Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-11 / 59. szám

1954. március II« 2 Szerda Elfogadta a megyei tanács vb az 1964. évi költségvetési, községfejlesztési és népgazdasági tervjavaslatokat Tegnap délelőtt tartotta ülését Békéscsabán a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen többek között megtárgyalták a . nezőkov ácsházi járás tsz-közi építési vállalkozás 1963. évi mun­káját. ,A vb megállapította, hogy a termelőszövetkezeti társulások, így az építkezési vállalkozás is hasznos és szükséges, segíti a termelőszövetkezetek fejlődését, hiszen több férőhelyet, raktárt és magtárt jelent munkájuk. Fel­hívta a figyelmet azonban arra is, hogy a tsz-közi vállalkozáso­kat sokkal jobban kell szervezni és ellenőrizni. Az irányító szer­veknek arra kell törekedniük, hogy a tsz-közi vállalkozások el­érjék a kívánt eredményt A végrehajtó bizottság ezután megtárgyalta a március 25-én sorra kerülő megyei tanácsülés anyagát. Elfogadta és a tanács­ülés elé terjeszti az 1964. évi költ­ségvetési, községfejlesztési és nép. gazdasági tervekről szóló javasla­tot. Ezenkívül a tanácsülés tár­gyalja meg az egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottság beszámolóját az aktíváhálózat működéséről, az ez évi feladatok­ról. Ugyancsak a tanácsülés tár­gyalja meg a megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság 1963. évi munkái­nak tapasztalatait is. A végrehajtó bizottság ezután bejelentéseket hallgatott meg, majd Papp Istvánnale, a vb el­nökének zárszavával fejezte be ülését. Az amerikai munkanélküliségről Washington Johnson, az Egyesült Államok elnöke jelentést terjesztett a kongresszus elé az országban mutatkozó munkaerőhelyzetről. Az elnök jelentéséhez mellékel- ték Virtz munkaügyi miniszter jelentését a munkaerő iránti ke­resletről, a munkaerőtartadékok- ród, a munkaerők felhasználásá­ról és kiképzéséről. Az elnöki jelentés megállapít­ja, hogy „az Egyesült Államok­ban továbbra is túl nagy a mun­kanélküliek száma és túl sokan vannak olyanok, akik nem dol­goznak teljes munkahetet. Nagyon sok embernek nincs megfelelő képzettsége és szakmája”« Különösein a fiatalok, a nége­rek és a más nemzeti kisebbsé­gek helyzetét befolyásolja károsan az a körülmény, hogy a glépek ki­szorítják az embereket. Ezeket a kategóriákat alkalmazzák utolsó­sorban és rendszerint elsőnek bo­csátják el. Johnson elnök jelentése sürgeti, hogy a munkanélküliség megszün­tetése végett tegyék jobbá az ok­tatási rendszert, a fiatalok szak­képzését és az automatizálás miatt utcára került munkásokat képezzék át. (MTI) II faji megkülönböztetés ellen New York Az ENSZ gyarmati kérdésekkel foglalkozó bizottságában Fedo­renko szovjet küldött hétfőn kö­vetelte a Biztonsági Tanács azon­nali összehívását, az afrikai békét veszélyeztető dél-rhodesiai hely­zet megvitatására. A dél-rhodesiai kormánynak az afrikai lakosság elleni terror­hadjárata nyomán egyre feszül­tebbé válik a helyzete — állapítot­ta meg Fedorenko. — Eljött az idő, hogy Anglia egyértelműen kijelentse: nem ad függetlenséget Dél-Rhodesiának, amíg a lakos­ság 90 százalékát alkotó afrikaiak meg nem szerzik a hatalmat, amíg fehér telepesek kis csoportja ural­kodik az országban. A Szovjetunió síkraszáll Dél­Újabb leleplezések a Balzan-alapítványról Az olasz lapok, különösen az Unitá az utóbbi napokban új le­leplezéseket hoztak napvilágra a Balzan-alapítvány pénzügyi és politikai kulisszatitkairól. E lelep­lezések közül a legfontosabb Zucoa atyáról ad új adatokat. Zucca jó barátja és tanácsadója volt Mussolininek. Most bebizo­nyosodott, hogy megtartotta ma­gának Mussolini kincseit és a Bal­zan-alapítvány pénzeivel együtt pénzügyi és politikai üzérkedésre használta fel. Más leleplezések kimutatták, hogy a Balzan-alapítvány kezelé­se körül is vannak homályos ügyek. Az Unitá szerint a XXIII. János pápának tavaly odaítélt Baizan-békedíjat gyakorlatilag soha nem adták át a pápának és ez most is egy svájci bankban van, (MTI) Rhodesia függetlenségének bizto­sítása mellett és támogatja azt a követelést, hogy minden hatal­mat adjanak át az afrikai lakos­ságnak. (MTI) (36) Leugrottunk a hálóból és az ablakhoz rohantunk. Űrhajónk széles kört írt le: visszatérőben volt ahhoz a helyhez, ahonnan az imént felszállt. A fényszóró sugarában jól kivehettem min­den részletet. Feltűnt a tó és a kis tér, ahol űrhajónk állomáso­zott. Még a rubincsállagos acél emlékművet is felfedeztem. Dél­nek repültünk, amerre Kárnov eltűnt Négy perc alatt több mint száz kilométert tettünk meg. Aztán visszafordultunk. Száz kilométer oda, száz visz- sza és újból száz az elsó irány­ba. Semmi... A marsbeli sivatag sötét és kihalt... Azt hiszem, áju­lás környékez... Mindennek vé­ge! Kárnov elpusztult­űrhajónk hirtelen megváltoz­tatta irányát. Távolodni kezd­tünk az ismert vidéktől. Futó pillantást vetettem Belopolszkij- ra. A periszkóphoz hajolt. Ke­ményen összezárt ajkáról szilárd eltökéltséget olvastam le. Pajcsadze elfordult az ablak­tól. Arcán könny patakzott Visz. szatért a helyére. Gépiesen kö­vettem. Éppen lefeküdni készül­tem, amikor egy hirtelen lökés behajított a hálóba. A kétszeres nehézkedési erő jól ismert érzése béklyóba verte testem. Fülem­ben gyorsan nőtt a hatalmas ere­jű, nyomasztó zúgás. Egyedül A dermesztő hideg levegőben sötéten és komoran álltak a bar­na gránitsziklák. Odalent lassan Pillanatfelvételek a nemzetközi nőnapi ünnepségekről Piro» és kék pettyes kendővel ajándékozták meg a munkásnőket (Tudósítónktól) A Békéscsabai Konzervgyárban még szombaton délután ünnepel­ték meg a nők napját, amelyen a gyermekek szavalattal, énekkel, tánccal köszöntötték a dolgozó nőket, Kovács P. János párttitkár pedig méltatta a nőnap jelentősé­gét. Többek közt hangoztatta: aki az életet adja, aki fenntartja a családi tűzhely melegét, aki a munkaasztal mellett helytáll, az csak a béke híve lehet, a szoci­alista társadalom építője és őrző­je. Az ünnepség befejezéséül a vállalat vezetősége piros és kék pettyes kendővel ajándékozta ! meg a konzervgyár 1200 nőd dol­gozóját Kocsis Lajosné A Békéscsabán megtartott nőnapi ünnepségen a díszelnökséget ábrázolja felvételünk. Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP me­gyei bizottságának első titkára ünnepi beszédét tartja. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a hagyományokhoz híven, az idén is nőnapra hívta össze a megye legjobb szakszervezeti aktíváit Képünkön Zalai György, az MSZMP megyei bizottsá­gának titkára beszélget a szakszervezeti aktívákkal. GEORGIJ MARTINOV: DCalanxL a .//(arson Sárközi Gyula fordítása cammogtak fejletlen elülső lábu­kon a hosszú, bozontos feneva­dak. Egyik-másik a „földhöz” lapult, mintha ugrani akart vol­na és merev zöldesszürke sze­meit a csúcsra szegezte. A sziklán egy ember fekszik. Feje bal karján pihen. Jobb ke­zében pisztolyt szorongat. Rég­óta fekszik itt Már rég letett ar­ról, hogy megmenekül. Nem tud leereszkedni a közelben ál­ló terepjáróhoz. Pedig a meg­menekülését jelentené! De útját állják a fenevadak. A nap már egészen alacso­nyan áll a látóhatár felett Még néhány perc és leszáll a trópusi éjszaka. Erős fagy lesz. Ám az ember nem törődik vele. Oxigénje alig egy óráig futja még. Tudatában van biztos pusz­tulásának. De fekete szeme nyu­godtan és keményen néz sűrű, lecsüngő szemöldöke alól. Nyolc óra. Az ember felemelkedik. Mintha hallgatózna. De körös­körül síri csend. Bosszúsan le­gyint s újból visszafekszik a hideg gránitra. A nap lebukik a látóhatár mö­gé. A levegő hőmérséklete gyor­san csökken. Egyre hidegebb van. Fagyni kezd. Most mintha valami hangot hallana. Gyorsan abba az irányba hajoL A zúgás egyre fokozódik. Az ember elsá­pad, de ajka körül elégedett mosoly bújkál. A zúgás lassan elhalkul s emberünk arcába visszatér a vér. Végtelenül fá­radtan ereszkedik vissza fekhe­lyére. Vége. Egyedül van a Marson. Még 30—40 perc s aztán mindennek vége! Nem fél a ha­láltól. Csak azt sajnálja, hogy nagyon keveset tett, nem tudta minden szándékát megvalósíta­ni. Korai halálának ő maga az oka. Lassan telnek a percek!.- Hát ez vajon mi lehet?... Ismét az előbbi zúgás! Egyre hangosabb, elviselhetetlenebb... A látóhatár mögül vakító fénysugár bukkan elő. Hirtelen a „földre” hull s megvilágítja a bozótokat, a tó befagyott tükrét. Az ember a sziklán szinte be­lepréseli testét a köbe, mintha attól félne, hogy felfedezik. Va­lóban ettől fél. A fehér terep­járó! Ha ráesik a fényszóró su­gara, lakkozott teteje tükörként megcsillan. Feltétlenül felfedezi a vakító fény irányítója. Mintha sok ezer ágyú döreje egyetlen el­viselhetetlen dörrenéssé folyt volna össze. Meglengedezett a ritka levegő. Széles szárnyak ta­karták el az eget a feje fölött. A fényszóró sugara tovaröp­pent A tájat kísérteties vörös fény öntötte el. A tovaszágüL. dott gép farka után hosszú, élénkvörös lángcsóva úszott Megvillant és eltűnt A zúgás elhalt a távolban. Az ember megkönnyebbültein sóhajtott féL Megtörölte homlokát. De ismét felharsant a zúgás, most már viszont nem olyan hangosan. A gép visszafelé jött. Két kilomé­ternyire húzott el a sziklától, amelyen az ember feküdt. A fényszóró sugara a „földön” fut­kosott s egy rövid másodpercre megvilágította a szikla környé­két. Az ember lepillantott s túlára­dó öröm töltötte el: a sziklák között nem volt egyetlen fene­vad sem! A lángcsóva vörös visszfényében gyorsan távolodó, ugráló árnyékok látszottak. A halálra rémült gyíkok menekül­tek. Az ember szabad volt. Gyorsan leereszkedett a ki- szögelléshez erősített kötélen, s a fehér terepjáróhoz rohant. S már a puha ülésen ült, amikor még egyszer megpillantotta ked­vencét, örökre elvesztett űrha­jóját: a közelben húzott el. Csak ki kellene nyújtani a kezét, le­nyomni a gombot, s a terepjá­ró tetején kigyulladna a fény­szóró. Az óriásmadár észreveszi a fényt és a „földre” ereszke­dik. Ebben reménykedik, ezért röpköd oly kitartóan a környé­ken, ahol eltűnt parancsnokát sejti. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents