Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-29 / 75. szám
1964. március 29. 4 Vasárnap * „Jó V« Még évekkel ezelőtt, egy este azt mondta neki a feleség kissé duzzogós hangulatának csalhatatlan jeleiként: — Neked mindened csak a nyomda, a családi élettel alig törődsz... Ezt mondta, aztán persze megbékélt: Szász Pál viszont éltöprengett az igazságom Mert az asszony igazat szólít. Valóban, többet keile, ne foglalkozni a két sráccal, többet kellene moziba, színházba menni, jóízűen beszélgetni otthoni dolgokról. De hát az idő, az idő kevés... A nyomdai élet mozzanatai elkísérik a kapun tóira is, foglalkoztatják, tépélődésre ingerük szinte akaratlanul. Annyira vérében van már a munka, az üzemmel, az emberekkel való törődés, a fiatalok nevelése, hogy egyszerűen nem leket szabadulni tőlük. Néha még álmában is a gyorssajtók, magasnyomó gépek között bolyong. Ilyen az ember, no... Szász Pál gépmester a Békési Nyomdában. Jó tartású, csendes beszédű, megfontolt szavú férfi. Annak a kommunista embernek a típusa, aki szereti és érti szakmáját, tud tenni és hatni közügyekben, szívén viseli munkatársai, be. osztottjai boldogulását, meggyőződéssel politizál, józan ésszel cselekszik. Nem csoda, hogy tisztelik, szeretik az üzemiben. Perez® László gépmester, aki még nem is olyan légen tanítványa volt, azt mondja róla: — Páti bácsi? Nyugodt ember, jó kedélyű. Jó vele dolgozni ... Nolc nyomdászpalántát nevei a gyakorlati munkára Szász Pál. Négyen érettségizettek: Rozsos Ferenc, Goda. Sándor, Tóth B. Sándor és Suszter István. Tavaly együtt jöttek a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium- IV/e osztályából. Gépmester lesz belőlük — ha ők is úgy akarják. Azt mondják: GYULAI HÁZIIPARI TERMELŐ SZÖVETKEZET vándorzászlóval kitüntetett Kiváló Szövetkezet a lakosság szolgálatában. VÁLLALJA: női és gyermekruhák alakítását, ágyneműk, fehérneműk javítását, hímzéseket, ezeknek előnyomását, harisnyaszem-felszedést és harisnya-átkötést. VÁLLALJA továbbá kosarak javítását és méret utáni készítését. FIGYELEM! Üj részlegünk is nfegnyílt; vállal mindennemű gombbehúzást, előnyomást és pliszírozást. FELVEVŐHELYEK: Gyulán, Hétvezér u. 4. Telefon: 174. Békéscsabán Lenin út 14. Telefon: 28—77. 167 bérelszámolót, építőiparban jártas munkahelyi ADMINISZTRÁTORT azonnali belépésre felvesz a Vízügyi Építő Vállalat Főépítésvezető- sége, Békés, V., Ady Endre'u. 4. sz. 82425 dol&rozni... 4h éé Az illatszerboltban — Néha azért szid össze bennünket, mert nem kérdezünk elég sokat tőle. Rendes ember. Csak mi is ilyenek legyünk ... Farkas Miksa művezető szerint: — Komoly, higgadt, meggondolt. Szakmailag is, emberileg is értékes. Soha nem volt közöttünk ko. molyabb nézeteltérés, pedig több mint tíz éve dolgozunk együtt. Minden géphez ért és minden emberhez .:. Botyánszkí Pál, a köztiszteletben álló igazgató korábbi helytállásával példázódik. — Ötvenhatban, az ellenforradalom idején alig néhány napig álltak a reábízott gépterem gépei. Bent volt, dolgozott, másokat is arra buzdított... — Azt éreztem akikor, hogy dolgozni kell. Gyógyszerdobozokat készítettünk. Pontos volt a munka... — emlékszik vissza Szász PálL Az élete eddig — dióhéjban: , Tizennégy évesen került nyomdába. Kifutófiúként kezdte, majd felfigyeltek a gépek iránti vonzalmára és a gépterembe került tanulónak. Ekkor 1939-et írtak. Az a Szántó Rudolf tapította, aki most már nyugdíjas, de aki néha még bejár most is az üzembe, csodálni az új gépeket és segíteni. Eleinte lapnyomdában dolgozott, aztán átkerült ide, a Békési Nyomdába. Ennék tizennégy éve. Hogy ez alatt a tizennégy év alatt hány fiatalt tanított meg a színes- nyomás technikájára, csánjára- bínjára, azt nehéz lenne összeszámolni. Korábbi tanítványai — Gőcze Péter, Szabó Károly, Veress Gyula, Haknágyi László, Darida Pál, Leszfkó György és a többiek — most vele egyenrangú, jó tudáHúsvét előtt egy perc megállás sem volt. A forgalom elérte a 60 ezer forintot. Képűnkön Bajusz László üzletvezető a locsolásra készülő fiatalokat szolgálja ki, Termelési tanácskozások megyénk földművesszövetkezeteinél sú szakmunkások. A világ legkorszerűbb, nagyon drága magasnyomó gépeivel dolgoznak, készítik a gyógyszerdobozokat, prospektusokat, címkéket a világ minden tájára. Nagyszerű gépmesterekké értek, s ebben nem kevés érdeme van Szász Pálnak. A most jól kereső, megbecsült ifjú szakmunkások hálásak az apai szigorral, önzetlenséggel adott segítségéért A gyakorlati munkára esküszik. Az teszi jó mesterré az embert. Az elméletet kevésbé szereti. Ellég nagy hibája, hogy a tanulásra nehezen adja a fejét. Csak akkor vesz könyvet a kezébe, ha nagyon fontos. Csak mostanában határozta el miagát arra, hogy elvégezze az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. A hetedik osztályos vizsga jói sikerült a nyolcadik osztályé májusban következik. Aztán? Pihenés. Kár. Az üzem pártszervezetének és igazgatójának jobban . kellene biztatni, noszogatni őt a tanulásra, hogy még egészebb, képzettebb ember legyen. Eddig — míg másokat nevelt, tanított — nem sok idő jutott önképzésére, önművelésére. Éreznie kell, hogy a tanulásra állandóan szükség van. Egy kommunista mindig tanul. Éveken keresztül a pártvezetőség tagja volt. Most az MHS allapszervezetet vezeti. Elfoglaltsággal jár ez, de nem sajnálja az időt, fáradtságot, öröme telik abban, ha sikerül egy közös kirándulás, egy lövészeit, egy jó beszélgetés a hadseregbe készülő fiatalokkal, „Jó vele dolgozni” — ezt mondta Percze László. Ezt mondja majd tíz óv múltán is. Pallas Róbert Megyénk fölriművesszövetkeze- teiben az elmúlt hetekben tartották meg a termelési tanácskozásokat. Ezeken értékelték a Szocialista brigád címért küzdő kollektívák munkáját. Az 1963-as évben a földművesszövetkezetekben 128 kollektíva versenyzett e megtisztelő címért, s ezek közül 52 kapta meg. A versenyző 523 egység közül 136 nyerte el a Kiváló egység címet. 1964-ben összesen 158 kollektíva küzd a Szocialista brigád címért. Az idén a gyomai és a sarkadi jár az élen a verseny szervezésében. Gyomén az előző évi 11' brigád helyett az idén 25 kollektíva versenyez. Sarkadi járásban 9 helyett 18. Nőtt a kiváló egységek szánna is, s az idén 22-vel több egység küzd a Kiváló egység címért; B. Gy. N, TOM A N: Kisregény Fordította: Sárközi Gyula I Nyikityin ezredes 13. tanácsát kocsik rendszámát? Igen, t még a legvalószínűbb. Ki ke kérdezni a garázsfőnököt, nincs- a gépkocsivezetőd között fecs< gő, aki válogatás nélkül mindé kívülálló személynek elfecse mindent. Kirejev ezzel kezdte hát b< szélgetését Jerohin mérnök-sz< zadossaL A százados kiállt en béréi mellett, azt állította í őrnagynak, hogy mindnyájan k próbált, megbízható emberei Amikor pedig megtudta, mié érdeklik Kirejevet a garázs dó gozói, némi megkönnyebbülés® Kirejev parancsnak vette s nyomban elindult, hogy végrehajtsa, jóllehet nem nagyon reménykedett a sikerben. Egyelőre csupán egy dolog volt világos: valakit a Szomov tábornok irányítása alatt álló elhárító szolgalat gépkocsijai érdekelnek. De vajon mi célból? Hisz nem valószínű, hogy az illetőt pusztán a kocsik érdeklik?... Vajon mit tudnak mondani erről a garázs dolgozói? Talán segítenek fényt deríteni arra, miként tudhatta meg valaki a gépfeükiáltott: — Miért nem mondta ezt mindjárt, őrnagy elvtárs! Egy gyanús alak több napon át a garázs körül lebzselt. S éppen* abban az időpontban, amikor kocsijaink kigördültek a kapun. Nagyon valószínű, hogy felírogatta a rendszámaikat. — Miért nem igazoltatták le? — csodálkozott Kirejev. — Megpróbáltuk, őrnagy elvtárs, de kicsúszott a kezünk közül. — Mikor történt ez? —Három napja. Én akkor ezt nyomban jelentettem is Zemcov őrnagynak, de ő csak kinevetett engem. „Jobb lesz, mondta, ha saját dolgukkal törődnek, mert végül minden járókelőben kémet fognak látni”. S úgy látszik, hogy a dolog sokkal komolyabb, mint ahogy azt Zemcov őrnagy hitte.^ • • « Amikor Kirejev jelentést tett az ezredesinek a garázsfőnökkel való beszélgetéséről, Nyikityin élénken felkiáltott: . — Ügy látszik, jól sejtettük a dolgot! Tehát valóban van egy ember, akit kocsijaink érdekéinek. Most aztán próbáljon elbeszélgetni a sofőrökkel. Kirejev ismét a garázsba ment, azonban semmi említésre méltó dolgot nem sikerült megtudnia. De másnap reggel, amint belépett szobájába, Kunjáéin sofőr jelentkezett nála; — őrnagy elvtáirs, a következő dolog történt —- szólalt meg zavartan. — Valaki felhárítottá a hátsó ülésem huzatját.... — Mikor történt ez? — kérdezte Kirejev élénken. — Nem tudnám pontosan megmondani, őrnagy elvtárs, mert nem mindjárt vettem észre. Lehet, hogy tegnap, de lehet, hegy több napja. — De mégis hogyan történhetett? Felügyelet nélkül hagyta kocsiját az uitcán? — Hogy képzeli ezt, őrnagy élvtárs? Még, ha egy percre is kiszállok belőle, minden ajtaját lezárom. Éppen itt van a bökkenő, hogy nem tudom megérteni, hogyan történhetett.. — Az utóbbi napokban Iriket vitt a kocsiján? — Mindjárt felsorolom... — Nem, nem, csak ne siessen véle! Itt egy papír, üljön asztalhoz és komótosan jegyezzen fel mindenkit, akit az utóbbi két-három napon kocsiján vitt. Én addig átnézem a kocsiját Hol parkol? — A harmadik kapunál. Itt a kulcsa. Kirejev gyorsan leért az emeletről és megkereste Kunjáéin kocsiját. Kinjátotta hátsó ajtaját és gondosan megvizsgálta üléseit. Bőrhuzata valóban néhány helyen fél volt hárítva. Benyúlt az egyik hasítékba, kitapogatta a rugókat meg az ülés alját, de a kócon kívül semmi mást ott nem talált. Becsukta a kocsit s visszament dolgozószobájába. Kunyicint elbocsátotta. Megbízta egyik beosztottját, hogy sürgősen tudja meg annak a kocsinak a rendszámát, amelyet két nappal ezelőtt majdnem elloptak. Amikor összehasonlította ezt a rendszámot a Kunjáéin kocsijának, s annak a kocsinak a rendszámával, amely élé valaki szöges deszkát helyezett, sok mindenre fény derült. A Kunyicin gépkocsivezető által összeállított utasnévsor végérvényesen tisztázta az egész kérdést. Az őrnagy diadalmasan az-asztalra csapott, majd gyorsan felhívta a garázst. — Jerohin élvtárs? — ismerte fél a mérnök-százados hangját. — Kirejev. Mondja, kérem, hol van most - a 22—45-ös rendszámú Pobedája? ...Most jött ki a javítóműhelyből? Ide tudná küldeni hozzánk? ...Akkor megvárom. ...Kirejev beszaladt Njákitjún ezredeshez. — A szálak kezdenek kibogozódni, ezredes elvtárs! — mondta szinte kiabálva. — Rövidesen az egész gombolyagot legombolyítjuk. (Folytatjuk)
