Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-06 / 55. szám
MM. március 6. 4 Péntek Meón a MEO Utópia és realitás Fürge ujjak, villanásnyi idő alatt pásztázzák végig a munkadarabot A vállak varrásáról a gallérokra, gomblyukazásokra siklónak, majd az ujja-bevarrást ellenőrzik. Hopp! A gallér szemmel láthatóan „ollózott”. Ez már a harmadik ebben a csomagban. Félre, a kisebb kupacra kerül, s máris kézben az újabb ing... Ismét a megszokott, beidegzett mozdulatok. Annak felülvizsgálása, hogy van-e hiba az előállított munkadarabban? Ha nincs, az anyag belsejére, lehetőleg kívülről nem látható helyen a gyár védjegye mellé nyomódik a pecsét: ellenőrizte — 23. A meésoknak ugyanis nem nevük, hanem számuk van csaknem mindegyik üzemben. 23, 38, 45, és így tovább. Ha rányomják valamelyik munkadarabra a számot, az azt jelenti, hogy az mehet tovább a vasalóba, adjusztálóba, a csomagoláshoz. S innen még egykét ellenőrzésen át a világ mind az öt kontinensére. A meós az üzem láthatatlan vagy inkább névtelen munkása. Bár borítékján ott szerepel a neve, ám, ha felülről, mondjuk a kereskedelmi ellenőrzéstől adják vissza az árut, csak azt mondják: az üzemben a 43-as ellenőrizte a minőséget. Tehát a 43-ast veszik elő. Megyénk üzemei az Antarktiszt, m az Északi-sarkot kivéve a föld minden tájára küldenek árut. A csabai szőnyegszövő 26 országba, ruhagyáregységeink, a kötöttáru- gyár, a pamutszövők, a húsfeldolgozó vállalat, s exportáló kisipari szövetkezeteink nyolcvan országgal állnak, kapcsolatban. Hírünk a világban nagyrészt attól is függ, hogy milyen árut engednek kiszállítani az üzemből a meósok. Más szóval: hírünk pecsételői ők, akiknek precízsége, lelkiismerete bizonyos befolyással bír arra is, hogy jövőre több lesz-e a kemény valutát hozó exportrendelés vagy kevesebb? Sokszor azonban éppen azok, akiknek hírnevét védik a meósok, nem értik meg szerepüket, feladatuk jelentőségét. A minőségi ellenőrzés nem egyes személyek kénye-kedvének, szubjektív meglátásának alapján történik, hanem szigorú nemzetközi szabványok szerint. Ez határozza meg, hogy milyen legyen az exportáru, s melyik sorolható a második vagy harmadik osztályba. Az inget például darabonként kell átvenni. Az összes varrását szükséges átvizsgálni és minden tizedik darab után be kell mérni a zsebek, gallérok stb. elhelyezésének, szabásának előírás szerinti pontosságát. A napokban a csabai ruhagyárban néhány tucat ing zsebe a megengedett 20 centis váltói való távolság helyett 22 centimé- temyi volt Átengedheti-e ezt a meés a szűrővizsgálaton? Természetesen nem. Ám rendszerint mi követi a visszavetéseket csaknem minden üzemünkben? A meósok személyét érintő ilyen szavak: — Már megint bogarászik!... — Biztos bal lábbal kelt fel... — Az ördög vigye őt. Hát nem keres ő is többet, ha nagyobb mennyiségű árut enged át!?_ Hozzászólás a menetrendhez A Népújság március 4-i számában megjelent Menetrend című cikkhez kívánok hozzászólni. A cikk írója valóban sok utas panaszát írja le, hogy Békésről Budapestre a hajnali vonattal nem lehet elutazni. Községi tanácstagi beszámolókon és más alkalmakkor a lakosság állandóan kéri a menetrend változtatását Jelenleg Békésről 4.27 órakor indul a legkorábbi Vonat ugyanakkor Muronyból 4 08-kor indul személyvonat Budapestre. így a Budapestre utazni akarók, ha kora délelőtt akarnak Pesten lenni, akkor előző nap vagy éjjel kénytelenek elutazni. A községi tanács végrehajtó bi- aottsága évente többször is kérte a MÁV Szegedi Igazgatóságától a menetrend változtatását, azonban es ideig arra való hivatkozással, hogy kevés az utas, eddig elzárkózott a menetrend változtatásától. A község lakosai nem új járat beindítását kérik, hanem a 4.27-es járat korábbi indítását. Ez véleményünk szerint több utast jelent, mert jelenleg a 4.27-es vonatot csak a Muironytoa és a Békéscsaba felé utazók veszik igénybe. Ha viszont a vonat korábban inKőművesek mellé férfi segédmunkásokat állandó budapesti munkára felveszünk. Munkásszállást térítés nélkül biztosítunk. Napi egyszeri meleg étkezést és felutazási költséget térítünk felvétel esetén. Jelentkezés: Április 4 Építőipari Ktsz, Bp., VIII., Auróra u. 23. Munkaügy. 1787 dúlna, úgy a Budapestre utazók is igénybe vennék. A község lakossága a tanács gyengeségének látja, hogy ezt az ügyet évek óta nem tudja elintézni. Sőt sokan vannak, akik kétségbe vonják, hogy a tanács egyáltalán tett-e intézkedést az ügyben. Mvnya János vto-elnök, Békés (32.) A vihar még másfél óráig tombolt s oly hirtelen szűnt meg, amilyen váratlanul feltámadt. A homokfal elszáguldott az űrhajó mellett. Még néhány percig fújt a szél, de aztán az is elült. A környék ismét olyan látványt nyújtott, mint reggel. Körös-körül a legkisebb nyomát sem találták az orkánnak. A talaj homokrétege érintetlennek látszott. A sűrű bozótok ugyanúgy álltak, mint azelőtt, sőt még a tövüket sem töltötte fel homokkal a vihar. —- Vajon mi lehet a növényünkkel? — kiáltott fel váratlanul Melnyikov és az ablakhoz ugrott. Kár volt megijednie. A növény, amelyről a vihar alatt teljesen megfeledkeztek, a helyén volt. Néhány perc alatt megtisztították a homoktól és elhelyezték a hűtőszekrényben. Napnyugta még messze volt. A nap hátralevő részét az emlékmű felállításának szentelték. A leszállás helyén építették féL Az egy Pajcsadzét kivéve, valamennyien dolgoztak. A csillagásznak tilos volt kiszállni az űrhajóból. Bison a fülkéjében ült bezárva. Csak akkor jöhet ki onnan, ha már elhagyták a Marsot... Az űrhajósok állig felfegyverezték magukat. MimDe nemcsak alulról, azok részéről, akiknek a hibás árut jobbá kell tenni, hanem felülről, a szalag, vagy művezetők részéről is sokszor „szőrözőnök”, „bogarászó- nak” tartják a meóst. Sőt, ha csak tehetik, „kibabrálnak” vele, „átejtik” őt. Leszedik az átvizsgált, jó minőségű anyagról a címkét, s ráragasztják a visszavetésekre. Vagy: észreveszik ugyan maguk is a varró- vagy szövőgépből kikerült hibás árut, mégis hagyják továbbmenni, „hátha” nem veszi észre a meós. — Olyanok vagyunk, mint a szükséges rossz — mondta egyszer rezignáltan a Békéscsabai Ruhagyár egyik meósa. A 43-as. Két tűz között vagyunk. Fentről szőrszálhasogatással, lentről rossz- indulattal vádolnak bennünket. Pedig csak azt akarjuk, hogy a gyárból kikerülő áruikra ne mondhasson senki kifogást.. Igaz, X. Y., a gyár szövő- vagy varrógépe mellett dolgozó munkása nem hallja meg, ha az afrikai Ghana Köztársaság egyik lakója dühöngve emlegeti az ing csinálóját, hogy hova varrta a zsebet. Nem hallja közvetlenül azt az átkozódást sem, ha az első mosás után szétszakad a szövet, mert már eleve hibás volt. De érzi mindezt a magyar ipar és egész népgazdaságunk. És úgy gondoljuk, a szidás helyett — amely exportrendelésünk csökkenésével is járhat — jobb olvasni olyan leveleket termelvényeink- ről, amilyent a Gyulai Faipari Ktsz kapott Malmö városának egyik kereskedelmi cégétől, amelynek árut szállított: Szíves üdvözletemet küldöm Svédországból. A FALCON nagyon tetszett, jobbnak tartja a vevő, mint a sajátját. A matt lakkozással meg van elégedve, s elégedettek vagyunk mi is a jó véleménnyel. Komoly elismerés dolgozóik hozzáértéséről...” Ebből az üzemből sem engedte kiszállítani a minőségi ellenőrzés a hibás munkadarabokat. Amelyekre viszont rányomta a pecsétet, azok az áruk méltán öregbítették hírünket a világban. Varga Dezső Egyszer, nem is olyan régen egy hivatásos népművelővel beszélgettem. Magával ragadó lelkesedéssel mondta el terveit, úgy, hogy a leírt tervbe bele sem pillantott. Sorolta az öntevékeny művészeti csoportok programját, pontosan tudta, hogy a termelőszövetkezeti akadémián április 15-én délután 5 órakor milyen előadás lesz, és az sem esett ki emlékezetéből, hogy a modellező szakkör hány négyzetméter 1 milliméteres furnérlemezt használt fel eddig a repülőin o deliek bordázatához. Váltott ceruzákkal dolgoztam és gyakorlott jegyzetelő létemre is csak nagy üggyel- bajjal tudtam rögzíteni a szóáradatot, mely mégis szép volt, frappáns és logikus. Így 'tudni, ilyen nagyvonalú könnyedséggel vezetni; igen, ez a művészet! A tökéletes interjú-alany gördülékeny és tetszetős nyilatkozatának első 10 percében megszédültem és már-már a kultúrélet hősét kezdtem tisztelni benne, amikor a második 10 perc tovább viharzó precizitása fel nem keltette a gyanút: ez az óramű pontossággal kimilligrammozott kul- túrmunka csak látszat, valami megmérhetetlen felszínesség tarkára festett, tündöklő takarója, mely nem finom anyagból, csupán ócska rongyból készült. Egy harmadik 10 perc után már biztos voltam abban, hogy ez az ember tényleg a látszatra épít vagy ahogy mondani szokták: kitűnően adminisztrálja magát. Ebben az ítéletben aztán nem is csalódtam: a kirakatmunka, a külsőség, a „megreprezentá- lás" és a kézszorító mosoly mesterével álltam szemben, akinek mindig „kéznél van” GEORGIJ MARTINOV: DCaland a JHariőu Sárközi Gyula fordítása den óvintézkedést megtették, tehát nyugodtan dolgozhattak. Este nyolcra befejezték a munkát. A homokos tisztáson, rozsdamentes acélból készült háromméteres obeliszk állt. Tetején aranyfoglalatban rubincsillag ragyogott. Az emlékmű lecsiszolt négy oldalán egy-egy színarany dombormű csillogott. Ciolkovsz- kij és három követője nézett a marsbeli tájra. Az emlékmű előtt álló űrhajósokat jogos büszkeség töltötted. Hazájuk lélegzését érezték a végtelen űrön át. amelyet űrhajójuk azért hódított meg, hogy ezen a távoli bolygón hagyja a tudomány nagyszerű diadalának jelképét Belopd szkij és Melnyikov semmi újat nem fedezett fel az űrhajótól északra és keletre. A -fáj semmiben sem különbözött a már átfésült nyugati résztől. A Mars természetvilága tehát mindenütt egyforma. Űrhajósaink arra a következtetésre jutottak, hogy a bolygó csaknem teljesen lapályos sivatag. Alig- lianern „ugró gyíkokból” és „nyulakból” áll az állatvilága. Ilyennek látták hát a Marsot az első emberek, akik a Földiről érkeztek. Sziklák Kámov dél felé haladt, abba az irányba, amelyet még nem kutattak át Ogy határozott, hogy befejezi kitűzött programját és egyedül indul el az utolsó expedíciós útra. Munkájukat a Marson befejezték. Semmi ér- tdme, hogy két ember életét kockáztassák. Társai fájó szívvel engedték útnak a parancsnokot. Belopolszkij megígértette vele, hogy semmi körülmények között nem száll ki a gépből. A terepjáró átlag 40 kilométeres sebességgel haladt. A táj fokozatosan lejtett. Egyre több tó tűnt fel. Jó messzire el lehetett látni és Kámov nem féli az „ugró gyík” váratlan támadásától. Nyomait sehol sem látta. Már 70 kilométernyire távolodott el az űrhajótól. Ideje visszafordulni. Két óra kell ahhoz, hogy szétszedjék és elrakják a terepjárót. Pontosan nyolc óraikor az űrhajó elhagyja a Mar. egy*egy valóban jő ötlete, (még, ha mástól is orozta azt), aki a célt, mely felé megfontoltan és nem megalapozatlan, előkészítés nélküli ugrásokkal igyekszünk: bravúros zsong- lőrködéssel már meg is valósítottak tudja produkálni. A tartalom, a felszín alatti mélyebb áramlások az élet lényege és gondjai, gondolatra annyira sem érdeklik, mint ahogy a kalapot nem érdekli, hogy kinek a fején ül. Mégis arat, mégis elismerés a része, s mégis akad, aki kikiáltja minden idők legnagyobb népművelő zsenijévé. Pedig, amit csinál, amiről beszél, arról csekélyke vizsgálódás után kiderül: fantazmagória, megtévesztő álmodozás, utópia — legalábbis egy ideig. Persze, a realitásokból kiindulni nem könnyű és nem mindig mutatós dolog. Beismerni, hogy a községben analfabéta tanfolyamot is kell szervezni, nem éppen jó bizonyítványa az ottani népművelésnek, visszamenőleg. Vagy szerény —- de valós! számokba szorítani egy-egy szakkört, ismeretterjesztő előadást; ritkán vezet elismerő kitüntetéshez, bár, ha meggondoljuk, az ilyen népművelőnek kellene adni a legszebb medáliát! Már csak azért is, ipert a realitásokat vállalja, és nem a bűvészkedést, mert lépésről lépésre akar előrejutni és nem léggömböket eregetni a hír szárnyára, színeseket, ragyogókat — és belül üreseket. Körülbelül ennyi a különbség az egyik és a másik ember között is. Az igazi elismerés mégis azt illeti, aki nem fél a realitásoktól, még ha nehéz is néha vállalni azokat. Sass Ervin sót. Valószínű, hogy ez as utolsó kiruccanás sem hoz semmi újat. Megállította a gépet. Körülnézett. Minden a régi. Bekapcsolta a mikrofont és közölte az űrhajóval, hogy visz- szafelé indul: — Másik úton megyek vissza — mondta. — Egy óra múlva kérem a rádióirányzót. Keletnek fordult. Húsz kilométeren fésülte át a terepet, majd északinak kanyarodott Hazafelé indult. A terepjáró díjával párhuzamosan haladé jól látható nyomok hosszú sorát pillantotta meg. Lecsökkentette a sebességet és figyelmesen megvizsgálta a nyomokat. Az „ugró gyík”, a Mars ura hagyta maga után. Vajon mikor járt erre? Lehetetlen megállapítani. A tömör homokon sokáig megmaradnak a nyomok. Ekkor jobbra, körülbelül egy kilométernyire kisebb, félig szikla, félig dombvonulat tűnt a szemébe. Dombok a Marson! Nem lehetnek homokból! A szél rég széthordta volna őket Tehát sziklák. Eddig egyetlen követ sem találtak a bolygón. Ahogy közeledett a sziklához, úgy nőtt az izgalma. Végre olyasmi, ami különbözik az eddig látottaktól! Talán épületmaradványok? (Folytatjuk)
