Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-13 / 61. szám

KM. március 13. 5 Pánteli Van homokbányánk, még sincs elegendő homok Hogyan lehetne megtakarítani a szállítási költségeket? Miért nem gépesítik a kitermelést? Az építkezéseknek olyan nélkü-1 lözhetetlen kelléke a bánya- és folyami homok, mint mondjuk a I borotválkozásnak a szappan. Tő- j méntélén sok kell belőle töl­tésekhez, vakolásokhoz. Az előb­bihez jó a durvább minőségű bá­nyahomok is, az utóbbihoz azonban finomabb, szemcsés szerkezetű, úgynevezett folyami homok szük­séges. Sajnos azonban mindkettő­ből hiány mutatkozik az építke­zéseken. Pedig van homokbánya bőven! megyénkben. Sőt, Békéscsaba ha­tárában nem egyet tártak fel, mégis az építőipar arról panasz­kodik: súlyos gondjaink vannak a homokellátásban. — Miért? — kérdezzük Sajben András elvtársat, az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat anyag­gazdálkodási osztályának vezető­jét a napi 200 köbméternyi mennyi­ség? Egyedül a megyei építőipari vállalatnak, ha az idő engedi s el­kezdődhetnek a nagyobb munkák, csak a csabai strandfürdő meg a konzervgyár építkezésén több ezer köbméter homokra lesz szüksége. Nem beszélve a bar- neváli, vásártéri, kötöttárugyári stb. építkezésekről, ahova nem­csak bányahomok, hanem folya­mi homok is kell. Ezt azonban egyelőre Makőről, köbméterenként több mint száz- forintos költséggel szállítják ide. Egyelőre azonban nem is szállít­ják, mert Makónak és környéké­nek is szüksége van rá De nem Is kellene szállítani olyan messziről fo'yarnl homokot sem, mert me­gyénkben az is található, Lőköe- házán és Kevermesen. Gondok ezek, de egyben prog­ramok is megyénkben. A dolgot arról az oldaláról kellene illetékes szerveinknek megközelíteni, hogy megéri-e a békéscsabai homokbá­nya — ahonnan köbméterenként 26 forintért adják a homokot — azt, hogy gépesítsék vagy sem. Szakemberek véleménye szerint megéri. Arról pedig, úgy véljük, nem is ' lehet vitatkoz­ni, hogy a folyami homok na­gyobb mérvű kitermelése is meg­éri az esetleges beruházást, mert ez a költség megtérül a Makóról és egyéb helyről történő szállítá­sok elmaradásával, illetve a szál­lítási költségek megtakarításával. Viszont, ha ez így van, akkor a megyei tanács építési osztályának, esetleg más szerveknek, hatható­sabb lépéseket kellene lenni azért, hogy ne maradjon föld alatt a homok. 8 V. D. — Azért, mert a tsz-ek kezelé­sében lévő homokbányában na­gyon kis kapacitással folyik a ki­termelés. Februárban már tár­gyaltunk a Lenin Tsz vezetőségé­vel, hogy változtassunk ezen. A tsz vezetői nem nyilatkoztak erről kedvezően. Ezzel szemben a munkából ők sem tudnak több embert kivonni, s a bányában foglalkoztatni. A Lenin Tsz-nek van Csabán a legnagyobb homokbányája, amely­nek anyaga elsősorban a töltések­hez nagyon alkalmas. Meglátogat­tuk ezt a bányát. Knyihár György vezetésével tíz ember dolgozik itt, lapátokkal, kézi erővel. Mindössze fél óráig tartózkodtunk a bánya területén, de ez idő alatt a Békési Építőipari Ktsz teherkocsijától a magasépí­tők vontatójáig öt teherautó ka­nyargóit végig a sáros úton, s állt be a gödrökbe, ahol aztán ra­kodói felpakolták a homokot. — Ha jól megfogjuk a lapát vé­gét, akkor naponta 180—200 köb­méter homokot vihetnek el in­nen a vállalatok — mondotta Knyihár elvtárs. De miért a lapát végét? S mi az Biztosították Medgyesegyházán a gazdasági, termelési és kulturális feladatok összhangját Med gyesegyházán az elmúlt év tapasztalatai azt igazolták, hogy a község lakossága mindjob­ban igényli az általános és rend­szeres kulturális ellátottságot. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá lett, hogy különösen a gazdasági szervek vezetői, de a kultúra he­lyi aktivistái sincsenek teljesen tudatában annak, hogy a népmű­velési munka, végezzék azt bár­mely területen, végső soron a ter­melési feladatokat szolgálja. Miként — többek közt — Fabu- lya János, a községi művelődési otthon igazgatója is tájékoztatott bennünket, az aktív, hatásos nép­művelési tevékenység kibontakoz­tatása érdekében szükségessé vált a kultúrmunkában közreműködők körét a gazdasági vezetés terüle­tére is kiterjeszteni, a gazdasági szervek kulturális felelősségérze­tét felkelteni. Ennek egyik jól be­vált módszere Medgyesegyháza 1963/64. évi rrjűvelődési tervének komplex elkészítése volt By módon elérték azt, hogy pél­dául a mezőgazdasági szakmun­kásképzés szervezésébe és lebo­nyolításába helyi állattenyésztési, növénytermesztési, gépészeti, mű­szaki vezetők kapcsolódtak be. A községben tervezett 27 mező- gazdasági szakelőadás megtartá­sáért termelőszövetkezetenként maguk a tsz-elnökök vállaltak felelősséget. A’ felnőttek iskolai oktatásánál hasonló a helyzet. Nemcsak a tanulók és tanáraik, hanem munkahelyeik vezetőd is azon vannak, hogy mennél többen képezzék magukat és mennél ki­sebb legyen a lemorzsolódás. Olúnafiűni tériénete. Rádióm, telepes lé­vén, az elmúlt héten az utolsó voltokat fogyasztotta a 90-ból, és még a Fenerbali- cse—MTK mérkőzést is csak úgy tudta fér- jem meghallgatni, hogy megnyálazott ujjakkal szorította a földelés drótját, íffV kissé felerősítve a gólokról érkező je­lentéseket. A rádió­ból tehát nem tud­hattuk meg, az újsá­gokban pedig elke­rülte figyelmünket az, hogy március 8- án a nemzetközi nő­napot ünnepeljük. Tiszta szerencse, és köszönet érte az ille­tékeseknek, hogy már 7-én kaptam egy csi­nos névjegykártyát, rajta a szöveg: Sze­retettel köszönt « Népújság engem is e nevezetes napon. Mert ha a kártya nem érkezik meg, akkor ez a vasárna­pom is olyan lett vol­na, mint a többi! Így azonban a szo­kásos 6 órai felkelést elhalasztottam 7-re. — Te csak pihenj — mondta a férjem ! —, ma nőnap van! i— Én hát pihentem, I majd a szokásos na- i gyobb takarítás he- , lyett, ,a hétköznapi kisebbet végeztem. A főzéshez is esek 9-kor kezdtem hozzá a szokásos S helyett, és tészta helyett csak egy kis madártejet készítettem. Férjem, mikor meglátta, nagy sajnálkozását fejezte ki és gyorsan el­mondta a titkot: Ebédre meghívta egy barátját, akit megbí­zott azzal, hogy dél­előtt biciklizzen be Jaminába, és hozzon egy tálca cukrászsü­teményt~ Az én titkom, a három üveg sör már szombat este leleple­ződött. Hiába rejtet­tem el a paradicso­mos üvegek mögé! A délelőtt simán telt el. A leves csak egyszer futott ki, a marhahús viszont csak majd­nem égett oda, hála a tűznek, amit férjem rakott — egy ökör is megsült volna rajta. Ja! Még egy neveze­tes esemény történt a déli órákban! — Majdnem összevesz­tünk azon, hogy ki vigye ki a vödröt — de ellentétben a töb­bi hétköznapi vasár­nappal — nem lett veszekedés ebből a kis incidensből. El­végre nőnap van — lágyult el emberem hangja és megenged­te, hogy kiöntsem a vizet. Máskor az ilyen nehezebb testi munkák az ő reszort­jába tartoznak. Eljött a dél. Boros Lajos és népi zene­kara éppen hallgató­kat húzott a hab­könnyű, óriásira duz­zadt grizgaluskáim fülébe, csak éppen a vendég nem érkezett meg. Egy órakor ko­pogó szemekkel asz­talhoz ültünk és fél kettőkor már el is mosogattam, mire be. futott a vendég „sa­rokházakkal”, sörös­üvegekkel felszerel­hozták a süteményt — törülgette arcáról a verejtéket és még ide 7 kilométert kel­lett bicikliznem, bo­csánat a késésért. Gyorsan megebé­deltettem a maradék­ból, a sült krumplit viszont letagadtam, mert ezt felfaltuk — mondván, az csak frissen jó. Ezután már csak az újabb mosogatás, fe­ketefőzés volt hátra, majd délután még három váratlan ven­dég kinálgatása. Így hát este hétkor, ami­kor végre hozzájutot­tam a másnapi mun­kám írásbeli elkészí­téséhez, úgy éreztem magam, mint akit húsdarálón kétszer átdarúltak. Kilenc is elmúlt, mire csend borult « kis tanyai iskolára, csak a kutyák ugat­tak a tévénézésből hazatartókra és Feri macskám jajgatott o góré tetején szerelmes kandúmótdkat a szomszédos macska­lányok fülébe. Még egy ideig azon erőlködtem, hogy megértsem, miről is szól a Nagyvilág leg­újabb számában kö­zölt novella — aztán letettem erről is. Képzeletemben mo­satta n edények jártak táncot az olvadt hótól mocskos padlóval és szőnyeggel. „De jó, hogy holnap hétfő van, és csak a szoká­sos munkát kell elvé­gezni...” — ez voltel- alvás előtti utolsó gondolatom. H. 1. ve. — Csak fél egykor Üttöropályázat motorja a Marsról való felszál­lás után nem képes tovább mű­ködni és az amerikai szándéka az volt, hogy ejtőernyővel eresz­kedik le. Kámovnak nincs erre lehetősége. Egy ember nem ké­pes összerakni az ejtőernyőt. Csak abban reménykedhet, hogy Hapgood túlságosan lebe­csülte motorját. Talán bír még működni. Mindenesetre más választása nincs. Vagy megkoc­káztatja, vagy megbékül az el­kerülhetetlen és közeli halállal. Föld! 19 ... február 12. Moszkvai idő szerint tíz óra. Moszkvában vagyok! E napon nagyon boldognak érzem ma­gam. A tegnap ködösnek tűnik, de legkisebb részletét sem fe­lejtem el soha! Másfél hónapig repültünk hazafelé. Belopolszkij mindent megtett, hogy az űrha­jó pontosan a Kámov által ki­jelölt percben térjen vissza a Földre. „Szergej Kámov emlé­kének tartozom ezzel!” Az expedíció terve szerint az űrhajónak február 11-én 12—14 óra között kellett célba érnie. Harminchat percet késtünk a Marsról való felszálláskor. Az űrhajó futóműve mégis 12.32 órakor érintette a rakétapályát. Kell ennél több? Belopolszkij nagy érdeme: úgy vezette haza a parancsnokát vesztett űrhajót • világmindenség levegőtlen út­jain, mintha az vasúti síneken futott volna. Tisztelet és dicső­ség neki, Kámov méltó utódjá­nak! Február 11-én reggel 8 óra­kor mindnyájan az obszervató­riumban gyülekeztünk. A repü­lőút utolsó órái következtek. Az űrhajón minden készen állt a leszálláshoz. Gépeimmel az ab­laknál tartózkodtam. Pajcsadze csillagászati műszereivel vesző­dött. Belopolszkij a vezérlőpult­nál holmi számításokat vég­zett Bison csüggedten bámult ki az ablakon. Másfél hónapot ült a fülkéjében, mivel nem akart kijönni onnan. Megszé­gyenítő bírósági tárgyalás és szigorú büntetés várja. Dicste­len hazatérés! Most Belopolsz­kij parancsára tartózkodott mellettünk. 8.30-kor az űrhaió egyvonal­ba került a Föld Holdjával. Nyomban ezután megpillantot­tuk szeretett bolygónkat. Szí­vem az örömtől izgatottan do­bogott.. A Föld! Világoskék ko­rongja csillogott az űr fekete kárpitján. A ragyogó légkör halvány dicsfénye övezte. Szinte éreztem az acéltest tü­relmetlen remegését. A hófehér madár kedves fészkéhez száll! Óriási sebességgel nyelte az utolsó kilométereket. A Föld közeledett és nagyobbodott Ezekben az izgalmas percekben különösen fájt veszteségünk. Ha most Kámov velünk lenne! Az űrhajó a leereszkedést a Föld felszínétől 41 ezer kilomé­ternyire kezdi meg. A motorok máris végezték fékező munkájú, kát. A bolygó felszíne egyre de­rűsebbé vált, mintha örülne gyermekei visszatérésének. Észrevétlenül belemerültünk a légkörbe. Alattunk terült él szülőhazánk a maga teljes pom­pájában... Lefelé ereszkedtünk... A gép százkilométeres magas­ságban kieresztette hatalmas szárnyait Véget ért az űrrepü­lés! Nyugatnak tartottunk. Kö­zeledtünk Moszkvához. Egyki- lomóteres magasságban repül­tünk, amikor a látóhatár mögül elénk bukkant a főváros . panorá­mája. Egyenesen a rakétapálya felé repültünk. Csendesül a motorok döreje... Űrhajónk nagyokat körözve fe­jezi be héthónapos űrútját.. Alattunk hatalmas mező. Hó­fehér takaró borítja. Magas ke­rítésén számtalan zászló. A boly. góközi állomásépület lapos tete­jén embertömeg. Bennünket várnak. Szerafima Petrovna, Kámov felesége is ott áll most köztük. Sóváran lesi a fehér madarat, várja a boldog pillana­tot, amikor megölelheti szere­tett férjét. Semmiről sem tud... (Folytatjuk) Robogó Szputnyik tricikli Roller Tricikli Műanyag tojás 235,------ 400,— Ft 2 80,— Ft 98,— Ft 96,— Ft 1,20 — 5,80 Ft-ig. 1497 kozik az expedíciós őrsök vezetőivel, és beszélget velük a tábor építéséről, valamint jövőjéről. Az úttörők makettekkel, rajzokkal és írásokkal fejezik ki elikép”elé6ei- ket a pályázaton, melyet májusban értékel ki a városi úttörőelnökség. Milyen lesz a Sebes György KISZ- tábor 2000-ben? címmel pályázatot hirdetett a városi úttörőelnökség Bé­késcsaba úttörői részére. Ezzel kap­csolatban március 18-án, szerdán dél­után 3 órakor Baukó Mihály elv­társ a Kállai Éva Üttörőházban talál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents