Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

Farkas András: Európa Minden kis része osztva-mérve ös Ázsiától tengerig, Nines szürke foltja, se 'fehérje — Mondják, akik jól ismerik. Valami furcsa idegesség • Titkon s gyorsan bujkálja át E földrész ráncos, csipke testét, Ahogy dobálja önmagát, Mert háborúból háborúba, Mint narancshéj a vizen, E vén test a jövőbe fúrja Üsző testét. — És én hiszem: Amit élünk, az a törvény, Gondolatunkra felfigyel A négy világrész, örökölvén Mindazt, amit megélni kell. Itt minden hit és üldözött rend Küzd és győzelmet akar, Király és szolga egyre töpreng, Mit lépjen későn vagy hamar, A lélek kínján meggyötörtén Gondolkodók egész raja Űj célt keresve — bújva töpreng: Kinek mit kell vállalnia? Mit adjon rendszer, hány menetrend Szabdalja szét az utakat? Amíg a föld, a szív remeg, reng, Hogyan lehet az ész szabad? Zilált, de munkál ez az egység. A hit tárgya, formája is Más-más, azért, hogy megkeressék, Melyik a jel, mely jóra visz. Zilált a bölcsek terve-vágya, Keresik, mit kell tenniök: írók, pár elnök és a pápa Agyában egy orsó pörög, £s Ariadné fonalára Sorsunkat rá kell kötniük, Mert drága minden élet ára, S az élet bármilyen — örök. Utóját: Az agyban, robbanó atomban A vész, remény is emberi, Bennük öröm, tett és Iszony van. Ki az, ki a rosszat meri? mondta. Eddig magában hajtogatta: nincs, nincs, nincs... s most kicsúszott a száján. — Niincs?! — kérdezte fe- nyegetően a pallér, alighogy túl volt az első meglepeté­sen — aztán miért? — Az én anyám beteg..! — Beteg? Talán influen­za? — gúnyosan nevetett. A kölyök megrázta a fe­jét, s érezte, hogy arcán né­hány forró könnycsepp gör­dül végig. — A vonat... suttogta; A pallér talán nem is hal­lotta, mert elfordult, aztán odább ment. Csak úgy fut­tában vetette vissza: — Csomagold a holmidat, aztán irány haza!... A kölyök érezte, hogy mindjárt elesik, arccal be­le az agyagos pocsolyába. Ekkor egy forró, kérges tenyér fonódott a vállára. Izmos, bátorságot adó te­nyér volt, szinte sugárzott belőle az akarat. — Halló Radnay úr! — hallotta az öreg rekedtes hangját. A pallér meglepődve meg. fordult, aztán visszajött. — Miért akarja a gyere­ket elküldeni? — az öreg hangja furcsán kemény, érces és gúnyos volt —, mert nem hozza el az ebédjét? No nem, mondd csak végig a mondókád fiam! A kölyök most erősnek érezte magát, legyőzhetet. lenr.ek. — Mi van a vonattal? — segített az öreg, hidegen né­zett a pallérra. Közben kö­rülvették őket a kőműve­sek. , — A vonat levágta... még tavaly a lábát... — mondta halkan a fiú, s nem mond­ta ki az anyja nevét Döbbent csend volt. Hallgattak. A pallér szétve­tett lábú, megrendíthetet- lep tornya megingott Az éjjeliőr valahova a tá­volba nézett, s amikor meg­szólalt nem pillantott sen­kire. — Azt hiszem emberek, hogy kettőjük közül az ma. rád itt amelyiknek inkább szüksége van a pénzre. Radnay úr... csomagoljon, a brigádnak nincs szüksége magára! A szavak keményen csengtek. A pallér ijedten pillantott széjjel. Bizonyá­ra csak tréfálnak, persze... Arcára fagyott a kényszere­dett mosoly, amint végigsik- lott tekintete az emberék arcán. Káromkodott. Aztán elment. Motorjának égett olajszaga maradt csak ott. Meg a kőművesek. Álltak ott, s minél tovább álltak, egyre erősebben érezték, hogy ami történt, az így van rendjén. Ben esik Máté Cseh író látogat Szarvasra Daljáték a színházban A politikai irodalom nép­szerűsítése és terjesztése ér­dekében rendezett téli könyvhetek nagy sikere után a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége to­vábbi rendezvények meg­tartását tűzte ki célul a ta­vaszi hónapok idejére. Március 19-én, csütörtö­kön Szarvason rendez író— olvasó-találkozót a Cseh­szlovák Kultúra a járási­községi pártbizottsággal és a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségével kö­zösen. Jan Otcenásek, a Brych polgártárs című, Csehszlovákiában 14 kiadást megért nagy sikerű regény szerzője látogat el a járási székhelyre. A beszélgetés után levetítik a regény nyomán készített játékfil­met. Április elején két megyei szerző találkozik az' olva­sókkal. Sass Ervin Az em­ber hiába nem él című könyv írója Gyulára, fiata­lok közé látogat el, míg Vi- rágh Ferenc A Békés me­gyei szegényparasztság és munkásság helyzete, küzdel­me az ellenforradalmi kor­szakban című tanulmány szerzője Eleken vesz részt író—olvasó-találkozón. A Dankó Pista című 3 felvonásos daljátékot Dé- kány András és Baróti Gé­za írta, zenéjét Dankó da­laiból összeállította és rész­ben szerzetté Vaszy Viktor. Maga a történet a század­fordulón játszódik Szege­den. A színpadon a dalköltő életének az a korszaka ele­venedik meg, amikor bele­szeret Joó Ferenc festőmű­vész Ilonka lányába. Az apa szívesebben látná ve­iéül Ördögh polgármester szolgabírói pozícióban gő­gösködő Elemér fiát Nem mintha előítélettel viseltet­ne Dankó cigánysori szár­mazásával szemben, de a megélhetését biztosító vá­rosi képrendelések a pol­gármestertől függnek. Az viszont a festő minisztéri­umi rokonságával való kapcsolatot szeretné a há­zasság útján fia karrierje érdekében kamatoztatni. Egyébként panamista is, aki a tiszai halászok hal­fogási jogát a dunai „fise­reknek” adja el ezer arany­ért Ám a házasság kút­ba esik, mert Ilonka meg­szökik Dankó Pistával és feleségül megy hozzá. Bánffy Frigyes Dankőja hol kemény lázadó, hol a leglíraibb érzésekkel teli művészlélek. Ilyen lehetett az igazi is! Székely Tamás a festőművész és édesapa szerepében az érvényesül­ni akarás és a szülői szere­tet összeütközését mély emberábrázoló erővel ér­zékelteti. Szegő Zsuzsa bá­jos és szeretetre méltó Ilon­kája olyan alakítás, hogy, érthető módon, él-hal érte Dankó Pista. Tömörkény István szerepében Bíró József egyszerű eszközök­kel is plasztikusan állította elénk ezt az eredeti író­egyéniséget. Beck György kétszínű, álliberális, nép­utáló Ördögh polgármeste­re a nézők legteljesebb el­lenszenvét váltotta ki, úgy­szintén fia, Elemér, a szol­gabíró is, akit Darabos Fe­renc alakított hasonló eré­nyekkel! Mátyás Jolán ör- döghnéje méltó volt a fa­mília többi tagjához. Cibe­re polgármesteri, titkár­ként, hajlongó, talpnyaló stílusban Szépláky Endre komédiázta végig a 3 fel­vonást, a közönség kacagá­sától kísérve. Barcz« Éva Aki átment a szivárvány alatt Új könyv a Kossuth Kiadónál Brazíliában, Sao Paulo felhőkarcolóinak tövében, a TI été partján, ahol szemétdombok magasodnak, 8 ahol még a víz Is fertőz, ott Irta meg naplőját Carolina, a háromgyermekes néger asszony, a roskadozó deszkaviskók hétköznapjairól. Másfél évtizedet töltött a társadalom számkivetettjei, a' ba­rakklakók között, s maga Is guberálással kereste meg a lét- fenntartásához szükséges kevés élelmet. 1955-ben, kislánya születésnapján, talán elkeseredése tetőfokán kezdte el Írni naplóját. Harmincöt füzet telt meg, amíg Audalio Dantss, egy Sao Paulo-1 újságíró tudomást nem szerzett róla, s könyv alakban a közönség elé nem tárta. Carolina látszólag érdek­telen eseményeket rögzít, de ezeket eleven, friss színekkel gazdagítják a csak álmaiban boldog asszony vágyai, s költői szépségűvé varázsolja az őszinteség. Az ember hiába nem él Sass Ervin könyve Dundler Károlyról A Békés megyei Ta­nács Művelődés- ügyi Osztálya gon­dozásában jelent meg, s a recenzió írója örömmel ajánlja az olvasó figyelmébe ezt az ízléses borítású könyvecs­két. örömmel, mert mind a kiadói szándék, mind a té­ma, s a feldolgozás most az egyszer harmonikusan ta­lálkozott. Hiszen a művelő­désügyi osztálynak egyik nagyszerű feladata az, hogy megyénk mindenfajta mű­velődési, kulturális, tudo­mányos, történelmi értékét hozzáférhetővé tegye min­den érdeklődő, tanulni vá­gyó számára. S ez a könyv a magyar munkásmozgalom egyik mártírjának, Dundler Károlynak alkotó és tragi­kus életét dolgozza fel, olyan emberi sorsot, mely előtt tisztelegnünk kell, mely példát mutat, ösztö­nöz és arra int, hogy min­den tettünk, cselekedetünk emberibb legyen, olyan, mely erősíti társadalmun­kat —, amelyért vértanú­hálált halt —, mely soha nem engedi meg az ilyen tragédiák újbóli bekövet­kezését. Népünkkel szembeni ha­zafias és erkölcsi köteles­ségünk a magyar és a for­radalmi munkásmozgalom kiemelkedő alakjai, hősei életének, önfeláldozó mun­kásságának a széles körű ismertetése, tudatosítása. Népünknek a mindenfajta béklyótól való megszabadí­tásáért sokan ontották vé­rüket, s ezeknek a nagysze­rű embereknek az emlékét büszkén és szüntelenül őriznünk kell. Dundler Károly tetteit, munkásmozgalmi tevékeny, ségét önti krónikába Sass Ervin. Szorgalmasan és fá­radhatatlanul kutatott fel minden adatot — sajnos, nagyon kevés állt rendelke. zésére —, felkereste a még élő kortársakat, felkereste a lakóházát, a gyulai szo­ciáldemokraták gyűléshe­lyét, a tragédia helyét, ahol három társával együtt a megtorlók golyója kioltotta életét, s mindezek alapján az alkotó írói fantáziát se­gítségül hívva elénk idézte a kort, s a kor sodrában munkástársait helyes irány­ba vezető Dundler Ká­rolyt. A mű eseményrajz, mely az életrajzi regény és a hi­teles riport sok sajátosságát hordozza magában. A fel­dolgozás irodalmi eszkö­zökkel történik, de az írás módszere, a bemutatott életút, az ismertetett ada­tok a valóságot tükrözik: az író a történelmi hűséghez ragaszkodva, a dokumentu­mokra támaszkodva alakí­totta ki a mű szerkezetét és kronológikus sorrendben követhetjük Dundler Ká­roly életútját — hogyan vá­lik a szociális problémák iránt ifjúkortól érzékeny asztalossegédből a gyulai szociáldemokraták egyik vezéralakjává, a tanácsha­talom idején a városi di­rektórium tagjává, hogyan fejlődik tántoríthatatlan kommunistává. Sass Ervin számos új adattal gazdagítja a Dund- lerrői tudottakat. Teljesebb képet kaptunk a családjá­ról, testvéreiről, korrigálja az ifjúkori németországi út­ról szóló kortársi téves visz. szaemlékezéseket, érzékle­tes képet ad a gyulai mun­kásság harcáról, fejlődésé­ről. Dundler tragikus halálá­nak körülményeiről szóló jegyzőkönyv bemutatásával hitelesen bizonyítja mártír­halálának pontos idejét és helyét (nem 1919. április 27-én, hanem 26-án ölték meg s a jelenlegi emlék­műtől 500 méternyi távol­ságra). A kötetben közölt képek, felvételek szépen egészítik ki az író munkáját, Dundler markáns, határozott arca, kezevonása olyán emberről tanúskodik, aki hisf a nép ragyogó felemelkedésében, s ezért az életét is kész fel­áldozni. Ezt a gondolatot fejezi ki a mű egészébe szervesen il­leszkedő Űj Rezső Dund- lerről szóló verse is. Hasznos és jelentős nép­szerűsítő írásműről van te­hát szó, mely azt tanúsít­ja, hogy Dundler Károly és a hozzá hasonló munkáshő­sök harcát bécsüli, emlékü­ket ápolja a nép — nem él­Blaha Lujzája maga a fel­támadt eredeti, a „nemzet csalogánya”. A Tömör­kény-novellák „célszörű szögény emböreit” idéző szerepkörben kitűnő volt Kürti Lajos halászmestere. Fiát, a Mátét alakító Z»na József, Juli cseléddel, azaz Romvári Gizivel, eleven, talpraesett legényt, lányt játszott. Demény Gyula mint Mucsi prímás és Sándor Imre mint pincér, messze kerülték az ilyen szerep­körökben önként kínálkozó túljátszás vermét. Különö­sen Deménynek kellett a részére új és karikírozást igénylő szerepben erre ügyelnie. A Németh László vezé­nyelte zenekar igényesen tolmácsolta Dankó muzsi­káját és Vaszy Viktor ze­néjét. A szereplők dal- és énekszámaikat élvezetesen adták el?5. A korhű díszle­tek Suki Antal díszletalko­tó tehetségét dicsérik. A Dávid Józsefné által ter­vezett kosztümök a század végi divat hiteles doku­mentumai. Gáti Sándor ko­reográfust a gyors és las­sú csárdások betanítása nem állította nehéz fel­adat elé. Máté Lajos azzal a ren­dezői tisztelettel nyúlt a darabhoz, amit a halhatat­lan dalköltő emléke meg­kíván. Színes, változatos, a zene- és szövegrészek tel­jes harmóniáját biztosító, ugyanakkor a mondaniva­lót is teljességgel érvény­re juttató rendezést pro­dukált. A közönség igazán kellemes estét töltött a Jókai Színház átmeneti ott­honában, a Trefort utcá­tek hiába. ban. Lipták Pál- Dánia, halászíalu (tus) Dr. Krupa András Huszár Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents