éves tapasztalatlan, fiatal személyeket állítanak be egyszemélyes üzletekbe, kisvendéglőbe, akiknek 10—20 000 forintos leltárhiányuk is keletkezik. — Egyik cukrászdánál éveken át elnézte a vezetés, hogy két testvér volt (szabálytala- nul) a vezető és helyettes az üzletben, akik szünnapon bejártak munkatársaik nélkül, egyedül az üzletbe. — Megtörténik az is, hogy vállalat, szövetkezet központi könyvelése elmarad a számlák naprakész lekönyvelésével és a 30 napos határidőn túl jelentkező leltárhiányt a dolgozóra már nem lehet áthárítani. Jelentős érték esik ki tehát a társadalmi tulajdonból annak folytán is, hogy a bíróság jogszerűen csökkenti a dolgozók leltárhiányért való felelősségének a mértékét, amikor ez a felsorolt vállalati hiányosságok miatt indokolt. A vállalatok vezetőinek hivatalból kell gondoskodniuk arról, hogy a leltárrendeletben előírt követelmények a boltok, raktárak tekintetében biztosítva legyenek ró akkor senki nem tud hivatkozni jogszerűen olyan körülményekre, amelyek alapján felelősségük mértékét csökkenteni lehet. További feladatként jelentkezik, hogy a vállalati igazgatók helyesen válasszák ki a boltok, üzletek részére az anyagilag felelős vezetőket, úgyszintén a beosztott dolgozókat Is. Állandóan és tervszerűen ellenőrizzék az egységek munkáját ró menet közben szüntessék meg a hiányosságokat, vonják felelősségre szükség szerint a szabálytalanságot elkövető személyeket. Ugyanakkor a felettes hatóság se hunyjon szemet a leltárhiányoknál jelentkező vállalati mulasztások felett, hanem a vezetésiben mutatkozó ró a leltárhiányokat csökkentő vétkes mulasztásokat torolja meg azzal, hogy kártérítési határozat formájában kötelezi a felróhatóan hanyag munkát végző főkönyvelőt, ügyvezetőt és egyéb felelős beosztásban levő dolgozót is. Ez ugyanis azzal a helyes eredménnyel,jár, hogy egyrészt megtérül a társadalmi tulajdonban okozott kárnak egy része, másrészt a vezető beosztásban levő dolgozókat az ügyintézés ró ellenőrzés terén jobb munkára neveli. Dr. Horváth Gyula Gyulai Járásbíróság Átalakítják a békéscsabai bútorüzletet Három héttel ezelőtt kezdték meg a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat békéscsa. bai, Tanácsköztársaság úti bútorüzletének átalakítási munkálatait. Mintegy 150 ezer forintos költséggel, a Kishajó korábbi raktárainak felhasználásával 240 négyzetméterre növelik a bemutatóterületet. Az üzletnek két portálja lesz a bejárati ajtótól jobbra-balra. A terem két oldalán továbbra is festett ró modem bútorok kapnak helyet. A két bútorfajta külön-kü-- lön árusítását csak akkor valósíthatják meg Békéscsabán, ha felépül a vásártéri, 400 négyzetméter alapterületű bútorüzlet. Egyelőre még az építését sem kezdték eb A Tanácsköztársaság úti üzleit kivitelezési munkáit a Gyulai Kislakásépítő Ktsz vállalta. A megnyitásra május második felében kerül sor. Nyikolaj Toman: Uaisza a Uis-íiUt — Irigylem magát — súgta egyszer oda neki, félszemmel a kupéajtót lesve. — Ügyesen csípte nyakon a háború alatt a Baltikumban a fasiszta kémeket!... Az őrnagy azonban nyomban leintette a fellelkesült hadnagyot. — Először is megtiltom, hogy most és a jövőben ezt a témát felhozza — jegyezte meg szigorú hangon, — Másodszor pedig a Kémregény Fordította: Sárközi Gyula televíziós kémeket nem-én csíptem nyakon, hanem Asztahov ezredes. Akkor még csak kapitány volt. ö aztán valóban tehetség! — Többé egy szót sem szólok erről — ígérte Malinovkin, s könyörgő szemmel