Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

1964. március 29. 4 Vasárnap * „Jó V« Még évekkel ezelőtt, egy este azt mondta neki a fele­ség kissé duzzogós hangulatának csalhatatlan jeleiként: — Neked mindened csak a nyomda, a családi élettel alig tö­rődsz... Ezt mondta, aztán persze meg­békélt: Szász Pál viszont éltöprengett az igazságom Mert az asszony igazat szólít. Valóban, többet keile, ne foglalkozni a két sráccal, töb­bet kellene moziba, színházba menni, jóízűen beszélgetni otthoni dolgokról. De hát az idő, az idő kevés... A nyomdai élet mozza­natai elkísérik a kapun tóira is, foglalkoztatják, tépélődésre inger­ük szinte akaratlanul. Annyira vérében van már a munka, az üzemmel, az emberekkel való tö­rődés, a fiatalok nevelése, hogy egyszerűen nem leket szabadulni tőlük. Néha még álmában is a gyorssajtók, magasnyomó gépek között bolyong. Ilyen az ember, no... Szász Pál gépmester a Békési Nyomdában. Jó tartású, csendes beszédű, megfontolt szavú férfi. Annak a kommunista embernek a típusa, aki szereti és érti szakmá­ját, tud tenni és hatni közügyek­ben, szívén viseli munkatársai, be. osztottjai boldogulását, meggyő­ződéssel politizál, józan ésszel cselekszik. Nem csoda, hogy tisz­telik, szeretik az üzemiben. Perez® László gépmester, aki még nem is olyan légen tanítvá­nya volt, azt mondja róla: — Páti bácsi? Nyugodt ember, jó kedélyű. Jó vele dolgozni ... Nolc nyomdászpalántát nevei a gyakorlati munkára Szász Pál. Négyen érettségizettek: Ro­zsos Ferenc, Goda. Sándor, Tóth B. Sándor és Suszter István. Ta­valy együtt jöttek a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium- IV/e osztályából. Gépmester lesz belő­lük — ha ők is úgy akarják. Azt mondják: GYULAI HÁZIIPARI TERMELŐ SZÖVETKEZET vándorzászlóval kitüntetett Kiváló Szövetkezet a lakosság szolgálatában. VÁLLALJA: női és gyermekruhák ala­kítását, ágyneműk, fehér­neműk javítását, hímzése­ket, ezeknek előnyomását, harisnyaszem-felszedést és harisnya-átkötést. VÁLLALJA továbbá kosarak javítását és méret utáni ké­szítését. FIGYELEM! Üj részlegünk is nfegnyílt; vállal mindennemű gomb­behúzást, előnyomást és pliszírozást. FELVEVŐHELYEK: Gyulán, Hétvezér u. 4. Telefon: 174. Békéscsabán Lenin út 14. Telefon: 28—77. 167 bérelszámolót, építőiparban jártas mun­kahelyi ADMINISZTRÁTORT azonnali belépésre fel­vesz a Vízügyi Építő Vállalat Főépítésvezető- sége, Békés, V., Ady Endre'u. 4. sz. 82425 dol&rozni... 4­h éé Az illatszerboltban — Néha azért szid össze ben­nünket, mert nem kérdezünk elég sokat tőle. Rendes ember. Csak mi is ilyenek legyünk ... Farkas Miksa művezető szerint: — Komoly, higgadt, meggondolt. Szakmailag is, emberileg is érté­kes. Soha nem volt közöttünk ko. molyabb nézeteltérés, pedig több mint tíz éve dolgozunk együtt. Minden géphez ért és minden em­berhez .:. Botyánszkí Pál, a köztisztelet­ben álló igazgató korábbi helytál­lásával példázódik. — Ötvenhatban, az ellenforra­dalom idején alig néhány napig álltak a reábízott gépterem gépei. Bent volt, dolgozott, másokat is arra buzdított... — Azt éreztem akikor, hogy dol­gozni kell. Gyógyszerdobozokat készítettünk. Pontos volt a mun­ka... — emlékszik vissza Szász PálL Az élete eddig — dióhéjban: , Tizennégy évesen került nyomdába. Kifutófiúként kezdte, majd felfigyeltek a gépek iránti vonzalmára és a gépterembe ke­rült tanulónak. Ekkor 1939-et ír­tak. Az a Szántó Rudolf tapította, aki most már nyugdíjas, de aki néha még bejár most is az üzem­be, csodálni az új gépeket és se­gíteni. Eleinte lapnyomdában dolgozott, aztán átkerült ide, a Békési Nyomdába. Ennék tizennégy éve. Hogy ez alatt a tizennégy év alatt hány fiatalt tanított meg a színes- nyomás technikájára, csánjára- bínjára, azt nehéz lenne összeszá­molni. Korábbi tanítványai — Gőcze Péter, Szabó Károly, Veress Gyula, Haknágyi László, Darida Pál, Leszfkó György és a többiek — most vele egyenrangú, jó tudá­Húsvét előtt egy perc megállás sem volt. A forgalom elérte a 60 ezer forintot. Képűnkön Bajusz László üzletvezető a locso­lásra készülő fiatalokat szolgálja ki, Termelési tanácskozások megyénk földművesszövetkezeteinél sú szakmunkások. A világ legkor­szerűbb, nagyon drága magasnyo­mó gépeivel dolgoznak, készítik a gyógyszerdobozokat, prospektuso­kat, címkéket a világ minden tá­jára. Nagyszerű gépmesterekké értek, s ebben nem kevés érdeme van Szász Pálnak. A most jól ke­reső, megbecsült ifjú szakmunká­sok hálásak az apai szigorral, ön­zetlenséggel adott segítségéért A gyakorlati munkára esküszik. Az teszi jó mesterré az embert. Az elméletet kevésbé szereti. Ellég nagy hibája, hogy a tanulásra nehezen adja a fejét. Csak akkor vesz könyvet a kezé­be, ha nagyon fontos. Csak mos­tanában határozta el miagát arra, hogy elvégezze az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. A he­tedik osztályos vizsga jói sikerült a nyolcadik osztályé májusban kö­vetkezik. Aztán? Pihenés. Kár. Az üzem pártszervezetének és igazgatójá­nak jobban . kellene biztatni, no­szogatni őt a tanulásra, hogy még egészebb, képzettebb ember legyen. Eddig — míg másokat ne­velt, tanított — nem sok idő ju­tott önképzésére, önművelésére. Éreznie kell, hogy a tanulásra ál­landóan szükség van. Egy kommu­nista mindig tanul. Éveken keresztül a párt­vezetőség tagja volt. Most az MHS allapszervezetet vezeti. Elfoglalt­sággal jár ez, de nem sajnálja az időt, fáradtságot, öröme telik ab­ban, ha sikerül egy közös kirán­dulás, egy lövészeit, egy jó beszél­getés a hadseregbe készülő fiata­lokkal, „Jó vele dolgozni” — ezt mond­ta Percze László. Ezt mondja majd tíz óv múltán is. Pallas Róbert Megyénk fölriművesszövetkeze- teiben az elmúlt hetekben tartot­ták meg a termelési tanácskozáso­kat. Ezeken értékelték a Szocialis­ta brigád címért küzdő kollektí­vák munkáját. Az 1963-as évben a földművesszövetkezetekben 128 kollektíva versenyzett e megtisz­telő címért, s ezek közül 52 kapta meg. A versenyző 523 egység kö­zül 136 nyerte el a Kiváló egység címet. 1964-ben összesen 158 kol­lektíva küzd a Szocialista brigád címért. Az idén a gyomai és a sarkadi jár az élen a verseny szer­vezésében. Gyomén az előző évi 11' brigád helyett az idén 25 kollektí­va versenyez. Sarkadi járásban 9 helyett 18. Nőtt a kiváló egységek szánna is, s az idén 22-vel több egység küzd a Kiváló egység cí­mért; B. Gy. N, TOM A N: Kisregény Fordította: Sárközi Gyula I Nyikityin ezredes 13. tanácsát kocsik rendszámát? Igen, t még a legvalószínűbb. Ki ke kérdezni a garázsfőnököt, nincs- a gépkocsivezetőd között fecs< gő, aki válogatás nélkül mindé kívülálló személynek elfecse mindent. Kirejev ezzel kezdte hát b< szélgetését Jerohin mérnök-sz< zadossaL A százados kiállt en béréi mellett, azt állította í őrnagynak, hogy mindnyájan k próbált, megbízható emberei Amikor pedig megtudta, mié érdeklik Kirejevet a garázs dó gozói, némi megkönnyebbülés® Kirejev parancsnak vette s nyomban elindult, hogy végre­hajtsa, jóllehet nem nagyon re­ménykedett a sikerben. Egyelő­re csupán egy dolog volt vilá­gos: valakit a Szomov tábornok irányítása alatt álló elhárító szol­galat gépkocsijai érdekelnek. De vajon mi célból? Hisz nem valószínű, hogy az illetőt pusz­tán a kocsik érdeklik?... Vajon mit tudnak mondani er­ről a garázs dolgozói? Talán se­gítenek fényt deríteni arra, mi­ként tudhatta meg valaki a gép­feükiáltott: — Miért nem mondta ezt mindjárt, őrnagy elvtárs! Egy gyanús alak több napon át a ga­rázs körül lebzselt. S éppen* ab­ban az időpontban, amikor ko­csijaink kigördültek a kapun. Nagyon valószínű, hogy felíro­gatta a rendszámaikat. — Miért nem igazoltatták le? — csodálkozott Kirejev. — Megpróbáltuk, őrnagy elv­társ, de kicsúszott a kezünk kö­zül. — Mikor történt ez? —Három napja. Én akkor ezt nyomban jelentettem is Zemcov őrnagynak, de ő csak kinevetett engem. „Jobb lesz, mondta, ha saját dolgukkal törődnek, mert végül minden járókelőben kémet fognak látni”. S úgy látszik, hogy a dolog sokkal komolyabb, mint ahogy azt Zemcov őrnagy hitte.^ • • « Amikor Kirejev jelentést tett az ezredesinek a garázsfőnökkel való beszélgetéséről, Nyikityin élénken felkiáltott: . — Ügy látszik, jól sejtettük a dolgot! Tehát valóban van egy ember, akit kocsijaink érdekéi­nek. Most aztán próbáljon elbe­szélgetni a sofőrökkel. Kirejev ismét a garázsba ment, azonban semmi említés­re méltó dolgot nem sikerült megtudnia. De másnap reggel, amint belépett szobájába, Ku­njáéin sofőr jelentkezett nála; — őrnagy elvtáirs, a követke­ző dolog történt —- szólalt meg zavartan. — Valaki felhárítottá a hátsó ülésem huzatját.... — Mikor történt ez? — kér­dezte Kirejev élénken. — Nem tudnám pontosan megmondani, őrnagy elvtárs, mert nem mindjárt vettem ész­re. Lehet, hogy tegnap, de le­het, hegy több napja. — De mégis hogyan történhe­tett? Felügyelet nélkül hagyta kocsiját az uitcán? — Hogy képzeli ezt, őrnagy élvtárs? Még, ha egy percre is ki­szállok belőle, minden ajtaját le­zárom. Éppen itt van a bökke­nő, hogy nem tudom megérteni, hogyan történhetett.. — Az utóbbi napokban Iriket vitt a kocsiján? — Mindjárt felsorolom... — Nem, nem, csak ne sies­sen véle! Itt egy papír, üljön asztalhoz és komótosan jegyez­zen fel mindenkit, akit az utób­bi két-három napon kocsiján vitt. Én addig átnézem a kocsi­ját Hol parkol? — A harmadik kapunál. Itt a kulcsa. Kirejev gyorsan leért az eme­letről és megkereste Kunjáéin kocsiját. Kinjátotta hátsó ajta­ját és gondosan megvizsgálta üléseit. Bőrhuzata valóban né­hány helyen fél volt hárítva. Benyúlt az egyik hasítékba, ki­tapogatta a rugókat meg az ülés alját, de a kócon kívül semmi mást ott nem talált. Becsukta a kocsit s visszament dolgozószobájába. Kunyicint el­bocsátotta. Megbízta egyik be­osztottját, hogy sürgősen tudja meg annak a kocsinak a rend­számát, amelyet két nappal ez­előtt majdnem elloptak. Amikor összehasonlította ezt a rendszá­mot a Kunjáéin kocsijának, s annak a kocsinak a rendszá­mával, amely élé valaki szöges deszkát helyezett, sok mindenre fény derült. A Kunyicin gépko­csivezető által összeállított utasnévsor végérvényesen tisz­tázta az egész kérdést. Az őrnagy diadalmasan az-asztalra csapott, majd gyorsan felhívta a ga­rázst. — Jerohin élvtárs? — ismerte fél a mérnök-százados hangját. — Kirejev. Mondja, kérem, hol van most - a 22—45-ös rendszá­mú Pobedája? ...Most jött ki a javítóműhelyből? Ide tudná küldeni hozzánk? ...Akkor meg­várom. ...Kirejev beszaladt Njákitjún ezredeshez. — A szálak kezdenek kibogo­zódni, ezredes elvtárs! — mond­ta szinte kiabálva. — Rövidesen az egész gombolyagot legombo­lyítjuk. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents