Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
1964. március 15. 4 Vasárnap Utazás az építési eng'cáéi.iek, telkek esi a tervezés körül Levélek özöne zúdul az építési hatóságokhoz, amelyben elpanaszolják, hogy már hónapok óta egyik irodából a másikba szaladgálnak építési engedély ügyében. Az építési engedélyek ügyében az anyagellátás nehézségeit ismerve, a tervezés gondjaival számolva, három kérdés íeűitéüe- aül vitára ösztönöz. Községrendezési tervek, telekhiány Az elmúlt héten az OTP Békés megyei Fiókja a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának részvételével Orosházán, Szeghalmon és Mező- kovácsházán vizsgálta a társas- házépítési akció lehetőségeit A helyszínen felvett jegyzőkönyvek tanulsága szerint olyan kép alakult ki, mely szerint bőven van igény a lakásokra, de majd mindenütt akadályként jelentkezik a telekhiány. — Nincs telek? — tettem fel a kérdést Takács Jánosnak, a megyei tanács építési, közlekedési, vízügyi osztály vezetőjének. — Az igazság az, hogy telek- kataszter. nincs, és egyregy községben nehéz megállapítani, hogy hol van szabadon álló porta és hol lehetne kialakítani társasla- kás-építésre alkalmas összefüggő területet. Természetes, hogy a beszélgetés során szó esett a községrendezési tervekről is. Sajnos, még nem minden községünk rendelkezik ezzel és így a községi tanácsok vezetői sem tudják minden esetben, hogy hol, mit lenne célszerű építeni És még egy: az sem eldöntött kérdés, hogy községeink belső építésében továbbra is ragaszkodjunk-e a szabadon álló földszintes családi házakhoz vagy próbáljunk előrébb lépni a több szintes, sorházas megoldások felé. Hiszen az elmúlt évben megyénkben több mint 1200 családi ház épült. Ez a szám magában véve nem kevés. Bizonyítja azt is, hogy a megyében megfelelő anyagi alapok állnak rendelkezésre a korszerű családi otthonok kialakításához. Tehát az első kérdésre, a telek- problémára a megoldást közösen kell megtalálnunk. Érdemes lenne minden községben a telekkataszter elkészítése és a lehetőségekhez mérten községrendezési tervek elfogadása. Így következhet a második kérdés. Kik terveznek és hogyan? Nem ismeretlen fogalom megyénkben az egymás segítése. Különösen községeinkben találunk erre számtalan példát. Ha a katonaidejét letöltött fiú nősülni akar, s a két szülő anyagilag úgy áll, hogy segíteni tudja a család- alapítást, szinte az egész rokonság összefog hogy a fiatal párnak új családi otthont teremtsen... teremtsen... de hogy? Mert tulajdonképpen a szándék és a megfelelő anyagi alap még nem biztos családi fészek. Kezdődik a telekproblémával, folytatódik a tervezéssel, s az anyagellátással. És itt jönnek a de-k. Mert érvényesülnek egyéni elképzelések, tehát tervezőt kell keresni, aki a tervezői névjegyzékben szerepéi s az általa tervezett épületre az első fokú építési hatóság engedélyt adhat. Ha ez véletlenül minden zavar nélkül történik meg, akkor kezdődik az anyag- biztosítás utáni futkosás. Az egyéni terv anyagbiztosítása akkor ütközik nehézségbe, ha kiderül, hogy a TÜZÉP-nél szabványosított anyagokat lehet csak beszerezni. Magyarul, a kereskedelem tipizál, a tervezés pedig nem. És lehetne sorolni a kirívó példákat. Családi házakat építenek a kts/- ek. Az anyag egy bizonyo^ hányadát a TÜZÉP-nél szerzik be, de az ajtókat és az egyéb szerkezeteket maguk állítják elő, mondván, hogy ísy olcsóbb. Lehet, hogy ez igaz is. Azonban megnyugtató megoldásit csak az hozna, ha a tipizálást sokkal el- fogadhatóbban oldanák meg, nemcsak az anyagellátásban, de a tervezésben is! A megyei tanács végrehajtó bizottsága még január végén a megye építőiparával foglalkozva megállapította, — igaz, mezőgazdasági építkezésekről lévén szó —, hogy a típustervek alkalmazása nehézkes és a felkínált típustervek sem korszerűek! Ez a megállapítás fokozottan áll a családiház-építkezésekre. A meglévő típustervek sok esetben nem megfelelőek és az építkezni szándékozók nem szívesen fogadják etL A megoldás kézenfekvő: országosan elfogadott típustervekre van szükség; lehetőleg olyanokra, amelyek a jelenlegi igényeket kielégítik, az esetleges előregyártóit elemeket hasznosítják, s nemcsak esztétikailag, hanem használhatóságukat tekintve is kielégítik az igényeket. Kölcsönügyletek és az építkezési szándék Az embernek jogos igénye, hogy I dagógusok joggal mondják, hogy ' lakjon, hogy otthont teremtsen. ! nekünk nem szabadon álló csa- Kezdünk túljutni azon az állás- ládi házra van szükségünk, hanem . ponton, hogy az államtól várjuk a \ csak lakásra. Ügy érezzük, hogy j megoldást. S azok, akik tehetik, ezt az akciót valóban ki kellene 1 ma mór szövetkezeti lakást vagy terjeszteni a társashá z-építkecsaládi házat építenék. Az OTP megyénkben is — éppen néhány napja adtunk erről hírt — dicséretesen kutatja fél a lehetőségeket. segíti is azokat, akik otthont akarnak teremteni. Mégsem árt azonban beszélnünk egy dologról: tavaly történt, hogy 30 békési pedagógus határozta él, hogy tálcáshoz jutnak az OTP-n keresztül. Még korábban jelent meg egy művelődésügyi miniszteri határozat az OTP-vel közösen, amely a pedagógusoknak a családiház- akcióban való részvétel esetén 90 százalékos hitelt biztosit. A pezésekre is. Sok járási székhelyünkön segítené a jelenleg fennálló pedagógus-, orvos- és szakember- hiányt, ha ilyen útón-módón építenének lakásokat, ahol nem kellene az építkezőnek 30—40 ezer forintot készpénzben biztosítania. Nyilván ennek megoldása ösz- szefügg a népgazdaság teherbíró ; képességével is. Feltételezhető azonban, hogy a jó szándék minden szinten meghallgatásra talál, s segíti községeinkben, járási székhelyeinken a letelepülni szándékozókat. Dóczi Imre ' N. TOM A N: Kisregény Fordította: Sárközi Gyula 4 I Déli egy óra volt, amikor Gurov mérnökért megérkezett a gépkocsi a tudományos kutató- intézet város környéki laboratóriumához. Gurov már indulásra készen állt s amint a kocsi a kapuhoz kanyarodott, Jewfeejev állambiztonsági nyomozó társaságában kilépett a laboratóriumból. Jevszejev ugyanis mindannyiszor elkísérte, valahányszor titkos rajzokat vitt magával. Gurov elvégezte az utolsó simításokait a találmányán s erről kell most jelentést tennie az intézet igazgatójának. A sofőr nem először vitte Gu- rovot a laboratóriumiból az intézetbe és a mérnök tudta, hogy pontosan megérkeznek az igazgató által megjelölt időben. Jóllehet a laboratóriumtól a moszkvai országúihoz kövesét vezetett, amely kitűnő állapotban volt, a kocsi ugyanolyan gyorsasággal robogott rajta, mint a betonúton. ...Gurov megkönnyebbült sóhajjal dőlt hátra az ülésen, behunyta szemét és elernyesztette izmait. Csak most érezte, menynyire kimerítette a több napos megfeszített munka. Soha még nem vágyott ennyire szabadságra menni. Vajon elengedi-e az igazgató vagy ismét belejavíttat találmánya rajzaiba? A kocsiban fülledt volt a levegő Gurov leeresztette az ablakot. Orrát megcsapta a réti széna s a közeli erdő illata. A messziről tömör falnak látszó zöld erdőben már kivehette az egyes fákat. Még néhány száz méter és a kocsi behatolt hűs Jól sikerült a mezöberényi textilesnap Vasárnap, március 8-án, a nőnapi ünnepségekkel egybekötve, a megye textilipari dolgozói a mező herényi művelődési otthonban jól sikerült textilesnapot tartottak, melyen megjelenít Vas-Witteg Mik. lés, a SZOT alelmöke is. Az ünnepség után kezdetét vette a Mezöberényi Pamutszövő, a Gyulai Harisnyagyár, a Mezőhegy esi Kendergyár, a Sarkad i Kendergyár, a Békéscsabai Kötöttáru- gyár kultúrcsoportjainak, valamint a vendégszereplésre meghívott mezőhegyesi úttörő-fúvószenekar és az országos hírű békéscsabai KPVDSZ Napsugár Báb- együttes műsora. Fotó: Kocziszky László Argyelán Erzsébet, a Gyulai Harisnyagyár dolgozója táncdalokat énekel. Vas-Witteg Miklós elvtárs, a SZOT elnökhelyettese, a Mezőhegyesi Kendergyár tánccsoportjának tagjaival beszélget. árnyai közé. S ekkor a kanyarból oly gyorsan bukkant ki egy háromtonnási, kővel megrakott teherautó, hogy Gurov sofőrjének ideje sem volt cselekedni, s a két kocsi máris egymásba szaladt. A személykocsi többször megpörgött a levegőben és lerepült az útról. Az utat szegélyező bozótosból e pillanatban kilépett egy szürke ruhás, magas, sovány férfi. Odaszaladt a hátán fekvő Pobe- dához és bekukucskált az ablakán. Miután meggyőződött, hogy a sofőr és mindkét utas meghalt vagy legalábbis elvesztette eszméletét, teljes erőből rángatni kezdte a kocsi aftaját. A karosszéria az összeütközéskor alaposan megsérült és az ajtó nem nyílott ki. Ekkor a férfi benyúlt a kitört ablakon és kitapogatta Gurov mérnök teste alatt az aktatáskát, majd gyorsan kirántotta. Sietve megvizsgálta a tartalmát, aztán mintha csak ellenséges tűzben szaladna, lapítva berohant az erdőbe. * t'. Nyikityin ezredes érezte, hogy a telefonkagylót szorító tenyerét hirtelen kiveri a nedvesség. — Hangosabban, Jevszejev! — kiáltotta a kagylóba és nyugalmat erőszakolt magára. — Hangosabban, kérem... Megsebesült? És Gurov?... Még mindig eszméletlen? Igen, igen, értem. Az aktatáska meg eltűnt? Maga szerint „Szerencsés” keze van a dologban? Igen, igen, értem. Máris küldöm a kocsit és az orvost ... Kirejev őrnagyot! — parancsolta az ezredes az ügyeletnek és visszatette helyére a kagylót. Most már teljesen visz- szanyerte a nyugalmát és külsőleg nem látszott rajta semmi. Kirejev őrnagy néhány perc múlva megérkezett. Nyikityin röviden közölte vele beszélgetését Jevsze jewel, közben egy pillanatra sem vette le tekintetét, az őrnagy feszülten figyelő arcáról. — Ezredes elvtárs, ez Iglickij keze műve — jelentette ki Kirejev határozottan. — Már régóta vadászik Gurov találmányára. — Úgy néz ki a dolog — bólintott Nyikityin. — Jevszejev- nek is ez a véleménye. Vajon ez a Szerencsés megint kicsúszik a kezünkből? Végre elérte célját, nincs több keresnivalója itt. — Nem hiszem, ezredes elvtárs, hogy hirtelen eltűnik — felelte Kirejev elgondolkozva. — Tudja, hogy mi most mozgósítjuk minden munkatársunkat és vár egy-két napot valami kies helyen. Annál is inkább, mert ilyen hely a rendelkezésére áll. — A Lopuhov-nyaraló? — Pontosan, ezredes elvtárs. A múlt hónapban bérelte ki Lo- puhovtól, de még egyszer sem lakott benne. Minden jel arra mutat, hogy tartaléknak tartogatta. — No és ha mégsem odamegy? — Akkor másféle intézkedést foganatosítunk. Addig is engedje meg, hogy kiküldjem a helyszínre Krecsetov kapitányt, az operatív csoporttal. — Rendelkezzék velük. De egyúttal utasítsa Akulovot, Kljujevet és Jamscsikovot is, hogy éberebben figyeljék Iglickij találkahelyeit. Kirejev őrnagy egy fél óra múlva ismét bekopogott Nyikityin ezredeshez. (Folytatjuk)
