Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

Miklós István: Táj (tusrajz)

Szinte már JcSzIheHyé vált ez a mondás: „kis ország vagyunk”. Még a tízmilliót sem éri el hazánk lakosságának száma. Éppen ezért olyan rendkívül nagy jelentőségű az a számadat, amit Bass Tibor, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat főosztályvezetője mondott.

— 2J> millió könyvet exportáltunk 1963-ban különböző szocialista és kapitalista országokba. Ez csupán egy szám. Talán sokaknak nem mond semmit De, ha elgondoljuk, hogy az exporttervünk évről évre emelkedik, 1960-hoz viszonyítva 20 százalékkal nőtt a forgalmunk, akkor azt hiszem, mindenki nagyra értékeli.

te ajtón. Arcán valami mély szomorúság ült, duzzadt, vörös szemhéjai sírásról árulkodtak.

— Szerkesztő úr, ne tessék haragudni a zavarásért, de vagy az én bajom, ha meg tetszik hallgatni.

— Tessék leülni — szólt kedvetlenül, mert a néma ebédre gondolt. Irma nem szól hozzá, ha nem viszi az órát.

— Köszönöm szépen, el is fáradtam, gyalog jöttem—

Mondja a községet is. Az újságíró most már szánakozva nézi, tizenkét kilométer— az előbb támadt jókedve teljesen eltűnt. Pillantása végigfutott az asszony poros cipőjén, az összekulcsolt sovány kezeken, aztán megállapodott tekintete a szürke kendővel keretezett szomorú arcon.

— Tessék kedves, mondjon el mindent—

Nincs a történetben semmi rendkívüli. A férj egy másik nő miatt otthagyta a családot, ottmaradt az asszony négy gyermekkel, száz forinttal. Ennek már három hónapja, azóta egy fillért* nem küldött, azt sem tudja; merre jár. Ö a gyerekektől állásba nem tud menni, a legidősebb tízéves. Egyébként se nagyon biztatták semmivel, a községben csak termelőszövetkezetek vannak, neki meg nincs semmi kitartása. Eddig a szomszédok segítették, meg egy- egy kis alkalmi munkából tengődtek, de tizenkét kilót fogyott, alig mer enni, hogy a gyerekeknek legyen,

,— Tudom, nem hiszi, szerkesztő úr, hogy harmincéves vagyok. Hát ilyen is van ám még manapság. Segítsenek rajtamAz újságíróban szinte lobbot vetett a düh, míg az

asszony panaszát hallgatta. Sajnos, vannak még ilyen esetek. Feljegyezte az ösz- szes adatokat.

— Nyugodjon meg asz- szonyom, intézkedni fogunk.

— De a gyerekeimnek már három napja nem volt meleg étel a szájukban—

Néztek egymásra. Az asz- szony szemei szárazon égtek, már könnyekre se futotta erejéből. Irma is harmincéves, futott át az agyán. Szinte hihetetlen, hiszen Irma olyan szép, szemei tele• vannak élettel, a bőre sima. „

— Már három napja—

Telefonált a tanács szociális csoportjának. Lediktálta az adatokat.

— Tehát reggel... jő... de biztosan— köszönöm, elvtársnő.

Közben az tórájára né zeit. Aztán fellapozta a menetrendet.

— Egy fél óra mtiílva megy a busz. Menjen haza nyugodtan, reggel felkeresik magukat—

— De szerkesztő úr— hiszen mondtam—

A hirtelen támadt néma csendben szinte kalapácsütéseknek hallatszott az óra ketyegése. Aztán az újságíró észbekapva, a zsebébe nyúlt.

— Itt van ötven forint.

Üljön buszra, főzzön a gyerekeknek valamit, aktán

majd reggel—

— Köszönöm, szerkesztő úr... de csak kölcsönkép- pen... megadom, ha dolgozom... megadom biztosan.

Az újságíró odaállt az ablakhoz és az asszony

után nézett, aki sietős lépésetekéi haladt az autó- buszállomás felé, és valami csodálatosan könnyűnek érezte magát...

O. Kovács István

Kultúrkincseink a nagyvilágban

— Mi a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat fő feladata?

—■ Ezt egy Szóval nem lehet meghatározni. De röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy a mi vállalatunk kettős feladatot lát el

Elsősorban a külföldön élő magyar közönség igényeit igyekszik kielégíteni. Tudvalévő, hogy a Harthy- rendszer hárommillió koldus országából százezer és százezer magyar menekült többek között Amerikába és Kanadába, hogy legalább a létminimumot biztosítani tudják önmaguk és családjuk számára. Ezek a kint élő honfitársaink nagy örömmel olvassák a klasz- szikus és a mai magyar irodalom alkotásait.

Másik fontos feladatunk a magyar irodalmi és zenei kultúrkincsek megismertetése a nagyvilággal

— Mint említette, nagy számban vásárolnak könyveket nyugati könyvmeg- rendelők is. Hogy alakult ki a nyugati könyvpiac?

— Nem volt olyan köny- nyű az élismerést kiharcolni. Hisz ez a nagy vételszám mi más lenne, mint elismerés. Hazánk nemzetközi tekintélye az elmúlt években megszilárdult, a húszszázalékos forgalom- emelkedés is erről tanúskodik.

— Milyen árucikkekkel foglalkozik még a vállalat a könyveken kívül?

— Elsősorban hanglemez és zenemű tartozik a profilunkba. A magyar zene — Liszt, Bartók, Kodály — keresett és megbecsült az egész világon. De a cigányzenéi felvételek is eljutnak Japántól Kanadáig. Any- nyira népszerűek a cigánylemezek, hogy Amerikában bizony nemegyszer lekopí- rozzák és mint eredeti amerikai felvételt hozzák forgalomba. Ötvenöt országgal állunk kereskedelmi kacsalatban, a világ legnagyobb könyv- és zeneműkiadó vállalataival. Kereskedünk sok hírneves Hanglemezgyárral. Érdekes módszerük, hogy a híres zeneszerzők műveinek zenekari felvételét lehetőleg szülőhazájukból rendelik- meg. Lisztet, Bartókot tőlünk, de Mozart-lem ezeket az osztrákoktól vásárolnak.

— Milyen tételekben szállítanak?

— Bármilyen • furcsán hangzik, de mi, ha a vevő úgy óhajtja, akár egy darab könyvet is eladunk. Számtalanszor érkezik távoli országokból hozzánk kérés. Olykor szinte megoldhatatlan nehézségeket okoznak a különféle igények. Régen nem forgalmazott regépyt, egy folyóirat évekkel ezelőtti példányét kérik. Sokszor régen elfeledett hanglemezt szeretnének tőlünk vásárolni.

Természetesen a lehetőségekhez mérten igyekszünk kielégíteni valamennyi ügyfelünk kívánságát

— Milyen jelentős sikereket fértek el a magyar könyvek külföldön, s Íróink közül kik a legkeresettebbek?

— Tudományos könyveink világszerte elismertek. Érdeke» megemlíteni, hogy dr. komáromi László orvosprofesszor Agysebészet című művét kötelező tantárgynak vezették be két amerikai egyetemen. A matematikai szakkönyveink, természetesen angol fordításban, rendkívül népszerűek és elterjeditek a távoli Japánban.

A szépirodalom klasz- szikus képviselői mellett ma élő nagyjainkat is világszerte elismerik és kedvelik Illyés Gyula verseit, Németh László drámáit, Tamási Áron regényeit igen nagy számmal vásárolják meg mind Keleten, mind Nyugaton — fejezte be nyilatkozatét Bass Tibor.

Büszke, jóleső érzés egy moszkvai könyvüzlet kirakatában Petőfi Sándor nevét olvasni, szívdobogtató, ha felcsendülnek a párizsi rádióban Bartók: Kékszakállú herceg várának csodálatos akkordjai, mert hirdetik a magyar kultúrát, öregbítik művészeti hírnevünket. • Regős István

üc.míiirmuEJ:

JRWELB

HYommati

(A negyedik folytatóban a szerző arról beszélt, hogy a hunok viselt dolgait él tálában mindig Attilával hozták összefüggésbe, és ezt a hiedelmet maguk a hunok is táplálták. Tény, hogy a hun királyi család tagjai számosán voltak és ez is nehezíti a kutatást.)

Összegezésképpen az alábbiakat állapíthatjuk meg: értelmetlen, könnye Lm v, sőt elítélendő az a korábbiakban vázolt » eljárás, amikor történészeink a fenti helymegjelölések formai ellentmondása miatt a krónikások, régi hagyományok adatait, jelzéseit mindenestől, tartalmi magj okban is üres mondának, legendának, mesének minősítik és degradálják.

A fentiekben elmondottak ugyanis elégséges magyarázatot adnak arra, hogy miért jelzik és keresik és vélelmezik Attila sírját Ausztriában—Burgenlandiban is, Franciaországban is, Felsö-Olaszországban is, Galíciában is, a Duna völgyében is, és a Duna völgyén belül, a Dunántúlon is, Alföldön is, Erdélyben is. %

Joggal írta Thierry Amadé: Attila története c. 1862-ben megjelent hires művének előszavában a következőket: „Attiláról szóló történelmi tanulmánynak múlhatatlan kiegészítő részéül tekintettem az ezen híres hóditóra vonatkozó legendák és hagyományok hasonló ^tanulmányozását $.

A történelmi, régészeti hagyományok elvetése a legértelmetlenebb, sőt kimondottan veszedelmes dolog éppen az ősrégészetnél, Ős történészeinél, ahol a legerősebben fenyeget a „mai szemmel nézés” betegsége, a halálos régészbetegség. Ha a régi hagyományokban más érték nem volna, mánt az, hogy megtanítanak az akkori idők szemüvegjén keresztül nézni, hogy töredékeket, szilánkokat őriztek meg az akkori idők „szemüvegjeiből”, akkor is lehetnek legalább olyan értékesek, mint a fennmaradt, rés2?eges adatokat tartalmazó okiratok, feljegyzések, előkerült, részlegesen Jellemző régészeti leletek, amelyek nemcsak egyedi, de csoportos előfordulás esetén sem lehetnek biztos alapjai nagy általánosításoknak, minden hagyományt feldöntő új hipotéziseknek, azok abszolút helytállóságába vetett hitnek.

Ebben a fejezetben hozott kielemzéseket azért tartottam szükségesnek, sőt múlhatatlanul szükségesnek, mert a dombegyházi Attila-hagyo» Hiánnyal való foglalkozás csakEgy házasság hétköznapjai

Lengyel film, Zbigniew Cybulskival a főszerepben. Igen érdekes a film problémája: hogyan k5rül válságba egy házasság, ha hiányzik a kölcsönös megértés, a türelem. (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi.)

is a fenti megvllágosítóson ke- resztül kap érdemi, komoly alapot és mert szerény véleményem szerint lehetséges, valószínűsíthető, sőt mintegy bizonyítható, hogy a dombegyházi Attila-hagyomány nem az idők folyamán Attilához kapcsolt, vele összefüggésbe hozott. Attilára „átvitt”, hanem eredeti, ősi Attila-hagyomány, amely történészeink, régészeink „mai szemmel nézése” miatt és értelmetlen hagyomány- ellenessége miatt merült feledésbe.

Ez utóbbi vélelemszerű állítás alapos bizonyításra szorul, előzetesen azonban egy nagyon érdekes és értékes összefüggésre kívánok itt rámutatni, a következők szerint:

Sok szakírás véleménye szerint Attila fővárosában, többek kifejezett állítása sizerint a Priskos-járta fapalotás fővárosában halt meg. Ebben az esetben valószínűsíthető, hogy fővárosa közelében, esetleg a főkirályi ág családi sírtelepén temették eh

Márpedig Attila (Priskos- járta) fővárosának helyét a történészek, régészek zöme Délkelé t-Magyarors zágoij vélelmezi, illetve állítja. Nevezetesen: Salamon Ferenc és társai szerint Szeged, illetve Sövényháza, Szere miéi Samu és társai szerint Hódmezővásárhely, Csalidny Gábor és dr. Csal- lány Dezső szerint Szentes, Ot- rokocsi Fór is Ferenc, Szabó Károly és Blaskovics Jáno6 szerint Jászberény, illetve Tá- piószentmárton. Pray György, Sinai Miklós, Budai Ézeaiásés Révész Imre stb. szerint Debrecen—Balmazújváros, Dicules- cu és Güldenpenning szerint a Korös-foly óktól északra-, De- zseritzky Ince, Mogyorósi János és ifj. Palugyai Imre szerint Gyula, mások szerint Arad határában, illetve körzetében feküdt Attila fővárosa. Szász Béla könyvének 258. oldalán az alábbi szöveget találjuk: „Az avarok kánjának székhelye abban a gyűrűben van, ahol egykor Attila székhelye volt. (Monachus S. Galli: Vita Caroli Magni n. 2 és XXVII.) Amidőn GOO-ban a másik Priskos, a hadvezér átkel a Dunán és az avar kánt megverik, utána a Tissos-folyón keresztül ,üldözi őt, aki fővárosa, Attila egykori székhelye felé menekül. (Theophyl. vm. 2. 3.) Ez a szöveg is ebbfe a délkeletmagyarországi körzetbe utalja Attila fővárosának és a fentiek szerint következtethetően Attila eltemetésének helyét.

A fenti helymegjelölések egybevetése után mindenképpen figyelembe veendőnek tűnik fel az a körülmény, hogy a) a dombegyházi körzet a hím főváros véit földrajzi helymegjelölésének zöme által körülzárt területnek — a Maros és Tisza és Körösök által körülzárt területnek — valamennyire központi helyén fekszik és hogy b) a régi hagyományok ezen a területen, sőt az egész délkelet-magyarországi részen egyetlen helyen, egyedül Dombegyházán jelölik meg Attila sírhelyét.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy ez a délkelet-magyarországi rész, egészen az Al-Dunáig, a bizánci birodalom határáig ✓olt a hunok első dunavölgy: foglalása és hosszabb iáéig megült telephelye, ahonnan csak később terjeszkedtek az ország nyugatibb területei felé, egészen a mai Ausztriát is magában foglalóan az Alpok innenső részeiig, akkor köny- ny ebben és értelemszerűen helyezkedhetünk arra a hipotetikus álláspontra, hogy ezeken a területeken voltak a hunok, a hun királyi törzsek, a hun királyi ágak legősibb tartós telephelyei és legősibb dima- völgyi királyi sírtelepei, temetkezési helyei is.

i— Vége —