nézett Jersovra. — Csakhogy ám maga is s'egitett Asztahovnak... így van vagy nem? És személy szerint magáról beszélik, hogy... Jól van, befejezem! Többé egy mukkot sem erről! Kujbisevben, Malinovkin örömére, a nénik végre leszálltak. Melegen búcsúztak el útitársaiktól, hálálkodtak a jó szórakozásért, s megkérték Jersov-Muhta- rovot, adja meg nekik alima-atai címét, hogy egyszer felkerc-shes_ sók a gyümölcsökért, amelyeket egész úton olyannyira magasztalt. A szabaddá vált helyeket nyomban elfoglalta két vasutas fiatalember. — Messzire utaznak, fiatalemberek? — kérdezte tőlük Jer- sov. — Messzire bizony, egészen PerevalsZkig — felelte a fiatalabbik. — Ferevalszkig? — kiáltott fel Gondolatok a Hármáról A Budapesti Harisnyagyár gyulai telepén — írtunk is róla — nemrég rendezték a válogatók normáját. Azért vált szükségessé, mert a keresetük a meghatározott béralapkeretet túllépje. Ez esetben másodlagos kérdés, de azt is meg kell említeni, hogy a munkájuk minősége nem érte el a kellő szintet, sőt egyre rosszabbodott. Többszöri figyelmeztetés ellenére is csak a mennyiségre törekedtek, így a munkakörükkel járó kötelességet nem teljesítették kellően. A normarendezés meglehetősen sok dolgozót érintett. Közülük többen megértették, hogy miért határozott így a vállalat. Akadtak azonban olyanok is, akik méltatlankodtak emiatt és talán még ma sem tudnak napirendre térni felette. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de hasonló értelemmel „munkásnyúzásnak” tartják azt, hogy mindig többet ró többet követelnek tőlük. Az ilyenfajta vélemény azt igazolja, hogy ebben a kérdésben nincs meg a kellő tájékozottságuk, ezért bizonyára nem lesz kárbaveszett idő, ha foglalkozunk vele. Először is nézzük meg, hogy lényegében milyen alapon történik a bérmegállapítás? Amikor valaki dolgozik, bizonyos értéket állít elő a társadalom számára. A munka fajtája, minősége és mennyisége határozza meg, hogy ez mennyit tesz ki. Világos, hogy a magasabb szakképzettséget, nagyobb, felelősséget igénylő munkát nem lehet azonos mértékkel mérni azzal, ami szakképzettséghez nem kötött, és szőkébb körre korlátozódik a felelősség. Végeredményben közgazdasági feladat a helyes arány kialakítása, de az egyszerű emberek sem tévednek sokat, ha képesek józanul, helyes szemmértékkel összehasonlítást tenni. Egy-egy munkakörre vggy munkafajtára vonatkozóan az adott viszonyok között a béralapot ennek megfelelően — tehát pontos számítások alapján — határozzák meg. A másik kérdés: miért kell a normát változtatni? A technika fejlődése lehetővé, az igények növekedése pedig szükségessé teszi a termelés meggyorsítását, vagyis azt, hogy a dolgozók azonos idő alatt — minőségi romlás nélkül — több árut állítsanak elő. Az ember fejlődése, begyakorlottsága, ügyessége is segíti ezt. Ilyen körülmények között helyes lenne-e az, ha nem támasztanánk mind nagyobb és nagyobb követelményeket magunkkal szemben, illetve ha azt mondanánk: elég, ha továbbra is csak annyit termelünk, mint azelőtt? Bizonyára senkinek sem válna a javára, mert az életszínvonal grafikonjának felfelé ívelő görbéje vízszintesre fordulna, sőt egyéb tényezőket is figyelembe ’véve, süllyedni kezdene. É$ feltehetnénk egy másik kérdést is: Megoldható-e az életszínvonal emelése a bérek növelésével, hg a termelés szintje nem emelkedik? Erre csupán egy szó lehet a válasz: nem. Az ilyen módszer inflációhoz, az ország gazdasági egyensúlyának felbillenéséhez vezetne. Csupán a termelékenység növelése az, ami állandósítja az életszínvonal emelkedését, s ennék nélkülözhetetlen velejárója a norma fejlesztése, vagy ha úgy tetszik, szigorítása. Tudjuk, kapitalista termelési viszonyok között is alkalmazzák a normát, ami a gazdasági verseny elengedhetetlen feltétele. Csakhogy ez nem a dolgozók életszínvonalának emelését, hanem a tőkés egyéni érdekét szolgálja. Éppen ezért mások a módszerei. Az idősebbek, akik a felszabadulás előtt dolgoztak, bizonyára jól emlékeznek rá. Nálunk minden az emberért, a dolgozó tömegekért történik. Az eredményesebb termelésnek mi magunk látjuk a hasznát. Ez az alapja a szocialista humanizmusnak, amely nem valami elvont felebaráti szeretet, hanem szenvedélyes harc a korszerűtlen munkával és minden olyan tendenciával szemben, ami fékezi milliók életkörülményeinek állandó javítását. Pásztor Béla Malinovkin. — Én is odatartok. Akikor útitársak leszünk! — Aztán maguk miért utaznák éppen oda, ha nem titok? — kérdezte Jersov. — Űj munkahelyünk. Azt beszélik, jól lehet keresni ott a vasútépítésen ■—■ felelte mosolyogva az előbbi legény. Társa mérges pillantást vetett rá ró neheztelve jegyezte meg: — Ne játszd meg magad kapzsi embernek! Mozdonyon dolgo. zunk — fordult Jersovhoz. — Én vezetek, ő meg a segédem. Eddig a Kujbisev—Vízierőmü vonalon dolgoztunk. Most meg immár második éve az újonnan épülő vasútvonalon járunk. Sza. badságról térünk vissza. — Általában mindig ott vagyunk, ahol a munka neheze van — jegyezte meg a segédmozdonyvezető még mindig az előbbi gúnyolódó hangján. — Nem a saját, hanem az ő szavait ismétlem — intett a mozdonyvezető felé. — Engem főleg a kereset izgat. — Tudja-e, fiatalember, hogy nevezik ezt tudományosan? — szólalt meg váratlanul rosszmá- júan Malinovkin, s arca szokatlanul rideggé vált. — Cinizmusnak! — Ugyan, csak nem vette komolyan a szavait? — mosolyo- dott el a mozdonyvezető zavartan. — Bolondokat beszél! Gondolja, könyörögtem neki, hogy jöjjön velem Közép-Ázsiába? Még csak nem is gondoltam rá, úgy csapódott hozzám. Ami pedig a keresetet illeti, hát a vízerőmű építkezésnél többet kerestünk. > Jersov ki tudja ismerni az embereket, sőt, ritkán tévedett, amikor külsejükből ítélte meg a lelkületűket. A mozdonyvezető nyomban megnyerte a tetszését, épp úgy, mint Malinovkin, amikor először találkozott vele. Volt valami közös vonásuk, habár külsőleg nem is hasonlítottak egymásra. A mozdonyvezető ugyanakkor még idősebbnek, is látszott Malinovkinnál. — Nos, hát akkor ismerkedjünk meg egymással — szólalt meg vidáman Jersov ró a kezét nyújtotta: — Talasz Alekszand- rovics Muhtarov tudományos munkatárs Alma-Ataból. — Konsztantyim Jefremovies Satrov — mutatkozol be a mozdonyvezető és segédje felé intett: — Ez meg Fjodor Rjabov. Néhány óra múlva, amikor a vonat Szajgához közeledett, az útitársak közösen meguzsonnáztak s megitták azt a hazai fél litert, amit Rjabov hozott magával. A beszélgetés megélénkült, őszintébbé vált. A két vasutas annyira belemerült munkájuk ró terveik ecsetelésébe, hogy még csak eszükbe sem jutott kérdezősködni útitársaik felől, aminek azok rendkívül örültek. Malinovkinnak akaratlanul keresztülvillant az agyán: „Ezek nem nyugdíjas öreganyókák, van mit mesélni magukról”... A vasutasok, miután már eleget beszéltek saját munkájukról, észrevétlenül áttértek a bizalmas témára. Különben főleg csak Rjabov beszélt. Satrov eleinte haragudott rá, de Üjttán csak legyintett. (Folytatjuk)
