Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-14 / 62. szám
1984. március 14. 4 Szombat Jegyzetek a békéscsabai élelmiszerkereskedelem néhány hiányosságáról A békéscsabai embereknek megszokott, tehát természetes, de leírva szinte valószínűtlennek tűnik, hogy — eülenitétbem általában más városokkal, például Gyulával, Orosházával — Csabán nincs olyan élelmiszerüzlet, ahol az emberek elfogyaszthatnának égy pohár tejet vagy kakaót péksüteménnyel. A csabai bisztróban ugyan kapni meleg tejet, de egyrészt csak vendéglátói pari áron (Gyulán, az 52-es számú bisztróban, annak átalakítása után bolti áron adják el majd a tejet. Nem lehetne ezt az újítást Békéscsabán is bevezetni?), másrészt ott a nagy forgalom miatt hamar kifogy a péksütemény, harmadszor pedig a bisztróban csak meleg tejet árusítanak, s tavasszal, nyáron az embereiknek legtöbbször egy pohár hideg tejre, kakaóra támad kedvük. A megoldást keresve, menjünk végig gondolatban a városközpont megfelelő boltjain. „A Tanácsiköz. társaság úti tejbolt kiesd” — válaszolták kérdésünkre az illetéke, sek. Bár máshol láttunk már kis tejboltban poharas tejet, kakaót árusítani, mégis fogadjuk el ezt az indokot... És a 129-es, valamint az 53-as élelmiszerboltok ? „Nincs mosogatóberendezés” — volt a válasz. De hát akkor áruljanak tejet és kakaót papírpohárban! A vállal*ti, üzemi büfék áruáll. ványain láthatunk boros, és likő- rösüvegéket szép számmal, csoko- ládéhalmokat, szardíniatomyokat, de azt hisszük, ennél sokkal nagyobb igény lenne arra, hogy reggel beállítsanak a büfébe egy kanna tejet és egy kanna kávét vagy kakaót... Végül a tavaszi, nyári hónapokra nagyon hiányzik a városközpontnak egy utcai tej pavilon. Még tél van, kint havazik. Idejében szóltunk. A megyeszékhelyen hidegkonyhai készítményeket — franciasalátát, majonéze« zöldborsót és burgonyát stb. — bolti áron kizárólag a csemege élélmiszerkereskedelmi vállalat 105-ös számú üzletében j kapni, egy héten egyszer. A hi- j degpult előtt ilyenkor nagy a forSzárazon maradunk-e? — Hallottad, nem nyit ki a strand az idén? — Pedig kész az új medence is. — De a régit szétszedték. Az elmúlt hetekben nem ez az egyetlen beszélgetés zajlott le itt Békéscsabán, hanem szerkesztői ségünket telefonon és levélben is felkeresték többen: írjuk meg, mi az igazság, kinyit-e az idén az Árpád-strand vagy zárva marad? Az aggodalom nem is alaptalan. Az elmúlt évben egy korábbi határozat alapján intézkedés történt az Árpád strandfürdő korszerűsítésére. A felépült úszómedence lehetőséget adott arra most már, hogy a régi medencéből ülőpadkás, pihenőmedencéket hozzanak létre. A kivitelezési munkákkal az építőipari vállalatot bízták meg, s a megyei tanács tervosztálya, mint épittető, még 1963. július 20-án meg is kötötte a szerződést. A megyei tanács tervosztályán tájékoztatásunkra elmondották, hogy a fürdő rekonstrukciójának határidejét 1964. május 1-ben állapították meg. Tehát a jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy kellő gondossággal készültek az építkezésre. A kivitelező kérése volt, hogy szeptemberben már elkezdhesse a munkát, hogy még 1963-ban mintegy 600 ezer forint értékű beépítést érjenek eL Ez bármilyen nehéz is volt a kertészeti vállalat számára, hiszen a hosszú meleg ősz íorintveszteséget jelentett, be kellett zárni a strandot. Bezárták, s várták az építőket. A kivitelező vállalat szeptemberben hozzá is kezdett 40 fővel a régi épület lebontásához, de a kezdeti lendület után már mindössze 6—8 ember „bontogatta” a falakat és december 10-én, a hideg idő miatt még a törmelékszállítás is abbamaradt. Az építők legközelebb csak február 22-én jelentek meg, mikor néhány kocsi sódert hoztak. Majd ss»-éB mái: többen lettek, de a munka továbbra is vontatottan és alig-alig haladt. A fürdőt üzemeltető vállalat látva a lassúságot és félve, hogy a strand nyitásának idejére nem készülnek el a munkák, helyszíni szemlét kezdeményezett. A helyszíni szemlén megállapították, hogy az építő vállalat minden munkását más építkezésekre -irányította át. Gyors telefon a kivitelezést végző vállalat igazgatójához, aki válaszában az aggódókat nem tudta megnyugtatni. Sőt, hangot kapott olyan vélemény is: lehet, hogy nem nyit ki a strand. A kertészeti vállalat egy jegyzőkönyvet készített, amelyben a felelősséget áthárítja az építőipari vállalatra, azonban ezzel egy jottányit sem léptünk előbbre. A megyei tanács tervosztálya a kivitelezőnek a kérésére még ahhoz is hozzájárult, hogy az anyagigényes munkát ne az eredeti tervek szerint készítse el. Lapunk olvasói előtt is ismeretesek a sóderszállítás nehézségei. Ezen az építkezésen 1000 köbméterre lenne szükség. Ezt a mennyiséget lehetne pótolni helyi anyaggal is, ha a kellő műszaki utasításokat betartják. A megyei tervosztály erre engedélyt adott, most már csak az építőkön múlik, hogy ily módon fogjanak hozzá az abbahagyott munkához. Az építőipari vállalat igazgatója kérésünkre elmondotta, hogy az elmúlt napokban a vállalatnál bizonyos átcsoportosítások után megtalálták a lehetőségét annak, hogy embereket irányítsanak erre a munkára. Ügy hisszük, velünk értenek egyet lapunk olvasói, mikor úgy foglalunk állást, hogy a tervosztály által meghatározott határidőhöz mindenféleképpen ragaszkodni kell! Erre azért is szükség van, mert az az adat is ismert olvasóink előtt, hogy Békéscsabán mindössze a lakások 10—15 százaléka rendelkezik fürdőszobával, tehát itt nemcsak szórakozási és sport-, hanem tisztálkodási igényeket is kielégít az Árpád fürdő. (—czi.) galom, az emberek szívesen vásárolják a könnyű vacsorát. Igény tehát minden ellenkező híresztelés dacára lenne a hidegkonyhai készítményekre. No meg aztán, ha a kereslet ma még nem is olyan általános, az emberék általában semmi rossznak nem elrontó!, a jó dolgokat megszeretik és vásárolják, mint ahogy vásárolják a hidegkonyhai készítményeket is mindenhol, már ahol kapni lehet... A békéscsabai élelmiszerboltokban a hidegkonyhai árusításhoz meglenne a feltétéi, hiszen az üzletek nagy része hűtőpulttal ellátott. Javaslatunk tehát: az’élelmiszer kiskereskedelmi vállalat kooperáljon a vendéglátóiparral, s árusítsa ezeket a cikkeket a holtokban. Diétára szoruló levelezőink panaszolják, hogy az élelmiszerboltok esetlegesen, szétszórtan árusítják az olyan diabetikus készítményeket, mint például a puffasztott rizs, diétás kenyér és sütemény stb. A vásárló nem tudja melyik boltba menjen, nem tud a diabetikus készítményekkel kapcsolatban felvilágosítást kapni az eladótól, és sokszor hiába keresi az orvos által előírt élelmiszert. Helyes lenne, ha az illető nagykereskedelmi és a megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalat érdemben foglalkozna az üggyel. Nyilvánvaló, hogy egy diabetikus szakbolt megnyitása máról holnapra nehézségekbe ütközik, de jelöljenek ki legalább egy élelmiszerboltot, ahol szakképzett, hozzáértő eladó segítségévei rendszeresen árusítanak diabetikus élelmiszert. Vagy egy másik megol- oldás: a diabetikus élelmiszerek árusítását vegye ált néhány megyei gyógyszertár. Padányi Anna Édes anyanyelvűnk ellen elkövetett merényletekben mindannyian bűnösek vagyunk. Lőrincié Lajosnak évszázadokig kellene élnie ahhoz, hogy helyes használatát magyarázza, tanácsolja a rádióban mindannak a tengernyi szónak, képnek, hasonlatnak, melyeket általában helytelenül alkalmazunk. A megszokott helytelen annyira szívünkhöz nőtt, hogy egyszerűen nem tudunk „átállni” más kifejezésre. S azért nem, mert a különböző rendezvényeken, ankétokon, előadásokon, termelési tanácskozásokon, sőt szemináriumokon is igen gyakori a magyartalan, helytelen, értelemzavaró szó- használat. A különböző szakmáknak, foglalkozásoknak megvan a maguk sajátos kifejezése. Marásról például más értelemben beszélnek egy vasas üzemben, mint mondjuk olyan helyen, ahol egyetértés helyett marják egymást az emberek. Ez rendben is volna eddig. Ám a csoportnyelvek között is kialakult egy szürkeségtől csöpögő zsargon, mely nélkül szinte nem is hangzik el soha plénum előtt beszéd. Még a televízió riporterei is így „tanítják” beszélni nézőiket: „Azért vetettük fel ezt a problémát” — ahogy ezt Vit- rai Tamás mondta a vízilabdázókkal történt beszélgetésekor. De nem kell a fővárosba utaznunk egy kis zsargonért. Nálunk is: „felvetik a kérdéseket”, „átallnak más szakmára”, „felfektetnek egy dicsőségkönyvet”, „megejtik a jóváhagyást”, hogy másról ne is beszéljünk. Bár lehetne másról is. Sértődés ne essék (!) — kérdezzük egyik vállalatunk igazgatóját: mit termeltek ez év első két hónapjában az üzemben? Válasz: „A dolgozók jó munkáját dicséri a készített (itt jön a sorolás, de nem akarjuk megnevezni, hogy miről van szó) elkészítése, s a jelenleg kivitelezés alatt álló berendezés készítése.” Még jó, ha az újságíró nem írja le ugyanezt így. Hányszor hallunk vagy olvasunk ilyen értelmetlen szóismétléseket is a beszédekben, jelentésekben. Pedig csak egy kicsit jobban kellene meggondolnunk, hogy mit akarunk mondani, s máris gazdagabbá, árnyaltabbá válnának mondataink. Ezzel salát magunkat nevelnénk logikusabh cselekedetre, s egyben másokat is, akik hallgatnak bennünket. A nyelv, a beszéd nemcsak gondolataink kifejezésének eszköze, ezen túl az Ember lényegéhez tartozik. Általa hatunk egymásra. A munka és a beszéd az a két fő tényező, amelyek hatására tökéletesedik az agy, amely viszont visszahat a munkatevékenységre. Az üres, jelentés nélküli, tartalmatlan szóhasználat nem segíti ezt a tendenciát akár beszédekben hangzik el, akár a tv-ben vagy az újságok hasábjain jelenik meg. Szerencsére azonban nálunk, a mi szerkesztőségünk berkeiben fel sem vetődik ilyen probléma. Varga Dezső Egyetemisták a nyári táborokban A tudományegyetemek tanárszakos hallgatói először az elmúlt év nyarán vettek részt hazánkban szervezetten KlSZ-vezető- képző, úttörővezető-kópző, nyári napközi és építőtáborokban. Az idén is megszervezik ezt, a tavalyihoz hasonlóan, s a napokban már megkezdték Békéscsabán, a megyei KI SZ-bizottságon, a Szegedi József Attila Tudományegyetem Békés megyébe jelentkezett tanárszakos