Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
1964. április 15. 5 Szerda Kiválik I a kunyhók sorából „Párizs” — Mezöberény pereme. Feneketlen fekete sár, viskók. őgyelgő füst, rengeteg egyforma, csíkszemű cigánygyerek.« Párizs” 75 szám. Itt lakik nyol- cadmagával Kótai András, a me- zöberényi 8-as számú AKÖV hajtórakodója. Vállas, villogó fogú fiatalember. Huszonnyolc éves — hat gyermek apja. A szűkre méretezett, egy helyiségből álló lakásban két rozoga ágy; ezekben alszik a két szülő meg a hat gyéreik. Egymás hegy én-hátán.« Ennyit tudok meg róluk az úton, míg megérkezünk Me- zőberénybe, az AKÖV irodája elé. Segítem becipelni a hatalmas csomagokat. Azokban vannak az ajándékok, Ladányi István elvtárs, a megyei AKÖV szakszervezeti titkára és Kurilla Gyu- láné, az AKÖV-nőtanács titkára felhívására gyűj. tötték össze a vállalat nődolgozói... Itt a me- zöberényi AKÖV-iroda nagytermében vár bennünket a népes Kótai család: Kótai András a féleségével és hat gyermekével... Gyönyörű, egészséges rajkók; szegényesen öltözött, de tisztára súrolt kisemberek. — Kótai András vagyok — roppantja meg az ujjaimat hatalmas markával a családfő. — Ez itt az asszony — mutat egy vékony, kissé fáradt, de szép asz- szonyra. Annak karján kisgyerek. Mindenütt gyerek. Nyüzsögnek, mosolyognak. Villan a vaku, kattafl a gép. Az apróságok »szétrebbennek, mint a csirkék szoktak, ha héja csap közibük. — Ahhoz képest, hogy ilyen fiatalok, elég sok a gyerek, nem gondolja? Megvonja a vállát: — Hát, csak úgy gyüttek egymás után.. — Felesége dolgozik? * , — Nem. Neki van elég dolga, hat gyereket nevel. Nyolcad magamat tartom el a keresetemből, de" a családi pótlékkal együtt keresek annyit, hogy nem éheznek — folytatja értelmes szabatossággal. — És a reggeli féldeci? Lenézően mosolyog: — Kérem, én négy éve dolgozom a vállalatnál, de nekem még nem volt „jegyzőkönyvam”, nem is lesz, mert engem még nem szállítottak le a kocsiról, hogy: „Eriggy haza. aludd ki magad, és akkor gyere csak be, ha kijózanodtál...!” — Megcsipkedi a legkisebbik gyereket, aki felesége karján, cumival a szájában pufókegészségesen mosolyog— Míg beszélgetünk, Kurilláné kibontja a csomagokat. Mint egy hevényészett vegyes-ruházati bolt, olyanná válik a biliárdasztal: komplett matcózruha, vadonatúj paplan, sapkák, pulóverek több ezer forint értékben... Rágyújtunk Kótai Andrással. Idegesen pillog az ajándékok felé. Kurillánét nézi, aki kipirulva válogatja a szebbnél szebb ruhadarabokat, öltözteti á gyermekeket, s az iskolás Julika kreol arcára még egy nagy csókot iscup- pant— — Magát nagyon megbecsüli a vállalata — rezzentem vissza Kótai Andrást— Ott folytatja, ahol abbahagyta: — Italra nem költők, háromezer forintos takarékkönyvem van, a nyáron házat építek. Olyan kis házikót csak. Eladom a viskómat is— Nézem erős vállait, az egész emberből áradó nyugodt bizakodást. Hiszek néki. — Besegítünk, Bandi — szól közbe Ladányi elvtárs — mi vállaljuk a kezességet, vehetsz fel nyugodtan kölcsönt az OTP-től. — Nem kellett volna hozni ezeket a ruhákat, Pista bácsi, keresek én — int szögletes önérzetességgel gyermekei felé. Felesége párás szemmel öleli magához barna családját« — Ajándék ez, Kótai elvtárs — válik hivatalossá Ladányi István hangja — az AKÖV dolgozóinak az ajándéka. Nem tudtuk előre, hogy te leszel az, akinek adjuk. Mi tettünk egy felhívást, hogy ajándékozzunk meg egy becsületes, jól dolgozó, nagy családos elvtársat. Te becsületes vagy, jól A magyar lovasok és táncosok voltak a „nagy szám“! Visszaemlékezés a csabai balassisták frankfurti és dortmundi vendégszereplésére A békéscsabai Balassi Tánc. j Városnézéskor megtekintettük a együttes, mely a Szocialista Kul- ( Goethe-házat, láttuk Gutenberg túráért jelvény tulajdonosa és a szobrát. A frankfurti állatkert „Kiváló Együttes” címmel büsz- j Európa-hírű, ugyanúgy a repülő- kélkedhet, március 2 és 16. közt a tér is, mely a legnagyobb, leggyor. flémet Szövetségi Köztársaságban járt, fellépett a frankfurti és dortmundi lovasszövetség nemzetközi lovasversenyei alkalmával rendezett kulturális előadásokon, a Ma. gyár Lovasszövetség műsorában. Frankfurtban és Dortmundban egyaránt 30—30 perces műsort adtunk, a szebbnél szebb lovasatt- rakciók színes háttereként. A német lapok szerint „fergeteges számoknak” lehettek a nézők tanúi. Valahányszor a magyar együttes következett, a hatalmas csarnok mindkét helyen és alkalommal zsúfolásig megtelt közönséggel. A nemzetközi lovasverseny „nagy is dolgozol, nagy a családod: téged választottak... Elköszönünk, — késő van már. Visszafelé jövet róluk beszélgetünk. Summázzuk gondolatainkat. Valahogy így: Kótai András és családja a nyáron már kiválik a kunyhók sorából. Mert olyan ember ő, aki csak a családjának és a munkájának él. A becsületesen végzett munka tette emberré. Ternyák Ferenc sabb gépek fogadására is alkalmas. A nyugatnémet lovasszövetség elnöke, Fritz Linsenhoff, aki járt Mezőhegyesen és meglátogatott bennünket Békéscsabán, mindent elkövetett, hogy mi, magyarok jól érezzük magunkat. Nem győzte hangoztatni, hogy milyen vendég- szeretők voltak vele szemben hazánkban és ezt igyekezett minden módon viszonozni. Lányaink meg. tanították csárdást táncolni, s fogadások alkalmával büszkén di_ csekedett magyar tánctudásával. Dortmundban a lovasversenyeket a hatalmas Westfalenhalieszáma” a magyarok bemutatója í ban tartották. Itt tartották előzővált A sikerben egyformán osztoztak a budapesti, szilvásváradi, gyöngyösi, bábolnai, hortobágyi csikósok és a békéscsabai táncosak. A rendezőség közlése szerint bemutatóinkat 100 ezer ember gyönyörködte és tapsolta végig. Most pedig valamit a két városról: Frankfurt látképe szép. Utcái tiszták. A 700 ezer lakosú város igen forgalmas. Jobbára kereskedelmi központ Azonban vannak fém- és vegyipari gyárai is. Az épületek magasak, nem ritka a 10 —20 emelet közötti „miniatűr” felhőkarcoló. Úttörő kulturális szemle és expedíciós őrsök vetélkedőjének járási döntője Gyulán A gyulai járás expedíciós őrseinek vetélkedőjén 32 csoport vett részt. A Dobozon, Gyulán, Lőkös- házán és Újkígyóson megtartott selejtezőkön V—VI. és VII—VIII. osztályos korcsoportonként két őrs került a járási döntőbe, amit április 19-én a gyulai Jókai Ku ltúrotthonban rendeznek meg. Ugyanezen a napon kerül sor az úttörő kulturális szemle döntőjére is. Ezen nyolc-nyolc szavaló, mesemondó és énekszólista vesz részt. Bemutatják műsorukat a körzeti versenyeken legjobban szerepelt kamarakórusok, hangszerszólisták, ének- és zenekarok, valamint a bábegyüttesek. leg a korcsolya Európa-bajnoksá- got is. A lovasversenyek után pedig motarkerépvárviadalt rendez, ték benne. Az érdeklődés minden kulturális és sportesemény iránt nagy, így fogadtak minket is. Frankfurttal ellentétben, Dortmund gyárváros. Ez a 630 ezer lakosú helység is szép látványt nyújt. Állandóan új városrészekkel bővül. A londoni Hyde-park_ hoz, a koppenhágai Tivolihoz vagy a bécsi Práterhez hasonlóan a dortmundiaknak is van nevezetességük, a Westfalen-park, mely 1959-ben épült és a múlt nyáron 7 millió látogatója volt. Az új Dortmund már alig hasonlít a régihez. A szűk és kanyargós utcák helyén korszerű sugárutak szelik át a várost. Egyik kiemelke. dő pont a Florianturm nevű televíziós torony. Kétszázhúsz méter magas. Felső része lassan forog s az ott tartózkodók elé pompás panoráma tárul. Német vendéglátóink nagy szeretettel búcsúztak tőlünk az állomáson. Mikor Düsseldorfon, Kölnön, Bonnon, Frankfurton majd Bécsen át a magyar határhoz érkeztünk, az otthon közelségének boldog tudatával kiáltottunk „hurrát”. Minden jó és szép volt, de nincs kellemesebb érzés a hazaérkezésnél! Gécs Jenő a Balassi-együttes vezetője Manapság mindenütt nagy gondot fordítanak a névnapok megünneplésére. Az üzemekben, hivatalokban ritkán fordul elő, hogy megfelejtkeznének róla. Mentbe. tétlenül „lecsapnak” arra, aki sorra kerül. De nem is húzódozik ettől senki. Szép emberi szó. kás, amely a barátságot formálja, mélyíti. Kedves, tréfákkal vegyülő színfoltja az életnek. K. I., az egyik üzem dolgozója is így vélekedett róla. Amikor aztán egyszer 6 következett, testileg, lelkileg felkészült a nagy napra. A szokottnál korábban ment a munkahelyére. Kezében tejeskannát cipel t. Legyen mit inniuk azoknak, akik majd fel- köszöntik őt. A táskája mélyén azonban egy Mit isztok, fiúk? üveg is lapult, amit kisüstivel töltött meg. Ez lesz a tartalék — gondolta. A portás bácsi jót mosolyodon a bajusza alatt, ö is szereti a tréfát. K. I. pedig bement az üzembe, a kannát és az üveget elrejtette az öltözőben. A műhelybe érve aztán tett vett, mint máskor is szokott. A később érkező munkatársainak fel sem tűnt, hogy ő már bent van. Kedvesen és egy kicsit hamiskásan mosolyogva üdvö. zötték, mintha csak azt akarták volna kifejezésre juttatni, hogy nem feledkeztek meg róla. Munkaidő után majd ő következik.«. Délután négyig semmi különös nem történt. Hanem aztán köré sereglett mindenki. Gratuláltak neki, finoman még a fülét is meghúzták. K. I. mosolyogva köszönte a jó kívánságokat és megkérdezte: — Mit isztok, fiúk? Jó lesz egy kis pohárral? Ki kicsivel, ki nagy- gyal kért. Ö pedig az ét. kezdéből hozott poharakat, s az öltözőben szépen megtöltötte tejjel. Kinek félig, kinek tele. Aztán az egészet tálcára téve, pincérhez méltó ügyességgel vitte a mű. helybe. •— Igyatok! — mond. ta, miközben az asztalra helyezte a teli tálcát. Talán nem kell részle. teznem, hogy mi következett ezután. A bábeli nyelvzavarban néhány antialkoholista kedélyesen lehajtott egy pohár tejet, a legtöbben azon. ban... Szóval K. I. pánikszerűen kimenekült a műhelyből, egyenesen az öltözőbe. Csak annyi ideje maradt, hogy a pálinkás üveget elővegye. Magasra tartva ezt kiáltotta a beforduló embe. reknek: — Ejnye, összetévesztettem. Diadalmenetben kísérték tússzá K. I.-t a műhelybe, hogy most már valóban megünnepeljék a nagy napot. Arról eddig semmi hír sem érkezett, hogy mi történt a tejjel... (pásztor)