hallgatóinak elosztásé a különböző táborokba. A szegedi tudományegyetemről mintegy százan jönnek majd a nyáron megyénk táboraiba, nagy többségük konkrét vezetői megbízással. GEORGIJ MARTINOV: Diai a ml a Jlím'son Sárközi Gyula fordítása (39.) Az utolsó kör. A motorok elhallgatnak. Az óriáskerekek lágyan földet érnek. Az örömkönnyek fátylán át látom, hogy hat gépkocsi robog űrhajónk felé. Belopolszkij a vezérlőpultról nyitja ki a kijárati kamra mindkét ajtaját. A gépkocsiból Volosin akadémikus, a kormánybizottság elnöke száll ki és indul felénk. Öt követik a bizottság többi tagjai. Filmoperatőrök forgatják masinájukat. Belopolszkij Volosin felé siet. Sisakjához emeli kezét. Most jelenti, hogy a feladatat végrehajtottuk, majd száraz han_ gon beszámol parancsnokunk haláláról. Alig három lépésnyire tőle pedig ott áll Szerafima Kámova, arcán boldog mosoly, kezében virágcsokor. Hát valóban nem látja, hogy férje nincs köztünk? Miért nem csodálkozik Volosin azon, hogy Kámov helyett Belopolszkij tesz neki jelentést? Már kimondta a szörnyű szavakat, de Szerafima Petrovna arca továbbra is mosolyog. Volosin átöleli Belopolsz- kijt. — Üdvözlöm abból az alkalomból — mondja jó hangosan —, hogy ragyogóan befejezték az első űrrepülést. Szerencsés visz- sza térésük nagyszerű ajándék hazánknak. Fogadják hát ezért viszon tajándökunikat... — A bizottság tagjai oldalt léptek. Virágcsokorral a kezében egy férfi sietett félénk. Az az ember volt, akire az egész hat hót alatt gondoltunk. Elevenen, vidáman, örömtől csillogó szemmel állt előttünk — Kámov! Több órán keresztül hallgattuk lélegzetvisszafojtva elbeszélését a Marson való tartózkodásáról és csodálatos megmeneküléséről : — Az 55 méteres felgyorsulás lehetővé tette nemcsak a megmenekülésemet, hanem azt is, hogy 21 órával korábban érjem el a Földet, mint maguk. A motor 5 percnyi működése után az űrhajó sebessége másodpercenként elérte a 32 kilométert és 450 métert. Startoláskor elvesztettem az eszméletemet és csak akkor tértem magamhoz, amikor az űrhajó már a tehetetlenségnél fogva repült. Persze, nem feküdtem a vízbe, mivel nem hiszek üdvözítő hatásában. Megadtam az űrhajónak a szükséges irányt és a továbbiakban a technika törvényeire és saját szerencsémre bíztam magam. A - Földhöz közeledve rájöttem, micsoda kincs állt Hapgood rendelkezésére, csak éppen nem tudta kiaknázni... Motorjáról beszélek. Igen megbízható, nagyszerű gépezet, nem marad el a mieink mögött. Fékezni az űrhajót a légköri súrlódással nem akartam. A motor ragyogóan megbirkózott a feladattal. 180 fokban elfordítottam az űrhajót, ugyanazzal a motorral kezdtem fékezni. Belemerültem a légkörbe. Űrhajóm zuhanni kezdett. Ejtőernyőm nem volt. Ott maradt a Marson a terepjárónkkal. Rövid időközönként be-, kikapcsoltam a motort. Nem mondhatom, hogy kellemes érzés volt, de célomat elértem: az űrhajó abbahagyta rendszertelen zuhanását és sima repülésbe ment át... Száránszk alatt értem földet. Az ütés nagyon erős volt, de mint látják, nem lett semmi bajom. Ezt azonban nem mondhatom el az űrhajóról. Tovább nines mit mesélnem. — Kezét nyújtotta Belopolszkij- nak: — Meg kell köszönnöm Önnek ezt a művészi munkát! Az űrhajó, mint tudják, menetrend szerint szállt le a rakétapályán. Az első nagyszabású űrrepülés a kitűzött időpontok pontos betartásával zajlott le. Ez óriási győzelem! — Vége —
